A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dán irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dán irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 26., csütörtök

Janne Teller: Semmi (Intet)

Kedves Bogi!

Szerencsére vannak olyan magyar kiadók, amelyek olyan fontos könyvek kiadására is vállalkoznak, amelyek nem számíthatnak kasszasikerre. (Legalábbis azt hiszem.)
A Scolar Kiadó 2011-ben, a dán eredeti után 11 évvel jelentette meg Janne Teller Semmi (Intet) című ifjúsági regényét. Svédül 2005-ben látott napvilágot, s én ezen a nyelven olvastam.
A Scolar Kiadó egy olyan könyvet ad a kamaszok kezébe, amihez hasonlót valószínűleg nem olvastak, hacsak nem ismerik Franz Kafkától A pert.
A Semmi abszurd, filozofikus, egzisztencialista, néhol humoros, és arra keresi a választ, hogy van-e az életnek értelme. Kiválóan alkalmas arra, hogy mondjuk a nyolcadik osztályban megbeszéljük a diákokkal. Persze, ha akad olyan tanár, aki meg meri vitatni a diákjaival. Mivel nem hiszem, hogy mindenki elolvasná egy osztályban, én a hangos olvasást javasolnám. Mondjuk minden órán más diák olvas fel néhány fejezetet, és azt azután a tanár vezetésével megbeszélik.
Bogikám, tagja vagyok a svéd gyerekkönyvtárosok facebook-csoportjának. A csoportban vannak könyvtárosok, írók és kritikusok. Egy ismert svéd kritikus a következőket írta itt a napokban:
”Egy svédtanár azt kérdezte tőlem, melyik könyvet beszélje meg a diákjaival. Én a Semmit javasoltam Janne Tellertől. Mert provokál. A filozófiai/erkölcsi tartalma miatt. Mert irodalmilag kitűnő. Mert nagyon eltér attól, amit a fiatalok egyébként olvasnak, a moziban vagy a tévében megnéznek. Mert nem realista vagy valósághű, de egy másik igazságot hordoz. Mert az osztályban sokan fogják utálni a könyvet – és ez jó alapja a vitának. Mert a legtöbben – beleértve a tanárt is – soha nem olvastak hasonlót, és nem is gondolták, hogy a könyv ilyen is lehet. Mert a SEMMIT gyorsan el lehet olvasni (kevés oldal), de egy élet kell hozzá, hogy megértsük.” (Lena Kjersen Edman)
A könyv svédül az ”En bok för alla” (Egy könyv mindenkinek) államilag támogatott olcsó kiadásban is megjelent, hogy minél többen hozzájuthassanak. A svéd kiadás fülszövegéből megtudom, hogy a Semmi hatalmas siker lett Dániában, és rengeteg példányban fogyott el.
A tartalomból csak nagyon keveset árulok el. Egy dán kisváros hetedik osztályában Pierre Anthon nem hajlandó többé iskolába járni. A szilvafán ül, szilvamagot köpköd, és azt kiáltja az osztálytársainak, hogy semminek sincs értelme, hiszen egyszer úgyis meghalunk. Az osztályban a diákok elhatározzák, hogy bebizonyítják Pierre Anthonnak, hogy igenis vannak fontos dolgok. Egy elhagyatott pajtában mindenkinek ott kell hagynia egy számára fontos dolgot. A diákok egymást választják ki, és határozzák meg, kinek mitől kell megválnia.
A történet ártatlanul indul, hogy aztán egyre hihetetlenebb legyen, meghökkentve az olvasót. Janne Teller mesterien tudja fokozni a feszültséget. Azon gondolkodtam, hogy a csoportnyomás vajon rá tudott volna-e venni engem, hogy bármitől is megváljak. És egy kamaszlánynak mi a legfontosabb? Kitaláltam, hogy ez is egy kérés lesz. De vajon miért nem száll ki senki a körből?
A könyv közepén pár napra abbahagytam az olvasást, mert megijedtem attól, vajon mi következhet még. De aztán szerencsére folytattam, és a legmegdöbbentőbb jelenet után az abszurditás burleszkbe megy át. Az írónőnek sikerül humorral feloldania a feszültséget. A könyv végkifejletén nem rökönyödöm meg, valahogy jogosnak érzem, és az osztállyal érzek együtt.
Ha a Scolar Kiadóban dolgoznék, olyan kérdéseket írnék a regényhez, amiket a diákok megvitathatnak, s azokat feltenném a kiadó honlapjára.
Bogikám, mondd, vajon mikor olvashatunk magyar szerzőtől hasonló, újat mondó ifjúsági regényt?

Üdvözlettel:

Melissa

Janne Teller: Semmi - Olvass bele!

2010. június 21., hétfő

Gry Kappel Jensen: Wilbur den gula katten

Kedves Bogi!

A Wilbur den gula katten (Wilbur a sárga macska) című dán képeskönyvet a Bokunge svéd blogon fedeztem fel. Nem sokkal később a kezembe akadt az egyik göteborgi könyvtárban, és tényleg nagyon jónak találtam.
Wilbur ugyanolyan, mint a többi macska - kivéve, hogy sárga. Ezért aztán csúfolja is a szomszéd macska. Wilbur csak éjszaka merészkedik ki otthonról, amikor sötét van, és nem látszódik az állatok színe. Wilbur összetalálkozik Nadjával, a cicalánnyal, és menten beleszeret. De mi lesz, ha Nadja megtudja, hogy Wilbur sárga? A kandúr végül legyőzi félelmét, és kimerészkedik Nadjával a lámpafény alá, ahol kiderül, hogy ... a lánycica kék színű. Wilbur pedig megtanulja vállalni saját magát. A könyvet a Turbine dán kiadó jelentette meg, amely párhuzamosan adja ki a könyveit dánul és svédül, hiszen a dán piac nagyon kicsi.
Mondd Bogikám, miért nincsenek Peperóniában hasonló képeskönyvek. Miért nem írnak ilyet a magyar írók? Hiszen soha nem volt nagyobb szükség rá, hogy toleranciára tanítsuk a gyerekeket, mint most.

Sok-sok üdvözlettel az esős Békéscsabáról:

Melissa

2009. augusztus 13., csütörtök

Benni Bødker: Vampyrfesten (Vámpírünnepség)

Kedves Bogi!

Ahogy nézegetem a Bonnier Carlsen Kiadó katalógusait (minden évszakra van egy), egy dolog tünik ki. Követik a vámpírtrendet. Minden korosztály számára jelentetnek meg ilyen könyveket. Az egyik közülük a 9-12 éves kategáriában egy négy részböl álló dán (!) sorozat: Nattens barn (Az éjszaka gyermekei). Az elsö rész a Vampyrfesten (Vámpírünnepség).
Bevallom, az én gyerekkoromban nem volt divat ilyesfajta könyveket olvasni. Így aztán próbálom továbbfejleszteni magam. Bár a téma távol áll tölem, meg kell hagyni, hogy a Vampyrfesten egy kivállóan megírt nagyon jó kis történet. Sokat megtudok róla a vámpírokról is. De lássuk csak, hogyan is kezdödik. Egy idézettel:

"Ha van a világon, ami igaz,
akkor az az, hogy léteznek vámpírok.
Ezt igazolják hivatalos beszámolók, megbízható személyek
tanúvallómásai, orvosok, papok és bírók kijelentései;
nincs semmi ok arra, hogy kételkedjünk.

JEAN-JACQUES ROUSSEAU (1763)

A történet a viktoránius korba visz el bennünket, és két gyerekröl szól, akiknek a növére titokzatos körülmények között megbetegszik, egyre sápadttabb lesz, s végül meghal. Közben a városban titokzatos gyilkosságok történnek, s az áldozatoknak a nyakán vérfolt található. Az utcákon éjszakánként farkasok kószálnak.
A gyerekek, Edvard és Agnes, növérét azzal vádolják, hogy maga is vámpír volt. Ezért aztán, hogy kideritsék az igazságot, nyomozásba kezdenek. Ágnes, aki vak, meg van róla gyözödve, hogy vámpirok nem léteznek, míg Edvard kételkedik.
Ahogy a gótikus történetekben általában, itt is vannak hátrahagyott jegyzetek. A gyerekek elhunyt édesapja ugyanis néprajzkutató volt, s éppen azt szerette volna bebizonyítani, hogy ezek a földön túli lények nem léteznek. De vajon mit rejtenek a feljegyzései?
Edvard a temetöben megismerkedik egy titokzatos, fekete ruhába öltözött kislánnyal, Minával, akibe beleszeret. Mina az elhunyt növér barátnöje volt, és a papája, Vladimir, a Sötétség Brigádjának a vezetöje, ami egy vámpírelhárító szervezet. Vagy mégsem?
Mina meghivja Agnest és Edvardot egy ünnepségre a kastélyukba, ahol a vendégek feltünöen sápadttak.
Nos, a történet úgy végzödik, hogy a folytatást is el kell olvasni. Meg is teszem majd, hiszen mind a négy rész az ösz folyamán jelenik meg Szendvicsországban.

Jó éjt!

Melissa