Kedves Bogi!
Tényleg, neked is
Gombóc Artúr volt az egyik kedvenced gyerekkorodban? Próbálok
könyvborítót találni a neten, de sehogysem sikerül. Úgy látszik, ma már nem divat Gombóc Artúr. De azért látom, hogy diafilmen megjelent. Te, vannak még, akik diafilmet vetítenek a gyerekeiknek?
Bogi, Te is úgy véled, hogy nagyszerű találmány az internet. Nézd csak, valaki feltette Gombóc Artúrt a
Youtube-ra.
A napokban olvastam egy interjút
Tom Hanks-szel a a göteborgi Metróban az új filmje (
Charlie Wilson's war) kapcsán. Azon sopánkodik, hogy ki néz majd a jövőben filmeket, hiszen a gyerekei a tévé helyett a számítógép előtt ülnek. Hiába, ez a jövő, és talán jó, ha felismerjük, hogy haladni kell a korral. Ez talán most éppen nem a könyvtárosokra jellemző. Tisztelet a kivételnek.
Mazsola egyszer azt mondta nekem, amikor valamiről vitatkoztunk:
”Te semmit nem értesz, mert te még a 20. században élsz, sőt néha a 19-ben, én meg már a 21. században.” Ezen aztán elgondolkodtam. Rájöttem, hogy igaza van. Neki nem kell használati utasítás a távirányítóhoz. Nekem meg még azzal se megy.
Annak azért nagyon örülnék, ha egy helyen találnék információt valamennyi magyar gyerekkönyvíróról. Tudom, Szendvicsország internet nagyhatalom. Ehhez vagyok szokva. Azért látom, hogy Peperóniában is vannak már ilyen kezdeményezések. A
Petőfi Irodalmi Múzeum gyerekoldala jól összegyűjti a gyerekhonlapokat az interneten.
Bogi, nekem azért még megvan Gombóc Artúr könyvben is, több mint 20 éve vettem, és azt olvasgattuk, amikor Mazsola kicsi volt. Ahogy így
Sajdik Ferenc illusztrációit nézegetem, azok azért nem olyan negédes, habos Disney-szerű rajzok. Érdekes, úgy látszik, régen ezt is el lehetett adni. Tudom, 20 éve olcsó volt a könyv.
Bogikám, mit gondolsz, ha
Csukás István még mindig egy neves magyar gyerekkönyvkiadó főszerkesztője lenne, vajon mit szólna a svéd képeskönyvekhez. Hüm, ezen csak elmélkedni tudok. Vajon válaszra méltatná-e a levelemet, ha egy fordítással keresném meg?
Egyszer azt olvastam Astrid Lindgrenről, aki mellesleg ugyancsak egy gyerekkönyvkiadó főszerkesztője volt jópár évig, és minden levélre válaszolt, hogy bár nem szívesen szerepelt a nyilvánosság előtt, de mindig felemelte a szavát, ha egy könyvtár bezárását kellett megakadályozni. És rá hallgattak is. Vajon van-e ma Peperóniában, aki szót emel, ha egy szép modern gyerekkönyvtárat bezárnak vagy leszűkítenek? Eszükbe jut az embereknek, hogy tiltakozzanak ellene? Mondjuk aláírást gyűjtsenek. Vagy ez a téma senkit nem érdekel.
Egyszer nagyon régen kedvenc városomban,
Prágában jártam egy kedves ismerősömmel. Azt mondta, gondoljak csak bele, mekkora különbség egy ilyen gyönyörű városban felnőni egy magyar kisvároshoz képest. Vajon nyomot hagy-e a gyerekekben a környezet, amiben felnőnek. Vajon belegondolnak-e a szülők, hogy mennyi pluszt jelent, ha a gyerekük egy szép, modern, európai méretű gyerekkönyvtárban kereshet magának olvasnivalót. Mert ugye mindenki Európához akar csatlakozni Peperóniában?
Tegnap egy élménybeszámolót hallgattam egy
Hollandiában tett tanulmányútról. Néhány svéd könyvtáros tavaly augusztusban néhány holland könyvtárban tett látogatást. Egy csomó képet készítettek, ezeket aztán feltették a netre. Nézz bele, érdemes. Kattints bátran az egyes képekre. Itt látható:
http://picasaweb.google.se/regbiblNéhány érdekesség: az
Amstelveeni Könyvtárban kutyákat is beengednek a könyvtárba a gazdijaikkal; a
Velseni Könyvtárban versben küldik ki a levelet arról, hogy ha a kedves olvasó nem hozza vissza a könyvet, akkor jön a behajtó; a
Strandkönyvtárban egész nyáron kölcsönözhetnek a tengerparton nyaraló vendégek, és még az is előfordul, hogy valaki csak a következő évben hozza vissza a könyvet.
Hú ez megint jó hosszú levél lett. Remélem, azért lesz kedved és időd elolvasni.
Sok-sok üdvözlettel az esős Göteborgból.
Melissa
