Kedves Bogi!
Végre megjelent dvd-n a
Juno című film. Már nagyon kíváncsi voltam rá, mert ebben a témában az utóbbi időben több könyvet is olvastam.
Nos,
Oscar-díj ide vagy oda, miközben a filmet néztem, egyre inkább megerősödött bennem az a feltételezés, hogy ezt a bugyuta történetet, ami a valóságtól olyan messze van, amennyire csak lehet, csakis egy férfi vagy egy olyan nő írhatta, aki még életében nem várt gyereket. Sejtésem beigazolódott. Csak arra lennék kíváncsi, hogy az USÁ-ban, ahol bizonyos iskolai könyvtárakból a szülők kitiltatják a szexjeleneteket tartalmazó ifjúsági regényeket, vajon a Juno című film milyen fogadtatásra talált. Szexjelenet egyébként ebben az ifjúsági filmben sincs.
Miről is szól a film? 16 éves lány úgy gondolja, ideje kipróbálni, milyen a szex. Erre a célra egyik osztálytársát választja. Ugyan egy rövid jelenetben látjuk, amint a tanárnő szexuális felvilágosításként egy óvszert húz egy banánra, de a lánynak ez az adott pillanatban valószínűleg nem jut az eszébe. Aztán amikor sejti, hogy baj van, a boltban 3 terhességi tesztet is vásárol, amit majdhogynem a boltos szeme előtt próbál ki. Nem sokkal azután, hogy megtudja, gyereket vár, elhatározza, hogy a csecsemőt örökbe adja. Itt megjegyzem, hogy a filmben nem sok érzelemnek lehetünk szemtanúi. Valamennyi komolyan gondolkodó nő, aki valaha is kihordott egy terhességet, tudja, hogy a terhesség legelejétől olyan érzelmi változások játszódnak le egy nő szervezetében, amelyek majdhogynem lehetetlenné teszik, hogy megváljon gyermekétől. Hacsak nincs olyan rossz anyagi helyzetben, hogy erre lesz kénytelen. Ahogy az Astrid Lindgrennel is történt, amikor lányanyaként évekig nevelőszülőkre kellett bíznia a fiát.
De lássuk a megértő szülők reakcióját. Korunk azon individualista egyéneihez tartoznak, akiknek anyagilag ugyan módjukban állna, de még nem érzik magukat érettnek ahhoz, hogy nagyszülőkké váljanak. Így aztán első szóra beleegyeznek lányuk döntésébe.
Azért arra nagyon kíváncsi lennék, vajon Peperóniában hány ilyen szülő van. Mármint, aki örökbe adná az unokáját.
Lássuk a fiút. Ugyan a lány bejelenti, hogy apa lesz, de nem sok jelét mutatja, hogy ez egyáltalán érdekelné. A lányra hagyja, csináljon, amit akar.
Miért gondolom mégis úgy, hogy jó, ha a kamaszok megnézik ezt a filmet? Véleményem szerint, a szórakozás mellett, a film azonosít is önmagunkkal. Magam arra gondoltam, én szülöként mit tennék hasonló helyzetben. Csupán abban reménykedem, hogy a fiatalok is ugyanezt teszik. A lányok felteszik a kérdést, vajon az ő szüleik mit szólnának.
Amikor év elején a Juno című filmet bemutatták Göteborgban, a Metróban megjelent egy interjú, amiben a címszereplő Ellen Page-t arról kérdezik, mi a véleménye az abortuszról. Erre valami olyasmit válaszol, hogy hagyják békén az ilyesfajta kérdésekkel, hiszen ez csak egy komédia. Annak is kell venni.
Úgy tűnik olyan világban élünk, amikor divat lett a szexuális életet 15 éves korban kezdeni, és aki nem így tesz, az kívülálló marad. A média is ezt sugározza. De ha így van, akkor legalább valaki hívja fel a fiatalok figyelmét a védekezésre. Ahogy azt nemrég egy ismerősöm, akinek 13 éves lánya van, mondta: “Lassan óvszert csempészek a lányom táskájába.” Hát, mit mondjak? Mégiscsak konzervatív könyvtáros kisasszony vagyok, úgyhogy eléggé megdöbbentem. Bár mióta svéd ifjúsági regényeket olvasok és filmeket nézek, már sokmindenhez hozzászoktam.
Legközelebb egy svéd ifjúsági filmről számolok be, amiből a szex sem hiányzik.
Szívélyes üdvözlettel:
Melissa
