Kedves Bogi!Szerencsére vannak olyan magyar kiadók, amelyek olyan fontos könyvek kiadására is vállalkoznak, amelyek nem számíthatnak kasszasikerre. (Legalábbis azt hiszem.)
A Scolar Kiadó 2011-ben, a dán eredeti után 11 évvel jelentette meg Janne Teller Semmi (Intet) című ifjúsági regényét. Svédül 2005-ben látott napvilágot, s én ezen a nyelven olvastam.
A Scolar Kiadó egy olyan könyvet ad a kamaszok kezébe, amihez hasonlót valószínűleg nem olvastak, hacsak nem ismerik Franz Kafkától A pert.
A Semmi abszurd, filozofikus, egzisztencialista, néhol humoros, és arra keresi a választ, hogy van-e az életnek értelme. Kiválóan alkalmas arra, hogy mondjuk a nyolcadik osztályban megbeszéljük a diákokkal. Persze, ha akad olyan tanár, aki meg meri vitatni a diákjaiva
l. Mivel nem hiszem, hogy mindenki elolvasná egy osztályban, én a hangos olvasást javasolnám. Mondjuk minden órán más diák olvas fel néhány fejezetet, és azt azután a tanár vezetésével megbeszélik.
Bogikám, tagja vagyok a svéd gyerekkönyvtárosok facebook-csoportjának. A csoportban vannak könyvtárosok, írók és kritikusok. Egy ismert svéd kritikus a következőket írta itt a napokban:
”Egy svédtanár azt kérdezte tőlem, melyik könyvet beszélje meg a diákjaival. Én a Semmit javasoltam Janne Tellertől. Mert provokál. A filozófiai/erkölcsi tartalma miatt. Mert irodalmilag kitűnő. Mert nagyon eltér attól, amit a fiatalok egyébként olvasnak, a moziban vagy a tévében megnéznek. Mert nem realista vagy valósághű, de egy másik igazságot hordoz. Mert az osztályban sokan fogják utálni a könyvet – és ez jó alapja a vitának. Mert a legtöbben – beleértve a tanárt is – soha nem olvastak hasonlót, és nem is gondolták, hogy a könyv ilyen is lehet. Mert a SEMMIT gyorsan el lehet olvasni (kevés oldal), de egy élet kell hozzá, hogy megértsük.” (Lena Kjersen Edman)
A könyv svédül az ”En bok för alla” (Egy könyv mindenkinek) államilag támogatott olcsó kiadásban is megjelent, hogy minél többen hozzájuthassanak. A svéd kiadás fülszövegéből megtudom, hogy a Semmi hatalmas siker lett Dániában, és rengeteg példányban fogyott el.
A tartalomból csak nagyon keveset árulok el. Egy dán kisváros hetedik osztályában Pierre Anthon nem hajlandó többé iskolába járni. A szilvafán ül, szilvamagot köpköd, és azt kiáltja az osztálytársainak, hogy semminek sincs értelme, hiszen egyszer úgyis meghalunk. Az osztályban a diákok elhatározzák, hogy bebizonyítják Pierre Anthonnak, hogy igenis vannak fontos dolgok. Egy elhagyatott pajtában mindenkinek ott kell hagynia egy számára fontos dolgot. A diákok egymást választják ki, és határozzák meg, kinek mitől kell megválnia.
A történet ártatlanul indul, hogy aztán egyre hihetetlenebb legyen, meghökkentve az olvasót. Janne Teller mesterien tudja fokozni a feszültséget. Azon gondolkodtam, hogy a csoportnyomás vajon rá tudott volna-e venni engem, hogy bármitől is megváljak. És egy kamaszlánynak mi a legfontosabb? Kitaláltam, hogy ez is egy kérés lesz. De vajon miért nem száll ki senki a körből?
A könyv közepén pár napra abbahagytam az olvasást, mert megijedtem attól, vajon mi következhet még. De aztán szerencsére folytattam, és a legmegdöbbentőbb jelenet után az abszurditás burleszkbe megy át. Az írónőnek sikerül humorral feloldania a feszültséget. A könyv végkifejletén nem rökönyödöm meg, valahogy jogosnak érzem, és az osztállyal érzek együtt.
Ha a Scolar Kiadóban dolgoznék, olyan kérdéseket írnék a regényhez, amiket a diákok megvitathatnak, s azokat feltenném a kiadó honlapjára.
Bogikám, mondd, vajon mikor olvashatunk magyar szerzőtől hasonló, újat mondó ifjúsági regényt?
Üdvözlettel:
Melissa
Janne Teller: Semmi - Olvass bele!
A Semmi abszurd, filozofikus, egzisztencialista, néhol humoros, és arra keresi a választ, hogy van-e az életnek értelme. Kiválóan alkalmas arra, hogy mondjuk a nyolcadik osztályban megbeszéljük a diákokkal. Persze, ha akad olyan tanár, aki meg meri vitatni a diákjaiva
l. Mivel nem hiszem, hogy mindenki elolvasná egy osztályban, én a hangos olvasást javasolnám. Mondjuk minden órán más diák olvas fel néhány fejezetet, és azt azután a tanár vezetésével megbeszélik.Bogikám, tagja vagyok a svéd gyerekkönyvtárosok facebook-csoportjának. A csoportban vannak könyvtárosok, írók és kritikusok. Egy ismert svéd kritikus a következőket írta itt a napokban:
”Egy svédtanár azt kérdezte tőlem, melyik könyvet beszélje meg a diákjaival. Én a Semmit javasoltam Janne Tellertől. Mert provokál. A filozófiai/erkölcsi tartalma miatt. Mert irodalmilag kitűnő. Mert nagyon eltér attól, amit a fiatalok egyébként olvasnak, a moziban vagy a tévében megnéznek. Mert nem realista vagy valósághű, de egy másik igazságot hordoz. Mert az osztályban sokan fogják utálni a könyvet – és ez jó alapja a vitának. Mert a legtöbben – beleértve a tanárt is – soha nem olvastak hasonlót, és nem is gondolták, hogy a könyv ilyen is lehet. Mert a SEMMIT gyorsan el lehet olvasni (kevés oldal), de egy élet kell hozzá, hogy megértsük.” (Lena Kjersen Edman)
A könyv svédül az ”En bok för alla” (Egy könyv mindenkinek) államilag támogatott olcsó kiadásban is megjelent, hogy minél többen hozzájuthassanak. A svéd kiadás fülszövegéből megtudom, hogy a Semmi hatalmas siker lett Dániában, és rengeteg példányban fogyott el.
A tartalomból csak nagyon keveset árulok el. Egy dán kisváros hetedik osztályában Pierre Anthon nem hajlandó többé iskolába járni. A szilvafán ül, szilvamagot köpköd, és azt kiáltja az osztálytársainak, hogy semminek sincs értelme, hiszen egyszer úgyis meghalunk. Az osztályban a diákok elhatározzák, hogy bebizonyítják Pierre Anthonnak, hogy igenis vannak fontos dolgok. Egy elhagyatott pajtában mindenkinek ott kell hagynia egy számára fontos dolgot. A diákok egymást választják ki, és határozzák meg, kinek mitől kell megválnia.
A történet ártatlanul indul, hogy aztán egyre hihetetlenebb legyen, meghökkentve az olvasót. Janne Teller mesterien tudja fokozni a feszültséget. Azon gondolkodtam, hogy a csoportnyomás vajon rá tudott volna-e venni engem, hogy bármitől is megváljak. És egy kamaszlánynak mi a legfontosabb? Kitaláltam, hogy ez is egy kérés lesz. De vajon miért nem száll ki senki a körből?
A könyv közepén pár napra abbahagytam az olvasást, mert megijedtem attól, vajon mi következhet még. De aztán szerencsére folytattam, és a legmegdöbbentőbb jelenet után az abszurditás burleszkbe megy át. Az írónőnek sikerül humorral feloldania a feszültséget. A könyv végkifejletén nem rökönyödöm meg, valahogy jogosnak érzem, és az osztállyal érzek együtt.
Ha a Scolar Kiadóban dolgoznék, olyan kérdéseket írnék a regényhez, amiket a diákok megvitathatnak, s azokat feltenném a kiadó honlapjára.
Bogikám, mondd, vajon mikor olvashatunk magyar szerzőtől hasonló, újat mondó ifjúsági regényt?
Üdvözlettel:
Melissa
Janne Teller: Semmi - Olvass bele!
