Varró Dániel: Akinek a lába hatos. Korszerű mondókák kisbabáknak

Kedves Bogi!

Mai levelemet egy vallomással kezdem: szeretem Varró Dániel verseit.
Amikor tavaly láttam a neten, hogy Varró Dániel apuka lett, és gyerekverses kötete jelent meg, úgy gondoltam, ennek a könyvnek nem kell reklám, hiszen a fiatal költő neve árulja azt. Legalábbis Budapesten. A vidéki városokban nem biztos.
Naivan azt hittem, hogy Peperónia összes gimnáziumában Varró Dániel versével búcsúznak a diákok a ballagáson. Most, hogy a nyáron otthon jártam, és több ismerősömmel is beszéltem, megkockáztatom, van olyan gimnáziumi magyartanár, akinek fogalma sincs róla, ki az a Varró Dániel. Érettségi tétel ide vagy oda.
Júliusban visszafelé jövet Göteborgba a Nők Lapja Évszakok 2011. nyári számában Vámos Miklós riportját olvastam Varró Dániellel, ahol éppen az Akinek a lába hatos mondókáskönyvről nyilatkozik.
Bevallom, fogalmam sem volt, miért az a címe, hogy Akinek a lába hatos. Ezen igazán eltöprengtem. A válasz a kötet egyik versében található.
Miről is szól ez a kötet? Apuka és kisbaba kapcsolatáról. (Ebből pedig nagyon kevés van a magyar irodalomban.)
A mondókák modernek, viccesek és nagyon varródanisak. Érdemes némelyiket kívülről is megtanulni és mondogatni a picinek. Apukádat esetleg anyukádra lehet cserélni a szövegben.
Nos, ha lehetőségem lenne rá, szívesen küldenék egy Akinek a lába hatos kötetet Kiss Ottónak. (Itt jegyzem meg, hogy az Emese almája második kiadásban is megjelent.) Látom a fészbukon, hogy most ő is babázik.
Hogy is írja Varró Dániel a Csukolgatóban?

“Emleget az egész család,
a képeket nézik épp,
miket rólad a facebookra
feltöltött nénikéd.

Ezért kezdtél csukladozni,
hukk-hukk-hukk,
de ahogy jött, el is múlik
ukkmukkfukk."

Varró Dániel korszerű mondókáit jól kiegészítik Maros Krisztina ugyancsak korszerű illusztrációi. A kötet 2011-ben elnyerte a “Szép Magyar Könyv díjat”.

Jó ötletnek tartom, hogy a Manó Könyvek külön könyvjelzőt is tesz a könyveibe.

Üdvözlettel:

Melissa

Ps.: Most látom a Manó Könyvek hírlevelében, hogy szeptember végén megjelenik Varró Dániel második mondókáskönyve, Akinek a foga kijött címmel.

Varró Dániel: Lábméregető

Akinek a lába hatos,
az a baba csodálatos.

Akinek a lába hetes,
az a gyerek tökéletes.

Lába hanyas önnek?
Kilences. A nyolcas zoknik
most már rám se jönnek.

Kinek lába kilences,
az a baba igen fess!

Akinek a lába tizes,
annak egy új zoknit fizess,
slussz-passz, pussz!

Mesterházi Mónika és Szabó T. Anna Göteborgban

Kedves Bogi!

A VI. Göteborgi Magyar Hét keretében két magyar költőnő, Mesterházi Mónika és Szabó T. Anna két alkalommal is találkozott az érdeklődökkel. Az első találkozó a Városi Könyvtárban volt, ahol svéd ill. angol nyelven folyt a beszélgetés. Itt magyarul és svédül hallgathattunk meg néhányat a költőnők versei közül.
2008-ban a lundi Art Factory Kiadó svéd nyelvű válogatást jelentetett meg a költönők verseiből Två ungerska poeter. Mónika Mesterházi, Anna T. Szabó címmel. Mint megtudtuk a kötet a versek fordítóinak, Anna Svensonnak és Per Svensonnak köszönhető, akik Budapesten éltek egy ideig, és megszerették a magyar költészetet.
Tudom, hogy Szendvicsország a krimik és nem a költemények országa, és hogy a svédek nagyon kevés verset olvasnak. Ezért arra voltam kíváncsi, hogyan találtak kiadót. Az Art Factory vezetője, Elzbieta Jasinska Brunnberg, elmondta, hogy a könyvet 500 példányban jelentették meg, és támogatást kértek a Svéd Kulturális Tanács Litteraturstöd (Irodalmi Támogatás) programjától. (Ez hasonló, mint a Márai-program, csak a svédek fordításban megjelent műveket is támogatnak. Ez azt jelenti, hogy az állam átvesz 392 kötetet a kiadói ár feléért, amit meghatározott könyvtáraknak kiosztanak. Ezek a könyvtárak azután havonta-kéthavonta továbbküldik ezeket a könyveket a területükön lévő kisebb könyvtáraknak. A kiadó kb. annyi anyagi támogatást kap, ami a nyomdaköltséget fedezi.) A támogatást megkapták, így már csak kb. 100 kötetet kell eladni.
A második találkozóra a Cosmopolitan Galériában került sor, ahol Schnúr Ildikó magyarul faggatta az írónőket. A kellemes hangulatú beszélgetésen két rendkívül szimpatikus hölgyet ismerhettünk meg.
Mivel tudtam, hogy Szabó T. Anna gyerekverseket is ír, kértem, hogy hozzon magával Kerge ABC-t, de sajnos már nem volt neki. Megtudtam még azt is, hogy a férje Dragomán György, és bebizonyosodott, hogy valóban ő írta A divatborz című mesét, ami az Egyszervolt kötetben olvasható. A mesét Pásztohy Panka illusztrálta.
Szabó T. Anna gyerekverseit még a Friss tinta! című kötetben olvashatjuk.
A költőnők versei közül kettő annyira tetszett nekem, hogy fel is teszem őket a blogra. Ezek pedig: Mesterházi Mónika: Honvágy és Szabó T. Anna: Elhagy.

Üdvözlettel a napsütéses, de szeles áprilisi Göteborgból:

Melissa
Mónika Mesterházi: Hemlängtan

Gröper ur en god men torr grapefrukt,

otroligt att jag snart ska åka hem -

för en månad sen skulle jag inte släppt fram

en sådan längtan, jag tryckte ner den,

den höll i sig, nu kan jag ta med den hem,

i fantasin fattas ting, som var det möjligt,

skulle kunna vara möjligt, att de fanns där, evigt,

men nej, inte, nej, inte, nej, inte.

Anna T. Szabó: Hon lämnar mig

Hon förråder mig och lämnar mig.

Hon stöter ut mig ur sig själv och lämnar mig.

När mig ur sig och lämnar mig.

Vaggar mig och lämnar mig.

Torkar min stjärt, kammar mitt hår,

smeker mina fotsulor, och lämnar mig.

Jag dricker hennes doft, hon trycker mig intill sig,

"Jag lämnar dig aldrig" och hon lämnar mig.

Hycklar, ler, viskar: "Var inte rädd!"

Jag fryser och är rädd - hon lämnar mig.

På kvällen lägger hon sig hos mig,

smyger sedan bort och lämnar mig.
Stor är hon, varm, levande, ett bo,

hon kysser mig nynnande, och lämnar mig.

Hon fyller mina händer med sötsaker,

här, tag och ät - och lämnar mig.

Jag skriker och väsnas, trycker henne intill mig,

vill hålla henne, slå henne: hon lämnar mig.

Hon stänger dörren och ser inte tillbaka,

jag är ingenting när hon lämnar mig.

Som en darrande hund väntar jag på henne,

hon kommer, kramar, smeker mig, lämnar mig.

Jag behöver henne, utan henne är livet döden,

hon tar upp mig, värmer mig, lämnar mig.

En bur är hennes arm, men hennes knä ett hus.

Detta är läxan: jag är inte hon,

främling, hon är en främling, hon lämnar mig.

Därute väntar en värld, någon väntar dig!

Någon som du kan lämna väntar dig där.

Stäng dörren, se inte tillbaka:

vänta är lätt, att gå sin väg svårt,

någon förråder dig, någon blir föräldrarlös,

någon väntar och någon räds,

någon lämnar dig utan att återvända,

föder dig, dör, och lämnar dig.

Fordította: Anna Svenson és Per Svenson

Kiss Ottó: A nagypapa távcsöve

Kedves Bogi!

Megjelent Kiss Ottó legújabb verseskötete, A nagypapa távcsöve, Paulovkin Boglárka illusztrációival. Boglárka honlapján található néhány kép és vers a könyvböl.
Az alábbi videón, amit a Gyerekirodalom blogon találtam, Kiss Ottó olvas fel néhány verset a müböl.

Jó szórakozást!

Melissa

Finy Petra: Gréta garbója

Kedves Bogi!

Erre a könyvre már akkor felfigyeltem, amikor még csak a címét láttam valahol a neten. Hiszen Greta Garbo az egyik kedvenc színésznöm.
Tegnapelött megérkezett a Pagony legújabb hírlevele, ahol ezt a könyvet is ajánlják.
A Naphegy Kiadó honlapján pedig bele is lehet lapozni. Kicsit svéd gyerekverses. Az illusztrációkat Holló Anna készítette.
Remélem, neked is tetszik.

Üdvözlettel:

Melissa

Könyvbemutató az Anno Könyvesboltban Budapesten

Lapozz bele!

Gréta volt a legjobb barátnöm.
Ülve-főve együtt voltunk,
főleg az oviban.
Mindig az ő párja voltam,
ha mentünk le az udvarra,
és mindig megfeleztem vele a hízóraimat.
Még akkor is, ha nagyon finom volt.
Tornán is együtt talicskáztunk,
pedig a Gréta kövér,
és sokszor azt hittem,
hogy érvet kapok a cipekedéstől.
Három copfban hordtuk a hajunkat,
nem kettőben, mint a többi lány.
És volt egy barátságkarkötőnk is.
Aztán jött a farsang,
kitaláltuk, hogy mind a ketten
legyünk flamingók
- ez egy hosszú nyakú madár -,
és hogy szürke harisnyában leszünk,
meg rózsaszín garbóban, amit felhúzunk a szánkig,
pontosabban a csőrünkig,
amit apa barkácsolt össze nekünk papírból
meg olyan kétlábú szögből.
De arra aztán végképp nem számítottam,
hogy a vékonyka Ihász Kálmán,
aki Afrika kutatónak öltözött farsangra,
odamegy a Grétához,
aki három óvodásnyival dagadtabb nálam,
megáll előtte a távcsövével, mintha valami
különlegesen szép fajra bukkant volna,
és ad egy puszit a Gréta garbójára.
Azt meg aztán tényleg nem gondoltam volna,
hogy Gréta erre ad egy puszit
a vékonyka Ihász Kálmán arcára
a maszkítóhálón keresztül,
ami a kalapjáról lógott,
hogy meg ne csípjék a szúnyogok.
Azt hiszem, utálom Afrikát.

Varró Dániel: Kicsinyke testamentum avagy egy vers ballagásra

Kedves Bogi!

Amikor tavaly nyáron nálatok jártam, megkérdeztem a lányaidtól, hallottak-e már Varró Dánielröl. Azt felelték, nem. Szerencsére azért vannak olyan magyar gimnáziumok, ahol ismerik Varró Dániel nevét. Sajnos, nem találtam meg a könyvesboltban a Bögre azúr címü kötetet, így csak CD-könyvben hallgathatom a szerzö kiváló tolmácsolásában.
Mivel közeledik a ballagás, ideje ajánlani a Kicsinyke testamentum címü verset, amit megtaláltam a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium honlapján.
Remélem, neked is tetszik.

Szeretettel üdvözöllek:

Melissa

Varró Dániel: Kicsinyke testamentum

I.
Most, kilencszázkilencvenhatban,
Én, Varró Dániel diák,
Lógást, lapítást abbahagytam,
Bevégezvén az iskolát,
Számomra megszűnt egy világ,
- Fordulhat-e sorsom naposra? -,
Hűlt helyemen legyen virág
E csöppnyi testamentumocska.
II.
Egy tanteremben üldögélek,
Befúj a szél az ablakon,
Belül már szárnyat bont a lélek,
Kakukk egy őszi hajnalon,
Hittem, hogy lesz oly alkalom,
Mikor szivemre gyűlne minden:
Azt gondoltam, hogy itt lakom,
S lám, mégis el kell mennem innen.
III.
Pedig szerettem idejárni.
Mikor még szinte csillagos
Az égbolt, elindulni, várni,
Hogy jönne már a villamos;
Az ember persze hajlamos
Mérgelődni, míg van, a kincsen.
Jaj, minden olyan kajla most!
Silány rímként nyekeg a nincsen.
IV.
Szerettem szabad lenni, léha,
Lábat lógázni könnyű kedvvel,
Óra helyett sakkozni néha
(Hiába no, gyarló az ember),
Szerettem kicsit késni reggel,
Ha nem matek volt (mert a Harsi,
Ha késnek, bősz akár a tenger,
Épphogy csak azt nem mondja: mars ki!).
V.
Szerettem a tanári önkényt,
Mert nem volt öngúny nélküli,
A menzát is csütörtökönként,
Meg pénteken, ha volt süti,
Bendőmet már a hold süti,
S a szél babrál az ingemen,
Szívem sok lim-lom mért üli?
Szétosztom íme mindenem.
VI.
Item, a mosolygós Maca,
Ki segít mindig boldogan,
S ki tán a boldogság maga
(Hisz ránézésre épp olyan),
Belül meg annyi lelke van,
Hogy jut minden diákra kettő,
Megkapja búsuló szavam:
"Bárcsak ne volnék elmenendő!"
VII.
Item, derék patrónusomra
Testálom hitvány lelkemet,
Nem lesz szegénynek annyi gondja,
Ha holmi lelkiismeret
(Mint gyilkoló merényletek
Kapcsán a gaz gonosztevőt,
Az ármányos Rettegnyiket)
Többé már nem furdalja őt.
VIII.
Item, a jó Gaszner Tiborra,
Ki volt türelmes mesterem,
S kihez oly illő büszke orra
(E földön párja nem terem)
- Szeretett volna szemtelen-
Nek látni olykor, jó fiát -,
Ezennel ráfrecsegtetem
Tollamból az iróniát.
IX.
Item, hogy ne gyötörjék kínok,
Két világbajnoki címemet
Simon Tamás, az argentínok
Lelkes vezére kapja meg;
Szeméből, tudom, könny pereg,
Midőn e dicsbe belekóstolt.
Ügyeljen rá, ha nem leszek,
Ne szenvedjen hiányt a gombsport.
X.
Item, a nyájas Biró Gábor,
Cukrásztanoncok oktatója,
Ki sosem enged szigorából,
Amíg véget nem ér az óra,
Szert tesz kiszolgált vonalzómra
- Szép, hosszú szárú vonalzó ez -,
A számok mind lekoptak róla,
De körmöst osztogatni jó lesz.
XI.
S ha már ily bőkezu vagyok,
Minek tartanám meg a csücskét
Annak, mit elszórtam?
Hagyok a Press-re is hát valamicskét
- Tudom, hogy elkel a segítség,
Ki szerkesztő, firkálni restell -:
Híres szorgalmamat vegyítsék
A vasmarokkal, mely a Mester.
XÍI.
De jaj, batyumból fogy az olcsó
Portéka, és sokat beszélek,
Kicsinyke hagyatékról volt szó,
S lám, egyre duzzad, no az ének,
Bűn volna már az, szörnyű vétek,
Ha még hosszabbra nyúlana;
Ki nem tud semmit még övének,
Azokhoz szól e ballada.

Az elköszöngetés balladája

Belőletek hogy mit se látok
Többé, okosok, ostobák,
Portásbácsik, magyartanárok
S ti sok sínylődő kisdiák
(Nektek se légyen mostohább
A sorsotok, mint volt nekem),
Szivembe kardok kínja vág,
S hiány ül majd a lelkemen

Rosszakaróim, jóbarátok,
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen.

Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok,
Kerámiák, köcsögdudák,
Könyvtárosok és csillagászok,
Vegyétek szívem búcsúját!
Nem vágok hozzá bús pofát,
Ha könnyem csorran, elkenem,
De mit tagadjam, sok pupák,
Hiány ül majd a lelkemen.

Ajánlás

Hát nem is folytatom tovább,
Bozontos orrú hercegem:
Ha nem lakom már iskolád,
Hiány ül majd a lelkemen.