A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gothic. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gothic. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 9., vasárnap

Mats Strandberg – Sara Bergmark Elfgren: A Tűz - Az Engelsfors trilógia második kötete















Kedves Bogi!

Az Engelsfors trilógia második kötetét, aminek a címe Eld (Tűz) az ősszel vettem meg Mazsolának, amikor megjelent. Először ő olvasta el, (a Kört kétszer is, mert olyan jó), azután a barátnői. Én csak áprilisban jutottam hozzá, s mivel Velencébe utaztunk, s nem akartam magammal cipelni a vaskos kötetet, e-könyvként kölcsönöztem a Göteborgi Városi Könyvtárban, és Letto olvasón olvastam el.
Mivel kíváncsi voltam, belenéztem néhány svéd blogbejegyzésbe, és így megtudtam néhány részletet, amit igazán nem szerettem volna. Ezért most ígérem, hogy lényeges dolgokat nem árulok el a második részből.
A Tűz nem okozott meglepetést, amikor tavasszal megnyerte a svéd Könyvzsűri 2012 versenyt az ifjúsági regény kategóriában. A Könyvzsűriben a svéd gyerekek szavazzák meg az előző év legjobb svéd gyermek- és ifjúsági könyvét. Évente 40 ezer gyerek szokott szavazni. A Kör az előző évben nyert.
A Tűzben folytatódik a lányok harca a gonosz ellen. A második osztály egy szokatlanul forró nyár után kezdődik, és Anna-Karin érzi, hogy valami nincs rendjén. Furcsa dolgok történnek az erdőben.
A második rész ugyanolyan izgalmas, mint az első. A sírfelbontás megborzongat. A Tanács fontos szerepet kap, s Anna-Karin bírosági tárgyalásánál újra eszembe jut Harry Potter. A tárgyalásnál egyébként nagyon furfangos megoldással szolgál Mats és Sara.
Elias anyukája megalapítja a Pozitív Engelfors csoportot, amihez egyre többen csatlakoznak a kisvárosban. A csoport a pozitív gondolkodásra épül, mi szerint a gondolat hatalmával mindent meg lehet gyógyítani. Egy idő múlva azonban a csoport hatalmába keríti az egész várost, s úgy tűnik, csak a lányok ismerik fel, hogy a vezetői valami rosszban sántikálnak. A lányoknak fel kell ismerniük, ki barát és ki ellenség, és fel kell készülniük az apokalipszisra.
A szerzők mesterien ábrázolják a lányok között alakuló és elmélyülő kapcsolatokat. Az én kedvencem Minoo, s azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.
A Tűz olvasása közben a leginkább arra voltam kíváncsi, meghal-e valaki ebben a részben a szereplők közül. Nos, a könyv végén ez is kiderül.
Izgatottam várom a harmadik részt, aminek a címe Nyckeln (Kulcs), és novemberben jelenik meg Szendvicsországban.
A svéd fiatalok azonban addig sem unatkoznak, hiszen tavasszal kiadtak egy képregényt, Berättelser från Engelsfors (Elbeszélések Engelsforsból). Ebben nyolc történet olvasható, amelyek a mellékszereplőket mutatják be a Kör előtti és a Tűz utáni időből. Természetesen azt is meg kellett venni márciusban Mazsolának, aki most 16 éves.

Jó olvasást kíván a nyári Göteborgból,

Melissa

Ps.: A Kör című regényről itt írtam korábban.



A Tüz

Berättelser från Engelsfors

2012. május 23., szerda

Cassandra Clare: Csontváros


Kedves Bogi!

Az utóbbi időben több fantasyt is olvastam, és mintha egy trendet vélnék felfedezni. A fantasy-láz Harry Potterrel kezdődött, s a népszerű sorozatot számtalan ifjúsági regény követte ebben a műfajban. Számomra úgy tűnik, hogy a kiválaszott fiú szerepét, a kiválasztott lány szerepe vette át. Hogy ez minek köszönhető, fogalmam sincs.
A francia Harry Potter neve Ocksa Polock. Magyarul még nincs, de hamarosan lesz.
Kerstin Gier Rubinvörös, Zafírkék, Smaragdzöld sorozatában is lány a kiválasztott.
Nincs ez másként Cassandra Clare A halál ereklyéi című 4 részes sorozatában sem. A könyveket a Könyvmolyképző Kiadó honlapján fedeztem fel. Az egyik göteborgi kollégám mind a négy részt olvasta angolul, és nagyon jónak találta. Így aztán kíváncsivá tett. Neki egy kislány javasolta a sorozatot a könyvtárban.
Kértem egy Csontváros olvasópéldányt a kiadótól, s amikor olvasni kezdtem, felfedeztem, hogy legalább olyan jó, mint Rowling regényei, csak a gimnazista korosztályt célozza még, s irtó jó humora van. (A Bookline.hu-n 148 szavazatot kapott.) A kiváló fordítás Kamper Gergely munkáját dícséri, akivel alkalmam volt összeismerkedni a Facebook-on.
Tehát újra egy kiválasztott, s újra egy lány. A Csontváros főhőse Clary Fray, egy átlagos New Yorki-i diáklány, akinek az élete egyik napról a másikra megváltozik. Gyerekkori barátjával, Simonnal, aki mellesleg szerelmes belé, egy éjszakai klubban, a Pandemoniumban szórakozik. A lány felfigyel egy kékhajú fiúra, akit három másik, mások számára láthatatlan fiatal követ. A lány utánuk lopódzik, és szemtanúja lesz, amint a fiút elteszik láb alól. De előtte még bejelenti, hogy Valentine visszatért.
A három különös tetoválásokkal ékesített ifjú árnyvadász (Jace, Alec és Isabelle), akiknek az a feladata, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. Vagyis azoktól a gonosz szellemektől, akik más dimenzióból származnak.
A Csontvárosban mondinak hívják az embereket.
Nemsokkal ezután elrabolják Clary édesanyját, őt pedig majdnem megöli egy démon.
Clary Jace segítségével menedéket talál az Intézetben, s később az is kiderül, hogy az anyukája is árnyvadász volt. Ám amikor a 2 éves fia, Jonathan Clare megégett egy tűzvész során, szakított addigi életével. Clary elől pedig eltitkolja múltját. A lány úgy tudja, hogy az apja autóbalesetben halt meg, mielőtt ő megszületett.
Sokat olvasott könyvtárosok ilyenkor sejteni vélik, hogy ez a halottnak vélt kisgyerek még feltűnik később a könyvben. De vajon melyik szereplő lehet az?
Clary beleszeret Jace-be, de Alec személyében vetélytársra lel. Úgy vélem, merész dolog az álszent USÁ-ban egy homoszexuális fiú érzelmeit pozitív fényben feltüntetni egy ifjúsági regényben.
A Csontváros élvezetes, lebilincselő olvasmány, tele váratlan fordulatokkal. Ami a leginkább megfog az a könyv fiatalos humora. A párbeszédek igen életszerűek.
Már meg is vettem a sorozat második részét, a Hamuvárost.
Bogikám, ezt ne hagyd ki!
Ja, és 2013. nyarán film is lesz belőle.

Üdvözlettel  a nyárias Göteborgból:

Melissa

2011. december 2., péntek

Mårten Melin: Förvandlad

Kedves Bogi!

Itt vár egy csomó könyv stócban, hogy írjak róluk. Akkor kezdem azzal, amit a legutóbb olvastam.
Mondhatom, Szendvicsországban még mindig virágzik a gótikus gyerekirodalom. Mårten Melin Förvandlad (Átváltozott) címü könyve egy kamaszfiúról szól, aki alvajáró. Mivel a mamája aggódik miatta, egy internátusba iratja be. Csak annyit árul el, hogy a család Közép-Európából származik (Na, vajon melyik országra gondolunk mindjárt?), és a falut megátkozták. Az átok minden negyedik generáción ütközik ki. Måns persze éppen a negyedik generációhoz tartozik. Az anyukája többet nem árul el. Majd az internátusban mindent megtud.
Az iskolában egy A és egy B épület van. Måns az A épületbe kerül, ahol rács van az ablakon, és éjszakára bezárják a szobaajtókat kívülről. A fiú melletti szobában Felicia lakik, aki egy éjszaka bemegy Måns szobájába és megcsókolja. Ekkor Måns macskává változik. Mindjárt eszembe jutott itt Annie Schmidt Macskák Társasága című kiválló könyve, amiből film(sorozat) is készült.
Az iskolában csak Måns és Felicia képesek macskává változni, a többieknek más természetfeletti képességei vannak.
Ami engem a leginkább megragadott és mosolyra csábított az az, ahogy az író a kamaszfiú érzéseit ábrázolja nőnemű lények társaságában. Månsot nemcsak Felicia kedveli, hanem három boszorkánylány is megpróbálja elcsábítani. Ezt aztán Felicia megakadályozza. (Hja, néha ábrándoznak a férfiírók.)
Az iskolában mindenki köteles keresztet viselni a nyakában. Vajon miért? Erre keresi a választ Måns barátja, akiről kiderül, hogy egy troll. Nos, a könyv végén erre is választ kapunk.
A könyvnek márciusban jelenik meg a folytatása Jag är Love (Én vagyok Love) címmel.
Mårten Melin könyve kicsit félelmetes, és tele van humorral. Ráadásul úgy van megírva, hogy csak apránként derül ki Måns titka, ezért minél elöbb el szeretnénk olvasni. A történet könnyen olvasható, sok-sok párbeszéddel.

Miauuuu!

Melissa

Mårten Melin: Förvandlad Olvass bele!

2011. november 24., csütörtök

Mats Strandberg - Sara Bergman Elfgren: Cirkeln (A kör)

Kedves Bogi!

Mats Strandberg és Sara Bergman Elfgren Cirkeln (A kör) című ifjúsági regényével viszonylag könnyű dolgom van. Mivel biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb – reméljük, előbb – magyarul is megjelenik, nem árulhatok el sokat a cselekményből. Nos, Harry Potter óta nem olvastam ilyen jót. Kicsit hasonlít is rá, gótikus regény mindkettő.

A Cirkeln áprilisban jelent meg Szendvicsországban, és márciusban már 10 ország vette meg a könyv jogait. Mostanra 20 országnak adták el a jogokat. Bár a szerzőknek ez az első regénye, a könyvet tízezer példányban nyomtatták, de véleményem szerint tízszer ennyi könyv is elkel majd csak svédül. Már nálunk is van egy itthon.

A Cirkeln igazi sötét, gótikus történet. Egy trilógia első része. Nem lehet letenni, persze. A svédek ehhez nagyon értenek.

Na jó, a könyv elejét elárulom. Egy gimnáziumban játszódik. Egy homoszexuális fiút behívnak az új igazgatónöhöz, mert nem jár be órákra. Az igazgatónö egy hajszálat vesz le a fiú válláról, amit egy borítékba tesz. Ezután a fiú kimegy a folyósóra, hangokat hall, és felmegy a legfelső emeletre az elhagyatott wc-be. A hang ráveszi, hogy széttörje a falon lévő tükröt, és az egyik cseréppel elvágja az ereit.
Aztán több szereplőt is bemutatnak. Mind lány, első gimnáziumba járnak, és nagyon különböznek egymástól. Többféle karakter is képviselve van: a jótanuló, a népszerű gúnyolódó, a kövér kigúnyolt, a szépség, az anorexiás, az árva, alkoholista apával.

Egy éjjel egy láthatatlan erő az erdőbe csalja az egyik lányt, ahol az iskola pedellusa közli, hogy ő kiválasztott, és a gonosz ellen kell küzdenie. De megjelenik még egy lány. ”Halló”, mondja a pedellus, ”csak egy kiválasztottról volt szó!” Összesen 6 lány tűnik fel így, és az egyikőjükön keresztül közli egy hang, hogy mind kiválasztottak, a 7. a fiú volt, aki meghalt. De csak együttes erővel tudják leküzdeni a gonoszt, ami az iskolában lakozik. Csak akkor maradnak életben, ha megtanulnak együttmüködni. Az egyik lányt kiválasztják, hogy összetartsa a csoportot. A lányok egyébként nem igazán szeretik egymást.

A lány mindent megtesz, de nem hallgatnak rá. Csak az egyikőjük hajlandó találkozni vele az erdőben. ”Hát még valakinek meg kell halni ahhoz, hogy együtt tudjunk működni?”, kérdi.
Másnap az igazgatóhoz hivatják. Az igazgatónő egy hajszálat vesz le a válláról. A lány nem bírja a feszültséget, és kirohan. Egy hang arra kényszeríti, hogy menjen fel a legfelső emeletre, és menjen ki a tetőre. Ott áll a szélén, amikor legyőzi magában a hangot, és elindul visszafelé. De akkor kinyílik az ajtó, és a lány azt kérdi: ”Honnan tudta(d), hogy idejöttem?”
A következö fejezetben pedig megtudjuk, hogy öngyilkos lett, levetette magát a tetőről. Ő anorexiás volt.
A többi lány pedig végre elkezd együttmüködni. Még barátságok is szövődnek, bármennyi különböznek is egymástól, vagy utálják egymást.
Néhányuknak természetfeletti képességei vannak. De nem mindenkinek vagy csak nem tudnak róla.

Mivel ez egy svéd könyv és nem angol vagy amerikai, a lányok közül többen is szexuális életet élnek. És többen szerelmesek, titokban vagy nyíltan. A fiúkkal való kapcsolatuk pedig egyáltalán nem zökkenőmentes. A jótanuló éppen a tanárába lesz szerelmes.

Tehát ennyit a történetről, ami valóban izgalmas, fordulatos, és a vége nagyon jó, több szempontból is. De ez titok.

Inkább azt kutatom, milyen gótikus elemek is találhatók a könyvben.

Hanyatlás. Engelfors városa kihalófélben van, amióta a bányát bezárták. Aki teheti, elmenekül innen.

Iskola. Ugyan nem internátus, de itt is az iskolában lakik a gonosz.

Erdö. Több jelenet is az erdöben játszódik.

Titkosírásos könyv.

Boszorkányok. A lányok boszorkányok, akiknek különféle természetfeletti képességei vannak. Az egyikőjük láthatatlanná tud válni, egy másik rá tudja bírni az akaratát a többiekre, a harmadik képes elolvasni a titkosírást.

Halál. Ez többször is előfordul.

Varázslat. Ez is többször jelen van.

Hasonmás. Az egyik szereplőnek van egy hasonmása, aki néha megjelenik helyette. (Vagy legalábbis azt hisszük.)

Temető. Több jelenet is itt játszódik, és itt fejeződik be az első rész.

Jó szívvel ajánlom a Cirkeln című könyvet minden kamasznak, aki szereti a fantasyt. Gyengébb idegzetű anyukák inkább ne olvassák.

Nagyon remélem, hogy minél előbb lesz olyan magyar kiadó is, amelyik megveszi a könyv jogait. Aki pedig nagyon kíváncsi rá, az jövőre már angolul is és németül is olvashatja.

A könyvekből film(ek) is készül(nek) majd.

Jó éjt!

Melissa

Ps.: Gótika az irodalomban - angol honlapokkal.

Mats Strandberg, Sara Bergman Elfgren: Cirkeln Olvass bele!


2011. január 10., hétfő

Mårten Sandén: De dödas imperium


Kedves Bogi!

Mårten Sandén könyveire akkor figyeltem fel, amikor néhány éve karácsony előtt egy karácsonyi képeslap érkezett a Kortedalai Könyvtárba Mårten Sandén aranybetűs aláírásával. A Rabén&Sjögrén Kiadó küldte. Ha jól emlékszem, a Petrini detektívregény-sorozat volt a képen. (11 rész jelent meg eddig.) Külön honlapja is van: Petrinideckarna.se. Mindjárt le is szedtem a könyveket a polcról, és külön kiállítást készítettem. A faliújságra pedig információt tettem fel az íróról és könyveiről. (Ezt a sorozatot kötetenként 10 ezer példányban adják el Szendvicsországban.)
Mårten azóta több ifjúsági regényt is írt (13+). Anna D´Arc oroszul is megjelent. Az En plats de kallar lyckan szerelmes regényt rongyosra olvasták a gyerekek a könyvtárban.
Szendvicsországban 1995-ben jelent meg a Twighligt első része. Akkor persze még senki nem tudta, hogy ilyen népszerű lesz. Két évvel később sorra kezdtek feltűnni a svéd ifjúsági rémtörténetek, ahogy azt itt hívják. Vajon honnan tudták a svéd írók, hogy ez lesz a következő trend? Hm…
Mårten Sandén 2008-ban jelentkezett rémtörténet-trilógiájának első részével, aminek a címe Den femte systern (Az ötödik lánytestvér). A könyvre a könyveboltban figyeltem fel, még mielőtt megjelent. A kiadó az első fejezetet reklámként terjesztette a könyvborítóba fűzve. Az első fejezet nagyon tetszett, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. A könyvborító pedig szuper!
A hősnő, Jannike Faltin mindjárt Lisbeth Salandert juttatta eszembe Stieg Larsson Millenium-trilógiájából. Jannike árva, csak magára számíthat, és van egy jellegzetessége: olyan dolgokat lát, amiket mások nem. Múlt és jelent találkozik itt, fantasy- és detektívregényelemekkel füszerezve. Jannikét a Különleges Vizsgálatok Irodája Stockholban beszervezi ügynöknek.
Kikölcsönöztem a könyvet, olvasni kezdtem, de amikor ahhoz a részhez értem, hogy Jannike az erdőben a trollok világába kerül, feladtam.
Mivel a kollégáim győzködtek, hogy jó ez, megpróbálkoztam a második résszel, aminek a címe Det viskande barnet (A suttogó gyermek). Megint gyönyörű könyvborító. Ez a rész már jobban tetszett. A könyv egy német népmese történetét használja fel. Ezután elolvastam az első részt is, és kíváncsian vártam a következőt.
A harmadik rész, De dödas imperium (A holtak imperiuma) már igazán szívem szerint való. A történet most az első világháborúba vezet vissza, és Jannikének le kell lepleznie Lord Horlockot, aki világuralomra tör. (Itt mindjárt eszembe jut Horowitz és Alex Rider.) Jannike partnert is kap a nyomozáshoz, az angol Geoffrey-t, aki beleszeret a lányba. Jannike azonban nem viszonozza az érzelmeit, mivel Geoffrey vámpír, aki szintetikus vérplazmát iszik. De ha valakit megtámad, az illetö halhatatlan lesz, és Geoffrey meghal.
Igazi romatikus vonalvezetés, végig szurkolok Geoffrey-nak, és érzem, hogy meg kell halnia a történet végén. Összeszorul a szívem a gondolatra. De lehet, hogy mégiscsak happy end lesz a könyv végén? Ezt már nem árulom el, hátha valaki elolvassa.
A trilógia valójában fejlődésregény, egy kamaszlány lelki világát mutatja be. S ebben kiváló.
Több svéd újság és blog is azt írja, hogy ilyen könyvet még nem olvastunk, hiszen több zsáner is keveredik az egyes kötetekben.

Üdvözlettel Göteborgból:

Melissa


2010. február 20., szombat

Neil Gaiman: The Graveyard Book

Neil Gaiman: The Graveyard Book

”You will love it to death!”
HOLLY BLACK,
The Spiderwick Chronicles

Kedves Bogi!

Neil Gaiman legújabb könyvét először egy svéd blogon fedeztem fel tavaly. Ott feltették a szerző blogjáról a videót, ahol az egész könyvet felolvassa angolul.
Áprilisban Londonban jártunk, de hiába kerestem az újonnan megjelent könyvet Chris Riddell illusztrációival. (Az amerikai változatot Dave McKean illusztrálta.) A nagy könyvesboltokban már elfogyott, s végül a Harrodsban találtam rá. Lehet, hogy ez egy bestseller? Hm… Mindenesetre 2009-ben elnyerte a legnagyobb amerikai gyerekkönyvdíjat, a The John Newbery Medalt, amint azt a svéd kiadás fülszövegében olvasom. Innen még az is kiderül, hogy Neil Gaiman 1960-ban született Angliában, ma azonban Minneapolisban él a családjával egy nagy titokzatos házban egy erdő közepén. Gyűjti a könyveket, a fekete bőrkabátokat és a fekete pólókat. Neil Gaiman eredetileg képregényíró és újságíró.
Hazaérve azután megállapítottam, hogy szegényes angol tudásommal nem tudnám élvezni a könyvet, a képeket viszont igen. Így aztán megvártam a svéd fordítást.
Nos, aki könnyű nyári olvasmányra számít, csalódni fog. Ez a könyv megkívánja az olvasóját, ahogy azt a svédek írják. Azt hiszem sok-sok olyan mondat van benne, amit a jövőben idézni fognak majd.
Neil Gaiman azt írja a könyv utószavában, hogy nagyon szerette Rudyard Kipling A dzsungel könyvét gyerekkorában, és hogy azoknak a gyerekeknek, akik csak a Disney-filmet ismerik, a könyvet is el kellene olvasni.
A The Graveyard Book című könyvet az író fia, Michael inspirálta, aki kétéves korában egy temetőben a sírok között kerekezett a háromkerekű biciklijével. Aztán húsz évbe tellett, mire a mű megszületett.
Neil Gaiman először a negyedik fejezetet írta meg, a lánya pedig nagyon szerette volna tudni, mi történik később. Ezért folytatta.
Írás közben Gaiman több barátja is olvasta a kéziratot, és hasznos tanácsokkal látták el. Négy szerkesztő dolgozott rajta. És persze, hogy film is lesz belőle.
Miről is szól? Adott egy fiú, aki kiválasztott. Nagy tettre képes. Valaki az életére tör. Többen próbálják megvédeni. Ugye, ismerős azoknak, akik valamennyire is jártasak a gyerekirodalomban. (Azon azért elgondolkodtam, miért mindig a fiúk a kiválasztottak, és nem a lányok? Most nagyon örülnék, ha sokan írnának megjegyzést a blogomra, és már sorolnák is azokat a könyveket, ahol egy lány a kiválasztott. Mert bizony ilyen is akad.)
A történet Senkiről szól, akinek a szüleit és nővérét egy Jack nevű férfi megöli. A kisfiú a temetőbe menekül, ahol a szellemek elhatározzák, hogy védelmükbe veszik, és felnevelik. A gyámja, Silas, aki sem nem élő, sem nem halott, szerez neki ruhát és élelmet.
Senki sok fontos és haszontalan dolgot tanul a szellemektől a temetőben, és itt biztonságban nőhet fel, miközben Jack halálra keresi a kinti világban. Megismerkedik Scarlettel is, s barátság szövődik kettőjük között. De megmutatkozik, hogy a kinti világ egyáltalán nem egyszerű. Senki rövid ideig iskolába jár, amíg összetűzésbe nem kerül két diákkal, akik zsarolják a kisebb gyerekeket. Végül kénytelen visszatérni a temetőbe.
Nem szeretnék sokat elárulni. Engem az izgatott a fél könyvön keresztül, vajon miért akarják megölni a fiút. A végén aztán kiderül. Igen, a könyv vége tetszett nekem a legjobban. Amikor a temető lakói elbúcsúznak Senkitől, és útjára bocsájtják, hogy a saját életét élje. Ugyanakkkor szorongás fogott el: vajon tényleg ilyen félelmetes a világban élni? És persze volt katharzis is. Éppen a villamoson ültem, amikor a könyv végére értem, és elfelejtettem átszállni munkába menet. Kicsit el is késtem, de nem bántam.
Mostmár csak abban reménykedem, hogy a könyv magyarul is hamarosan olvasható lesz.

Üdvözlettel Göteborgból, ahol ma is egész nap havazik.

Lotta Olsson recenziója a Dagens Nyheter svéd napilapban

2009. december 21., hétfő

Sanna Töringe - Kristina Digman: Rädda spöket


Kedves Bogi!

Ezt a bejegyzést most azoknak a magyar kritikusoknak ajánlom, akik szeretik a vámpíros könyveket.
Az Opsis Kalopsis (svéd Csodaceruza) legújabb számában olvastam, hogy 2009-ben 17 vámpíros gyermek- és ifjúsági könyv látott napvilágot Szendvicsországban.
Sanna Töringe és Kristina Digman Rädda spöket (Mentsd meg a kísértetet) címü képeskönyve a Bonnier Carlsen Kiadó gondozásában jelent meg. Hát, igen, itt van lehetöség kísérletezésre.
A történet eleje engem Ruth Brown En mörk hemsk historia (Sötét borzasztó történet) címü gótikus képeskönyvére emlékeztet. Ez a könyv nagyon népszerü, még az En bok för alla olcsó sorozatban is lehet kapni. (Ja, és azt Peperóniában nyomtatták 2005-ben. Szerintem lehet, hogy van is belöle a nyomdában.)
A Rädda spöketben egy anyuka mesél lefekvés elött a kislányának, aki valami ijesztö történetet szeretne hallani. Az ágyon fekvö cica pedig közben észrevesz egy kísértetet az ágy alatt, aki aztán állandóan elveszti a fejét. A kísértet felmegy a padlásra, ahol halálra rémül a vámpíroktól. Ott ugyanis a vámpírapuka éppen mesél a kisfiának egy ládában fekve. A vámpírkisfiú attól fél elalvás elött, hogy valami van a szekrényben. És valóban, ott egy csontváz lakik, ami elöl menekülni kell.
A könyvben felbukkan még egy szörnyeteg is a pincében, az meg a kisegértöl ijed meg.
A kislány nem tud elaludni, így aztán körbejárják a házat, és sehol nem találnak semmit. Hiszen az éjszaka folyamán a kísértet, a vámpírok, a szörnyeteg meg a csontváz elmenekülnek az erdön keresztül. Reggel találnak egy kastélyt, ahová aztán beköltöznek.
Nekem tetszik ez a könyv, bár Ulla Rhedin nagyon lehúzza a DN-kritikában. Ulla Rhedin kritikusról azt kell tudni, hogy az ALMA-zsüriben ö ért a legjobban a képeskönyvekhez, így aztán leginkább töle függ, melyik illusztrátor nyeri el az 5 millió svéd koronával járó díjat. Azt hiszem.
Ulla Rhedin a következöket írja:
"A logikai következetlenség annyira nyilvánvaló, hogy elgondolkodom a felelösség elosztásán a rendszer szintjén: valószínüleg lenniük kell a kiadóban erös képeskönyvszerkesztöknek, akik értenek a képeskönyv rendezési problematikájához?"
Bizonyára vannak a könyvnek hiányosságai, de nekem tetszik az alapötlet, és szeretem Kristina Digman finom illusztrációit. Ö készítette a göteborgi gyerekkönyvesbolt logóját is.
Mindjárt éjfél, ideje ágyba bújnom.
Üdvözlettel a hólepte Göteborgból:
Melissa

Sanna Töringe & Kristina Digman: Rädda spöket (Olvass bele!)


2009. augusztus 13., csütörtök

Benni Bødker: Vampyrfesten (Vámpírünnepség)

Kedves Bogi!

Ahogy nézegetem a Bonnier Carlsen Kiadó katalógusait (minden évszakra van egy), egy dolog tünik ki. Követik a vámpírtrendet. Minden korosztály számára jelentetnek meg ilyen könyveket. Az egyik közülük a 9-12 éves kategáriában egy négy részböl álló dán (!) sorozat: Nattens barn (Az éjszaka gyermekei). Az elsö rész a Vampyrfesten (Vámpírünnepség).
Bevallom, az én gyerekkoromban nem volt divat ilyesfajta könyveket olvasni. Így aztán próbálom továbbfejleszteni magam. Bár a téma távol áll tölem, meg kell hagyni, hogy a Vampyrfesten egy kivállóan megírt nagyon jó kis történet. Sokat megtudok róla a vámpírokról is. De lássuk csak, hogyan is kezdödik. Egy idézettel:

"Ha van a világon, ami igaz,
akkor az az, hogy léteznek vámpírok.
Ezt igazolják hivatalos beszámolók, megbízható személyek
tanúvallómásai, orvosok, papok és bírók kijelentései;
nincs semmi ok arra, hogy kételkedjünk.

JEAN-JACQUES ROUSSEAU (1763)

A történet a viktoránius korba visz el bennünket, és két gyerekröl szól, akiknek a növére titokzatos körülmények között megbetegszik, egyre sápadttabb lesz, s végül meghal. Közben a városban titokzatos gyilkosságok történnek, s az áldozatoknak a nyakán vérfolt található. Az utcákon éjszakánként farkasok kószálnak.
A gyerekek, Edvard és Agnes, növérét azzal vádolják, hogy maga is vámpír volt. Ezért aztán, hogy kideritsék az igazságot, nyomozásba kezdenek. Ágnes, aki vak, meg van róla gyözödve, hogy vámpirok nem léteznek, míg Edvard kételkedik.
Ahogy a gótikus történetekben általában, itt is vannak hátrahagyott jegyzetek. A gyerekek elhunyt édesapja ugyanis néprajzkutató volt, s éppen azt szerette volna bebizonyítani, hogy ezek a földön túli lények nem léteznek. De vajon mit rejtenek a feljegyzései?
Edvard a temetöben megismerkedik egy titokzatos, fekete ruhába öltözött kislánnyal, Minával, akibe beleszeret. Mina az elhunyt növér barátnöje volt, és a papája, Vladimir, a Sötétség Brigádjának a vezetöje, ami egy vámpírelhárító szervezet. Vagy mégsem?
Mina meghivja Agnest és Edvardot egy ünnepségre a kastélyukba, ahol a vendégek feltünöen sápadttak.
Nos, a történet úgy végzödik, hogy a folytatást is el kell olvasni. Meg is teszem majd, hiszen mind a négy rész az ösz folyamán jelenik meg Szendvicsországban.

Jó éjt!

Melissa

2009. június 14., vasárnap

Ingelin Angerborn: För alltid … (Örökké)


Kedves Bogi!

Mondanom sem kell, hogy Ingelin Angerborn az egyik kedvencem. Eddig alsó tagozatosok számára írt, s a För alltid ... (Örökké) az első könyve - egy igazi gótikus história - felső tagozatosoknak. Azt hiszem, nőnek a gyerekei.

Szóval, ezúttal sem csalódtam. A történet ”in medias res” kezdődik, méghozzá a gótikus hagyományokhoz híven egy hátrahagyott levéllel, amit Nora egy lakatlan ház padlásán talál, s meg van róla győzödve, hogy neki írták. ”Szeretett gyermekemnek, születésnapodon, július 1-én”, áll a borítékon. Norának pedig két nap múlva lesz a születésnapja.

Nos, ez a rövid első fejezet éppen elég arra, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését. A könyv vége felé aztán újra olvashatjuk, mostmár a történetbe ágyazva.

Norát az anyukája neveli. Francia apukáját nem ismeri, s az nem is tud róla, hogy van egy lánya. Nora mamája Spanyolországba utazik zarándokútra, hogy megtalálja önmagát. Művészlélek, ugyanúgy, mint a barátnője, Vanja, akinél Nora a nyarat tölti.

Vanja nagyon szimpatikus nekem: nincs mobiltelefonja és mindenhonnan elkésik. Tudok vele azonosulni.

Nora csalódott, amiért barátok nélkül, az isten háta mögött kell eltöltenie a nyári szünetet. Kiderül azonban, hogy Vanja vidéki háza egy kísértetkastélyhoz hasonlít. Hja, mielőtt néhány felnőtt megijedne, elárulom, hogy ezt a könyvet gyerekeknek írták, méghozzá nem is akárhogy. Éppen megfelelő adag izgalom van benne. Én legalábbis tudtam aludni tőle. A történetben fontos szerepet játszik egy félfülű macska, aki a könyv borítóján is látható. A borító nekem nagyon tetszik, s a kiváló Tiden Kiadó minden fejezetnél egy rajzot is nyomatott a lap felső sarkába; azt ami a borítón is látható. Itt jegyzem meg, hogy a Tiden Kiadó januárban beolvadt a nagy Rabén & Sjögren Kiadóba, ami, mint tudjuk, Astrid Lindgren kiadója.

Mivel nem akarom lelőni a poént, csak annyit árulok el, hogy jelen és múlt szövődik itt egybe. Ingelin Angerborn regénye szép, kerek egész. Nora 13. születésnapjával fejeződik be, s a kislány éppen ezt a könyvet kapja ajándékba. Kiváló olvasmány nyári szünetre!

Itt olvashatsz bele svédül. Érdemes!

Itt olvashatod, hogy látják más könyvtárosok.


Üdvözlettel:

Melissa


Ingelin Angerborn: För alltid ...
A kiadó leírása:

”Nora keze reszket. Hogy lehet, hogy egy levelet hagytak számára abban a régi lakatlan házban? Újra és újra olvassa a rövid sorokat.

Nincs kezdet.

Nincs vég.

Hiszen az idő nem létezik.

Nora vegyes érzésekkel ül fel az Ekeby felé tartó buszra. A nyarat a mamája barátnöjének, Vanjának, régi házában tölti vidéken. Nora szereti Vanját, aki kelekótya és meglehetősen komolytalan, de borzasztóan kedves. Nora mégis azon töpreng, hogy fogja kibírni. Két hónap barátok nélkül. Hiszen máris hiányoznak. Főleg Sebastian …

De a tikkasztóan meleg nyári hetek Ekebyben egyáltalán nem eseménytelenek. Nemsokára rejtélyes dolgok kezdenek történni. Valaki furcsa sms-eket küldözget Norának. Tárgyak változtatnak helyet teljesen maguktól. Esténként Nora egy altatódalt hall a szobájában. És ott van az a ház, az az elhagyatott szürke ház, amire Nora emlékszik. Hogy lehetséges mindez? Hiszen soha nem járt ott. Mintha az egész ház azt suttogná, hogy emlékezzen, de mire?

Nora anyukája meg van róla győződve, hogy léteznek kísértetek. Nora az elején szkeptikus, de nemsokára kételkedni kezd …

Bizsergető rémtörténet Maria Gripe-érzéssel a kritikusok által dicsért Ingelin Angerborgtól.”


2009. február 1., vasárnap

Neil Gaiman: Coraline

Kedves Bogi!

Harry Potter első részét olvasom fel elalvás előtt Mazsolának magyarul. Most tartunk a tükör- jelenetnél, ami nekem különösen tetszik.
A szem a lélek tükre. Vajon akinek a szemét gombszemre cserélik, annak lelke sincs többé? Neil Gaiman Coraline című gótikus gyerekkönyvében is fontos feladata van a tükörnek. Coraline a tükörben látja viszont eltűnt szüleit, akik azt suttogják a másik oldalról: “Segíts rajtunk.”
Szeretem az olyan könyveket, amik tele vannak bölcs gondolatokkal. Neil Gaiman regénye ilyen. Példaként azt a jelenetet említem a sok közül, ahol Coraline a macskával beszélget, aki egy egérrel játszadozik, mielőtt felfalná. Coraline borzalmasnak találja a dolgot, mire a macska azt mondja: “Én néha nagy kegyesen megengedem az egérnek, hogy elmeneküljön. Az emberek sohasem teszik ugyanezt a vacsorájukkal.”
Coraline iskolakezdés előtt új házba költözik a szüleivel, akik szörnyen elfoglaltak, így nincs idejük foglalkozni a lányukkal. A házban több lakás is van, ahol idős emberek élnek. Coraline szüleinek a lakásában van egy ajtó, ami a ház üresen álló másik részébe vezet, de azt befalazták. Egy nap a lány kinyitja az ajtót, és a fal helyén egy folyosót talál. Mint kiderül a másik oldalon is a szülei laknak, de ott a szemük helyén egy gomb van. Azt akarják, hogy Coraline náluk maradjon, csak vele foglalkoznának, mindig főtt ételt kapna fagyasztott készétel helyett, és sohasem unatkozna. De akkor az ő szemeit is gombokra kellene cserélni.
Többet nem árulok el, hiszen hamarosan itt a film, abból úgyis minden kiderül. Akinek pedig van kedve, olvashatja a könyvet angolul. Én svédül olvastam, és utána meghallgattam CD-n angolul. Jó nyelvgyakorlás, gyerekeknek is.
Neil Gaiman legújabb könyvét, aminek a címe The Graveyard Book, az író maga olvassa fel videón a honlapján.

Üdvözlettel:

Melissa

Coraline




2008. október 31., péntek

Martin Widmark: Nelly Rapp-sorozat

Kedves Bogi!

Azt hiszem, hogy újabban a vudubaba kifejezés Peperóniában sem ismeretlen. Kíváncsian vettem a kezembe Martin Widmark Nelly Rapp-sorozatának a 7. kötetét, amelynek a címe Häxdoktorn (Boszorkánydoktor). Mondanom sem kell, hogy ez a sorozat is a kedvenceim közé tartozik.
Nelly Rapp egy szörnyügynök, aki a Szörnyakadémián képezte ki magát LENA-SLEVA (ejtsd: Léna-Szléva) vezetése alatt. A sorozatot a már jól olvasó kisiskolásoknak szánták. Az én kedvencem a Trollkarlarna från Wittenberg (Wittenbergi varázslók) című rész, amiben a varázslók az időt rabolják el az emberektől, így azoknak nincs idejük a gyerekeikkel foglalkozni. Örök téma a gyerekirodalomban.
Martin Widmark le sem tagadhatná, hogy tanár a foglalkozása. Könyveiből mindig tanulhatnak valami újat a gyerekek (meg néha a felnőttek is). A történetekben mindig van egy felnőttekhez szóló sík, s ebben aktuális társadalmi problémákat csempész be a szerző. Így azok a szülő számára is szórakoztatóak, ha esetleg este, elalvás előtt olvassa fel a gyereknek.
A Häxdoktorn című könyvből megtudhatjuk, honnan származik a vudukultúra, és mit jelent. Olyan szavakat magyaráz, mint vudu, zombi, karabeus stb.
Ebben a történetben Nelly Rapp karácsony előtt az utcán sétáltatja kutyáját, Londont, amikor összetalálkozik a csomagokat cipelő LENA-SLEVÁ-val. London beleszeret egy kutyalányba az utcán, és olyan lesz a tekintete, mint egy zombinak. Talán a szerelem is egyfajta varázslat?
Nelly egy nyakláncot kap ajándékba, egy szkarabeusmedállal, ami megvédi a gonosz varázslat ellen. Erre később szüksége is lesz.
Az utcában új étterem nyílik, aminek a tulajdonosa, egy fiatal nő, igazi boszorkánydoktor. Még Nelly apukáját is majdnem elcsábítja. Az étterem azonban csak látszat, valójában egy munkaközvetítő irodát működtet, ahonnan bérbead embereket. (Itt jön az aha-élmény számomra! Munkanélküliként több ilyen irodában is regisztráltam magam a neten keresztül, s ne kérdezd, mennyire bonyolult volt ez a folyamat.) A boszorkánydoktor, Miss Thomson az étterem vendégeiről viaszbábukat készít, s ezekbe egy tűt szúr, majd egy széfbe helyezi őket. Ezáltal ő rendelkezik a lelkük felett. A következő áldozat Nelly anyukája és apukája. Kis hősünk azonban ez alkalommal is győzedelmeskedik a rossz felett, s a boszorkánydoktor elnyeri méltó büntetését. S mindez sok-sok humorral elmesélve.
Bogikám, remélem, egyszer majd Te is olvashatod – magyarul.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

A Nelly-Rapp-sorozat kötetei:
Monsterakademin, 2003
Frankensteinaren, 2003
Varulvarna, 2004
Trollkarlarna från Wittenberg, 2005
Spökaffären, 2006
De vita fruarna på Lovlunda slott, 2007
Häxdoktorn, 2008
Sjöodjuret, megjelenik 2009. áprilisában

2008. június 8., vasárnap

Petter Lidbeck Allhelgonaoffret (Mindenszentekáldozat)

Kedves Bogi!

A következő könyv, amiről írok, a gótikus történetmesélés minden jegyét magán viseli. Azon kevés gyerekkönyv közé tartozik, ami korhatárt kapott. Csak 11 éves kor fölött szabad olvasni. Korábban egyszer már korhatárt szabtak Astrid Lindgren Oroszlánszívű fivérek című könyvének, illetve az abból készült filmnek, mivel annak témája a halál volt, ahol két gyerek meghal.
Petter Lidbeck az egyik kedvencem, ahogy azt már korábban említettem. Végtelenül szimpatikus és jó humora van. Ahogy azt ősszel a könyvvásáron elmondta, a 12 éves lánya egyáltalán nem találta olyan borzasztónak ezt a történetet. Mazsola sem.
A svéd gyerekírók nem tagadják, hogy más könyvekböl vesznek át gondolatokat. Van ahol ez látszik, s van ahol nem. Pl. Laura Trenter Dagboken (Napló) c. detektívregényében a gyerekek a Robinsont és a Kincses szigetet olvassák. Petter Lidbeck pedig elmondta a könyvvásáron, hogy az Allhelgonaoffret c. könyvet két francia filmből ollózta össze.
Számomra maga a történet nem volt annyira borzasztó, amitől mégis félelmetes lett az az, hogy maga a főhős kislány meséli el egyes szám első személyben. A témája az áldozathozatal. A magyar irodalom számára sem ismeretlen. Gondoljunk csak Déva várára. Vagy akár a népmesékre, ahol a sárkánynak minden évben egy fiatal lányt kell áldozni.
Nos, Petter Lidbeck könyvében a falu lakói ügyesen kitaláják, hogy maguk helyett idegeneket fognak feláldozni. Minden évben hirdetés útján ingyen adják ki a helyi udvarházat. A föszereplő kislány lassan rájön végül, hogy ő az az évi áldozat. Hogy életben marad-e mégis, kiderül a történet végén.

A könyv Petter Lidbeck előszavával kezdődik:

"Strax efter allhelgonahelgen förra året pratade jag om mina böcker på ett bibliotek i Nyköping. När jag var klar kom en tonårig flicka fram och lämnade över två handskrivna kollegieblock. Jag vill att du läser, sa hon. Det är en sann historia."

”A múlt évben közvetlenül a Mindenszentek utáni héten a könyveimről beszéltem egy könyvtárban Nyköpingben. Amikor kész lettem, egy tinédzser lány jött oda hozzám, és átnyújtott két kézzel írott jegyzetfüzetet. Azt akarom, hogy olvasd el, mondta. Ez egy igaz történet.”

Amint azt már Mattias Fyhr előadása kapcsán említettem, a gótikus mű egyik eleme, hogy a valóságban létezik egy dokumentum, általában levél, ami a későbbi történetre utal. Ebben az esteben ez két jegyzetfüzet. Mit mondjak, irtó kíváncsi lettem, hogy tényleg átnyújtott-e valaki Petternek két dokumentumot. A könyvvásáron erre is választ kaptam, miszerint az egész csak fikció. De milyen jó ötlet!

Kiváló leírást találtam a könyvről a Bokomaten svéd blogon.
A Svenska Dagbladet kritikusa, Per Israelson, a következőket írja:
”Érzékeny szemléletességgel illeszkedik be a Mindenszentekáldozat a gótikus hagyományba. Főleg a műfaj filmbeli ábrázolása aktualizálódik. Egy borzalmas történet bontakozik ki; testi és erkölcsi hanyatlás, csalás, gonosz hirtelen halál. A környezet rémületet kelt.
A tizenhárom éves Shirin és apja mesebeli ajánlatot kapnak; egy vidéki udvarházban lakhatnak, amihez istálló és lovak is tartoznak, teljesen ingyen. A pap fizet. Csak arról kell gondoskodniuk, hogy a hely ne menjen teljesen tönkre, és még egy apróság: soha, semmilyen körülmények között sem mehetnek fel a padlásra. Azonban hamarosan hangokra lesznek figyelmesek. A helynek borzasztó múltja van. Halott csecsemőkről sugdolóznak. Az apa különösen, erőszakosan viselkedik, kivetkezik magából.
A szöveg ügyesen dolgozik célzásokkal, az iszonyú vég elkerülhetetlennek tűnik.”

Ha most esetleg nagyon szörnyülködsz azon, hogy szegény svéd gyerekek miket olvasnak, akkor elárulom, hogy Petter Lidbeck legújabb könyve egy gonosz tanító néniről fog szólni. Bár azt hiszem, ilyenek ma már nincsenek is. Legutóbb Roald Dahl írt róluk.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

A kiadó leírása:

”Amikor Petter Lidbeck ír gyerekkönyveket, a legtöbbször mélyen furcsa, társadalomkritikailag lelkes és mindig gyerekszolidáris. Ez alkalommal egy új műfajt hódított meg, a thrillert, és azt nagy leleményességgel teszi, kellemetlen érzést keltve, ami hosszú ideig megmarad, miután az ember letette a könyvet.”

2008. június 5., csütörtök

J. K. Rowling: Harry Potter

Kedves Bogi!

Egymással párhuzamosan olvastuk Harry Potter első részét Mazsolával, ő svédül, én magyarul. Ez jó alkalom az összehasonlításra. Amint azt megállapítottam a magyar fordítás kitűnő: a magyar gyerekkönyvírás és -fordítás hagyományát követi. Tóth Tamás Boldizsár kiváló munkát végzett. De talán érdemes megemlíteni, hogy szépirodalmi művek esetében általában megfeledkeznek arról, hogy a sikerhez a szerkesztő közreműködése és ügyessége mennyire fontos. Eddig valahányszor hallottam Martin Widmarkot a Göteborgi Könyvvásáron, mindig megemlítette: a szerkesztője érdeme, hogy a könyvei ennyire népszerűek.
Talán Te is egyetértesz abban, hogy nagy mértékben függ a fordításon, hogy egy könyv milyen fogadtatásra lel az olvasóközönség részéröl. A napokban olvastam a Göteborgi Könyvvásár szeptemberi szemináriumi programját. Az egyik csütörtöki előadás éppen erről a témáról szól. A programot az egyik kolléganőm korrektúrázta, az ő bónuszlánya a vásár főnöke. Apropó, erről jut eszembe! Ugye mennyivel szebb a bónusz szó, mint a mostoha?
Amikor a fejembe vettem, hogy gyerekkönyveket fogok fordítani, rá kellett jönnöm, hogy a fordítás is egy szakma, olyan, mint bármi más. Sokat kell tanulni, bár talán egy kis tehetség sem árt. Úgy vélem, ha valaki most kezd hozzá a gyerekkönyvfordításhoz, nyugodt szívvel tanulmányozhatja Harry Pottert. Sőt, saját szinomimaszótárt is szerkeszthet, ahogy azt én is teszem. A svéd “sade”, angolul “said” szóra hatvan magyar megfelelőt gyűjtöttem korábban. Nos, hogy mennyivel könnyebb egy angol szöveget svédre fordítani, mint magyarra, azt szemléltesse egy példa a Harry Potterből. A svéd szöveg csaknem szó szerint megegyezik az angollal, míg a magyar igencsak ki van színesítve, tele van képies kifejezésekkel.
Harry Potter elején egy macskáról olvashatunk, aki később átváltozik emberré. Nekem erről mindjárt eszembe jutott Annie M. G. Schmidt Andersen-díjas író Macskák társasága című könyve, aminek a fordítása jóval egyszerűbb, de nekem, aki egyszerű svéd szövegeket olvasok, nagyon tetszik.
Nos, Harry Potterből a peron-jelenetet választottam, nem véletlenül. Amint már említettem, a svéd gyerekektől nem állnak távol a kísértethistóriák. Eva Ibbotson angol írónő több gyerekkönyve is olvasható svédül. Magyarul csak egy. Közülük az egyik a The Secret of Platform 13 (A 13. vágány titka), ami 1994-ban, 3 évvel Harry Potter előtt jelent meg. Hiába, nincs új a nap alatt!
Harry Potter is egyike azon műveknek, amelyek tele vannnak gótikus elemekkel. Gondolj csak a filmbeli gótikus kastélyra! Néhány gótikus elem: titokzatos levelek, varázslók, boszorkányok, kísértetek, gótikus kastély, iskola, titkos ajtók, tiltott szobák, tükrök, festmények, erdő, mágia, vérszívók, szörnyek és még sorolhatnám.
Mára búcsúzom.

Üdvözlettel:

Melissa


Angol eredeti:
“Harry swung round. The speaker was a plump woman who was talking to four boys, all with flaming red hair. Each of them was pushing a trunk like Harry´s in front of him – and they had en owl.
Heart hammering, Harry pushed his trolley after them. They stopped and so did he, just near enough to hear what they were saying.
“Now, what´s the platform number?” said the boys´ mother.
“Nine and three-quarters!” piped a small girl, also red-headed, who was holding her hand. “Mum, can´t I go …”
“You´re not old enough, Ginny, now be quiet. All right, Percy, you go first.”
What looked like the oldest boy marched towards the platforms nine and ten. Harry watched, careful not to blink in case he missed it – but just as the boy reached the divide between the two platfoms, a large crowd of tourists came swarming in front of him, and by the time the last rucksack had cleared away, the boy had vanished.
“Fred, you next,” the plump woman said.
“I´m not Fred, I´m George,” said the boy. “Honestly, woman, call yourself our mother? Can´t you tell I´m George?”
“Sorry, George, dear.”
“Only joking, I am Fred,” said the boy, and off he went. His twin called after him to hurry up, and he must have done, because a second later, he had gone – but how had he done it?
Now the third brother was walking briskly towards the ticket barrier – he was almost there – and then, quite suddenly, he wasn´t anywhere.
There was nothing else for it.
“Excuse me,” Harry said to the plump woman.
“Hullo, dear,” she said. “First time at Hogwarts? Ron´s new, too.”
She pointed at the last and youngest of her sons. He was tall, thin and gangling, with freckles, big hands and feet and a long nose.
“Yes,” said Harry. “The thing is – the thing is, I don´t know how to –“
“How to get on to the platform?” she said kindly, and Harry nodded.
“Not to worry,” she said. “All you have to do is walk straight at the barrier between platforms nine and ten. Don´t stop and don´t be scared you´ll crash into it, that´s very important. Best do it at a bit of a run if you´re nervous. Go on, go now before Ron.”
“Er – OK,” said Harry.
He pushed his trolley round and stared at the barrier. It looked very solid.
He started to walk towards it. People jostled him on their way to platforms nine and ten. Harry walked more quickly. He was going to smash right into that ticket box and then he´d be in trouble – leaning forward on his trolley he broke into a heavy run – the barrier was coming nearer and nearer – he wouldn´t be able to stop – the trolley was out of control – he was a foot away – he closed his eyes ready for the crash –
It didn´t come … he kept on running … he opened his eyes.
A scarlet steam engine was waiting next to a platform packed with people. A sign overhead said Hogwarts Express, 11 o´clock. Harry looked behind him and saw a wrought-iron archway where the ticket box had been, with the words Platform Nine and Three-Quarters on it. He had done it.
(J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher´s Stone)

Svéd fordítás:
“Harry svängde runt. Rösten han hade hört kom från en knubbig kvinna som pratade med fyra pojkar, allesammans med eldrött hår. Var och en av dem sköt en likadan koffert som Harrys framför sig – och de hade en uggla.
Med bultande hjärta sköt Harry sin bagagekärra efter dem. De stannade och han gjorde samma sak, precis så nära dem att han kunde höra vad de sade.
”Vad var det för nummer på perrongen nu igen?” sade pojkarnas mamma.
”Nio och tre kvart!” pep en liten flicka, också rödhårig, som höll henne i handen. ”Mamma, kan inte jag få åka …”
”Du är inte tillräckligt gammal, Ginny, var tyst nu. Se så, Percy, gå först du.”
Den av pojkarna som såg ut att vara äldst marscherade i väg mot perrongerna nio och tio. Harry följde honom med blicken och försökte låta bli att blinka så att han inte missade det, men just som pojken kom fram till skiljelinjen mellan de båda perrongerna, kom en stor skara turister insvärmande framför Harry och då den sista ryggsäcken äntligen dragit bort, hade pojken försvunnit.
”Fred, du är näst i tur”, sade den knubbiga kvinnan.
”Jag är inte Fred, jag är George”, sade pojken. ”Hur i fredens namn, kvinna, kan du kalla dig själv mor? Kan du inte se att jag är George?”
”Förlåt, käraste George.”
”Jag skojar bara, jag är Fred”, sade pojken, och så satte han i väg. Hans tvillingbror ropade efter honom att han skulle skynda sig, och det måste han ha gjort, för en sekund senare var han borta – men hur hade han burit sig åt?
Nu gick den tredje brodern raskt mot biljettspärren, han var nästan framme, och sedan, helt plötsligt, var han ingenstans.
Det fanns ingenting annat att göra.
”Ursäkta mig”, sade Harry till den knubbiga kvinnan.
”Hej, lille vän”, sade hon. ”Första gången du ska till Hogwarts? Ron är också ny.”
Hon pekade på den siste och yngste av sina söner. Han var lång, mager och gänglig, med fräknar, stora händer och fötter och en lång näsa.
”Ja”, sade Harry. ”Saken är … saken är den att jag inte vet hur jag ska …”
”Hur du ska komma till perrongen?” sade hon vänligt, och Harry nickade.
”Var inte orolig”, sade hon. ”Allt du behöver göra är att gå raka vägen fram mot spärren mellan perrongerna nio och tio. Stanna inte och var inte rädd för att du ska krascha in i den, det är väldigt viktigt. Bäst att göra det lite halvspringande om du är nervös. Sätt i gång, gå nu före Ron.”
”Ähum … okej”, sade Harry.
Han svängde runt med bagagekärran och stirrade på spärren. Den såg väldigt stark och kraftig ut.
Han började gå mot den. Folk som var på väg mot perrong nio och tio trängde och skuffade honom. Harry gick fortare. Han skulle smälla rakt in i den där biljettspärren och då skulle han vara riktigt illa ute; han lutade sig fram över bagagekärran och började springa med väldigt fart, spärren kom närmare och närmare. Han skulle inte stanna, bagagekärran var utom kontroll, han var ett par decimeter bort, han slöt ögonen och beredde sig på kraschen … Den kom inte … han fortsatte att springa … han slog upp ögonen.
Ett mörkrött ånglok stod och väntade vid en perrong packad med folk. På en skylt upptill stod det Hogwartsexpressen, kl. 11. Harry tittade bakom sig och såg ett portvalv i smidesjärn där biljettspärren hade varit, med orden Perrong nio och tre kvart högst upp. Han hade klarat det.
(J. K. Rowling: Harry Potter och De Vises Sten, fordította: Lena Fries-Gedin)


Magyar fordítás:
“Harry megperdült a tengelye körül. A beszélő, egy pufók asszonyság a négy fiának szónokolt. A fiúknak lángoló vörös hajuk volt, mind ugyanolyan ládát toltak maguk előtt, mint Harry. A csomagok tetején egy bagoly gubbasztott.
Harry kalapáló szívvel a család után indult. Mikor megálltak, ő is megállt, elég közel hozzájuk, hogy hallja, amit beszélnek.
- Hányas vágányról is indul? - kérdezte a fiúk anyja.
- A kilenc és háromnegyedikről! - sipította egy kislány. Ő is vörös hajú volt, és anyja kezét fogta. - Anyu, én miért nem...
- Mert még kicsi vagy, Ginny, és most hallgass. Jól van, Percy, te menj be elsőként.
A legidősebbnek tűnő fiú elindult a kilences és tízes vágányok felé. Harry utána meredt, pislogni se mert, nehogy lemaradjon valamiről - de épp mikor a fiú elérte a két peron közötti falat, csapatnyi turista tódult Harry orra elé. Mire az utolsó hátizsák is elhaladt, a vörös hajú fiú már sehol se volt.
- Te következel, Fred - adta ki az utasítást a pufók asszonyság.
- Nem Fred vagyok, hanem George! - felelte a fiú. - És még te nevezed magad anyánknak? Nem látod, hogy George vagyok?
- Ne haragudj, George drágám.
- Csak vicc volt, Fred vagyok - szólt a fiú, és már indult is. Ikertestvére utánaszólt, hogy igyekezzen, s a fiú bizonyára úgy is tett, hiszen egy szempillantással később már el is tűnt hogy hova, az rejtély maradt.
Most a harmadik fivér is elindult a peron felé. Már majdnem odaért, amikor hirtelen köddé vált.
Harry nem meresztette tovább a szemét.
- Elnézést kérek - szólította meg az asszonyságot.
- Szervusz, drágám. Először utazol Roxfortba? Ron is most lesz elsős.
Az asszony utolsó, legfiatalabb fiára mutatott. A nyakigláb, szeplős kamasznak lapátkeze, lapátlába és hosszú orra volt.
- Igen - felelte Harry. - Az a helyzet, hogy nem tudom, hogyan...
- Hogy hogyan jutsz be a peronra? - kérdezte kedvesen az asszony. Harry bólintott.
- Ne aggódj. Csupán annyit kell tenned, hogy elindulsz a kilences és a tízes vágány közötti fal felé. Nagyon fontos, hogy ne állj meg. Ha nagyon félsz tőle, hogy beleütközöl, legjobb lesz, ha kicsit nekifutsz. No indulj, menj be Ron előtt.
- Öhm... rendben - felelte habozva Harry.
Irányba fordította a kulit, és a falra bámult. Az nem tűnt valami illékonynak. Végül összeszedte magát, és elindult. A kilences és a tízes vágány felé tartó emberek ide-oda lökdösték. Megszaporázta lépteit. Bele fog ütközni a jegypénztárba, és jó nagy galibába kerül... Nekidőlt a kulinak, és futásnak eredt... A fal egyre közeledett... Nem tud megállni... A kuli megállíthatatlanul robogott... Már csak fél méter... Becsukta a szemét, úgy várta a karambolt...
Nem volt karambol. Még futott egy kicsit, azután kinyitotta a szemét.
Piros gőzmozdony várakozott egy zsúfolt peron mellett. A magasban tábla hirdette: Roxfort Expressz - indul: 11 órakor. Harry hátranézett a válla fölött; a jegypénztár helyén bolthajtásos kovácsoltvas átjáró díszelgett, rajta a felirat: Kilenc és háromnegyedik vágány.“
(J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve, fordította: Tóth Tamás Boldizsár)

2008. június 3., kedd

Alice Csodaországban

Kedves Bogi!

Nem állhatom meg, hogy az első gótikus elemeket tartalmazó könyv, amit felteszek a blogra, ne Lewis Carroll Alice Csodaországban című műve legyen, Szegedi Katalin csodálatos képeivel. Ezek az illusztrációk kitűnően bizonyítják, hogy Katalin művészete a világ élvonalába tartozik. Ha rajtam múlna, illusztrátorként őt javasolnám a svéd ALMA-díjra.
Ezt a könyvet egy kedves fiatal magyar barátom küldte el nekem karácsonyi ajándékként. Azóta is sűrűn lapozgatom.
Érdekességként említem, hogy Alice hivatalos honlapján, ahol valamennyi kép látható, a következőket olvasom:

”Az eredeti képek 2007. áprilisában a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban lettek kiállítva a könyv bemutatója alkalmából. Az akkori kiállítást Rét Viktória, a könyv lektora nyitotta meg, aki az illusztrációk elkészítéséhez is igen sok információt, segítséget nyújtott Szegedi Katalinnak. A könyv utolsó lapján szerepel az az itt látható grafika, amelyet Szegedi Katalin Rét Viktória számára készített, s amely nem jutott el a cimzetthez, mert időközben valaki eltulajdonította.”



Nem én voltam ugyan, aki ezt a képet elcsente, de azt hiszem, én is szívesen megtettem volna.

Szeretettel üdvözöl,

Melissa

A könyvről: Ki ne nallott volna az élénk tantáziával megáldott, bájos kislányról, Alice-ről és csodaországi álomutazásáról? Lewis Carroll, a világ több mint száz nyelvére lefordított történet szerzője, a viktoriánus Anglia kor- és gúnyrajzát rejtette a groteszk humorú mese sorai közé, amely minden korosztály és generáció kedvencévé vált az első megjelenés óta eltelt csaknem százötven évben.

2008. június 2., hétfő

Gótika az irodalomban

Kedves Bogi!

Úgy tűnik, divat a gótika vagy a gótikus motívumok a gyermek- és ifjúsági irodalomban. Ennek Szendvicsországban hosszú hagyománya van. Talán Észak-Európában sokkal elterjedtebbek a kísértethistóriák. Több ilyen gyerekek számára írott antológia is van, és a svéd gyerekek szeretik azokat a történeteket, amikben kísértetek is szerepelnek. Még a legkisebbek számára is készült egy sorozat, ami egy szellemcsaládról szól. (1965-ben jelent meg a sorozat első kötete a kis Laban kísértetről, akinek később lánytestvére született, akit a göteborgi gyerekek Labolinának neveztek el.) A szerzők Inger és Lasse Sandberg. Itt néhány kép látható a sorozatból.
Az ősszel érdekes előadást hallottam a Göteborgi Városi Könyvtárban, aminek tárgya a gótikus irodalom volt. Talán nincs is senki Szendvicsországban, aki jobban ért ehhez a témához, mint Mattias Fyhr, aki a De mörka labyrinterna: Gotiken i litteratur, film, musik och rollspel (Sötét labirintusok : Gótika az irodalomban, filmben, zenében és szerepjátékban) című könyvet írta.
Mattias Fyhr kiváló előadó, amit az is bizonyít, hogy az első egyórás ismertetője után jelentkeztem egy egésznapos továbbképzésre, ahol erről a témáról beszélt, mondanivalóját zenével és filmrészletekkel is szemléltetve. Mattias Fyhr angol nyelven is vállal előadást. Itt lehet vele kapcsolatba lépni.
Számomra, mivel nem jártam angol szakra, így aztán keveset tudok a gótikus irodalomról, ez az előadás segített megérteni azt, hogy bizonyos motívumok, amelyek felbukkannak a gyerek- és ifjúsági könyvekben, sokkal korábbra vezethetők vissza.

A könyv hátlapján a következőket olvasom:
”Mi a közös Poe, Strindberg, Lovecraft, Blixen, Dagerman, Bowie, Freddie Wadling, Inger Edelfeldt, Neil Gaiman és Mare Kandre művészetében? Valamennyien tudatosan írtak olyan szövegeket, amelyek az 1700-as években Angliában Horace Walpole, Ann Radcliffe és mások által létrehozott gótikus hagyományhoz kapcsolódnak.”
Mi gótika és miben tér el a rémromantikától és a rémtörténetektől? Hogyan néz ki ma a gótika hagyománya? És hogyan befolyásolta az olyan kulturális termékeket – az irodalmon kívül -, mint a film, képregény, rock, hardrock, punk, gothrock, szerepjáték, számítógépes játék stb.?
Ezekre a kérdésekre kaphattunk választ Mattias Fyhr egésznapos előadásából, amit a témában írt könyveire alapozott.
Számomra igen szórakoztató volt, amikor az előadó elmesélte, hogy Lovecraft a temetőben adott randevút a barátnőjének. Hát, ízlés dolga.
Mattias Fyhr a könyvében négy svéd regényt részletesen is elemez. Közülük az egyik egy ifjúsági regény, ami 1982-ben jelent meg. A szerző Inger Edelfeldt, a címe Juliane och jag (Juliane és én). A könyvből később film is készült. Az elemzésből nemcsak az derül ki, hogy a regény kiváló, hanem az is, hogy Inger Edelfeldt jól ismeri a gótikus irodalmat.

Mattias Fyhr könyve nagyon jó kritikát kapott.

A Svenska Dagbladet napilap kritikusa a következőket írja:

”Mind irodalomtudomány, mind irodalomkritika, Mattias Fyhr doktori disszertációja ragyogó – sötéten ragyogó mondhatná az ember, hogyha gótikáról van szó.”

” … arra szeretne rámutatni, hogy mi az, amit a modern ifjúsági kultúra átvett a régebbi gótikus tradícióból, és ami még művészi inspirációként is szerepelhet néhány jelentős fiatal írónk számára.”

Mattias Fyhr definíciója:

"En gotisk text skildrar en eller flera subjektiva världar, som saknar högre ordning och utmärks av en atmosfär av förfall, undergång och olösbarhet, samt innehåller grepp som ger texten labyrintiska egenskaper."

”Egy gótikus szöveg egy vagy több olyan szubjektív világot ábrázol, amiből hiányzik a felsőbb rend, és amelyet a hanyatlás, pusztulás és megoldhatatlanság atmoszférája jellemez, valamint olyan elemeket tartalmaz, amik a szöveget labirintikus tulajdonságokkal ruházzák fel.”

A gótikus irodalomban gyakran előforduló motívumok:
titokzatos levelek, a valóságban megtalált szövegek, gótikus kastély, kolostor, iskola, titkos ajtók, tiltott szobák, tükrök, képek, festmények, erdő, kert, barlang, labirintus, mágia, vámpírok, boszorkányok, démonok, szörnyek, kísértetek.
A következő napokban néhány gótikus motívumra épülő gyerekkönyvről számolok majd be.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa


Linkek - gótikus irodalom
The Literary Gothic Információ írókról és gótikus szövegekről, bizonyos esetekben teljes szöveg.
Gothic Literature Page Canonical, ill. trade gothic.
Sublime Anxiety Az University of Virginia Library kiállítása. Könyvborítók és referátumok gótikus könyvekről.
The Gothic: Materials for Study A gótika irodalmon belüli különféle aspektusai, többek között gótikus dráma és női gótika.

Néhány példa a világirodalomból:
Horace Walpole, The Castle of Otranto: A Story (1764. “ Gothic Story" alcímmel, 1765)
Ann Radcliffe, The Mysteries of Udolpho (1794)
Matthew Gregory Lewis, The Monk (1796)
Johan Wolfgang Goethe, “Die Braut von Corinth” (1797)
Mary Shelley, Frankenstein (1818)
Edgar Allan Poe, “The Fall of the House of Usher” (1839)
Emily Brontë, Wuthering Heights (1847)
Charlotte Brontë, Jane Eyre (1847)
Herman Melville, Moby Dick (1851)
Lewis Carroll, Alice's Adventures in Wonderland(1865)
Émile Zola, Thérése Raquin (1867)
R L Stevenson, The Strange Case of Dr Jekyll & Mr Hyde (1866)
August Strindberg, Tschandala (1889)
Oscar Wilde, The Picture of Dorian Gray (1891)
Bram Stocer, Dracula (1897)
Henry James, The Turn of the Srew (1898)
Gaston Leroux, The Phantom of the Opera (1911)
Franz Kafka, Das Schloss (1926)
Karen Blixen, Seven Gothic Tales (1934)
H P Lovecraft (1890-1937)
Daohne du Maurier, Rebecca (1938)
Victoria Holt, Mistress of Mellyn (1960)
Astrid Lindgren, Bröderna Lejonhjärta (Oroszlánszívű fivérek) (1973)
Margaret Atwood, Lady Oracle (1976)
Stephen King (1947-)
Inger Edelgfeldt, Juliane och jag (1982)
Joyce Carol Oates, First Love: A Gothic Tale (1996)

2007. november 21., szerda

Harry Potter svédül

Kedves Bogi!

Képzeld csak, milyen kicsi a világ! Tudod, Astrid Lindgrennek volt egy barátnöje gyerekkorában, Anne-Marie, akit Madickennek hívtak, s róla írta az azonos címü könyvét. Amikor Madicken lánya, Lena Fries-Gedin, elvégezte a gimnáziumot az 50-es években, fölhívta Astrid Lindgrent, aki akkor a Rabén & Sjögren Kiadó szerkesztöje volt, és megkérdezte, hogy nincs-e egy angol nyelvü könyv, amit lefordíthatna svédre. Astrid lefordíttatott vele egy lányregényt, és ezzel elkezdödött Lena fordítói pályafutása.
Lenáról ma egy hosszú cikk jelent meg a Göteborgs Posten címü göteborgi napilapban. Tudod, már említettem, hogy minden szerdán közölnek gyerekkönyv-kritikát. Mégpedig azért, mert ma van november 21-e, ami nagy nap a svéd Harry Potter-rajongók számára.
Városunkban van egy édes kis könyvesbolt. Úgy hívják: Könyvszekrény, mert az üzletben van egy régi szekrény, ahová kiállítják a könyveket. Kb. olyan, mint Pesten a Pozsonyi Pagony. Minden héten szerveznek programokat, ahol gyerekkönyvírók olvasnak fel könyveikböl a gyerekeknek, meg illusztrátorok tartanak kiállításokat a munkáikból. Nálunk 50 svéd gyerekíró van, aki folyamatosan jelenteti meg a könyveit.
Szóval a Könyvszekrény, ahogy arról az internetes hírlevelükböl értesültem, ma kivételesen reggel 7-kor nyitott 10 óra helyett, mivel ma jelenik meg a Harry Potter and the Deathly Hallows svédül.
A fordító, Lena Fries-Gedin, aki most 76 éves, elmondja, hogy végre fellélegezhet. 10 évig élt Harry Potterrel, és 4 556 oldalt fordított le ezalatt az idö alatt.
Lena szerint a könyvek nyelvezete és hangneme, ami az elején sugárzó és könnyed volt, egyre komolyabbá és nehézebbé vált. És neki nem tetszik a könyv befejezése. Szerinte a happy end túl idillikus, majdhogynem banális, bár a gyerekek úgy gondolják majd, hogy ez így jó.
A Harry Potter-könyveket 64 nyelvre fordították le, de sem Lena Fries-Gedinnek, sem a többi fordítónak nem volt lehetösége J K Rowlinggal találkozni a munka során. Az összes levelezés az írónö ügynökén és kiadóján keresztül bonyolódott. A fordítók azonban e-mailen keresztül tartották egymással a kapcsolatot. Így beszélték meg egymással a furcsa kifejezéseket, és segítettek egymásnak megoldást találni. Az utolsó könyvben sok utalás történik az elözö hat kötetben történt eseményekre, ezért fontos volt, hogy ugyanazokat a kifejezéseket, idézeteket megtalálják. Lena azt meséli, hogy nagy segítségére voltak a kollégái, akik segítettek abban, hogy egy-egy ilyen idézetre rátaláljon.
A befejezö könyv címe, Harry Potter and the Deathly Hallows, s itt az utolsó szó nehéz diónak bizonyult, mert ennek a szónak nincs megfelelöje a svéd nyelvben. Rowling adott egy alternatívát, és így többen a relik szót használták. De a norvégok pl. a talizmán szót választották.
Lena elmondja, hogy a könyvek fordítása során a svéd kiadó egyre jobban sürgette, és az utolsó könyvön, ami 700 oldal napi 10 órát dolgozott megfeszített tempóban. A fordítók nem kapták meg az angol szöveget addig, amíg az eredeti július 21-én meg nem jelent. Két hónap és egy hét alatt lett kész a svéd fordítás. Lena egyébként 100 oldalt szokott fordítani havonta.
Bogi, mit modjak? Azért nem irígylem a fordítókat!
A Göteborgs Postenben még a következö adatokat olvastam Harry Potterröl:
Az elsö 6 kötet összesen 325 millió példányban kelt el. Amikor a Harry Potter and the Dethly Hallows megjelent, Nagy-Brittaniában az elsö napon 2,65 millió példány fogyott el belöle.
Az elsö 6 kötet svéd nyelvü fordítása 2 millió példányban kelt el.
Töredelmesen bevallom, hogy én még nem olvastam Harry Pottert. Az elsö kötetet CD-könyvben közösen hallgattuk meg Mazsolával. De szeretném elolvasni, és akkor magyarul fogom, csak legyen egy kicsit több idöm. A filmek viszont nagyon tetszenek nekem.
Mára ennyit. Kicsit jobban érzem magam, azt hiszem lassan kilábalok a megfázásból, és holnap elmegyek dolgozni, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy is néz ki Harry Potter utolsó kötete, mert már biztosan megérkezett a könyvtárunkba is. Biztosan van rá vagy 300 elöjegyzés az egész városban.
Addig is minden jót!

Melissa

Ps.: Bogi! Mondd, Te olvastad a Harry Pottert? Tudom, hogy a lányaid megvettek az egész sorozatot, és imádják.