2008. május 31., szombat

Emily the Strange – video

Kedves Bogi!

Egy kedves fiatal magyar barátom egy videofilmet küldött nekem a YouTube-ról. Annyira tetszett, hogy érdemesnek tartom arra, hogy veled is megosszam. A címe: The Little Girl Who Was Forgotten.
Itt tekinthető meg a neten.
Sok gyerekkönyvet olvasok, és általában már kitalálom, a történet hogy végződik. De ebben az esetben tévedtem. Vajon Te mit gondolsz? Hogyan fejezödik be Emily története?

Üdvözlettel a nyári melegben fürdő Göteborgból.

Melissa

2008. május 29., csütörtök

Átadták az idei ALMA-díjat


Kedves Bogi!

Sonya Hartnett tegnap vette át az ALMA-díjat, amit Viktoria hercegnő adott át a Skansenben. A program itt tekinthető meg. (CNN video) Benny az ABBÁ-ból sajnos nem tudott eljönni, de küldött egy CD-t Sonyának, valamennyiük aláírásával. A közönség soraiban ott láttam a BonnierCarlsen Kiadó munkatársait is. Ök adták ki Sonya két könyvét, ami svédül is olvasható. Összel Sonya két újabb könyvét is megjelentetik.
Az írónő annyira boldog volt, és mindenütt megemlítette, hogy Ausztráliában nincs rangja a gyerekkönyveknek, és hogy íróként alig lehet megélni. Vajon hogy van ez Peperóniában?
Remélem, egyszer ez a díj olyan rangos lesz, mint a Nobel-díj, és a díjazottak könyveit sok országban lefordítják. Szendvicsországban egyébként Kis-Nobel díjnak az Andersen-díjat hívják.
Tudod Bogi, azért azon eltűnődtem, Peperónia vajon miért nem jelölt senkit a díjra. Remélem, hogy jövőre majd magyar írónak és illusztrátornak is szurkolhatunk. És talán még megérem, hogy egyszer magyar szerző nyeri meg az ALMA-díjat. Ehhez azonban az is kell, hogy a magyar kiadók fontosnak érezzék, hogy a magyar gyerekkönyvírók munkáit külföldön is népszerűsítsék. Ugye egyetértesz?

Sok-sok üdvözlettel a napsütéses Göteborgból:

Melissa

P.s.: A Göteborgs-Posten hosszú cikket közölt Sonya Hartnettről. Ebből érdemes idézni.

”Az ALMA-díj figyelmet keltett Ausztráliában, hiszen nagy összegről van szó, de (az írónő – a ford.) úgy véli, hogy még nagyobb teret kellett volna nyernie, a hír nem került az újságok első oldalára. És a könyves szakma fösvény volt a gratulációval.

- Hiszen fantasztikus, hogy egy nagy nemzetközi irodalmi díjat egy ausztrál írónő vehet át. Keményen harcolunk azért, hogy az irodalmat külföldön terjesszük. De Ausztrália idióták nemzete. Ha ez egy sportdíj lett volna, az első oldalon hozták volna az újságok, ez nem kétséges. Természetesen, ennek az oka az, hogy ez egy gyerekirodalmi díj – állapítja meg.
- A gyermek- és ifjúsági könyvírók nem keresnek sokat. Nehéz megélni abból, amit a könyvek eladásával Ausztráliában lehet keresni.
- De az emberek respektálják a pénzt. Azután, hogy JK Rowling milliókat keresett, az attitűd megváltozott.”

” Sonya ma előadást tart a parlamentben. Akkor kihasználja az alkalmat, hogy köszönetet mondjon a svéd adófizetőknek, mivel nagy csodálkozással állapítja meg, hogy ez a kis ország úgy gondolja, érdemes öt millió koronát áldozni egy gyerekirodalmi díjra.
- Ha az ausztrál kormány javasolt volna valami hasonlót, azonnal elutasították volna – mondja.

Hogy mit tesz a pénzzel, még nem döntötte el.
- Mindig is a bevételeimhez igazítottam az igényeimet. Most nem tudom igazán, mit is szeretnék! Van egy ötletem, de nem tudom, megvalósul-e. Mindig is szerettem volna egy farmot, és gondolkodom egy projekten, ami állatokat ment meg – mondja.
- Kötelességem valami okos dologra fordítani a pénzt, és nem csak "piss it up against the wall", ahogy azt mi Ausztráliában mondjuk.”

Sonya Hartnett
Született: 1968.
Lakik: Melbourne, Ausztrália.
Könyvek: 18 könyv gyerekek, ifjak és felnőttek számára. Az első akkor jelent meg, amikor 15 éves volt. Eddig kettőt adtak ki svédül: Skuggan av den randiga varen és Jag djävulen. Összel két újabb könyv jelenik meg svédül: The ghost's child och Sadie and Ratz.
A következő témákról ír gyakran: Közeli kapcsolatok, hogyan vészeljük át, ha elveszítünk valakit, őrültség, egyedüllét, elszigeteltség, szerelem.
Amiről soha nem ír: foci.

2008. május 27., kedd

Sonya Hartnett - online interjú

Kedves Bogi!

A svéd tévé tegnap félórás interjút közvetített Sonya Hartnett ausztrál írónövel. A film a neten itt tekinthetö meg. Egy kis reklámmal kezdödik. Az interjú csaknem egészében angol nyelven hallható.
Sonya rendkívül szimpatikus, és a kedvence az ABBA.
Sonya holnap veszi át az Astrid Lindgren Emlékdíjat.

Üdvözlettel:

Melissa

2008. május 26., hétfő

Astrid Lindgren Emlékdíj 2008


A következő cikk a Barnens Bokklubb (Gyerekkönyvklubb) honlapján jelent meg.

A világ legnagyobb gyermek- és ifjúsági irodalmi díja
2002-ben elhunyt Astrid Lindgren. A svéd kormány még abban az évben létrehozta az Astrid Lindgren Emlékdíjat (Astrid Lindgren Memorial Award azaz ALMA-díj), ami egy nemzetközi díj, amit évente egy vagy több jelöltnek ítélnek oda. A díj összege 5 millió svéd korona, s ez azt jelenti, hogy az ALMA-díj a világ legnagyobb gyermekirodalmi díja. Egyetlen díj múlja csak felül, az irodalmi Nobel-díj.

Hogyan lehetséges valójában, hogy egy olyan kis ország, mint Svédország – a földgolyó egy csomó országában valószínűleg teljesen ismeretlen– a világ legnagyobb gyerekirodalmi díját ítéli oda?
Erről kérdeztük Larry Lempertet, az ALMA-zsűri szóvivőjét, a Nemzetközi Könyvtár igazgatóját.
- Astrid Lindgren olyan jelentős személyiség volt, hogy a svéd állam hangsúlyozni akarta életműve jelentőségét, és azt, hogy a gyerekkönyv FONTOS és magas státusszal KELL, hogy bírjon. Az, hogy Svédországnak olyan fantasztikus gyermek- és ifjúsági könyvei vannak, Astrid Lindgren érdeme. Ö egyengette a gyerekkönyvek útját, ő harcolt azért, hogy azok jelentőséggel bírjanak, és ő mutatta meg, hogy a gyerekkönyvíró egy olyan kategória, amelyik képes a gyerekek és az ifjúság helyzetét ábrázolni, és ezt akarja is. Részben Astrid Lindgrennek is köszönhetjük, hogy az 1970-es évek a gyerekek arany évtizede lett: óvodák létesültek, gyerekkönyvtárosokkal és iskolai könyvtárosokkal és egy csomó íróval és illusztrátorral gazdagodtunk, akik fantasztikus gyeremek- és ifjúsági könyveket készítettek. És ennek az időszaknak az öröksége máig is él, ez pedig erősen hatott ránk, akik a gyerekekkel és gyerekkultúrával foglalkozunk.
Larry Lempert az ALMA-zsűriben ül, további 11 taggal együtt. A zsűrit a Kulturális Tanács vezetősége nevezi ki, és valamennyiük valamiféle kapcsolatban áll a gyerekek világával – van köztük pl. irodalomkutató, író, illusztrátorok, könyvtárosok és kritikusok. Egy tag Astrid Lindgren családját reprezentálja.
Eddig értem, de hogyan történik a jelöltek kiválasztása? Hiszen a világ minden tájáról származnak! Nem is annyira bonyolult, mint amilyennek látszik: A munka elsősorban abból áll, hogy megkeressék azokat a szervezeteket, amelyek gyerekkönyvekkel foglalkoznak a különböző országokban. Ezek aztán kijelölik a ”saját” kedvenc íróikat, illusztrátoraikat és szervezeteiket. Maga a zsűri is azt javasolhat, akit akar. Azt mondhatjuk tehát, hogy nagyjából képesek felölelni a világ összes íróját, illusztrátorát és szervezetét. Hogy a csudába tudnak akkor egyetlen győztest kiválasztani?
- Úgy, hogy olvasunk és olvasunk és olvasunk és vitatkozunk – mondja Larry Lempert. – Belemélyedünk az összes jelölt művészetébe. Ha nem értjük a könyvet, lefordítjuk svédre. Tovább is képezzük egymást a zsűrin belül, egyrészt vitákon keresztül, másrészt, akik pl. a képhez értenek, azok szemináriumokat tartanak a többieknek. A zsűrizés során az összes jelölt művei előttünk vannak az asztalon. Idővel kikristályosodik néhány kedvenc, akiket aztán összemérünk egymással. És folytatjuk a vitát és az összehasonlítást. Természetesen vannak olyan írók, akik egész idő alatt bennmaradnak, és akikért hallatlanul lelkesedünk, és mások, akik kiesnek. Az abszolút célunk az, hogy előtárjuk a legeslegjobb művészi pályát, földrészre vagy nemre való tekintet nélkül.
Micsoda irgalmatlan munkát végeznek ebben a zsűriben – szórakoztató, fontos és nehéz! De valójában van egy kis bökkenő … Az elmúlt hat év alatt, amikor egymás után vették át a díjat a világ legidősebb és legelismertebb írói, a gyerekkönyvek irányadó körei elégedetlenségüknek adtak hangot: Csak igen elismert idős írók kapják meg a díjat? (Kívételt képez a japán illusztrátor Ryôji Arai, aki 2005-ben megosztotta a díjat Philip Pullmannal, valamint az idei díjnyertes Sonya Hartnett).
Larry Lempert elismeri, hogy ez egy kis dilemmát okoz, mivel azok a szervezetek, amelyek javaslatot tesznek, főként a ”saját” legjobb és legelismertebb könyvszerzőjüket emelik ki, még akkor is, ha sok ügyes fiatal is van, aki felfelé tör.
- Rendszerint a már elismert írói munkássággal rendelkező írókat jelölik, akik utat mutattak az adott országban - mondja Larry Lempert. – Ezt tiszteletben kell tartanunk, ugyanakkor nyitottnak kell lennünk más könyvkészítők irányában is ezekben az országokban. Minden jelölő országnak jogában áll 2 honi és 2 nemzetközi nevet javasolni. Sokan közülük természetesen ismeretlenek a számunkra, és ez azon múlik, hogy mi zsűriként hiányos ismeretekkel rendelkezünk a világ összes könyvművészéről. Az, hogy olyan kevés külföldi könyv van lefordítva, azért van, mert mi kis nyelvterület vagyunk, és azért is, mert a gyerek- és ifjúsági könyvek gyakran nagyon regionálisak. 2000 és 2006 között csak huszonvalahány címet fordítottak le (svédre – a ford.) a nem nyugati országokból (ha eltekintünk a japán és kóreai mangától/ manwhától). Tekintettel arra, hogy kb. 1500 gyerek- és ifjúsági könyv jelenik meg évente Svédországban, ez egy elenyészően kis kiadás. Éppen ezért ez a díj nagy lehetőség arra, hogy ráirányítsa a figyelmünket az egész világ gyerek- és ifjúsági irodalmára, és hogy abból részesedjünk!
Végül, de nem utolsó sorban szólnunk kell néhány szót Sonya Hartnettről, az idei ALMA-díjasról. Olvastam a Skuggan av den randiga vargen (Stripes of the sidestep wolf) című könyvét, amikor az 2004-ben megjelent Svédországban, és ritkán rázott meg ennyire egy ifjúsági könyv. Larry Lempert egyetért.
- Szerepemnél fogva egy csomó könyvet olvasok, és közülük nem mind ragad meg bennem. De Sonya Hartnett elbeszélései megmaradnak. Úgy tűnik, hogy van egy sötét vonulat, amit az embernek látnia kell, és mernie kell állást foglalni. Az erőszakot vizsgálja, miközben távol marad tőle. A könyveiben az ember megérti, mi sikerül félre, és hogy akik benépesítik a könyveit, miért cselekszenek úgy, ahogy cselekszenek. Egyetértettünk, és hallatlanul boldogok voltunk a zsűriben, amikor megegyeztünk abban, hogy ő az év díjnyertese. Felhívtam néhány órával azelőtt, ahogy a hír nyilvánosságra került, és az első szavai ezek voltak: You are kidding, this must be a joke!

A díjátadásra a Skansen Solliden pódiumán kerül sor május 28-án szerdán.

Díjazottak:
2003: Christine Nöstlinger, Ausztria és Maurice Sendak, USA
2004: Lygia Bojunga, Brazilia
2005: Ryôji Arai, Japán és Philip Pullman, Nagy-Britannia
2006: Katherine Paterson, USA
2007: Banco del Libro, Venezuela
2008: Sonya Hartnett, Ausztrália

Annika Nasiell

A fordítás a szerző engedélyével került fel a blogra.

2008. május 25., vasárnap

Eurovision Song Contest 2008

Kedves Bogi!

Tegnap éjfélig néztük az európai dalversenyt. Nos, egyetértek a Göteborgs-Posten kiküldött riportereivel, akik szerint a vetélkedő legjobb dala a francia Sébastien Tellier Divine című száma, ami túl jó ahhoz, hogy ebben a versenyben győzzön. Számomra azt sugallja: ”Mit nekem ez a verseny! Fogom a strandlabdámat, kimegyek a Riviérára és jól érzem magam.” Ugye, mi is szívesen ezt tennénk?
És ahogy azt az újságok ígérték, Björn Gustavssont is láthattuk az est vége felé. Hát persze, hogy már feltették a YouTube-ra is. Valaki oda is írta, hogy csak viccel, mert ö egy svéd humorista.

Sok-sok üdvözlettel a napsütéses Göteborgból:

Melissa

2008. május 23., péntek

Margret Rey: Spotty

Kedves Bogi!

Ma egy olyan gyerekkönyvet ismertetek, amit maga Astrid Lindgren fordított svédre. Azt hiszem, tudom is miért. Mert időtálló. A másságról szól, és arról, hogy minden ember egyformán értékes. A könyv címe Spotty (Pöttyös) a szerző pedig Margret Rey (1906-1996), aki a férjével H A Rey-jel 1936-1940 között Párizsban lakott, ahonnan az utolsó pillanatban sikerült a nácik elől az USÁ-ba menekülniük. Mindketten zsidók voltak. Spotty 1945-ben jelent meg először. Svédországban tíz kiadást élt meg.
Egyszer a könyvtárban jártunk Mazsolával, ott fedeztem fel, és mindjárt a szívemhez nőtt. Könyvtárosként pedig látom, hogy a fiatal anyukák is ugyanolyan szívesen kölcsönzik, mint ahogy azt én tettem korábban.
A történet arról szól, hogy nyuszimamának 9 kisnyuszija születik. 8 hajszálra egyforma fehér, a 9. azonban pöttyös. Nyuszimama attól fél, hogy a nagypapa nem fogja szeretni, mert eddig csak fehér nyulak voltak a családban. Amikor a család elindul a nagypapa születésnapjára, Pöttyöst otthon hagyják. A kis pöttyös nyuszi nagyon elkeseredik. Előbb folttisztítóval próbál megszabadulni a foltoktól, majd amikor ez nem sikerül, búcsúlevelet ír, és elbújdosik. Az erdőben bolyong, este pedig egy nyúlcsaládra talál. Ott mindenki pöttyös, mint ő. Egyetlen kisnyulat kivéve, aki fehér, és akit éppúgy kiközösítenek, mint őt. Amikor Pöttyös családja hazaér, és megtalálják a levelet, azonnal a keresésére indulnak. A két család egymásra talál, és közösen, békességben fogyasztják el a vacsorájukat a nagy asztal körül.
Szívből remélem, hogy ezt a történetet egyszer majd a magyar anyukák is olvashatják a gyerekeiknek.

Szeretettel üdvözöllek:

Melissa







2008. május 22., csütörtök

Pseudonymous Bosch: A könyv neve titok

Kedves Bogi!

Olvasgatom a Svensk Bokhandel (Svéd Könyvkereskedelem) 10. számát, és a 11. oldalon egy hatalmas feliratot látok:

VIGYÁZAT!
NE OLVASD EZT A KÖNYVET!
DE HA MÉGIS MEGTESZED, NE MESÉLD EL SENKINEK!

BÁRMIT TESZEL IS AZONBAN, NE LAPOZZ AZ SVB 34. OLDALÁRA!

Persze, hogy azonnal odalapoztam. Ott pedig a következö figyelmeztetés állt:

SEMMI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT SE MENJ BE A

http://www.raben-sjogren.se/hemligt/ HONLAPRA!

HA MÉGIS MEGTESZED, TÉGY ÚGY, HOGY NE TE LÉGY AZON ELSÖ 93 EGYIKE, AKI KAP EGY KÖNYVET.

Mit mondjak, persze, hogy bementem, mert nagyon felkeltette az érdeklödésemet ez a titokzatos könyv, amiröl a Google-on is hiába próbáltam további infomációt találni.

Tehát, ha nem akarsz megtudni semmit erröl a könyvröl angol nyelven, akkor ne kattints IDE, mert ITT biztosan nem találsz információt. ITT pedig egyáltalán nem lapozhatsz bele.

Sok-sok titokzatos üdvözlettel:

Melissa

2008. május 19., hétfő

Könyvzsűri 2007 - eredmény


Kedves Bogi!

Ma hirdették ki a Könyvzsűri 2007 eredményét. Ebben a versenyben a gyerekek négy kategóriában 100, 2007-ben megjelent gyermek- és ifjúsági könyvre szavazhattak. Nagyon örülök annak, hogy a kedvencem, Martin Widmark több könyve is bekerült a legjobb tíz közé.
Itt küldöm a nyertes könyvek listáját.

Minden jót,

Melissa


Könyvzsűri 2007

0-6 év

1. Sagan om Den underbara familjen Kanin och monstret i skogenJonna Björnstjerna (Illusztrációk a könyvből
itt.)
2. Var är min syster – Sven Nordqvist
3. Kenta och barbisarna – Pija Lindenbaum
4. Willy Vinnaren – Anthony Browne
5. Monster i mörkret – Kalle Güettler
6. Spyflugan Astrid – Maria Jönsson
7. Billy och den mystiska katten – Birgitta Stenberg & Mati Lepp
8. Nöff nöff Benny – Barbro Lindgren & Eva Eriksson
9. Vilse eller Tomtens moped - Kristina Westerlund & Sara Gimbergsson
10. Jag vill ha lampan tänd – Tony Ross


7-9 év

1. BiblioteksmysterietMartin Widmark & Helena Willis
2. April, april Sigge – Lin Hallberg & Margareta Nordqvist
3. Den försvunna staden – Jo Salmsson & Peter Bergting
4. Tandligan – Helena Bross & Christel Rönns
5. Sam och Sigge – Lin Hallberg och Margareta Nordqvist
6. Om jag bara inte råkat klippa taxfrisyr – Ingelin Angerborn
7. Ugglor i Bagarmossen – Petrus Dahlin och Sofia Falkenhelm
8. Zoomysteriet – Martin Widmark & Helena Willis
9. Vilmas häst – Cecilia Lidbäck & Jessica Lindholm
10. De vita fruarna på Lovlunda slott – Martin Widmark & Christina Alvner


10-13 év

1. Harry Potter och dödsrelikernaJ.K. Rowling
2. Vargbröder: Demonernas port – Michelle Paver
3. Testamentet – Laura Trenter
4. Dårarnas ö – Martin Widmark
5. Fixa pengar, annars…! – Lena Lilleste
6. Jävla Lucia – Mårten Melin
7. Habib – på farligt vatten – Douglas Foley
8. Ska vi rymma? – Bo R. Holmberg
9. Den hemliga koden – Petter Lidbeck
10. Finnes: Agnes, önskas: hund – Thomas Halling


14-19 év

1. Som jag vill varaKatarina von Bredow
2. Årstamördaren – Magnus Nordin
3. För bra för att dö – Christina Wahldén
4. Allhelgonaoffret – Petter Lidbeck
5. Tio saker jag hatar med mig själv – Randa Abdel-Fattah
6. Din syster Elina – Inger Granberg
7. Systrar i jeans – fjärde sommaren – Ann Brashares
8. Isdraken – Mikael Engström
9. Odjuret – Ally Kennen
10. Bellas drömmar – Tomas Dömstedt

Svéd gyerekkönyvkiadás 2007

Kedves Bogi!

A Svéd Gyerekkönyvintézet munkatársai márciusban Göteborgban jártak, és könyvtárosok, pedagógusok számára ismertették azt a dokumentumot, amit a 2007-ben az országban megjelent gyermek- és ifjúsági könyvekről készítettek. Ez több táblázatot és részletes szöveges elemzést tartalmaz.
2007-ben is nagyon sok svéd detektívregény-sorozat jelent meg. A könyvtárosok néha már így kiáltanak fel: ”Jaj, ne még egy krimisorozat!” Mert jóból is megárt a sok.
Szeptemberben a Göteborgi Könyvvásáron négy gyerekkönyvírót (Martin Widmark, Petter Lidbeck, Mats Wänblad, Peter Gissy) arról kérdeztek, vajon miért adnak most ki annyi krimit. Nos, az egyik ok, hogy a gyerekkönyvírók követik azt a trendet, ami a svéd irodalmat jellemzi. Rengeteg krimi lát napvilágot, és a könyvtárak kölcsönzési statisztikái is ezt tükrözik.
A gyerekkönyvkiadók pedig íratják a szerzőkkel a krimisorozatokat.
Erről jut eszembe, hogy tegnap olvastam Petter Lidbeck sorozatának az 5. részét, ami most jelent meg. A címe: Den döde sonen (A halott fiú). Hát, nagyon tetszett. Csak azt nem tudom, hogyan tud Petter ennyi okos gondolatot leírni a könyveiben! Itt három lány nyomoz: egy ikerpár és a barátnőjük. És ahogy az már lenni szokott, az ikrek szöges ellentétei egymásnak. Petter lánya 13 éves, és amikor a könyvet olvasom, mintha csak a lányom barátnőit hallanám. Petter könyveiben több helyen is erkölcsi dilemmákról ír, anélkül, hogy maga állást foglalna. A választást az olvasóra hagyja.
Ma tehát a Svéd Gyerekkönyvintézet elemzéséből idézek. Azt hiszem, jó összehasonlítási alap. Egy mondás szerint ”Isten is angol volt”. Ez mindenképpen igaz a gyerekkönyvkiadásra, ha a fordítások arányát nézem. A japán fordításokat a manga képviseli, ami roppant népszerü.

Szeretettel üdvözöllek Göteborgból:

Melissa

A Svéd Gyerekkönyvintézet gyüjti a Svédországban megjelent valamennyi gyermek és ifjúsági könyvet, és minden évben elemzésben ismerteti az előző év gyerekkönyvtermését.

A Svéd Gyermekkönyvintézet Könyvkostoló. 2007. év. Trendek, tendenciák és statisztika címü dokumentuma itt tekinthetö meg.

2007-ben 1680 gyermek- és ifjúsági könyv jelent meg Svédországban (2006: 1515)

2007-ben megjelent svéd gyermek- és ifjúsági könyv:
803 cím = 48 % (2006: 638 cím = 42%)

2007-ben fordításban megjelent gyermek- és ifjúsági könyv:
877 cím = 52% (2006: 877 cím = 58%)

Kategóriák /Elsö kiadás /Ùjrakiadás
Képeskönyvek /422(296) /124(112)
6-9 éves korosztály /148(107) /37(36)
9-12 éves korosztály /224(216) /68(77)
13-19 éves korosztály /195(168)/ 64(69)
Ismeretterjesztö könyvek /164(129) /14(14)
Mesék /23(19)/ 9(–)
Versek 4(3)/ 2 (–)
Képregények /146(232)/ 9(6)
Énekkönyvek/ 1(5) /1(1)
Gyüjtemények /17(22) /7(3)
Dráma /1
Összesen /1345(1197) /335(318)

(Zárójelben a 2006. év adatai láthatók)
A gyermekkönyvkiadás 80%-a elsö kiadás (2006: 79%)

2007-ben megjelent svéd gyermek- és ifjúsági könyv

Kategóriák /Elsö kiadás /Újrakiadás
Képeskönyvek /199(144) /110(79)
6-9 éves korosztály /84(62) /28(22)
9-12 éves korosztály /111(87) /28(35)
13-19 éves korosztály /79(60) /28(26)
Ismeretterjesztö könyvek /77(59) /9(11)
Mesék /8(11) /4(–)
Versek /3(3) /2(–)
Képregények /11(14) /-(-)
Énekkönyvek /1(5) /1(1)
Gyüjtemények /13(17) /6(2)
Dráma /1
Összesen /587(462) /216(176)


Nyelvek, amelyekről a fordítás készült
(első kiadás) 2007

Nyelv
Dán 34(20)
Angol 485(429)
Észt 1(–)
Francia 32(19)
Finn 4(2)
Görög 4
Izlandi 1(1)
Olasz 8(3)
Japán 68(130)
Kóreai 20(26)
Lett –(1)
Holland 11(10)
Norvég 21(30)
Lengyel –(1)
Spanyol 1(–)
Svédből fordítva 22(19) (Svéd írók más nyelven megjelent, Svédorszában kiadott müvei)
Német 39(34)
Magyar 1(–)
Vietnámi 1(1)
Adat hiányzik 5(9)
Összesen 758(735)

Angol eredeti 64 % (2006: 58 %). Japán eredeti 9 % (2006: 18%).


ONCE avagy egy film

Kedves Bogi!

Tegnap a spanyol barátnőm, aki Dublinban járt egyetemre, moziba hívott. A Once című filmet néztük meg. Csak az angol hangot kísérte svéd szöveg, így azok, akik nem értettek csehül, lemaradtak a lényegről, amikor a férfi azt kérdezi a lánytól: ”Milujes ho?” A lány pedig így válaszol: ”Milujú tebe.”
Szóval megint nosztalgiáztam egy kicsit. Az egyetemen a könyveink nagy része cseh nyelven íródott, és imádom Prágát.
Ha esetleg nem láttad a filmet, küldök belőle ízelítőt. Több dal is megtalálható a YouTube-on, az Oscar-díjat nyert Falling Slowly pedig ingyen letölthető a Once svéd honlapjáról.
A főszereplők, Markéta Irglová és Glen Hansard csodálatos zenét és szöveget írtak. Számomra a film mondanivalója: nem szabad félni attól, hogy kövessük az álmainkat. Lehet, hogy egyszer valóra válnak.
Az én kedvencem az If You Want Me című dal.

Szeretettel üdvözöllek a hideg Göteborgból:

Melissa

2008. május 17., szombat

Svéd eladási sikerlisták – gyerekkönyvek – 2008. május

Kedves Bogi!

Rendszeresen nézegetem a svéd eladási sikerlistákat. Érdekel, mit vesznek az emberek, mit szeretnek olvasni. Néha össze is hasonlítom a magyar eladási toplistákkal. Ez elég sokat elárul.
Most felteszem ezeket a blogra, hátha másnak is kedve támad, hogy néha tájékozódjon.
Az Adlibrisen ráadásul még részleteket is lehet olvasni néhány könyvből. Svédül tanulóknak nagyon jó gyakorlás.
Itt most a gyerekkönyvek kategóriában ismertetek néhányat.

Szívélyes üdvözlettel:

Melissa

SVÉD ELADÁSI SIKERLISTÁK – GYEREKKÖNYVEK – 2008. MÁJUS

ADLIBRIS

1. Vargbröder. Jagad av klanerna / Michelle Paver (Olvass bele!)
2. Fotbollsmysteriet / Martin Widmark (Olvass bele!)
3. Dödligt vågspel /Anthony Horowitz

BOKUS

1. Vargbröder. Jagad av klanerna / Michelle Paver
2. Fotbollsmysteriet / Martin Widmark
3. Tuffa traktorboken / Dawn Sirett

SVENSK BOKHANDEL

1. Fotbollsmysteriet / Martin Widmark
2. Vargbröder. Jagad av klanerna / Michelle Paver
3. Var är min syster? / Sven Nordqvist

AKADEMIBOKHANDELN

1. Fotbollsmysteriet / Martin Widmark
2. Vargbröder. Jagad av klanerna / Michelle Paver
3. One Piece 41 / Eiichiro Oda

2008. május 15., csütörtök

Utazás Koppenhágába

Kedves Bogi!

A pünkösdi ünnepeket a dán fövárosban töltöttük. Mazsola szorgalmasan kattogtatta a fényképezögépét. Most neked is elküldök néhány képet.

Szeretettel üdvözöllek:

Melissa


2008. május 10., szombat

Vámos Miklós: Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?)

Kedves Bogi!

Ki vagyok éhezve a magyar irodalomra. A Göteborgi Városi Könyvtár elég kevés magyar nyelvű könyvet vásárol, én meg főleg gyerekkönyveket szoktam magammal cipelni a repülőn. Azt mindig kap Mazsola ajándékba.
Így aztán nagyon megörültem, amikor a magyar szervezet programjában felfedeztem, hogy Vámos Miklós Göteborgba látogat. Gondoltam, felkészülök, elolvastam néhány kritikát a neten. Ezek közül a Bárkaonline recenzióját említem. Hát, igen, hazabeszélek, de ennyi talán megengedett.
Vámos Miklós megérkezett, nála volt a megszokott táskája, épp úgy, mint a Lehetetlenben. Leült, és mesélt. Hozott magával könyveket is. Az első csalódás akkor ért, amikor megláttam az Utazások Erotikábant – a valódit. Sokáig szemezgettem a borítójával a neten. Azt hittem, lesz még egy bőrkötéses. De nem így lett. Aztán azt gondoltam, micsoda jó ötlet!
Megvettem, az Apák könyvéből nekem sajnos már nem jutott.
Otthon a kezembe vettem, kinyitottam, nézegettem. Reméltem, hátha tanulok belőle valami újat – Goethéről. Szeretem a csokit meg a tejszínhabot. Meg a pezsgőt is.
A második csalódás akkor ért, amikor olvasni kezdtem a fülszöveget: “A művelt olvasónak a cím hallatán földereng Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) kolléga közismert opusának címe: Utazás Itáliában.” Nekem nem derengett. És nagyon dühös tudok lenni, ha kétségbe vonják a szellemi képességeimet. Nem jártam német szakra, azt a szobatársnőim tették, akikkel azóta is mély barátság fűz össze bennünket. Ők dobálóztak állandóan német szavakkal. Közülük az egyik a tanszéken tanít, néha Bécsben tolmácsol. Nem is értem, miért nem jártunk át Bécsbe! Hiszen mi akkor már megtehettük volna, ők nem. Régen villamos járt a két város között, ma autóbusz.
Eszembe jut egy történet. Esterházy Pétert vártuk a könyvtárba, ahol akkor dolgoztam, valamikor a 80-as évek végén. A találkozó előtt beszélgettem a kollégámmal, aki a beszélgetést vezette. Mondtam, én nem igazán értem Esterházy könyveit. A nagy író megérkezett, mesélt magáról, aztán egyszercsak valahogy így szólt: “Tudom, hogy van itt a közönségben valaki, aki nem érti a műveimet.” Akkor azt hittem, hogy minden tekintet rám szegeződik. Most +sok év élettapasztalattal a hátam mögött azon tűnődöm, vajon egyedül csak én voltam, aki így érzett. És így 40+ már úgy tartom, az élet túl rövid, hogy mások határozzák meg, mit olvassak. De azért Hrabal könyve nagyon tetszett, a postást soha nem fogom elfelejteni.
Na jó, elismerem, sznob vagyok, minden héten lazacot eszem a könyvtárhoz közeli étteremben. Irtó jól készítik.
Újra kezembe veszem a könyvet, most a hátlapot olvasom:
“Férfi szemmel a nők.
A regény tárgya a szerelem, a szex, a vágy, a gyöngédség, a házasság és a válás. Mindenkinek ajánlott olvasmány, akinek volt része a sorolt élményekben legalább egyszer.
Aki olyan optimista, hogy több házasságot kötött (mint ahányszor vált), annak érdemes elolvasnia többször.”
Talán mégiscsak nekem való. Mindig is izgatott, mit gondolnak rólunk a férfiak. Már gyerekként is eltöprengtem rajta, miért annyira mások a fiúk. Vajon ugyanúgy éreznek, mint mi? Most, hogy svéd gyerekkönyvekkel foglalkozom, örömmel fedezem fel, hogy a svéd írók igenis ábrázolják a könyveikben, hogy érez egy fiú egy lány iránt, nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is.
Kissé csodálkoztam, amikor láttam a neten, hogy Nógrádi Gábor kiadója megjelentette a svéd Kis puncikönyvet meg Kis Fütyikönyvet. Tudom, siker lett. Végre!
A svéd ifjúsági regényekben a férfi írók kendőzetlenül írnak arról milyen fizikai változások mennek végbe egy fiúban, amikor szerelmes lesz. És erről nagyon ízlésesen is be lehet számolni, ha arra gondolok, hogy egy ifjúsági regényről van szó. Sajnos, nincs módom összehasonlítani, hol tart a magyar könyvkiadás e téren. Nem merem azt kérdezni, hol tart a magyar ifjúsági irodalom e téren, ha egyáltalán van ilyen. És most 13 éven felülieknek írott realista regényekre gondolok.
Nos, bizton állíthatom, hogy Vámos Miklós kitűnő ifjúsági regényeket tudna írni. Ezt nemcsak a Zenga zének, hanem az Utazások Erotikában is bizonyítja.
Eszembe jut Per Nilsson Svenne című regénye, ami 2006-ban August-díjat kapott. Méltán. Svenne egy fiatal fiú, akit egy újnáci párt vezetője manipulál, és saját céljára használ ki. Svennét az egész ország üldözi, miközben ő egy vidéki házban bújik meg, és visszagondol a történtekre. A regény egyik kérdése a bevándorló-problematika, különféle nézőpontból megvilágítva. Nem könnyű igazságot tenni ebben a témában. Már ha igazság egyáltalán létezik. Svenne gyengéd érzelmeket táplál a pártvezető felesége iránt, és mint általában a svéd ifjúsági regényekben, itt is olvashatunk arról, mi játszódik le ilyenkor egy fiatal fiú szervezetében. A könyv végén Per Nilsson, ha jól emlékszem, hat különféle altenatívát ad a befejezésre. Olvasás közben pedig kíváncsian vártam, hogyan is végződik valójában, szem előtt tartva a svéd ifjúsági regény legfőbb szabályát: reményt kell sugároznia. Nem csalódtam.
Szóval utazgattam Erotikában, és közben jókat nosztalgiáztam. Gimnazistaként jártam Berlinben, Warnemündében, Gotában, Weimarban, Wartburgban. Utazás közben pedig felidéződött, hogyan is éltünk azelőtt, amikor még nem volt távirányító, számítógép, internet. Néha jókat nevettem. És nagyon tetszett a könyv befejezése, Jánoska álma.
Bogikám, remélem, ezek után Te is utazgatsz majd egy kicsit – Erotikában.

Sok-sok üdvözlettel Göteborgból, ahol nyár van májusban:

Melissa

2008. május 8., csütörtök

Melissa állást keres Göteborgban avagy hogyan segít a svéd Munkaügyi Hivatal coacha az interneten keresztül


Kedves Bogi!

A mai délelőttöt álláskereséssel töltöm. Szerencsére 350 napig jogosult vagyok munkanélküli segélyre, ha azt a Hivatal is úgy akarja.
Úgy döntöttem, igénybe veszem azt a szolgáltatást, amikor hat héten keresztül egy coach segít nekem az interneten keresztül az álláskeresésben.
Nemrég egy peperóniai ismerősöm azt írta nekem, hogy a munkaügyi hivatalban azt javasolták neki, mivel kicsit tud svédül, hogy költözzön Szendvicsországba. Hát, jó vicc. Otthon mindenki azt hiszi, hogy itt minden fenékig tejfel. Korántsincs így. Nekem meg azt mondják a kollégáim, hogy keressek állást Peperóniában. Csak éppen nincs annyi pénzem, hogy naponta repülgessek haza a családomhoz Göteborgba. Egyébként megoldható lenne.
A legutóbbi könyvtári állásra, amit Göteborgban megpályáztam, 177 jelentkező volt. Egy 30 éves nőt alkalmaztak. Hál, Istennek! Végre egy fiatalt! A kerületi könyvtárakban a dolgozók átlagéletkora 50+. Ez így igaz.
Hát, nem is tudom, meg merjem-e írni, hogy itt évtizedek óta helyettesítő-rendszer van. Attól félek, hogy még otthon valaki átveszi. Nem javasolom. Ez úgy működik, hogy ha valaki elvégzi a könyvtárszakot, feliratkozhat egy listára, hogy helyettesítőként szeretne dolgozni. Ez annyit jelent, hogy ha egy könyvtárban megbetegszik valaki, akkor helyette behívnak egy helyettesítőt. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy reggel otthon ülök, és várom, hogy megszólal-e a telefon, és valaki dolgozni hív.
2001-ben kezdtem helyettesíteni. Az első évben napi hat napot dolgoztam így, 5 kerületi könyvtárban. Volt, hogy egy nap kettőben is. A minimum, amire behívnak, 5 óra, a maximum 8. Mit, mondjak, elég stresszes volt, mert nem tartoztam igazán sehová sem, meg aztán a különböző könyvtárakban kissé eltérő volt a rutin.
Most tehát 7 éve helyettesítek. Közben egy évig egy kolléganő helyett alkalmaztak, aki egy évre otthon maradt. Most pedig 2 évig az előző kormány választás előtt létrehozott munkanélküli segélyprogramjaként, pluszmunkásként lehettem gyerekkönyvtáros az egyik kerületi könyvtárban, nem túl magas fizetésért.
Mi a jó a helyettesítő-rendszerben. A munkáltató megtapasztalja, ki hogyan dolgozik, és eldöntheti, kit akar alkalmazni. Nemrég azt mondta a főnöknőm, hogy amikor álláshirdetésre beérkezett pályázatokat szortíroz, eleve félreteszi azokét, akik friss diplomával rendelkeznek. Világos, így nem a munkáltatónak kell betanítani őket, hanem majd megtanulják a szakmát helyettesítőként.
Igen ám, csakhogy sok a fóka és kevés a hal. Így aztán elég kevés az esély arra, hogy valakit is alkalmazzanak. Ezen egy nagyon okos törvény segít. Mi szerint: ha valaki 5 éven belül két évig helyettesített, akkor az előnyt élvez, ha meghirdetnek egy állást. És ha 3 évig sikerült bizonyítania, hogy ér valamit, akkor automatikusan alkalmazni kell.
Mi következik ebből? Amint egy helyettesítő eléri a két éves vagy ne adj isten, 3 éves határt, fekete listára kerül, és a kutya se hívja többé dolgozni. Miközben mindenki sajnálkozik, és elismeri, hogy ez igazságtalan, meg a munkaerő maximális kihasználása, de hát így van, nincs mit tenni.
Az én két évemből két hónap van hátra. Ne kérdezd, hogyan számították ki, mert számomra is rejtély! De elég a sopánkodásból, itt az ideje munkát keresni.
Melyek a keresett szakmák Göteborgban? Az egyik a teherautósofőr. Erre sajnos alkalmatlan vagyok. A másik az óvónő. Ahhoz meg 3 évig kellene tanulni a főiskolán. Jó, akkor inkább marad a pénzkeresés. Csak még ki kell találnom, hogy vajon mire lennék alkalmas.
Mondjuk végezhetném valamelyik magyar-svéd cég levelezését. De nem ismerek egyet se. Viszont könyvtárosként elég jó vagyok információkeresésben. Meg kikérdezem a coachomat, hátha van valami ötlete.
Bogi, van esetleg olyan ismerősöd, aki Szendvicsországban szeretne munkát vállalni? Megadok néhány svéd internetcímet, hátha segít valakinek. Meg arra vonatkozóan is kaptam tanácsot, hogyan kell CV-t írni. Van itt néhány példa is. Esetleg azoknak, akik a svéd nyelvtudásukat akarják gyarapítani. Gondosan tanulmányozom majd. Tudom, most az a divat, hogy minél jobban henceg valaki, meg kérkedik vele, hogy mennyire szuper minden téren, minél jobban tudja árulni magát, annál nagyobb rá az esélye, hogy alkalmazzák. Mit mondjak, nekem ettől hányingerem lesz. De talán ez működik.
Na kezdem is tanulmányozni a számomra küldött dokumentumokat.

Sok-sok üdvözlettel a nyárias, napsütéses Göteborgból:

Melissa

Svéd Munkaügyi Hivatal: http://www.amv.se/ (angol nyelvű információ)
Itt: Söka jobb – Platsbanken

CV írása: http://www.cv-guiden.se/
Példák: Gratisguide – tanácsok CV-vel, interjúval, álláskereséssel kapcsolatban

2008. május 6., kedd

Ki örökli Stieg Larsson vagyonát?

Kedves Bogi!

A Svensk Bokhandel (Svéd Könyvkereskedelem) 8. számában olvastam, hogy az amerikai kiadó bízik Stieg Larsson regényeinek a sikerében. Az USÁ-ban árverésen dölt el, ki vásárolja meg a jogokat, írja az Aftonbladet címü lap. A Millennium-trilógia első része az ősszel jelenik meg Amerikában 100 ezer példányban. Soha azelőtt nem történt, hogy egy svéd író regényét ilyen sok példányban adták volna ki első alkalommal.
Korábban már írtam róla, hogy a Svensk Bokhandel februári száma cikket közölt Stieg Larsson külföldi sikeréről. Itt olvasható: The Girl With the Dragon Tattoo »egyedülálló regény«, írja a britt Observer. »Szomorú, hogy egy potenciális mesteri detektívregényíró-karrier véget ért, mielőtt még elkezdődhetett volna.«
Tavaly októberben, amikor a könyvtárban dolgoztam, az egyik olvasó azt újságolta, hogy másnap egy érdekes cikk jelenik meg az Allas című svéd női magazinban. Másnap én is megvettem az újságot, mert nagyon kíváncsi voltam a Stieg Larsson élettársával, Eva Gabrielssonnal készült interjúra. Részleteket fordítottam belöle, amiket most felteszek a blogra, hogy Te is olvashasd. Marianne Lesslie, aki a cikket írta, engedélyt adott rá, de azt kéri, hogy amennyiben egy magyar folyóirat meg szeretné jelentetni, előbb vele vegye fel a kapcsolatot a szerzői jog ügyében.
Eva Gabrielsonnal a Dagens Nyheter és a Svenska Dagbladet című napilapok is közöltek egy riportot, ami a neten is olvasható.

Sok szeretettel üdvözöllek a napsütéses Göteborgból:

Melissa


Eva Gabrielsson arról mesél, milyen volt az élet a sikerkönyvíró Stieg Larsson mellett

Több, mint 30 évig voltak egy pár, de nem házasodhattak össze. Stieg állandóan ki volt téve a nácik fenyegetéseinek, és szerette volna a kedvesét megvédeni tőlük. De amikor hirtelen meghalt, Eva teljesen védtelen maradt, és az a veszély fenyegette, hogy utcára kerül…

Eva Gabrielsson 1972-ben találkozott a “Millennium-trilógia” detektívregényírójával, Stieg Larssonnnal, amikor mindketten 18 évesek voltak. Eva jó eredménnyel fejezte be a gimnáziumot, egy ideig elege volt a tanulásból, és az akkor folyó vietnámi háború elleni harcban akart részt venni.
- 14 éves korom óta gondoltam erre, de a tanulással voltam elfoglalva. Akkor aztán úgy éreztem, hogy megtettem a magamét az iskolában.
Eva és a húga az első FNL-találkozójukra mentek szülővárosukban, Umeåban. Stieg Larsson volt, aki fogadta és behívta őket a terembe.
- A saját csoportjába osztott be minket a Haga nevű városrészben, ahol laktunk. Így találkoztunk, és ő már akkor csoportvezetőként is páratlan volt. Stieg az embert látta maga előtt, meg azt, hogy milyenek az álmai. Támogatta és bíztatta azokat, akikkel kapcsolatba került, és akiket kedvelt – mondja Eva, amikor egy étteremben találkozunk Stockholmban. Az, hogy Stieg detektívregényeiről fogunk beszélgetni, amiket jelenleg 1,9 millió példányban adtak el, temészetes Eva számára, aki építészként dolgozik a Boverket cégnél.

Elhagyták gyerekként

- Nemcsak Stieg munkáját, hanem a mi közös munkánkat akarom folytatni – mondja határozottan.
Első látásra egymásba szerettek, és attól a naptól kezdve Eva és Stieg egy pár voltak, két rövidebb megszakítással, amikor Eva elhagyta Stieget, mert túl sokat dolgozott. Mindkét alkalommal megígérte Evának, hogy lejjebb adja a tempót, legalábbis egy kicsit, és Eva visszatért hozzá. Legbelül azonban tudta, hogy Stieg nem képes lassítani, nem lehetett megváltoztatni. Stiegnek életrendje nem nyolctól ötig tartott.
Már 1972-ben felkelt az érdeklődése a raszizmus és a politikai extrémizmus iránt, amikor kutatást végzett egy iskolai projekthez. “Vagy keserű lesz az ember és befogja a száját, vagy valami konkrétat tesz az elnyomás és az igazságtalanságok ellen”, volt a hozzáállása. Stieg egész életében az elnyomás valamennyi formája ellen küzdött: raszizmus, antiszemitizmus, fasizmus és diszkrimináció, különösen a nőké.
Eva mesél Stieg szüleiről, akik csecsemőként a nagyszülőkre hagyták őt, mert nem volt rá lehetőségük, hogy gondját viseljék. (Stieg szülei 17 évesek voltak fiuk születésekor – a ford.)
- Azt hiszem, éppen ez az oka annak, hogy annyit dolgozott, hogy elnyomja azt a csalódást, amit magában hordott.
Västerbottenen nőtt fel az anyai nagyanyjával és nagyapjával, akiket mélységesen szeretett. A nagyapa svéd internálótáborban ült, mert kommunista volt. Ha Svédország részt vett volna a háborúban, akár a nácik koncentrációs táborában is meghalhatott volna. Az a tudat, hogy ez megtörténhetett volna a nagyapjával, hatással volt Stiegre. A nagyapának nem sikerült munkát kapnia a háború után, hanem arra kényszerült, hogy orvhalászatból és erdei munkából tartsa el a családját. Stieg ezt igazságtalanságnak tartotta.
…………..

Magára ismer
……………
Stieg a TT-nél, Tidningarnas Telegrambyrå, dolgozott húsz évig. Kilenc évig volt az Expónál, annál az antináci alapítványnál és folyóiratnál, aminek tagja és alapítója volt 1995-ben.
A detektívregények szabadidős tevékenységnek számítottak, vagyis Stieg akkor írta őket, amikor nem dolgozott. Éjszakánként, hétvégén és a szünetekben. Eva azt meséli, hogy gyakran éjszakánként felment az Expóba, hogy egy pillanatra láthassa a férjét. Aztán Stieg hazament vele, leült a számítógép elé, és éjszakákon át írta a krimiket.
Eva és Stieg közösen gondolkodtak. Gyakran ültek le egymással szemben, és írták a saját szabadidős projektjüket. Vagy egymással szemben ültek a konyhában a régi kanapén, ami Stieg nagyszüleié volt, laptoppal az ölükben úgy, hogy lábaik egymáshoz értek. Eva egy könyvet írt Per Olof Hallman stockholmi építészről, Stieg pedig a ”Män som hatar kvinnor”, ”Flickan som lekte med elden” és ”Luftslottet som sprängdes” című regényeket.
- Amikor az ember ír, addig folytatja, amíg úgy érzi, hogy van mit mondania. Aztán megáll és azt mondja, hogy most ezt meg akarom beszélni. Megakadtam, és tudni szeretném, mi a véleményed. Így csináltuk.
Főként az első részben, ”Män som hatar kvinnor”, ahol Mikael Blomkvist és Lisbeth Salander rövid párbeszédet folytat egymással. Így társalgott Eva Stieggel. Még egy kis házat is béreltek a Stockholm környéki sziklaszigeteken 2003 és 2004 nyarán, hogy ott írhassanak. Mint tudjuk, Mikael Blomkvistnak is volt egy kis háza egy szigeten a sziklaszigeteken.
…………….

Arról beszéltek, hogy a krimik majd nyugdíjbiztosítást jelentenek. Az első három könyv bevételei Eváé és Stiegé lettek volna. A negyedik könyv az Expót illette volna. Az ötödik könyv bevételeit a Női Segélyszervezetek kapták volna. Összesen tíz könyv megírása volt a terv.
A detektívregények alapgondolata az volt, hogy összegyüjtsék mindazt az ismeretanyagot, amit Stieg a TT-nél és az Expónál szerzett a kriminalitásról és az idegengyűlöletről. A könyveket annyira valósághűen szerette volna megírni, amennyire csak lehet. Nem akarta a bűntényt vagy a bűnözöket romantizálni, mint ahogy az Stieg szerint oly sok más svéd detektívregényben előfordul. Az áldozatok sablonizálása sem volt célja. A nők ellen elkövetett bűncselekményeket, például amikor Lisbeth Salandert megerőszakolja a gyámja, direkt egy rendőrségi jegyzőkönyvből másolta át. Egy esetből, ami Östermalmban történt.

Először visszautasították
A főszereplők gondolata, sokkal korábban merült fel, amikor a TT Bild och Featurenél dolgozott.
- A munka egyik szünetében, amikor semmiségekről beszélgettek. Semmiség, ami valójában nem is semmiség. Milyen lenne Pippi vagy Kalle Blomkvist felnőttként? Az ötlet az volt, hogy megpróbáljon egy különös figurát elképzelni, aki főként gyerekként szórakoztató. Akit nem ugyanolyan könnyű elfogadni felnőttként. Lisbeth Salander nem Pippi, de ezzel a gondolattal kezdődött. Egy nagyon különös figura.
Mikael Blomkvist messze volt azoktól az alkoholista, operát szerető figuráktól, akikről más svéd detektívregényírók írnak. A szereplők portréi, főleg a nőké, sokrétűen vannak megírva.
- Ez szokatlannak tűnik, mivel a nőket ritkán ábrázolják így. De egy sincs közülük, aki ne lehetne bárki, akivel az utcán találkozunk. Hogy ez akkora figyelmet keltett, szomorú és megdöbbentő. Gondolj csak bele, hogy nem jutottunk tovább! Azok, akik a könyvekben szerepelnek, ott voltak Stieg életében és ott vannak az enyémben. A személyek a barátaink, és sokaknak valódi neve van. A nők egyáltalán nem szokatlanok, talán több bennük a hajtóerő, mint a többiekben. Akarnak valamit. Az volt a cél, hogy a valóságot úgy mutassa be, amilyen, a nőket olyanoknak, amilyenek, és a férfiakat olyanoknak, amilyenek.
Paolo Roberto ökölvívó?
- Stieg nem ismerte, de a barátai ismerték. Stieg úgy vélte, hogy egy hasznos és jó személy volt, egész egyszerűen. Amikor Paolo elolvasta, csak egy dologgal nem volt elégedett. Úgy gondolta, túl borzasztó, hogy a könyvben leütötték!
Stieg kapcsolatba lépett a Pirat Kiadóval, és elküldte nekik az első könyv kéziratát 2003. nyarán. De a kiadó nem is vitte el a csomagot a postáról. Stieg felszólítása után nemet mondtak anélkül, hogy egyáltalán elolvasták volna.
…………………
Decemberben Robert Aschberg, az Expo felelős kiadója, felment vele a Nordstedts Kiadóba, akik nagyon belelkesedtek.

Börtönben ül
Svante Weyler, a Nordsteds Kiadó akkori vezetője, elmondja, hogyan terjedt el a hír, hogy egy jó kéziratot kaptak, és hogyan másolták le és olvasták egyre többen.
- Soha azelőtt nem történt, hogy ekkora érdeklődés lett volna egy kézirat iránt. Most meg három kézirat is volt egyszerre, és ez nagyon szokatlan.
- Mi ragodott meg?
- Lisbeth Salander egyedülálló személyisége. Egyáltalán a szereplők. Stieg nemcsak azt írta le, milyenek, hanem aszerint is viselkednek – mondja Svante Weyler.
Eva segített Stiegnek a kutatásban a könyvek megírásához. A Millennium-trilógián kívül Stieg több könyvet is írt az újnácizmusról.
……………..
Az évek során halálos fenyegetésben éltek a svédországi újnácik részéről, és ezért állandóan biztonsági intézkedésekre kényszerültek.
Fél most? A fejét rázza.
- Stieg halála óta csökkent az ellenem irányuló fenyegetés. A legveszélyesebbek még mindig börtönben ülnek.
…………….
- Sok éven át rettegtem, hogy Stieg ellen merényletet követnek el. Amikor meghalt, a szervezete mondta fel a szolgálatot. Stressz, napi 40 cigaretta és reggelire csak kávé.
Stieg 2004. november 9-én hunyt el. Mielőtt még a könyvek megjelentek volna.
Eva akkor Falu városban dolgozott. Stieg egyik kollégája hívta fel Evát mobiltelefonon délután kettőkor. „A dolog komoly, azonnal Stockholmba kell utaznod“ – mondta.
...................
Este hétkor ért a Szent György Kórházba, és akkor Stieg hat kollégája az Expóból ott ült a kórház várótermében. A padlót bámulták. Egy nővér odament Evához és egy csésze kávéval kínálta. Az orvos aztán elmondta, hogy Stieg délután kettőkor jött be az ügyeletre, és másfél órával később meghalt. Eva nem hitt neki, azt hitte, hogy Stieg csak kimerült, ami ahhoz vezet majd, hogy nyugodtabban kell élnie. Hiszen csak 50 éves volt. Stieg kollégái elmesélték, hogy Stieg összeesett az Expóban, és hogy az utolsó pillanatig, súlyos mellkasi- és hasi fájdalommal, irányította a munkát.
Idővel, amikor Eva már bent volt Stiegnél, felfogta, hogy valóban meghalt, és minden elsötétült előtte.
Eva Gabrielsson sóhajt. Az a három év, amióta Stieg meghalt, borzasztó volt. Az, hogy Eva egyenesen és büszkén ül előttem, főként annak a terapeutának köszönhető, akivel kapcsolatba került. És a benne levő haragnak, ami hamarosan azok ellen fordul, akik megcsalták őt és Stieget.

Saját könyvet ír
Eva nem sokkal Stieg halála után rábeszélte Stieg kollégáit, hogy folytassák fontos munkájukat. A Nordstedt Kiadó vezetője, Svante Weyler, megkérdezte Evát, mi legyen a kiadással.
- Világos, hogy a könyveket ki kell adni. Stieg is így akarná – mondtam.
Eva két hónapig meg volt róla győződve, hogy a könyvek kiadási joga az övé és Stiegé. Stieg azt mondta Evának, hogy a Nordsteds Kiadó alapított egy társaságot a számukra, ahová a pénz majd befolyik. De most egyáltalán nem ez volt a helyzet.
Nem voltak összeházasodva, mivel túl veszélyes lett volna Eva számára, hogy összekapcsolják Stieg nevével. Egyikük sem gondolt arra, hogy végrendeletet írjanak, így Stieg apja és öccse lett az örökös.
Eva nemcsak a könyveket veszítette el, amikkel 2001 óta együtt élt. A lakás fele is Stieg rokanait illette.
Stieg halála óta vita folyik Eva és Stieg rokonai között. Arról a számítógépről van szó, ami Stiegé volt az Expo szerkesztőségében. Abban van egy elkezdett negyedik könyv.
…………….
- Stieg apja és öccse azt üzenték 2005. őszén, az ügyvédjükön keresztül, hogy ha megkapják a számítógépet, akkor az enyém Stieg része a lakásból. Akkor nem kell eladnom, hogy kifizessem őket, és otthon nélkül maradjak. Most augusztus végén, csaknem három év után rám iratták az egész lakást.
Eva Gabrielsson a jövőben is folytatja a harcot, hogy megkapja Stieg műveinek a jogát.
- A közös munkánkról van szó.
Eva könyvet is ír a Stieg halála utáni első évről.
- Szükségem lett volna egy ilyen könyvre, ami vigaszt és útmutatást nyújtott volna, most ezt ehelyett írom. Abban többek között Stieg rokonairól is írok majd. Talán úgy nevezem majd, hogy ”Jelentés a pokolból” – mondja Eva Gabrielsson és nagyot mosolyog.

Marianne Lesslie

Allas 45/2007, p.84-87.

A cikk a szerző engedélyével került fel a blogra. A jogok kizárólag a cikk szerzőjét illetik.
Marianne Lesslie címe: marianne@reportageborsen.se

Merdys olvasással kapcsolatos megjegyzése

Kedves Merdys!

Köszönöm a megjegyzést. Szerintem annyira jó, hogy kár lenne eldugni, ezért külön is felteszem a blogra, hátha valakinek van kedve hozzászólni.
Nos, az ismerősöm nevében nem nyilatkozhatok, de továbbítom neki a kérdésedet, hátha válaszol.

Minden jót,

Melissa

Merdys megjegyzése a "Miért nem olvasnak a magyar gyerekek?" című bejegyzéshez:
Magam is általános iskolás koromban 'napközis' voltam, tehát én is délután négy órára értem haza. Ezért nem is értem a kedves ismerősöd válaszád, hiszen a napköziben elvileg megcsinálja addigra az összes házit, és megtanulja ott az összes tanulnivalót (hiszen elvileg ezért van), délután négytől én teljesen szabad voltam. Természetesen ehhez az kellett, hogy egy hatásos nevelőkkel megáldott napközibe járhattam általánosban, ahol tudtak minket szóval is fegyelmezni, hogy most pedig tanulni kell, egyeztettek a tanítókal/tanárokkal, és ott 1-2 órát játszhattunk, meg voltak érdekes foglalkozásaink is (origami,csoportos játék, felolvasás!). Nekem emlékeim szerint délután négytől este tízig/nyolcig rengeteg idő maradt az olvasásra, tévézésre, játékra...Hogy az olvasás és a játék kiszorítaná egymást, hát nem tudom. Inkább kiegészíti. Történetet olvas/befogad, vagy játszik/alkot A gyerekben ki kell alakítani az igényt az olvasásra, rá kell jönnie, hogy a saját élvezetére is olvashat, és ezt az iskola csak minimálisan tudja megalkotni, és a család (hiszen egy 30 fős osztályban biztos lesz 5 olyan akinek tetszik a Kincskereső kisködmön, de 20 meg utálja és nem érti, 5 gyereknek meg anyukája elolvassa a Kötelezők rövident. Alternatívákat is lehetne ajánlani, de honnan tudja egy tanítónő, hogy mi tetszik éppen nekik? Néha már attól is rossz valami, hogy kötelező /projekció/. De nem is kell elmenni a kötelezőkig, fogott már valaki kézbe újabb kiadású olvasó könyvet? Legtöbbje grammatikailag ügyes, de történetileg csapnivaló olvasmányok tárháza, amely rendszerint az irodalomtól irtózik, hiszen a pl "a gyerek metaforát még nem érti", miközben anyuka a gyönyörű nevű Nádszál Kisasszonyról mesélt neki otthon, amit lehet még élvezett is.A könyvárakkal maximálisan egyetértek. Nekem azon elvből nem vettek gyermekkoromban soha könyvet, mert úgyis megvan a könyvtárban, és a kölcsönzési idő alatt háromszor is elolvasom. Ennek egyetlen pozitívuma az volt, hogy rászoktam a könyvtárbajárásra. Manapság egyetemen is, amikor már egy-egy könyv már fél-egy évre kellene részletesebb vizsgálatra, inkább lefénymásolatatom negyedannyiért (habár néha összeszorul a szívem, mert jó néhány kortárs írót szívesen támogatnék én, csakhát az a hülye kiadó aranybetűkkel,meg kemény borítóval adta ki, lehetőleg dupla-tripla sorközökkel 20-as betűméretben, hogy jó sok papírt kelljen kifizetnem / ill. ne tűnjön 'annyira' horribilisnek az ár, hiszen vastag könyvet vettem)Az iskolákkal kapcsolatban én csak a középiskolákról tudok beszélni, hiszen én magam is középiskolai (magyar-történelem) tanárnak készülök. Az egyetemen már kész stratégiák vannak pl. a kötelező olvasmányok megreformálására, de amíg a tantervben változik valami... (pl. egyes József Attila-versek filológiai hibáit a Szöveggyűjteményben kb. 25 éve kellene kijavítani, és az még csak nem is új tanterv, csak pár betű megváltoztatása). Addig is marad az az egy-két lelkes tanár, aki önszorgalomból megpróbál egy gyermekközelibb tanmenetet összeeszkábálni, úgy hogy érettségin is jól teljesítsen a gyerek (mert pl. jó, hogy melyik gyereket érdekli a Vörös és fekete vagy Balzac, de ha egyszer érettségi tétel). De ez egy száz éves probléma, már Szabó Magda (eredeti foglakozása latin-magyar tanár) is megmondta, hogy a gyerekek olyan szerzőkkel/művekkel találkoznak, amelyek nem életkorukhoz mérted, de mivel lehet hogy soha többet nem találkoznak velük (ami nagyesélyes, hiszen mert nem tudták őket iskolában befogadni, nem fogja őket érdekelni a későbbiekben sem), ezért valahogy egy pedagógusnak meg kell ezt oldania.