Kedves Bogi!Amikor tavaly szeptemberben a Göteborgi Könyvvásáron jártam, Mårten Sandén egy miniszemináriumon beszélt a legújabb regényéről. Sok mindent mondott, de az egészből valahogy nem derült ki a cselekmény. És ennek most nagyon örülök. A könyv hátlapján lévő leírás sem árul el sokat. Azt hiszem, ez azért van, mert így lesz érdekes a könyv: Ha nem tudjuk előre, mi történik. Ezért én sem árulok el többet.
Valami azt súgja, hogy Mårten elolvassa majd, amit írok. Azt ugyan nem tudom, ért-e magyarul, meg még azt sem, miért választott magyar nevet a hősnőnek. Minden esetre ezáltal felhívta a figyelmemet a könyvre. Persze láttam a kritikákat a napilapokban, és leginkább a jó könyvekről írnak a recenzensek. A Dagens Nyheter liberális napilap honlapján 12 kritikus ír gyerek- és ifjúsági könyvekről rendszeresen. Vajon Peperóniában hány kritikus ír a napilapokban gyerekkönyvekről - rendszeresen? Hmmm …
Bogi, azt hiszem, hogy az írók nagyon hiú emberek, és borzasztóan érdekli őket, hogy az olvasóknak tetszenek-e a könyveik. Ezért olvassák a blogokat is. Legalábbis Szendvicsországban.
A könyvvásáron megvettem az Anna D´Arc című könyvet, dedikáltattam Mazsolának (már egész kis gyűjteménye van), és azt mondtam Mårtennak, hogy ha tetszik nekem, javasolni fogom a magyar kiadóknak megjelentetésre. Igen, tudom, hogy németül már jelentek meg regényei, de nem értek azzal egyet, hogy németből is le lehetne fordítani. Véleményem szerint egy regényt az eredetiből kell más nyelvre átültetni. Szerencsére van elég svéd fordító Peperóniában.
Most jutottam el oda, hogy elolvassam a regényt, és állíthatom, hogy igaza volt a Rabén&Sjögrén Kiadónak, meg a kritikusoknak is. Nos, ha svéd blogom lenne, most így kiáltanék fel: Jaj, de szép! És olyan szomorú, hogy fáj olvasni! Ehelyett csak azt állapítom meg, hogy ez egy nagyon jó regény. Jószívvel ajánlom a magyar kiadóknak megjelentetésre. Ez egy olyan könyv, amit éjszakába nyúlva olvas az ember, és éjjel egykor már úgy kellett magamra parancsolni, hogy mostmár tessék eloltani a villanyt, mert holnap is nap lesz.
Talán Katherine Paterson Híd Terabithia földjére című művéhez tudnám hasonlítani, csakhogy Anna D´Arc realista regény. És biztos vagyok benne, hogy szem nem marad szárazon.
De! Konzervatív magyar anyuka vagyok, és ilyen szemmel is nézem a művet. Igaz ugyan, hogy lassan 12 éve élek Göteborgban, és sok mindenhez hozzászoktam.
Szóval milyen benyomásaim voltak olvasás közben? Az elején mindjárt van egy rész, amit kinyisszantanék. Dehogy árulom el, miről szól! A 33-34. oldal. Nyissz! Vámos Miklós legújabb könyvében is olvasható, igaz, ott nem ennyire burkoltan. Meg később van egy olyan rész is, amiről még Vámos Miklós se mer írni a prüd Peperóniában. Visszagondoltam, hogy vajon 13-14 évesen megértettem volna-e, miröl van szó. Azt hiszem, nem. Igaz, a mi gyerekeink amerikai sorozatokon nönek fel. De abban azért nem vagyok biztos, hogy értik is, amit ott látnak.
Aztán ahogy tovább olvasom, eszembe jut Piroska. Ahogy az apukám minden este elmesélte elalvás előtt, és mindig kijavítottam, ha nem úgy mondta, ahogy szokta.
Amikor első alkalommal jártam hipnózison, a vezető, Pia, a transzot említette. Kértem, magyarázza el, mi az. A példa a kisgyerekről szólt, aki minden este ugyanazt a mesét szeretné hallani, újra és újra elalvás előtt. Ilyenkor transzba esik, és ez biztonságot jelent.
Aztán visszagondoltam, hogy amikor én is Piroskát meséltem Mazsolának esténként, rájöttem, hogy ez a történet valójában mit is sugall nekünk, vagy inkább a gyereknek: Ne menj el idegenekkel.
A könyvbeli jelenetnek hasonló funkciója van. Azt hiszem, tetszene a magyar anyukáknak, akiknek kamaszkorú lányai vannak, hiszen ma annyiféle veszély fenyeget. Gondoljunk csak az internetre. Tudom, hogy az anyukák is szívesen olvasnak gyerekkönyveket.
Aztán még eszembe jutott A rút kiskacsa is. Vajon válhat-e belőle gyönyörű fehér hattyú? Vajon a kövér, félszeg Oskar elnyerheti-e Anna szívét? Az az érzésem, hogy ez lehetetlen. Eddigi olvasmányélményeim azt sugallják, hogy happy and-nek kell lenni. Csakhogy ez realista regény. Vajon válhat-e a csúf békából szép királyfi. És végig úgy szorítok Oskarnak. Nos, hogy így lesz-e, kiderül a könyv végén.
A svéd blogokon több helyen is olvasom a mese kifejezést. Igen, van valami mesei ebben a könyvben.
A történetben fel-fel tűnik időnként egy orvosságosdoboz. Végig azon töprengtem, mi is történik majd ezzel a könyv végén. Aztán egy kicsit megnyugodtam, amikor arra gondoltam, hogy a svéd ifjúsági regénynek van egy fő szabálya: REMÉNYT KELL SUGÁROZNIA.
Pontosan így fejeződik be a történet, kissé lírai módon.
És még egy dolog. Ez a könyv nagyon tetszene a magyar könyvtárosoknak, és iskolai könyvtárosoknak is.
Bogikám, ugye Te is szívesen elolvasnád?
Sok-sok üdvözlettel Göteborgból, ahol végre tavaszias az idő,
Melissa
A könyv hátoldalán található leírás:
Oskar minden szabad idejét az iskolai könyvtárban tölti, hogy elkerülje azokat, akik állandóan megverik. Az egyetlen, ami miatt reggelenként egyáltalán iskolába megy az az Anna Kovácsról szőtt álma, aki az iskola legzűrösebb diákja, aki fütyül az iskola láthatatlan határaira és csendes szabályrendszerére.
Amikor Fredrik – a város egykor leghatalmasabb emberének a leszármazottja – visszatér a kis bányászfaluba a családjával, Oskar hirtelen új barátra lel. Egy világ, ami az övétől nagyon különbözik, nyílik meg számára, és lassan de biztosan kezdenek szerepek cserélődni, és perspektívák megváltozni.
Egy erős elbeszélés szülőföldről és idegenségről, fenyőerdőről és bling-blingről, és legfőképpen a szerelem erejéről, ami sebez és gyógyít.
A Dagens-Nyheter liberális napilap recenzense az ősz egyik legjobb ifjúsági regényének tartotta az Anna D´Arc című könyvet.
