Kedves Bogi!
Még egy ifjúsági regény, ami a feelgood kategóriába tartozik.
Johanna Lindbäck gimnáziumi tanár és a
Bokhora (Könyvribanc) könyves blog egyik szerzője az 5 lány közül. Sokan ezt a blogot tartják a legjobb svéd könyves blognak.
Szeptemberben, amikor
Johanna a könyvet bemutatta a
Göteborgi Könyvvásáron, elmondta, hogy ha az ember svéd ifjúsági regényeket olvas, az a benyomása támad, hogy a svéd fiatalok mind isznak, drogoznak és nyakba-főbe szeretkeznek. Holott tapasztalata szerint a legtöbb gimnazista teljesen normális, hétköznapi életet él. A diákok iskolába járnak, a barátaikkal találkoznak, a hétvégét családi körben töltik. Ezért ő egy olyan könyvet szeretett volna írni, ami ezt a fajta életmódot tükrözi.
A
Min typ brorsa (Majdhogynem a bátyám) című könyv szerkezete az
Éva & Ádám. Suli, haverok, szerelem (Måns Gahrton, Johan Unenge) ifjúsági regényre emlékeztet. Egy-egy fejezet váltakozva, egy lány és egy fiú szemszögéből mutatja be a történetet, egyes szám harmadik személyben elbeszélve.
Johanna Lindbäck in medias res kezdi a történetet egy 15 éves lány,
Nina élményei alapján. Mindjárt az első fejezet magával ragadja az olvasót, olyannyira, hogy mindenképpen végig akarja olvasni a könyvet. Velem legalábbis így volt. Aztán kipróbáltam ezt a könyvklubban az iskolában, ahol könyvtárosként dolgozom. A gyerekekkel felolvastattam az első fejezetet. Ezután többen is kölcsönözni szerették volna a könyvet.
Nos, a regény egy születésnapi ünnepséggel kezdődik, ahol egy lány félrehívja az ünnepelt fiút a szobájába, hogy átadja az általa készített ajándékot. A baráti ölelésből csók lesz, s ekkor belép a lány barátnője, és a következőket mondja, miután a fiú elhagyta a szobát:
”Teljesen megőrültél? – mondta Manda felháborodva. – ”Mit műveltek? Az ördögbe is, hiszen ő majdnem együtt jár …!”
”Azt hiszed, nem tudom? – suttogta Nina a párnába. – ”Azt hiszed teljesen hülye vagyok?”
”Dehát, akkor meg hogy hagyhatod, hogy lesmároljon?”
Nina lassan megfordult és Mandára nézett.
”Ö? Képzeld, mi van, ha én kezdeményeztem?”
”Úgy érted, hogy? Hát én nem …” - Manda annyira összezavarodott, hogy újra kellett kezdenie. - "De hiszen ő majdhogynem a bátyád!” (Részlet a könyv hátsó borítójáról.)
Elárulom, hogy ez az egyetlen fejezet, ami a könyv vége felé megismétlődik, mostmár
Daniel szemszögéből elmesélve.
A történet pedig kb. egy évvel korábban folytatódik, amikor Nina anyukája (aki mellesleg könyvtáros) bejelenti, hogy a szilvesztert egy másik városban töltik. A mama ugyanis csatlakozott egy internetes párkereső szolgálathoz, és talált magának egy társat. Képzelhetjük, Nina mennyire örül, hogy a barátai helyett egy ismeretlen férfivel és annak vele egykorú, két fiával (Wille és Daniel) kell töltenie a szilvesztert.
Az anya kapcsolata komolyra fordul, nyáron a két család összeköltözik, Nina és Daniel között pedig érzékeny szálak kezdenek szövődni, amit mindketten titkolnak és próbálnak elfolytani.
A könyv vége igazán melegséggel töltött el. Na jó, elárulom. Nina úgy dönt, hogy barátok maradnak, de az olvasó érzi, hogy ebből a kapcsolatból azért még talán lehet valami.
A könyvet olvasva az járt a fejemben, vajon miért probléma két kamasz szerelme, akik ugyanabban a családban élnek. Hiszen nem vérrokonok. Szülőként beleélve magamat a helyzetbe azonban teljesen megértem a problémát. Hát, azért az sem lehet könnyű, ha a fiú, aki iránt szerelemre lobbantunk a szomszéd szobában alszik minden éjjel. Szóval a k
önyv mindenképpen további gondolatokat ébreszt.
A regény a két fiatal szerelmén kívül szól még barátságról, egy osztályban uralkodó kapcsolatokról, de legfőképpen arról, hogy sokszor mennyire félreértjük, a másik mit gondol rólunk, és mit miért tesz.
A
Tiden kiadó honlapján látom, hogy a könyv ebben az évben pocket változatban is megjelenik.
Ja, és a könyv Mazsolának is nagyon tetszett, merthogy eredetileg neki vettem meg szeptemberben a könyvvásáron.
Ezt a könyvet is jó szívvel és melegen ajánlom a magyar kiadóknak fordításra.
Mostmár csak Johanna Lindbäck elsö ifjúsági regényét szeretném elolvasni, aminek a címe
En liten chock (Egy kis sokk). Ebbe bele is lehet olvasni
itt.
Sokszor üdvözöllek Göteborgból:
Melissa
