AZ ÉV GYEREKKÖNYVE a Bokcirklar.se szavazásán

Kedves Bogi!

Amint azt már írtam, a Bokcirklar.se svéd internetes közösségi hálózat szavazásán a 2007. év legjobb svéd gyerekkönyve Pija Lindenbaum Kenta och barbisarna című képeskönyve lett. Ez alkalomból interjút közölnek Pija Lindenbaummal. Talán érdekes lehet a számodra, hogyan vélekedik a gyerekkönyvekről. A cikket lefordítottam, hogy Te is elolvashasd.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

Az interjú eredetije itt olvasható:
http://www.bokcirklar.se/sida/slp_barnbok


Interjú Pija Lindenbaum svéd illusztrátorral:

- A Kenta och barbisarna című könyv lett a bokcirklar.se internetes oldal szavazásán Az év gyerekkönyve 2007. A sportújságírói kérdéssel kezdem: Milyen érzés?
- Nagyszerű, és váratlan. Valahogy még különlegesebb így, hogy az emberek elismerését mondhatom magaménak, hogy a könyv rátalált az olvasókra.
- A könyveidben alternatív módokat mutatsz arra, hogy milyen fiúnak és lánynak lenni (mind gyerekként, mind felnőttként), van ezzel speciális célod?
- Nincs. Olyan embereket akarok ábrázolni, akik nem úgy tesznek, mint ahogy elvárják tőlük. A genuszkérdés csak ennek az egésznek egy része. Léteznek elvárások arra nézve, hogy egy gyereknek hogyan kell viselkedni, és amikor a másságról írok, meg arról, hogy milyen kilógni a sorból, azt hiszem, sok gyerek magára ismerhet. Nincs semmiféle nevelő célzat a könyveimben, azok nem politikai jellegűek, az persze igaz, hogy jó lenne, ha hozzá tudnának járulni ahhoz, hogy még ráadásul változást is okozzanak egy kicsit valahogy …
- Arra is rámutatsz, hogy a lányoknak nem szükséges fiús lányokká válni ahhoz, hogy megmutassák az erejüket, mint pl. a Gittan och gråvargarna (Gittan és a szürkefarkasok) című könyvben ...
- Igen, nem az a fontos, hogy a gyerekek mások legyenek, a szerepcsere egyáltalán nem érdekes. Olyan gyerekeket akarok ábrázolni, akik fejlődnek.
- Van kedvenced azok között a gyerekek között, akikről írtál?
- Egy kicsit szerelmes vagyok a Lill-Zlatanról szóló könyvbe. Úgy éreztem, fontos volt, hogy ezt megírjam, bár egyáltalán nem hittem, hogy el lehet majd adni. Az emberek talán nem tudták, mit is vettek meg ... :-)
- Mit olvastál gyerekként?
- A gyerekkori könyvek közül a képekre emlékszem legerősebben, vagy egy kicsit sötétek és ijesztőek, mint Tove Jansson Hur gick det sen? című könyve vagy aranyos macik csillogó szemekkel.
- Mit gondolsz, a képek vagy a szöveg áll a középpontban egy képeskönyvben?
- A szöveg és a kép közötti dialógus az, ami fontos. Amikor sikeres az összjáték közöttük, akkor megtörténhet a varázslat! De fontos, hogy megtaláljuk a szöveg megfelelő tónusát, hogy jellege legyen, van egy fontos stilisztikai oldala is a képeskönyv szövegének.
- Melyik gyerekkönyvírókat szereted ma olvasni?
- Barbro Lindgrent, Barbro Lindgrent és Barbro Lindgrent. De természetesen sokkal többen vannak, úgy vélem, Tomas Tidholm nagyon jó, és Eva Lindström.
- Milyen olvasókra gondolsz, amikor alkotsz?
- Nem gondolok senkire. Nem így gondolkodom. Annyire el vagyok foglalva a szereplőkkel, amikor írok, hogy nincs helye másnak. Nincs szükség arra, hogy egy másik 5 éves gyerekre gondoljak, mint arra, akit ábrázolok. És valójában talán mindig ugyanarról a gyerekről írok, a megfontolt gyerekről.
- Nagyon köszönöm!
- Köszönöm.

A fordítás a http://www.bokcirklar.se/ honlap engedélyével került fel a blogra.

A 2007. év legjobb svéd könyvei a Bokcirklar.se honlapján

Kedves Bogi!

Tegnap felfedeztem, hogy a http://www.bokcirklar.se/ honlapján, ami a könyveket szerető emberek internetes közössége, és 2007. szeptembere óta működik, szavazást tartottak arról, hogy az egyes kategóriákban melyik legyen a 2007. év legjobb svéd könyve. Az eredmény itt olvasható:
http://www.bokcirklar.se/sida/slp


AZ ÉV REGÉNYE - Myggor och tigrar, Maja Lundgren

AZ ÉV DETEKTÍVREGÉNYE - Luftslottet som sprängdes, Stieg Larsson

AZ ÉV ELSÖKÖNYVESE - Åsa Linderborg, Mig äger ingen

AZ ÉV NOVELLÁSKÖTETE - Det andra målet, Jonas Karlsson

AZ ÉV VERSESKÖTETE - Silverfisken, Sofia Rapp Johansson

AZ ÉV IFJÚSÁGI REGÉNYE - Bryta om, Åsa Anderberg Strollo

AZ ÉV GYEREKKÖNYVE - Kenta och barbisarna, Pija Lindenbaum

Itt jegyzem meg, hogy az ifjúsági regény kategóriában ne holmi tévésorozaton alapuló könnyed szórakozást várj, hanem egy igazi, súlyos témát feldolgozó realista regényt. Úgy látszik, a svéd fiatalok képesek befogadni a nehezebb témákat is, és érdeklödnek az élet nagy kérdései iránt. Åsa Anderberg Strollo egyébként az év felfedezettje, minden kritika elismeréssel nyilatkozott a könyvéröl.
Az év novelláskötetének a szerzöje Jonas Karlsson, ismert fiatal svéd színész, akit karácsonykor a fiatal August Strindberg életét bemutató kétrészes filmsorozat föszereplöjeként láthattak a nézök. Egyébként ö olvassa Martin Widmark Dávidról és Larisszáról szóló, eddig 3 részt napvilágot látott ifjúsági sorozatát CD-könyvben, nagyon szuggesztíven. Nekem elhiheted. (Itt jegyzem meg, hogy a 4. rész áprilisban jelenik meg. Már alig várom! Egyébként tavaly a svéd gyerekkönyvekkel egyidöben jelentették meg a kiadók a CD-könyvet is.)
Stieg Larsson trilógiájának a harmadik része nyár óta az eladási sikerlisták élén áll. A 3 kötet eddig több mint 2 millió példányban fogyott el. Több nyelvre lefordították. De erröl majd késöbb számolok be.
Pija Lindenbaummal interjú is készült. Erröl legközelebb írok.

Minden jót!

Melissa

Pija Lindenbaum - Kenta och barbisarna

Kedves Bogi!

Valóban igazad van. Pija Lindenbaum legutóbbi könyvéröl, melynek címe Kenta och barbisarna (Kenta és a barbiebabák) tényleg nem írtam. De most megteszem.
Nos, ha Lill-Zlatan egy fiús kislány volt, akkor Kentáról elmondhatjuk, hogy ő egy lányos fiú. És ez bizony nagy különbség. Azt hiszem, hogy azon nem sokan lepődnek meg, ha egy kislány a fiúkkal szeret focizni vagy fára mászik. Ám ha egy kisfiú babákkal játszik, az már egy kicsit gyanús. Igazam van?
A könyv címe eredetileg Kenta och Barbie lett volna (talán ismerős Ken és Barbie), de mivel Barbie márkanév, így nem szerepelhet egy könyv címében.
A történet az óvodában játszódik. Kenta egy igazi fiú, aki szuper jól tud futbalozni. Ám egy nap úgy határoz, hogy bent marad a szobában és megpróbál a lányokkal játszani. Azok először gyanakodva méregetik, végül mégis beengedik maguk közé.
A svéd kritikusok elismeréssel fogadták a könyvet, hiszen ez a téma eddig még nem szerepelt képeskönyvben. Ha esetleg bele szeretnél nézni, álljon itt két kritika:
http://www.dn.se/DNet/jsp/polopoly.jsp?d=1353&a=693482
http://www.dagensbok.com/index.asp?id=3129

A Kenta och barbisarna 2007. szeptemberében jelent meg, és októberben már ott állt az internetes könyvkereskedések eladási sikerlistáinak az élén:
http://www.bokus.com/cgi-bin/P_campaign_show.cgi?list_id=2413
http://www.svb.se/Topplistor/2007/152515

Mondd Bogi, van ma Peperóniában olyan illusztrátor, akinek a képeskönyve pár hét alatt felkerül mondjuk a Libri topplistájának az élére? Jelennek meg hetente kritikák a vezető napilapokban gyerekkönyvekről, hogy az emberek tudják, mit érdemes megvenni?
Nagyon örülnék, ha beszámolnál róla, hogy milyenek ezirányú tapasztalataid.

Szeretettel üdvözöllek:

Melissa

Nógrádi Gábor: Segítség, ember!

Kedves Bogi!

Azt írod, hogy javasoljak még CD-könyvet. Nos, örömmel fedeztem fel a http://www.hangoskönyvek.hu/ oldalon, hogy Nógrádi Gábor Segítség, ember című könyvébe is bele lehet hallgatni. Méghozzá Pogány Judit kitűnő tolmácsolásában.
Ez a könyv is az egyik kedvencünk Mazsolával. Néha-néha levesszük a polcról, és jókat nevetünk, ahogy olvassuk. Szegény állatoknak igazuk van, hogy néha elhanyagoljuk őket. És bizony bármennyire vágyik is a gyerek kisállatra, végül mégis legtöbbször a szülő gondja lesz, hogy gondozza.
Ja, erről jut eszembe, hogy ideje kitakarítani Muffin hörcsöglány ketrecét. Megyek is.

Szeretettel üdvözöllek a napsütéses Göteborgból:

Melissa

Vajon mit gondolnak az állatok rólunk? Vajon mit mondanának nekünk, ha emberi nyelven megszólalhatnának? Ezt megtudhatjátok ebből a hangoskönyvből. Mert az ember és állat barátsága csak akkor szép és igazi, ha az ember az állat nyelvén is megtanul gondolkodni és cselekedni.

Itt hallgathatsz részleteket belőle a neten:

Az Új Könyvpiac honlapon kiváló kritika olvasható a könyvröl.

Kiss Ottó - Emese almája

Kedves Bogi!

Amikor nyáron Csabán jártam, felfedeztem Emese almáját, és úgy megtetszett, hogy mindenkinek, aki látogatóba jött hozzánk, felolvasást tartottam. Gondolom, sokan nagyon unhattak. Aztán amikor hazajöttünk Göteborgba, rávettem Mazsolát, aki most 11 éves, hogy lefordítsa a verseket svédre. Most keresek kiadót. Remélem, találok is, bár nem lesz könnyü.

A szép illusztrációkat Baranyai András készítette.

Kérlek, hogy ha olvastad a könyvet, írd meg, mi a véleményed. Melyik vers tetszik a legjobban?

A Pagony honlapján bele is kukkanthatsz a könyvbe.

http://www.pagony.hu/lookinside.php?id=12026

http://www.jamk.hu/ujforras/061002.htm

Kiss Ottó egyéb írásait még a Bárka honlapján is olvashatod.

http://www.barkaonline.hu/

A Csillagszedö Márió és Emese almája megjelent CD-n is. Én megkaptam ajándékba az egyik barátomtól. Nagyon tetszik.

Csillagszedő Márió, versek gyerekhangra, tudhatjuk meg az alcímből. A verselő kislánynak kifejezetten határozott és nagyon is találó véleménye van szüleiről, a szomszéd kisfiúról, a világról. Az Emese almája nem más, mint a Csillagszedő Márió párja – egy kisfiú frappáns megjegyzései által szórakozhatunk a gyerekszáj telitalálatain. Kiss Ottó „svéd gyermekverses” költészete egyedülálló nyelvi élmény. A Csillagszedő Máriót a szakma 2003-ban az „Év könyve” díjjal jutalmazta. Az Emese almájá-ért és sokoldalúságáért a szerző Artisjus Irodalmi Díjban részesült.

Itt hallgathatsz részleteket belőle a neten:

http://www.hangoskonyvek.hu/csillagszedo-mario-emese-almaja-audio-cd.html

Sokszor üdvözöllek:

Melissa

OLVASLAK – a Békés Megyei Könyvtár közösségi hálózata

"A könyv a mindinkább közös gondolkodású emberiség kapcsa, az egyént a legeldugottabb sarokban is egyszerre az emberiség áramkörébe kapcsolja."
(Simon István)

A Békés Megyei Könyvtár és Humán Szolgáltató Centrum a Ningen létrehozott egy közösségi hálózatot az olvasást kedvelők számára, ahol a közösség tagjai találkozhatnak egymással, vitatkozhatnak, inspirálhatják egymást.
Ez a virtuális tér alkalmat kínál arra, hogy időtől és földrajzi tértől függetlenül jobban megismerjék egymást, hogy új ismeretségek szövődjenek.
A regisztrációt követően a hálózaton belül minden tag saját oldallal rendelkezhet, melyen a személyes információhoz való hozzáférést a tagok, ismerősök számára tetszése szerint engedélyezheti. Az „OLVASLAK” egy olyan bizalmon alapuló virtuális LAK szeretne lenni, ahová a közösség tagjai örömmel betérhetnek egy-egy jó diskurzusra, ahol információt cserélhetnek. A tagok a saját oldaluk arculatát maguk szabhatják meg. A kommunikációt fórum, levelezés, üzenőfal segíti.

Elérhetőség: www.olvaslak.ning.com

Bébicsoport a könyvtárban

Kedves Bogi!

Ma bébicsoport volt a könyvtárban. A gyerekkönyvtáros kihírdette, hogy anyukákat vár a könyvtárba 5 hónaposnál idősebb gyerekekkel. 5 anyuka jött el. A csoportfoglalkozáson könyveket ajánlott gyerekgondozásról, meg gyekkönyveket kicsiknek. Egy pléden ült mindenki körben a földön. Közben a kolléganöm kávéval, teával és szendviccsel kínálta meg az anyukákat. Szerintem jó ötlet. Mit szólsz hozzá? Hallottál ilyesmiröl otthon?

5 alkalommal fogja tartani a kolléganö. Egy órával azelött kezdődik, ahogy kinyit a könyvtár. 11-kor nyitunk. Az anyukák még utána is a könyvtárban maradhatnak. Ez azért jó, mert így tapasztalatot tudnak cserélnek egymással. Foglalkozás közben volt közös éneklés is. De lehet CD-ről gyerekdalokat is hallgatni. Aztán a résztvevők is elmondták, hogy a következö alkalmakkor miről szeretnének még hallani. Esetleg meg lehet hívni előadót is, pl. védőnőt vagy gyerekorvost. Hátha valaki hajlandó ingyen is vállalni.
Azt hiszem, sok anyuka elég egyedül érzi magát otthon, most még a játszótérre sem lehet kimenni, és akkor jó, ha be lehet menni a könyvtárba, találkozni, elbeszélgetni. Így legalább kipanaszkodják magukat egymásnak, és rájönnek, hogy a könyvtárban esetleg találnak olyan folyóiratokat, amikböl tanácsot kaphatnak, és amiket talán még kölcsönözni is lehet.
Azért jó ezt a csoportot megcélozni, mert ahogy nőnek a gyerekek, egyre több könyvet lehet majd közösen kölcsönözni meg olvasni.

Persze egy ilyen csopotfoglalkozás megszervezése némi fáradsággal jár, mert fel kell rá készülni egy kicsit, de azt hiszem megtérül, legalábbis lelkileg, mert az anyukák hálasak a könyvtárosnak ezért. Szerintem ahelyett, hogy mindenki panaszkodik, meg kéne mutatni, hogy kevés pénzböl is lehet jó dolgokat kihozni.
A kolléganőm a könyvtár pénzéböl vette a kávét és a hozzávalókat a szendvicshez. De azt mondta, ha sokan lennének, akkor megkérné az anyukákat, hogy járuljanak hozzá. Szerintem mindenki hajlandó lenne beszállni.
Amikor Mazsola 9 hónapos volt, bébizenére jártunk a helyi templomba. A templom csak a helyet adta. Egy óvónő tartotta a foglalkozást, kb. egy fél órát énekeltünk közösen vele mi anyukák, körben ülve a padlón a gyerekkel az ölünkben. Utána közös kávézás volt, mindig másik anyuka hozott süteményt. Evés közben jól elbeszélgettünk. Én pedig gyakorolhattam a svéd nyelvet.

Abban a kerületi könyvtárban, ahová mi jártunk, kultúrház is működött, ezen belül pedig ún. nyitott óvoda. Ez azt jelenti, hogy ide a gyerekeikkel otthon lévő anyukák és apukák eljöhettek napközben, és egy szobában különféle játékokkal játszhattak. Jó volt itt találkozni, elbeszélgetni egymással. A gyerekek pedig ha játszani még nem is tudtak együtt, érdeklődéssel vették szemügyre egymást. Itt minden nap volt közös éneklés. A konyhában pedig mindenki elfogyaszthatta a magával hozott szendvicset, gyümölcsöt, esetleg megmelegíthette a bébiételt. De lehetett a kávézóban vásárolni is. Később aztán dolgoztam is ebben a könyvtárban. Mondhatom, nagyon veszélyes volt a lentről áradó sütemények csábító illata, amiket helyben sütöttek. Nem is tudtam nekik ellenállni.
A svéd anyukák egyébként is jól meg tudják szervezni az életüket. Teljesen megszokott, hogy a kávéházban találkoznak és ott szoptatják meg a kicsiket. Ezen itt senki nem csodálkozik.
Bogi, mondd, Te is a kávéházban találkoztál a barátnőiddel, amikor a lányaid kicsik voltak?

Sokszor üdvözöllek:

Melissa

Ps.: A kép a következö honlapról származik:

http://www.minabibliotek.se/default.aspx?id=5922

A Pál utcai fiúk svédül

Kedves Bogi!

Tudtál róla, hogy A Pál utcai fiúk svédül is megjelent? Nem is egyszer! Először 1933-ban Aslög Davidson fordításában På liv och död (Életre-halálra) címmel. Megtalálható a Göteborgi Városi Könyvtár raktárában is.
2006-ban pedig a helsinborgi Storlind Kiadó jelentette meg könyv- és CD-könyv alakban Pálgatans pojkar címmel. Ezen fordítás alapjául Goretity József átdolgozása szolgált. Egy kissé ugyan meglepődtem, amikor meghallottam Eva Storlind hangját, aki nagy átéléssel, skånei tájszólásban olvassa a könyvet. Remélem, sokan elolvassák és meghallgatják majd.
A Pál utcai fiúkból a rádióban vagyis a neten is hallottam egy részletet január elején svédül. A svéd rádió egyik gyerekadása 2007. december 23-án Budapeströl sugárzott egy műsort, amelyben a riporter arról kérdezte a 11 éves André Medveczkyt, aki Stockholmban él, hogy van-e különbség a gyerekek világa között Magyarországon és Svédországban. Itt az 1933-as fordításból olvastak fel egy részletet. És hogy van-e különbség azok között a könyvek között, amiket a magyar és a svéd gyerekek olvasnak? A műsor szerint a magyar gyerekek által 2007-ben leginkább olvasott gyermek- és ifjúsági könyvek a következők voltak:

1. 1984 - George Orwell
2. A gyűrűk ura - JRR Tolkien
3. A kis herceg - Antoine de Saint-Exupéry
4. Mester és Margarita - Mihail A Bulgakov
5. A Pál utcai fiúk – Molnár Ferenc
6. Abigél – Szabó Magda
7. Aranyember – Jókai Mór
8. Egri csillagok – Gárdonyi Géza
9. Harry Potter és a bölcsek köve - J.K Rowling
10. Micimackó - A.A Milne

A műsort a következő honlapon lehet meghallgatni:

http://www.ur.se/stjarnstopp/templates/ProgramPage____29766.aspx

http://www6.ur.se/Mediespelaren/Start/Barn/Stjarnstopp2/Stjarnstopp2/

Tudod, Bogi, azt azért erősen megkérdőjelezném, hogy ez a lista mennyire tükrözi a valóságot. Lelki szemeim előtt látom, amint a svéd kisdiák elképzeli a magyart, amint az kényelmesen elhelyezkedve a karosszékében a Mester és Margaritát olvassa. Arról meg nem is beszélve, hogy a svédeknél olyan népszerű realista ifjúsági irodalom a magyar fiatalok számára ismeretlen és hozzáférhetetlen, hacsak nem olvasnak angolul, németül, esetleg svédül.
Azt hiszem, a könyvtárak 2007. évi kölcsönzési statisztikái sokkal reálisabb képet adnának arról, mi is az, amit a magyar gyerekek valójában olvasnak. Már ha lehetne ilyet találni valamelyik honlapon. Ha felfedezel ilyet, feltétlenül írd meg!
Most láttam, hogy a házunk elött már nyílik a hóvirág. Talán hamarosan itt a tavasz.

Sokszor üdvözöllek:

Melissa

Kötelező olvasmány a magyar iskolákban

Kedves Bogi!

A legutóbbi leveledben a kötelező olvasmányokról írsz. Azt kérdezed, vajon elolvasnák-e a gyerekek például A Pál utcai fiúkat, ha nem lenne kötelező?
Örülök, hogy éppen A Pál utcai fiúkról írtál, Bogi. Nem követtem a kötelezö olvasmányok körüli vitákat. A svédeknél nincs egységes kötelezö olvasmány. A tanáron múlik, mit választ. Csütörtökön a kolléganöm könyvismertetést tartott az egyik 4. osztálynak a könyvtárunkban. 5 könyvet mutatott be. Ezek az izgalmas kategóriába tartoztak. Voltak olyan gyerekek, akik már olvasták valamelyiket, és akkor jelentkeztek, hogy ök szeretnék elmesélni, miröl is szól. A társaik pedig nagy érdeklödést mutattak. Azután pedig kölcsönöztek a könyvtárban. Az egyik bemutatott könyvön majdnem össze is vesztek.
A tanárnö elmondta, hogy ezen a héten olvasóhét volt az iskolában. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek naponta egy órát olvasták azt az általuk kiválasztott könyvet, amit magukkal vittek. Persze nem egyfolytában, hanem 3 részre elosztva. Az olvasóhétben még olyan is szokott lenni, hogy pl. a 4. osztályosok mindegyike egy-egy elsö osztályosnak olvas egy általa kiválasztott könyvet. Ilyenkor az elsö osztályoshoz igazodnak.
A tanárnö még azt is elmondta, hogy ebben az osztályban egész évben minden reggel 20 perc olvasással kezdik a napot, amikor mindenki a saját könyvét olvassa. Ezen kívül a tanárnö egy általa kiválasztott könyvet olvas hangosan a diákoknak. Ilyen a mi iskolánkban is volt. Nekünk a Timúr és csapatát olvasta Olga néni. Nem tudom, hogy ma van-e ilyen a magyar iskolákban.
Az összel elgondolkodtam rajta, hogy vajon felnött fejjel milyenek azok a kötelezö olvasmányok, amiket még mindig olvastatnak a magyar gyerekekkel. Október elején 2 hetet Mallorcán töltöttünk, ott újra elolvastam az Egri csillagokat.
Most itt elmondom, mi a véleményem az Egri csillagokról. Tudom, hogy azt, aki ezt javasolta kötelezö olvasmánynak, nemes szándék vezette. Nem is kell jobb gyerekkönyv: izgalmas, egyszerü a nyelvezete, van benne gyerekrablás, lányrablás, cselszövés, söt még terrorizmus is, hösiesség, bátorság, szerelem, árulás, föld alatti folyosó, és fontos ismeretet közvetit. Ami engem meglepett, hogy mennyi érzelmes, könnyezö férfit ábrázol. Azt hiszem, ez nem divat ma a magyar gyerekkönyvekben. Pedig igenis vannak érzelmes, romantikus férfiak! Milyen szerencse. Lehet, hogy most nem ez a divat, de én vállalom, hogy konzervativ vagyok. De! Az utolsó 300 oldal nem más, mint a háború leirása. Arról meg nem is beszélve, hogy az utolsó 40 oldal különféle öldöklési módokat mutat be. Nem igazán örülnék annak, ha lányom ilyesmit olvasna. Ebböl kevesebb is elég. Én úgy vélem, ideje lenne felülvizsgálni a kötelezö olvasmányokat, és gyerekekkel a számukra irott gyerekkönyveket olvastatni.
A Pál utcai fiúkat most hallgatjuk CD-könyvben Németh Kristóf lebilincselő elő adásában. Én azt vallom, hogy a gyerekkönyvek nagy része ”friss áru”. Nincs ez másként a felnőttek számára írott könyvekkel sem. Nagyon kevésből lesz klasszikus. Nos, számomra A Pál utcai fiúk egy igazi klasszikus. Annyi szeretettel, melegséggel mutatja be az író a fiúkat a könyvben. Bevallom, kicsit nosztalgiázom. Azoknak a gyerekeknek, akiknek nehezen megy az olvasás, jó alternatíva a CD-könyv.
Ahogy hallom, most leépítés van az iskolákban. Így talán a tanárok inkább azzal vannak elfoglalva, hogy mi lesz, ha elveszítik az állásukat, és nincs energiájuk az olvasás népszerüsítését célzó programokat szervezni. Vagy van ilyen mégis? Szívesen hallanám, mi az ö véleményük a kötelezö olvasmányokkal kapcsolatban. Hogy van ez abban az iskolában, ahol Te tanítasz?

Szeretettel üdvözöllek:

Melissa

Svéd gyerekkönyvek az FSZEK katalógusában

Kedves Bogi!

Böngészgettem egy kicsit a Fövárosi Szabó Ervin Könyvtár katalógusában. Kíváncsi voltam, milyen svéd gyerekkönyveket lehet náluk kölcsönözni. Készítettem egy listát, amit neked is elküldök. Itt jegyzem meg, hogy ezen lista nem tartalmazza az összes magyarra lefordított svéd gyerekkönyvet.

Üdv:

Melissa

Svéd gyerekkönyvek az FSZEK katalógusában

Ami a szívedet nyomja : kortárs svéd gyermekversek (1975)
Egelfeldt, Ingrid: Robin és a láthatatlanok (Missne och Robin) (1987)
Engström, Mikael: A végzetes tizenegyes (Dogge) (2006)
Enquist, Per Olov: A Három Barlang Hegye (De tre grottornas berg) (2004)
Gahrton, Måns: Suli, haverok, szerelem (En historia om plugget, kompisar och kärlek) (2002)
Gripe, Maria: Elvis, Elvis (1988)
Gripe, Maria: Agnes, Cecilia (Agnes Cecilia - en sällsam historia Agnes Cecilia) (2005)
Jansson, Tove: Múminbocs és az üstökös (Kometjakten) (2006)
Jansson, Tove: Muminpapa hőstettei (Muminpappans bravader) (2007)
Jansson, Tove: Varázskalap a Múminvölgyben (Trollkärlens Hätt) (1994)
Jansson, Tove: A babaház (Dockskåpet) (1999)
Jansson, Tove: Varázskalap a Múminvölgyben (Trollkarlens Hatt) (2004)
Lagerlöf, Selma: Nils Holgersson csodálatos utazása (Nils Holgerssons underbara resa genom Sverige) (2003)
Lindgren, Astrid: Harisnyás Pippi a Déltengeren (Pippi Långstrump i Söderhavet) (2003)
Lindgren, Astrid: Harisnyás Pippi hajóra száll (Pippi Långstrump går ombord) (2003)
Lindgren, Astrid: Britta kiönti szívét (Brit-Mari Lätter sitt hjärta) (1962)
Lindgren, Astrid: Juharfalvi Emil (Emil i Lönneberga) (2003)
Lindgren, Astrid: Kalle nyomozni kezd (Mästerdetektiven Blomkvist) (2003)
Lindgren, Astrid: Kalle nem ijed meg az árnyékától (Mästerdetektiven Blomkvist lever farligt) (2003)
Lindgren, Astrid: Kalle és Rasmus (Mästerdetektiven Blomkvist och Rasmus) (2003)
Lindgren, Astrid: Harisnyás Pippi (Pippi Långstrump) (2004)
Lindgren, Astrid: Öcsi és a repülő bácsika (Lillebror och Karlsson pa taket) (1976)
Lindgren, Astrid: Juharfalvi Emil újabb csínyei (Nya hyss av Emil i Lönnenberga) (2005)
Lindgren, Astrid: Oroszlánszívű testvérek (Bröderna Lejonhjärta) (1983)
Lindgren, Astrid: Háztetey Károly újra repked (Karlsson pa taket flyger igen) (2002)
Lindgren, Astrid: Pirosházi történetek (Madicken) (2005)
Lindgren, Astrid: Mio, édes fiam! (Mio, min Mio) (1962)
Lindgren, Astrid: Juharfalvi Emil még egyszer (Än lever Emil i Lönneberga) (1999)
Lindgren, Astrid: A rabló lánya (Ronja rövardotter) (1986)
Lindgren, Astrid: Háztetey Károly és Kisöcsi (Lillebror och Karlsson pa taket) (2002)
Lindgren, Barbro: Kishúgom született (Nu har Kalle fått en liten syster) (1982)
Lindgren, Barbro: Szigorúan bizalmas! (Jättehemligt) (1988)
Löfgren, Ulf: A jó boszorkány (Häxan tipp och hennes elaka häxkatt) (1993)
Lundgren, Max: Az aranynadrágos fiú (Pojken med guldbyxorna) (1976)
Mankell, Henning: A csillagkutya (Hunden som sprang mot en stjärna) (2001)
Mankell, Henning: Alkonyatkor nőnek az árnyak. Joel Gustafson története folytatódik (Skuggorna växer i skymningen) (2003)
Mankell, Henning: A fiú, aki hóban aludt. Joel Gustafson története folytatódik (Pojken som sov med snö i sin säng) (2004)
Mankell, Henning: Utazás a világ végére. Joel Gustafson története folytatódik (Resan till världens ände) (2005)
Nordqvist, Sven: Pettson horgászni megy (Stackars Pettson) (2007)
Nordqvist, Sven: Pettson karácsonya (Pettson far julbesök) (2003)
Nordqvist, Sven: Pettson sátorozik (Pettson tältar) (2003)
Nordqvist, Sven: Ki az úr a háznál? (Tuppens minut) (2001)
Nordqvist, Sven: A kobold karácsonyi titka (Julgröten) (2007)
Nordqvist, Sven: A kandúr szülinapi tortája (Pannkakstårtan) (2001)
Nordqvist, Sven: Tűzijáték a rókának (Rävjakten) (2002)
Nordqvist, Sven: Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt (När Findus var liten och försvann) (2004)
Nordqvist, Sven: Csetepaté a kiskertben (Kackel i grönsakslandet) (2004)
Nordqvist, Sven: Lesz nemulass, Findusz! (Tomtemaskinen) (2005)
Peterson, Hans: Pelle, a szerencsés fickó (Pelle Jansson, en kille med tur) (1978)
Sehlin, Gunhild: Mária kis szamara : karácsonyi legenda (Marias lilla åsna) (1988)
Sjöstrand, Ingrid: Prücsök : Egy svéd kislány mindennapjai (Loppas liv) (1980)
Stenberg, Birgitta: Gergő falun (Billy på landet) (2001)
Taikon, Katarina: Katica (Katitzi) (2001)
Thorvall, Kerstin: Pótpapa (I stället för en pappa) (1987)

Svéd nyelvű gyerekkönyvek az FSZEK katalógusában

Anderson, Lena: Majas Lilla Gröna (1987)
Lindgren, Barbro: Max nalle (2004)
Lindgren, Barbro: Max boll (2004)
Lindgren, Barbro: Max blöja (2004)
Sandberg, Inger: Lilla spöket Laban far en lillasyster (2004)
Sandberg, Inger: Lilla Anna leker med bollar (2004)
Sandberg, Inger: Kommer snart, sa Laban och Labolina (2004)
Sandberg, Inger: Lilla Anna och trollerihatten (2004)
Sandberg, Inger: Lilla Anna - kom och hjälp! (2004)
Sandberg, Inger: Labolinas lina (2004)

Az Északi Akvarellmúzeum illusztrációs kiállítása

Kedves Bogi!

Március elején az Északi Akvarellmúzeumba (Nordiska Akvarellmuseet) utazom, ahol egy továbbképzésen veszek részt. A téma a gyerekkönyvillusztráció. A múzeumban március 8-ig tekinthető meg egy kiállítás A kép, a gyermek, az elbeszélés címmel, ahol több országból származó művész munkái láthatók. A kiállítás ideje alatt több elöadásra és szemináriumra is sor kerül. A teljes program, angol nyelvű információval itt található:

http://www.akvarellmuseet.org/sewden/images/2007/BBBkalender%5B1%5D.pdf

A múzeum honlapján 20 kép tekinthető meg a kiállításból:

http://www.akvarellmuseet.org/sewden/sew_index.htm

A következő művészek munkái láthatók:
Ryoji Arai [Japán]

Anna Bengtsson [Svédország]

Lilian Brögger [Dánia]

Carll Cneut [Belgium]

Akin Duzakin [Norvégia]

Fam Ekman [Norvégia]

Wolf Erlbruch [Németország]

Gunna Grähs [Svédország]

Fibben Hald [Svédország]

Anna Höglund [Svédország]

Isol [Argentina]

Maira Kalman [USA]

Dorte Karrebaek [Dánia]

Eva Lindström [Svédország]

Kristiina Louhi [Finnország]

Jockum Nordström [Svédország]

Svein Nyhus [Norvégia]

Cato Thau-Jensen [Dánia]

Anna-Clara Tidholm [Sverige]

Taruliisa Warsta [Finnország]

Remélem, találsz kedvedre valót a képek között.

Szívélyes üdvözlettel:

Melissa

Nobel-díj meg tabu

Kedves Bogi!

Ma fogorvosnál jártam. Ott van a rendelő közvetlenül a könyvtár mellett, így csak át kellett mennem. A fogorvos végtelenül kedves volt, jól elbeszélgettünk, már amikor nem volt kipöckölve a szám. Elöször is megröntgenezte a bölcsességfogamat, amiböl letörött egy darab, aztán betömte. Azt mondta, hogy a gyökértömés határán vagyok, de nem akar túl nagy költségekbe verni, úgyhogy várjunk. Az ugyanis 3000 korona lenne, így meg csak 872 koronába került (27-tel kell beszorozni, ha forintra akarod átszámítani). Mondtam, hogy akkor a gyökértömésre majd Peperóniában kerül sor, mert ha otthon csináltatom, akkor a 3000 koronából futja egy repülöjegyre is, így 2 legyet ütök egycsapásra.
A fogorvos elmesélte, hogy pár éve Budapesten járt tapasztalatcsere úton a Fogorvosi Egyetemen. Nagyon jó emlékei voltak az útról. Főleg a borkóstoló tetszett neki.
Olvasgattam egy kicsit a HUNRA-blogot, és egy érdekes cikkre akadtam, ami arról szólt, hogy a svéd börtönök lakói egy kísérlet keretében ezentúl CD-re olvashatnak meséket, és ezt hazaküldhetik a gyerekeiknek. Wow! Szerintem ez a hír abba a kategóriába tartozik, hogy a postás megharapta a kutyát, ráadásul egy orosz blogról szerezték a hírt.
Bevallom, szívesebben olvastam volna Doris Lessing Nobel-beszédét a HUNRA blogján, merthogy az is az olvasás fontosságáról szól, meg arról, hogy szükség van a könyvtárakra. Amikor ezt a beszédet nyilvánosságra hozták Szendvicsországban, mondta is a kolléganöm, hogy bizony nem kapott nagy sajtóvisszhangot, merthogy kit érdekel az olvasás meg a könyvtár. Azért ha valaki mégis el szeretné olvasni, a következő honlapon megtalálható angolul, svédül, franciául és németül:

Doris Lessing On not winning the Nobel Prize
http://nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/2007/lessing-lecture.html

Ma azért nekem is van egy érdekes hírem. Biztosan emlékszel még, hogy nemrég a taburól írtam a gyerekkönyvekben. Ma az Aftonbladet (Esti Hírlap) újságban találtam egy írást, ami egy német képeskönyvröl szól. A könyv szerzője, Susanne Berner, azon illusztrátorok között szerepel, akiknek a képeit most meg lehet tekinteni az FSZEK német illusztrációs kiállításán. A könyv címe ”Winter-Wimmelbuch”, és 15 ország vette meg. Amerikában azonban cenzúrázták, mert az egyik képen egy szobor látható, amelyiknek egy mm hosszú fütyije van. Ezt az amerikaiak képtelenek elviselni egy gyerekkönyvben. Ráadásul a cigaretta meg a pipa is töröltetett, valószínüleg azért, mert az meg reklámnak számít. Hát ez van! A cikk svédül itt olvasható, mint ahogy az ominózus kép is megtekinthető. Én nem merem átmásolni erre az oldalra, nehogy valaki megbotránkozzon. Remélem, az FSZEK-ben sem állították ki. A gyerekek így legalább nem ájulnak el.
http://www.aftonbladet.se/foraldrar/article1645023.ab

Késöre jár, ideje lefeküdnöm. De hamarosan újabb hírekkel jelentkezem.

Szervusz,

Melissa

Van-e különbség a svéd és a magyar könyvtárosok között?

Kedves Bogi!

Azt kérded, van-e különbség a svéd és a magyar könyvtárosok között? Szerény véleményem szerint nincs. Úgy tartom, hogy a könyvtárosok ugyanolyanok vagy legalábbis nagyon hasolóak az egész világon. Mint ahogy hasonló az a kép is, ami a köztudatban él rólunk: frusztrált vénkisasszonyok, akiket csak a magas irodalom éldekel. Nos, hogy így van-e, döntse el mindenki maga. Bár meg kell valljam, néha azt veszem észre magamon, hogy ez a kép rámillik. Például amikor a kamaszok randalíroznak a gyerekrészlegen, szétdobálják a könyveket, szétszórják a csipszet a polcokon, meg kiöntik a kólát a padlóra, akkor valóban igazi sárkánynak érzem magam.
Azért is tettem fel ide jobb oldalra Helena Willis illusztrációját Martin Widmark Könyvtárrejtély című könyvének borítójáról, mert annyira kifejező és jellemző. Mint ahogy Szív Ernő Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt című írása is. Minden könyvtárosnak kötelező olvasmány! Remélem, egyszer találok majd valakit, aki átülteti svédre, hogy a svéd kollégáim is olvashassák.
Arról meg nem is beszélve, hogy a kívülállók mind úgy képzelik, hogy mi egész nap ott ülünk a könyvtárban, és semmi mást nem csinálunk, csak könyveket olvasunk. Bárcsak így lenne!
Most röviden ennyit. A sütőben sül a rakott-krumpli, hamarosan vacsorázunk.

Sokszor üdvözöl egy igazi morc könyvtároskisasszony,

Melissa

Tabu a svéd gyerekkönyvekben

Kedves Bogi!

Amikor Pija Lindenbaum könyveiről kerestem anyagot a neten, egy érdekes cikkre bukkantam, ami a tabu kerdését veti fel a gyerekirodalomban. Ezt most teljes egészében elküldöm neked.
Nos, hogy van-e tabu a svéd gyerekkönyvekben? Egy ideig azt hittem, hogy nincs. De úgy tűnik, mégis van. Egy dolgot nem tudnék most elképzelni egy svéd gyerekkönyvben, mégpedig a kioktató, moralizáló hangnemet.
Az Opsis Kalopsis (www.opsiskalopsis.se) gyerekkultúrával foglalkozó folyóirat, ami 1986 óta jelenik meg Szendvicsországban, az egyik őszi számát teljes egészében a detektívregénynek szentelte. Annyira sok jelenik meg manapság. Nos ebben azt olvastam, hogy a 9-12 éves kategóriában (itt ez úgy hívják ”slukaråldern” vagyis könyvfaló korszak) 2 tabutéma van: az egyik a gyilkosság, a másik a nemi erőszak. És amiben mindenki egyetért az az, hogy a gyerek- vagy ifjúsági könyvnek reményt kell sugároznia.
Hogy van-e tabu a képeskönyvekben? Erről árulkodik a következő interjú Pija Lindenbaummal, ami 2006-ban jelent meg. A svéd eredeti itt olvasható:

http://www.alba.nu/artikel/artikel.php?id=402

Te Bogi, mondd, van ma tabutéma a gyerekkönyvekben Peperóniában?

Választ várok hamarosan:

Melissa

A legnagyobb tabu a gyerekkönyvben, ha az rosszul végződik
Rebecca Liedman

Pija Lindenbaum legutóbbi könyvében, aminek a címe, ”Lill-Zlatan och morbror raring”, a főhős Ella barátságtalanul viselkedik Tommy nagybácsi barátyjával, Stevevel (ejtsd. Sztéve), szeretné Tommyt kisajátítani, és úgy véli, hogy Steve unalmas.Végül mégis elfogadja, amikor kiderül, hogy jól tud focizni, és akkor mégis minden jól végződik – éppúgy, ahogy annak ”lennie” kell.
Pija Lindenbaum úgy véli, hogy a gyerekkönyveknek biztonságot kell sugározni, de leginkább az a fontos, hogyan mesél az ember, és nem az, hogy miről.- Amiről nem tudnék írni az az inceszt – mondja. – Ugyanúgy nem szeretnék írni a gyerekek szexualitásáról sem, igazából nem értem, miért kell a gyerekek szexualitását ábrázolni.
Pija Lindenbaum úgy gondolja, hogy nincs direkt tabu a gyerekirodalomban, s ezt a nézetet Ulf Stark (Ulf Stark az egyik legismertebb svéd gyerekkönyvíró – a ford.) is osztja. A Göteborgi Könyvvásár egyik szemmináriumán szeptemberben ők ketten vitatták meg, Markus Majaluoma finn gyerekkönyvillusztrátorral közösen, azt, hogy mi a tabu a képeskönyvekben. Ulf Stark azt mondta, hogy sok olyan téma van, amiről ő személy szerint nem szeretne írni, de ez még nem jelenti azt, hogy ezek tabutémák. A fő az, hogy legyen egy történet, amit elmondhatunk, és ez magában elég feltétel arra, hogy írjunk egy gyerekkönyvet, mint ahogy ez a felnőttek számára írott könyvek esetében is van.
- A gyerekirodalom körüli viták gyakran erkölcsi értékekről szólnak, több szó esik a gyerekkönyv pedagogikájáról, mint a művészi értékről – mondta Ulf Stark a szemináriumon.
Hasonló gondolatokat fogalmaz meg Pija Lindenbaum is, amikor azt mondja, hogy az ember gyakran mást vár el egy gyerekkönyvtől, mint egy felnőttek számára írott könyvtől:
- A gyerekkönyvtől elvárják, hogy legyen egy témája és egy célja, ez általában nincs így a felnőttirodalom esetében. De én nem fogalmakban gondolkodom – van egy elbeszélesem, amit egész egyszerűen el akarok mondani – teszi hozzá Pija Lindenbaum.
Talán éppen ez az, amitől egy gyerekkönyv jó – hogy felnőttként elkerüljük azt, hogy nevelő szerepet öltsünk magunkra, ehelyett inkább hagyjuk, hogy maga az elbeszélés álljon a fókuszban? A gyerekek miért akarnának lelkifröccsöt vagy kizárólag tanító jellegű elbeszéléseket az irodalmon keresztül tálalva – ez aligha olyasmi, amit a felnőttek kívánnak, ha szépirodalomról van szó.
- Nem feltétlenül kell arra gondolnom, másoknak mi a véleménye arról, hogy a gyerekek mit szeretnek, inkább arról van szó, hogy bele kell magamat helyeznem a főhős látásmódjába - mondja Pija Lindenbaum.
A ”Lill-Zlatan och morbror raring” című könyvben – nem kimondva, hanem burkoltan – van egy ”meleg nagybácsi”, ahogy Lindenbaum nevezi. Aligha szerepelhetett volna egy gyerekkönyvben ötven, vagy akár húsz évvel ezelőtt. Akkor hát nincs tabu a gyerekkönyvekben?
A szitkozódás kontroversiell lehet, de nem elképzelhetetlen. Ella, alias Lill-Zlatan, azt mondja: ”Jäkla, skitkorvar” Tommynak és Stevenek, amikor mérges és csalódott. És még a meleg nagybácsi is. De vajon ennyire egyszerű ez?
- Amikor homoszexualitásról van szó, gyakran problémát kell belőle csinálni. Én nem ezt akartam, inkább neutralizálni szerettem volna – mondja Pija Lindenbaum.
De még ha nem is tabu már homoszexuális szereplőkről írni a gyerekkönyvekben, rendszerint nem fordulnak elő.
- Csak két gyerekkönyv (képeskönyv – Bodil Sjöström "Trollen på Regnbågsbacken" och Anette Lundborg "Malins mamma gifter sig med Lisa" - a ford.) van svédül az én legutóbbi könyvemen kívül, ahol a homoszexualitás megjelenik – kommentálja Pija.
A heteroszexualitás az uralkodó norma nemcsak a társalomban általában, hanem a gyerekirodalomban is. Amikor valami eltérő kell, hogy felszínre kerüljön, akkor az a leggyakraban úgy mutatkozik meg, mint valami más, az a másik, az az eltérő.
Pija Lindenbaum azt mondja, hogy esetében ez éppen fordítva volt, nem vállalta fel küldetésként a homoszexualitást, amikor Kis-Zlatanról és nagybácsi kedvesről írt, hanem ”az csak úgy volt”, hogy ez is belekerült a könyvbe:
- Az én történetemben szerepel egy meleg, egész egyszerűen – mondja.
Mégha Lindenbaum korábbi könyveiben elő is fordulnak olyan szereplők, akik nem teljes egészében követik az uralkodó normákat.
- Gyakran mutatok egy bizonyosfajta másságot az elbeszéléseimben, azt az érzést, amikor valaki mindenütt rosszul érzi magát – mondja Pija Lindenbaum.
Mi az, ami tabu és nem különbözik egymástól az egyes országokban. Németországban nem akarták kiadni Lindenbaum előző könyvét, ”När Åkes mamma blev en drake”, mert úgy vélik, hogy Åke anyukája túl vad. Egy anya ne legyen olyan vad, mint Åke anyukája, ha sárkánnyá változik. Egy anya egyáltalán ne is legyen sárkány, a stressz és a fáradtság folytán.
De azokat a gyerekeket, akik nem szimpatikusak ilyen vagy olyan módon, ritkán ábrázolják a svéd gyerekirodalomban, legalábbis nem pedagógiai vagy pszichológiai magyarázatok nélkül. Ulf Stark kiemelte, hogy a gyerekeknek ritkán engedtetik meg, hogy ”rosszak” legyenek. És Pija Lindenbaum egyetértett:
- Szeretnék erről írni, a nem szimpatikus gyerekekről, olyanokról, akik nem mindig olyan jók.
De ez nehéz, nem lehet pontosan fordítva írni egy ”rossz gyerekről”, véli mind Stark, mind Lindenbaum. Amikor gonosz, szemtelen vagy ”rossz” gyerekek vannak a történetben, akkor ez a végén mégis mindig megoldódik – igazság tétetik, akit sérelem ért, elégtételt nyer vagy a nem szimpatikus gyerek új fényben jelenik meg, magyarázó jelleggel. A ”rossz” gyerekek, akiknek megengedtetik, hogy éppen rosszak legyenek, magyarázatok vagy moralizálás nélkül, talán egy a kevés tabu közül a gyerekirodalomban. Amikor az ember a gyerekekhez szól, békítő ”kell”, hogy legyen:
- Boldog vége kell hogy legyen a történetnek – mondja Pija Lindenbaum.

A fordítás a szerző engedélyevel került fel a blogra.

Pija Lindenbaum - Lill-Zlatan och morbror raring avagy egy könyv szeretetről, barátságról, féltékenységről

Kedves Bogi!

Ma Pija Lindenbaum Lill-Zlatan och morbror raring (Kis-Zlatan és nagybácsi kedves) címü könyvét fogom bemutatni. Ehhez pedig egy cikket választottam ki, ami a Dagensbok.com honlapon jelent meg. Ezáltal szeretném érzékeltetni, hogyan írnak a svédek gyerekkönyvkritikát.

A szöveg megértéséhez annyit kell tudni, hogy Szendvicsország legnépszerübb focistájának a neve Zlatan Ibrahimovic. Ezért hívja a nagybátyja a kislányt a könyvben Kis-Zlatannak.

A svédül tanuló ismeröseidnek pedig azt üzenem, hogy ezt a történetet meghallgathatják a neten a svéd gyerekrádió honlapján:

http://www.sr.se/barn/p4/2007/vecka36.stm

http://www6.ur.se/Barn/Barnradion/Barnradion/

Szeretettel üdvözöllek az esös Göteborgból:

Melissa

A gyerekeknek szüksége van bónuszfelnőttekre

Ha a család a középpontban, akkor kiváltképpen a szűken értelezett család – így néz ki sok összefüggésben. Ezért is külön jó érzés egy olyan könyvre rábukkanni, mint ez, ami azt a témát veti fel, hogy a gyerek szülein kívül más felnőttek is nagyon jelentős szerepet játszhatnak a gyerek életében.
Esetünkben ez Ella, aki azt választja, hogy a nagymamánál lakik, amikor a szülei Mallorcára utaznak. Napközben nagybátyja, Tommy van vele. Ö az, aki Lill-Zlatannak hívja, és ez talán nem is annyira furcsa, ha arra gondolunk, hogy a kislány állandó kísérője egy futball-labda, amit egy hálóban cipel magával. Csakhogy Tommy egyáltalán nem tud jól focizni, így más szórakoztató dolgokat találnak ki.
Otthon nagymamánál hagyományos a környezet. Úgy tűnik, hogy a nagymama képviseli a földi kiszolgálást, és van ott még másik három felnőtt nagybácsi is (még mindig otthon laknak?), akik anonim és passzív benyomást keltenek. Ella csak nagybácsiknak nevezi őket, mint egy csoportot és nem egyéneket. De másként van ez Tommyval. Ö kitűnik a tömegből tarka ruháival és játékos humorával. Úgy tűnik, hogy Tommy társaságában sohasem lehet unatkozni.
Egy nap azonban egy másik személy is ott van Tommy lakásában, amikor Ella odamegy. Steve a neve, és bizony ő is jelen akar lenni, amikor Ella és Tommy, valami szórakoztatót találnak ki, annak ellenére, hogy Ella nem tartja ezt valami jó ötletnek. Ekkor nagy játékteret nyer a féltékenység. Ella többféle módszert talál ki arra, hogy megbüntesse Stevet, amiért versenyzik vele Tommy figyelméért, de úgy látszik, hogy Steve eléggé immunis a huncútságokkal szemben, mindent megjegyzés nélkül hagy.
A fordulópont akkor következik be, amikor Tommy megbetegszik, és nem tud a kislánnyal játszani. Ella először tartózkodóan viselkedik, de amikor elunja magát kelletlenül rááll, hogy focizzon Stevevel. Amikor felülkerekedik gyanakodó attitűdjén, felfedezi, hogy igazán jól lehet Stevevel is játszani.
A könyv képei tiszta élvezetet nyújtanak, Pija igazán egyéni stílust hozott létre. A jellegzetest ragadja meg minden miljőben. Realisztikus, ugyanakkor van benne valami, ami megtöri ezt, és dinamikát hoz létre. Nagyon izgalmasan dolgozik a szögekkel és a perspektívával, a bútorok vagy a falak az általa választott irányba dőlnek.
A képek váltakozva mutatnak be történéseket egytöl egészen öt cselekményig, de mégis egységet képeznek. Jól átgondolt egyensúly ez mindegyik képelem között. A szöveg is gonddal nyert elhelyezést. Éppen a részletek gondos elhelyezése teszi, hogy újabb és újabb dolgokat fedehetünk fel, ha többször elolvassuk a könyvet. Attól kezdve, hogy a fürdőben használt kulcson egy olyan gumiszalag van, amivel azt a lábra vagy a karra lehet erősíteni, addig hogy a testnek az a része, ami a víz alatt van hihető módon torzul el. Több vidám elem is visszaköszön itt, például Ella hangosan olvas Tommynak a ”Gittan och gråvargarna” című könyvből, és egy pillanatra mintha Bodil kutyát látnám, de az talán mégis egy másik kutya volt …
Gondoljunk csak bele, milyen jó lenne, ha minden gyerek közelében lennének más felnőttek, rokonok vagy a család barátai, akikkel önálló kapcsolatokat építhetnének. Annyira sok fókuszt kap a médiában, hogy saját gyerekeink legyenek, amikor ugyanúgy fontos személyként lehetünk jelen más gyerekek életében is. A felnőtteknek is szüksége van bónuszgyerekekre!

Andrea Berge Megjelent: 2006-12-03

A cikk eredetije itt olvasható:
http://www.dagensbok.com/index.asp?id=2404

A fordítás közzététele a szerzö engedélyével történt.

Pija Lindenbaum - När Åkes mamma glömde bort

Kedves Bogi!

Ma egy olyan képeskönyvről írok, ami nézetem szerint nem jelenhetne meg Peperóniában. A magyar kiadók túl modernnek találnák mind a témát, mind a képeket.
Egyszer azt olvastam a neten, hogy a magyar anyukák túl maradiak, és csak a hagyományos gyerekkönyveket hajlandók megvenni. Tudod, azért én eléggé felháborodnék, ha engem maradinak tartanának. Azt hiszem, hogy ez az egész egy ördögi kör. A kiadók túl modernnek találnak bizonyos könyveket, ezért nem jelentetik meg őket. Így aztán azok el sem juthatnak az olvasókhoz. Én nem hiszem, hogy a mai fiatal anyukák konzervatívak lennének.
Azt tapasztalom, hogy a Szendvicsországban élő magyar anyukák mind nagyon szeretik a svéd gyerekkönyveket. Pedig mi konzervatív nevelést kaptunk otthon. Miért szeretjük mégis ezeket a modernebb gyerekkönyveket? Azért, mert azt vettük észre, hogy a hétköznapi szituációkat ábrázoló történetekre jól reagál a gyerek. Mind az anyuka, mind a gyerek magára ismer. Én úgy vélem, hogy nagyon fontos eleme egy irodalmi műnek, hogy az ember azonosulni tudjon a szereplőkkel vagy a szituációval.
Nos a legtöbb gyerekkönyv azért nem ennyire “modern”. Bevallom, hogy Pija Lindenbaum könyvei közül nekem a När Åkes mamma glömde bort (Amikor Óke anyukája elfelejtette) a kedvencem. De miröl is szól?
Óke óvodás kisfiú, akit az anyukája egyedül nevel. Egy reggel, amikor az anyuka felébred, nem emlékszik semmire. Ráadásul sárkánnyá változi, egy kedves rózsaszín sárkánnyá. Nem jut az eszébe, hogyan kell reggelit csinálni. Így aztán Óke teríti meg az asztalt, és készíti elő a reggelit. A kisfiú érzékeli, hogy itt valami baj van, és olyankor mindig orvoshoz kell menni. El is viszi az anyukáját az orvoshoz. A doktor néni meg azt mondja, hogy sajnos nincs olyan injekció, ami egy sárkányt visszaváltoztatna anyukává, és hazaküldi öket. (Itt megjegyzem, tudom, hogy ilyenkor a legtöbb orvos mit mondd. Kitalálod? … Pontosan. Antidepresszív gyógyszer.) Elmennek a nagymamához, ahol az anyuka végre jól kialhatja magát. Ez a kedvenc képem. Amikor a sárkány-anyuka jóízűen alszik a nagymama szőnyegén, miközben a nagyi eljátszik az unokájával. Másnap reggel pedig mintha mise történt volna. Az anyuka friss és vidám, és energikusan készíti a reggelit.
Ez a könyv megjelent angolul Angliában és az USÁ-ban, a németek azonban elutasították a kiadását. Szerintük egy anyuka nem változhat sárkánnyá. Hát ezen azért tudnék vitatkozni.
Bogi, mit gondolsz? Van olyan anyuka, aki néha sárkánynak érzi magát? Mondjuk reggel, amikor a gyerek nem akar felöltözni, húzza az időt, mielőtt óvodába kellene indulni. Az anyuka meg a haját tépi, hogy elkésik a munkahelyéről és akkor mit szól a főnöke. Vagy Peperóniában nem így van?
Mindenesetre érdekes, hogy 1945-ben a franciák Harisnyás Pippi francia kiadása során nem tudták elképzelni, hogy egy kislány felemel egy lovat vagy egyedül megeszik egy egész tortát. Azt hiszem, nekem azért elég jó a fantáziám.
Küldök néhány képet belőle. Hátha érdekel.
Itt található róla angol nyelvű leírás:
http://www.panorstedt.se/templates/Agency/Book.aspx?id=40874

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

Kötelező olvasmány a svéd iskolákban

Kedves Bogi!

Azt írod, hogy gyerekkorodban nem szerettél olvasni. Lehet, hogy ennek volt némi köze a kötelező olvasmányokhoz? Azt hiszem, sok gyerek nem szeret kötelezően olvasni. Én úgy tartom, ahogy azt Szegedi Katalin is megfogalmazza a Csodaceruzában írott cikkében (www.csodaceruza.com), hogy sokféle gyerekkönyvre van szükség. Hiszen ha azt nézzük, hogy a felnőttek sokfélék és ezért sokféle irodalmi művet szeretnek, akkor ugyanez a gyerekekre is igaz. Ezért tartom jónak, hogy a svéd iskolákban beviszik a tanárok a könyveket az osztályterembe, már első osztályban. Hiszen Mazsola már 5 éves korában leveleket írogatott az óvó néninek az óvodában, és mire elsős lett, már olvasni is tudott egyszerűbb szövegeket.
Amikor Mazsola elsőbe járt, az osztályban kb. 6 különbözö dobozból lehetett választani olvasnivalót. A tanító néni egész évben figyelte, hogy melyik gyerek, milyen szinten tudott olvasni, és e szerint javasolta, hogy melyik dobozból választhat a gyerek könyvet. Aztán ahogy fejlődött, úgy léphetett egyre feljebb. Az 1-es számú dobozban olyan könyvek voltak, ahol csak egy kép volt, alatta egy írott szóval. Ha jól emlékszem, Mazsola mindjárt a 4-es számú dobozzal kezdte.
Mi szülők pedig azt kaptuk feladatul, hogy minden este otthon olvassuk el ezt a könyvet a gyerekkel együtt. Más házi feladat elsőben nem volt. Ez így igaz. És még most ötödikben is nagyon kevés a házi feladat. A gyerekek a feladatokat az iskolában oldják meg. Minden héten van egy angol lecke, ebből csütörtökön számonkérés. Minden héten egy lecke a svéd munkafüzetből. Számonkérésként pénteken tollbamondás. A matematikát csak az iskolában oldják meg egyéni szint szerint. Csak akkor kell hazahozni, ha a gyerek elmarad a többitől. Ha jól emlékszem, más házi feladat nincs is. Mazsola pedig minden héten ragaszkodik hozzá, hogy kikérdezzük.
Az olvasás fontos a svéd iskolában. Minden gyereknek van egy könyv a padjában, amit maga választ az iskolai vagy a helyi könyvtárban, vagy otthonról visz magával, és ezt akkor olvassa, ha hamarabb elkészül a feladataival, mint a többiek. De van kijelölt időpont is, amikor mindenkinek ezt a könyvet kell olvasni. Az egyik évben ez minden reggel egy negyed óra volt.
Azután a tanárok minden évben elolvasnak egy-két könyvet hangosan is az osztálynak. És ebben az évben volt 2 olyan könyv is, amit kötelező volt mindenkinek elolvasni. Az egyik Michelle Magorian: Good night, mr. Tom c. regénye svédül. Csak azért írom angolul, mert hátha utána akarsz nézni. A másik Kerstin Gavander Fröken Europa vagyis Európa asszony, amit kiegészítésként olvastak a történelem tantárgyhoz. Ez a könyv egy pályázat díjnyertese.
A Göteborgi Könyvvásáron az egyik évben pályázatot hirdettek olyan könyv írására, ami az Európai Unióról szól gyerekeknek. Ez a könyv nyert. Ezt aztán 2005-ben minden 5. osztály megkapta. 120 000 példányban nyomtatták állami támogatással.
Nagyon jó, mert érdekes, izgalmas, mai gyerekekről szól, egy ötödik osztályról, ahol a gyerekek idöutazást tesznek egy-egy európai uniós országban, és azután beszámolnak élményeikről.
A svéd írók pedig ma úgy tartják, hogy egyszerű nyelven kell írni. Mégpedig azért, hogy azokat a gyerekeket is megnyerjék, akik egyébként nem olvasnának.
Ha gondolod, számolj be nekem arról, hogy milyen tapasztalataid vannak a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban. Hogy van ez abban az iskolában, ahol Te tanítasz?

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

Pija Lindenbaum - Gittan-könyvek

Kedves Bogi!

Gyönyörű hófehér hótakaró borítja a tájat itt nálunk Göteborgban.
A következő könyv, amiről beszámolok, egy téli történet: Pija Lindenbaum Gittan och älgbrorsorna (Gitta és a jávorszarvasbátyuskák). Gittanról 3 könyv jelent meg. Az első 2000-ben a Gittan och gråvargarna (Gitta és a szürkefarkasok) volt, és ezzel Pija Lindenbaum és 2000-ben elnyerte az August-díjat a legjobb gyerek- és ifjúsági könyv kategóriában.
A második 2001-ben a Gittan och fårskallarna (Gitta és a bárányok), a harmadik pedig 2003-ban a Gittan och älgbrorsorna (Gitta és a jávorszarvasbátyuskák) volt. Mindhárom megjelent angolul is.
A Gittan och älgbrorsorna nekem annyira megtetszett, hogy le is fordítottam magyarra. Ez a könyv egy óvodás kislányról szól, aki testvérre vágyik. Egy téli napon kimegy a dombra szánkózni a barátjával, Nils-szel, és akkor összetalálkozik 3 jávorszarvassal. Behívja őket a lakásba, mondván, hogy talán lehetnének a testvérei. Csakhamar megmutatkozik azonban, hogy a jávorszarvasok csak rendetlenséget csinálnak, és nem tudnak úgy játszani, ahogy azt a kislány szeretné. Így aztán, amikor ráveszi őket, hogy végre elmenjenek, megkönnyebbül, és azt gondolja:

” Hiszen itt van nekem Nils – gondolja -, meg a gyerekek az óvodában.
Bátyuskákra semmi szükség.
Meg különben is, ma este nálunk alszanak az unokatestvéreim.”

Ma ebből a könyvből küldök néhány képet. Figyeld meg, a jávorszarvasok olyanok az illusztrációkon, mintha valóban élnének. A díványon ülő 3 jávorszarvas képe pedig megjelenik Sven Nordqvist legújabb, August-díjat nyert könyvében is, aminek a címe Var är min syster? Ezt megkaptam karácsonyra, és gyönyörű szép.

Szíves üdvözlettel a hófedte Göteborgból:

Melissa

De nicsak, néhány jávorszarvas eltorlaszolja a bejáratot. Ök is elunták a szánkázást.
- Inkább menjünk haza hozzánk – javasolja Gitta. – Lehetnétek a bátyuskáim! Nálam lehet ám odabent is labdázni. És még sok pihepuha szönyegunk is van.
- Ez aztán jól hangzik – mondják a bátyuskák, és betrappolnak a liftbe.

- Még egyszer – kérik, amikor a lift megáll a negyediken.

- Neeem, a lift nem játék – mondja Gitta. – Most megérkeztünk!





Gitta papírt oszt szét.
Ma különösen szépen rajzol.
Egy rózsaszín madarat kék harisnyával.
A bátyuskák föleg pocsék idöt meg késeket rajzolnak.
- Jaj, de szép! – kiáltja Gitta, bár látja, hogy csaknem az összes zsírkrétát összetördelik rajzolás közben.
Összeszedi a zsírkrétavégeket.
A bátyuskáknak egyébként sincs türelme a rajzoláshoz.



Ott fönt állította ki Gitta a legértékesebb tárgyait.
Egy csillámporral behintett porcelán John Blund figurát.
Meg egy taxit, ami irtórégi.
- Nyugi! – kiáltják a bátyuskák. – Mi majd levesszük.
- Á nem, nem érdekes – mondja Gitta sietve -, az ottmaradhat. Inkább megmutatom, hol aludhattok.





- Hahó, pattogatott kukoricát akarunk! – kiáltják a bátyuskák a díványról.
Bekapcsolták a tévét, bár az Esti mese még el sem kezdödött.
- Azt nem szabad – mondja Gitta -, és mégúgyse szabad pattogatott kukoricát enni a díványon.
- Hát UGRÁLNI azt szabad?! – kacagnak a bátyuskák.
- Szabad SZARVON állni?!!
- SZABAD BELEFEKÜDNI A VAJBA?!!! – ordítják.

Pija Lindenbaum - Else-Marie och småpapporna

Kedves Bogi!

Ma egy új blogot fedeztem fel a Csodaceruza honlapján, mégpedig Julie blogját, aki illusztrátorokat mutat be. Mindjárt bele is néztem, és akkor Mazsola megszólalt: ”De hiszen ezt a blogot már két napja is nézted. És valóban, akkor bukkantam rá, amikor információt kerestem Pija Lindenbaumról. Julie blogján angolul olvasható a könyveiről, s ott az is látható, mely nyelvekre fordítottak le egy-egy művet. Na jó, elismerem, innen másoltam át két képet. De egyszerűbb volt, mintha nekem kellett volna beszkennelni őket.
http://picturebookillustration.blogspot.com/search?q=pija+lindenbaum
Sőt, most látom, hogy a Csodaceruzáról is írnak.
A következő képeskönyv, amit bemutatok, Pija első önálló könyve volt, és mindjárt nagy figyelmet váltott ki. A címe Else-Marie och småpapporna (Else-Marie és a kisapukák), és 1990-ben jelent meg.
A könyv egy 6 és fél éves kislányról szól, akinek egy nagy helyett 7 pici apukája van, akik mobiltelefonokat árulnak. Egy pénteki napon a kislány anyukája nem tud érte menni az iskolába, így reggel bejelenti, hogy aznap az apukák hozzák haza. Else-Marie egész nap azon izgul, hogy mi lesz majd, ha a napköziben megtudják, hogy neki 7 apukája van. Végül minden jól sikerül, az apukák látogatást tesznek a napköziben és eljátszanak a gyerekekkel.
Nos, ez a könyv új színfoltot jelentett a svéd gyerekirodalomban, és zajos spekulációk láttak napvilágot arról, hogy az író vajon mit akart kifejezni a 7 pici apukával, akik majdhogynem eltűnnek a termetes anyuka közelében.
Ez a könyv Amerikában is megjent, de ott kihagyták belőle azt a képet, ahol az egész család együtt fürdik a fürdőkádban. Mert ugye ez nem ildomos.
A göteborgi magyar barátnőm tegnap azt mondta: ”Feltétlenül írj erről a könyvről. Ez volt a kedvencünk, amikor a lányom kicsi volt.“ Ez a pici lány most 12 éves, és amikor tavaly arra kértem őket, hogy vegyék meg nekem Nógrádi Gábor Segítség, ember! című könyvét, útközben annyira megtetszett a lánynak ez a mű, hogy nem volt hajlandó megválni tőle. Így aztán nyáron kaptam Gábortól egy másikat. Látom a neten, hogy ez a könyv most CD-n is megjelent Pogány Judit előadásában.
Visszatérve Pija Lindenbaum képeskönyvére, azt hiszem, hogy ez a könyv mindenkinek más és mást jelenthet. Amikor először olvastam, nekem az jutott róla az eszembe, hogy bizony néha elkelne sok családban 7 pici apuka, akik hét helyen segítenek egyszerre, egy nagy helyett, aki mondjuk újságot olvas.
Amikor decemberben Pija Lindenbaum Göteborgban dedikálta a könyveit, megkérdeztem tőle, hogy jutott az eszébe ez az ötlet. Akkor azt válaszolta. “Hát, ezt már olyan sokszor elmeséltem. Nincs ebben semmi különös. Amikor kislány voltam, az apukám kitalált egy dalt, amit sokszor énekelt nekem. Ebben a dalban sok pici apuka ugrál az ágyon, ahogy azt az egyik képen le is rajzoltam.”
Pija elmondta még, hogy a Rabén&Sjögren Kiadó fiókot hozott létre Lengyelországban, így most ott is megjelennek a könyvei.
Pija engedélyt adott arra, hogy feltegyem a képeit a blogomra. Csak azt kérte, írjam mindig oda, melyik könyvből valók, és ezt meg is teszem. Küldök tehát 3 képet az Else-Marie och småpapporna című könyvből.

Sok-sok üdvözletet küldök Göteborgból, ahol igazi téli hideg lett, de a hó még várat magára:

Melissa

Pija Lindenbaum avagy egy svéd illusztrátor

Pija Lindenbaum Sundsvallban született és nött fel. 1979-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, majd rajzolóként, formatervezőként és íróként dolgozott. Pija Lindenbaum képeskönyvsikerek hosszú sorát hozta létre: kezdve az első könyvével, melynek címe ”Else-Marie och småpapporna”, majd ”Boken om Bodil”, ”Britten och Prins Benny” stb. következtek.
Pija 1991-ben elnyerte a ”Svéd Könyvkereskedők Támogatói ”-nak ”A te könyved - a mi választásunk” plakettjét az ”Else-Marie och småpapporna” című könyvért, valamint az Expressen lap ”Zelefánt” díját ugyanazért a könyvért. Két ízben, 1993-ban és 1996-ban August-díjra jelölték.
2000-ben Pija Lindenbaum elnyerte az August-díjat a legjobb gyerek- és ifjúsági könyv kategóriában a ”Gittan och gråvargarna” című könyvért.
”Pija Lindenbaum okosan és lehengerlően írja le azt, hogy egy kislány hogyan tesz szert nagy bátorságra” – hangzik a zsüri indoklása.
Pija Lindenbaum a Gittan-könyvekről:
„Támadt egy ötletem egy olyan gyerekről, aki különféle problémákat old meg, amikor egy csoport állattal találkozik. Mindig vannak problémák, amiket meg kell oldani, az állatok pedig központi szerepet töltenek be a legtöbb gyerek életében. Három könyvet terveztem. És most elkészültek!
A Gittan-könyvek nagymértékben rólam szólnak, arról, amikor gyerek voltam, meg a lányomról. Arról, hogy ne olyanok legyünk, mint ahogy azt egy gyerektől elvárják.
De amikor most nézem a könyveket, akkor azt hiszem, sokban szólnak rólam, a felnőttről. A nehézségeimről, hogy olyan szülő legyek, amilyen lenni szeretnék.”
Pija Lindenbaum könyveit külföldön is nagyra értékelik. Több könyvét is lefordították többek között angolra, japánra, németre, franciára és hollandra. 1993-ban az év illusztrátora lett a Bolognai Gyerekkönyvvásáron. A “Boken om Bodil” című könyvéért a New York Times legjobb gyerekkönyvért járó oklevelével jutalmazták.
2005-ben egyike lett azoknak, akik megkapták Stockholm város jutalomdíját.
A zsűri indoklása így szólt:
“Pija Lindenbaum illusztrátor-író, aki egy sor képeskönyv-sikert hozott létre./…/Pija Lindenbaum gyakran űz gúnyt a felnőtt világ azon esetlen törekvéseiből, hogy gyerekbarát legyen. Lakonikus nonszensz-stílusa minden korosztályhoz szól, és egy felnőtt lelkét éppoly súlyosan érinti, mint egy gyermekét.”
A “När Åkes mamma glömde bort” című könyvet 2005-ben a Göteborgi Könyvvásár látogatói ”Az év gyerekkönyvborítójá”-nak választották. Ugyanez a könyv 2005-ben elnyerte a ”Könyvkereskedők választása” díjat.

További információ:

http://www.panorstedt.se/templates/common/Author.aspx?id=15517&q_context=Raben
http://illustratorcentrum.se/?findbk=LINPIJ

Astrid Lindgren & Pija Lindenbaum - Mirabell

Kedves Bogi!

Január elseje a számadás és az ígéretek napja. Úgy döntöttem, nem ígérek és nem ígértetek meg semmit magammal. Csak bízom benne, hogy a 2008-as év szerencsés és sikeres lesz.
Ami a számadást illeti, szívesen gondolok vissza a 2007-es évre, hiszen sok jó dolog történt velem. Talán a legjobban annak örülök, hogy írni kezdtem, mert ezáltal másokkal is megoszthatom a tapasztalataimat. Szeretném, ha mások is ismereteket szereznének a svéd gyerekkönyvekről, és a leginkább azt szeretném, ha a magyar gyerekek is olvashatnák őket.
A következő író, akinek a tevékenységéről részletesen szeretnék beszámolni, Szendvicsország egyik legismertebb és legelismertebb illusztrátora, Pija Lindenbaum.
Amikor októberben a Gyerekkönyvnapon jártam, amit a könyvkereskedők szervezete minden évben megrendez Göteborgban, és ahol a kiadók bemutatják az ősz gyerekkönyveit, a Rabén&Sjögren kiadó lelkes szerkesztöje azt mondta: ”Amikor Pija bejön a szerkesztőségbe, hogy bemutassa a legújabb könyvét, összeszalad az egész szerkesztőség, és nem győzzük csodálni, hogy már megint mit talált ki.”
Mivel novemberben Astrid Lindgrenről emlékezett meg az egész világ, és ennek kapcsán én is írtam róla, talán az lesz a legjobb, ha az első képeskönyv, amit bemutatok, a híres svéd írónő Mirabell című meséje lesz Pija Lindenbaum illusztrációival.
Amikor novemberben a könyvtáros kollégáim zenés irodalmi esten mutatták be Astrid Lindgrent, az egyik gyerekkönyvtáros éppen erről a könyvről beszélt. Elmondta, hogy számára ez a könyv Astridról szól, a fiatal lányról, aki gyereket vár egy idösebb férfitől. Talán ezt így soha senki nem írta le, de egy irodalmi műről mindegyikőnknek más és más juthat az eszébe. Számomra pedig azért érdekes az írók életéről is olvasni, hiszen akarva-akaratlanul, a személyiségük és az életük mindig nyomot hagy a műveiken.
Miről is szól tehát Mirabell? Britta-Kajsa egy szegény kislány, aki nagyon vágyik egy babára, de a szüleinek nincs annyi pénze, hogy ilyen drága ajándékot vegyenek neki. Amikor egy nap Britta-Kajsa szülei elutaznak a piacra, egy idős férfi hajt el a házuk mellett a kocsijával. A kislány kinyitja neki a kaput, és kapupénz gyanánt egy magot kap, ami aranyként tündököl. A férfi így szól hozzá: “Ültesd el ezt a magot a kertedben és öntözd alaposan, mindennap, akkor valami érdekeset fogsz látni.” Az aranymagból egy baba nő ki, éppen olyan, amilyenre Britta-Kajsa vágyik. Mirabellnek nevezi el. Ráadásul ez a baba beszélni is tud, de csak akkor amikor a kislány van vele.
Bogi, most azt kérded, miért olyan furcsa a könyvborító, amit itt látsz. Nos azért, mert ez a könyv a TittaLyssna vagyis NézdHallgasd sorozatban jelent meg, s ez azt jelenti, hogy a könyvhöz CD-lemez is tartozik, amin jeles színészek olvassák a mesét. Amikor lapozni kell azt ennél a könyvnél éppen kotkodákolás jelzi.

Pija Lindenbaumnak több könyve is megjelent ebben a sorozatban, sőt a Gittáról szóló három történet DVD-n is kapható. De erről majd legközelebb.
Még egyszer nagyon sok boldog új évet kívánok:

Melissa