Kedves Bogi!
Az utóbbi idöben több cikk is megjelent arról, hogy a svéd írók arra panaszkodnak, hogy a kiadók részeket húznak ki a könyveikböl. Például a képeskönyvekben nem szerepelhetnek enyhe káromkodások sem, az ifjúsági könyvekben nem ihatnak alkoholt a fiatalok, tilos azt mutatni a gyerekeknek, hogy a felnöttek dohányoznak. Mindez azért, mert egyes szülök tiltakoznak.
A svéd TV "Jó reggelt" müsorában az ismert svéd írót, Ulf Starkot szólaltatják meg. Az interjú szerint nem biztos, hogy ma lenne olyan kiadó, amelyik meg merné jelentetni Astrid Lindgren bizonyos könyveit. Gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor Emil részeg lesz.
Ma egy kritikát olvastam a Göteborgs-Postenben, ahol a kritikus azon akad ki Mårten Sandén legújabb képeskönyvében (Den knasigaste killen i klassen), hogy fiú azzal hívja fel magára a kislány figyelmét a nulladik osztályban, hogy csúfolja. Hogy lehet ilyen hagyományos nemi szerepeket mutatni, kérdi a kritikus. Bizony, trend lett a gender a svéd gyerekkönyvekben. A kritikusok pedig elvárják, hogy most minden könyv ezt tükrözze. Na de hol van itt akkor a sokféleség, kérdem én, több gyerekkönyvíróval együtt.
Üdvözlettel:
Melissa
Censur i barnboksvärlden
2010. március 31., szerda
2010. március 27., szombat
Kitty Crowther: Sov gott, lilla groda
Kedves Bogi!
Kitty Crowther Sov gott, lilla groda (Aludj jól kisbéka) egy jól ismert szituációt dolgoz fel.
Leszáll az este a tóra. A kisbékát lefektetik a szülei. Az apukája olvas neki egy mesét, aztán az anyukája is bemegy hozzá, hogy megpuszilja elalvás elött. Az ajtót nyitva hagyják, hogy beszürödjön egy kis fény. De a kisbéka nem tud elaludni, mert furcsa hangokat hall az ágy alól. Átmegy a hálószobába, és bemászik a szülei ágyába. Az apukája megnyugtatja és visszaviszi. De a kisbéka mégsem tud elaludni. Újra bemászik a szülei ágyába, és békésen elszenderül az anyukája karjában. Igen ám, de úgy mocorog, hogy apuka nem tud aludni. Kénytelen a kisbéka ágyába befeküdni. De mik azok a furcsa zajok amiket hall?
Hát van olyan kisgyerekes szülö, aki nem ismer magára?
A történet egyszerü, ötletes, kevés a szöveg. A képek pedig irtó jópofák. Békáék vízben tapickolnak a házukban.
Üdvözlettel:
Melissa
A képek az ALMA-díj honlapjáról származnak. Ott sokkal nagyobbak.
2010. március 26., péntek
Kitty Crowther: Ivo & Vera på bio
Kedves Bogi!
Ezen a héten több gyerekirodalmi esemény is történt. Ha március, akkor gyerekírok járják egy hétig a könyvtárakat és iskolákat Göteborgban, és olvasóikkal találkoznak. Az idén ingyenes volt az a vacsora, ahol a gyerekkönyvírók bemutatkoznak a könyvtárosoknak és pedagógusoknak. Talán ennek köszönhetöen annyi volt a jelentkezö, hogy több könyvtáros ismerösöm nem jutott be. Én sem. De nem bánom annyira, mert három egymás utáni évben részt vettem, így szívesen adom át a helyet másoknak. Bár mindig érdekes az írókat, illusztrátorokat hallgatni. Szerencsére a többségük beszélni is tud, nemcsak írni vagy rajzolni.
Ma volt a Könyvkóstoló is Göteborgban, ahol a Svéd Gyerekkönyv Intézet munkatásai ismertették azt a dokumentumot, amit a 2009-ben megjelent 1600 gyermek- és ifjúsági könyvröl állítottak össze. Sajnos, erre nem tudtam elmenni, mert helyettesítenem kellett azt a kolléganöt, aki részt vett a rendezvényen. Úgy hallottam, kb. száz jelentkezö volt.
A harmadik esemény természetesen az Astrid Lindgren Emlékdíj. Most minden újság Kitty Crowtherröl ír.
Amint azt a Göteborgs Postenböl tegnap megtudtam, Kitty nem szereti a számítógépet, kizárólag kézzel rajzol. Úgy dolgozik, mint egy filmkészítö. Elöször figurákat rajzol, és köréjük épít fel egy történetet. 20 saját könyve van. Szeptemberben pedig ellátogat a Göteborgi Könyvvásárra.
Larry Lempert, az ALMA-zsüri elnöke elmondta, hogy Kittyt már korábban jelölték a díjra, és a zsüri két-három éve fontolgatta, hogy ö kapja meg a díjat.
A riporter szerint többen azt hitték, hogy az idén egy afrikai író nyeri majd a díjat. Mire Larry Lempert azt válaszolta, hogy nem akarnak politikailag korrektek lenni. Tehát nem az egyes földrészek szerint fogják odaítélni a díjat.
Ma este néztem a tévében a Go´kväll (Jó estét) címü müsort, ahol a két recenzens, a felnött könyvek mellett (mindig van krimi, mert ez a krimik országa) egy-egy gyerekkönyvet is javasolt.
A könyvtárban Kitty Crowther három könyvét találtam meg munka közben. Ezek közül az Ivo & Vera på bio (Ivo & Vera a moziban) címüt kölcsönöztem.
A felnött Ivo elviszi moziba az óvodáskorú Verát. Mindketten rovarok. Vera persze magával viszi mind az öt játékállatát. Ivo beleegyezik, de akkor szót kell fogadniuk. (Úgy látszik, ha az ismert Erikson & Lindgren Kiadó ad ki egy könyvet, akkor még ez a megfogalmazás is elfogadott! Hm... ) Természetesen elöadás közben Vera és az összes állat szomjas lesz. Így kimennek a büfébe, ahol ottfelejtik az egyik állatot, aki aztán megkerül. A történet végtelenül egyszerü, a képek pedig magukért beszélnek. Valamennyi kisgyerekes szülö magára ismer.
Kitty elmondta, hogy ö egyszer egy áruházban veszett el gyerekkorában, és akkor nagyon megijedt.
Üdvözlettel Göteborgból, ahol nyílnak a hóvirágok:
Melissa
Kitty Crowther képei
Ezen a héten több gyerekirodalmi esemény is történt. Ha március, akkor gyerekírok járják egy hétig a könyvtárakat és iskolákat Göteborgban, és olvasóikkal találkoznak. Az idén ingyenes volt az a vacsora, ahol a gyerekkönyvírók bemutatkoznak a könyvtárosoknak és pedagógusoknak. Talán ennek köszönhetöen annyi volt a jelentkezö, hogy több könyvtáros ismerösöm nem jutott be. Én sem. De nem bánom annyira, mert három egymás utáni évben részt vettem, így szívesen adom át a helyet másoknak. Bár mindig érdekes az írókat, illusztrátorokat hallgatni. Szerencsére a többségük beszélni is tud, nemcsak írni vagy rajzolni.
Ma volt a Könyvkóstoló is Göteborgban, ahol a Svéd Gyerekkönyv Intézet munkatásai ismertették azt a dokumentumot, amit a 2009-ben megjelent 1600 gyermek- és ifjúsági könyvröl állítottak össze. Sajnos, erre nem tudtam elmenni, mert helyettesítenem kellett azt a kolléganöt, aki részt vett a rendezvényen. Úgy hallottam, kb. száz jelentkezö volt.
A harmadik esemény természetesen az Astrid Lindgren Emlékdíj. Most minden újság Kitty Crowtherröl ír.
Amint azt a Göteborgs Postenböl tegnap megtudtam, Kitty nem szereti a számítógépet, kizárólag kézzel rajzol. Úgy dolgozik, mint egy filmkészítö. Elöször figurákat rajzol, és köréjük épít fel egy történetet. 20 saját könyve van. Szeptemberben pedig ellátogat a Göteborgi Könyvvásárra.
Larry Lempert, az ALMA-zsüri elnöke elmondta, hogy Kittyt már korábban jelölték a díjra, és a zsüri két-három éve fontolgatta, hogy ö kapja meg a díjat.
A riporter szerint többen azt hitték, hogy az idén egy afrikai író nyeri majd a díjat. Mire Larry Lempert azt válaszolta, hogy nem akarnak politikailag korrektek lenni. Tehát nem az egyes földrészek szerint fogják odaítélni a díjat.
Ma este néztem a tévében a Go´kväll (Jó estét) címü müsort, ahol a két recenzens, a felnött könyvek mellett (mindig van krimi, mert ez a krimik országa) egy-egy gyerekkönyvet is javasolt.
A könyvtárban Kitty Crowther három könyvét találtam meg munka közben. Ezek közül az Ivo & Vera på bio (Ivo & Vera a moziban) címüt kölcsönöztem.
A felnött Ivo elviszi moziba az óvodáskorú Verát. Mindketten rovarok. Vera persze magával viszi mind az öt játékállatát. Ivo beleegyezik, de akkor szót kell fogadniuk. (Úgy látszik, ha az ismert Erikson & Lindgren Kiadó ad ki egy könyvet, akkor még ez a megfogalmazás is elfogadott! Hm... ) Természetesen elöadás közben Vera és az összes állat szomjas lesz. Így kimennek a büfébe, ahol ottfelejtik az egyik állatot, aki aztán megkerül. A történet végtelenül egyszerü, a képek pedig magukért beszélnek. Valamennyi kisgyerekes szülö magára ismer.
Kitty elmondta, hogy ö egyszer egy áruházban veszett el gyerekkorában, és akkor nagyon megijedt.
Üdvözlettel Göteborgból, ahol nyílnak a hóvirágok:
Melissa
Kitty Crowther képei
2010. március 24., szerda
A 2010. évi Astrid Lindgren Emlékdíj nyertese Kitty Crowther
Kedves Bogi!
Az Astrid Lindgren Emlékdíj idei évi nyertese Kitty Crowther belga illusztrátor. Kitty Crowther 1970-ben született Brüsszelben. Az édesanyja svéd, az édesapja angol.
Kitty halláskárosodással született, ezért csak jóval késöbb tanult meg beszélni, mint kortársai. Az iskolában gyakran érezte magát egyedül.
Kitty Hollandiában nött fel, és az édesanyja ma Svédországban él.
Az 5 millió svéd koronából egy házat szeretne venni a fiai iskolájához közel, és egy nyaralót Svédországban, az édesanyja közelében.
Kitty 2008-ban részt vett Lundben az irodalmi napokon, ahol együtt rajzolt a svéd gyerekekkel.
Kitty Crowther 20 saját könyvet írt és illusztrált, ezen kívül gyakran illusztrálta más írók müveit, s ezeket belga, holland és francia kiadók jelentették meg. Mosonyi Aliz több történetét is illusztrálta, amelyek Franciaországban láttak napvilágot. (Ez a hír a "Kétszögletü egyenes" blogról származik.)
Svédül hat könyvét találom a Göteborgi Városi Könyvtár katalógusában.
A Rabén&Sjögrén Kiadó munkatársai nagyon boldogok, mert Kitty 4 könyvét ök adták ki svédül. (Igaz ugyan, hogy a kis Erikson & Lindgren jelentette meg, amelyik 2009-ben két másik kiadóval együtt beolvadt a Rabénba.)
Kitty komoly témákat dolgoz fel a könyveiben. Az egyik a halálról szól.
Reméljük, hamarosan a magyar gyerekek is olvashatják majd.
Üdvözlettel:
Melissa
2010. március 23., kedd
Új magyar gyerekkönyvek a Göteborgi Városi Könyvtárban
Kedves Bogi!
Pár éve megrökönyödve vettem észre, hogy eltűntek a magyar gyerekkönyvek a Göteborgi Városi Könyvtár gyerekrészlegéből. Mindjárt megkérdeztem, miért. ”Mert senki nem kölcsönzi őket” – hangzott a válasz. Igen, gondoltam, ilyen régi könyveket bizony nem sokan vesznek kézbe. Tehát a magyar gyerekkönyvek a raktárban vannak.
A nyáron Budapesten jártam, és több kiadóból is kaptam gyerekkönyvet. Ezek nagy részét most a göteborgi könyvtárnak ajándékoztam. (A kedvenceket megtartottam magamnak, és néhányat még most olvasok.)
A jó hír pedig, hogy ezeket a könyveket, amelyek 2000. után jelentek meg, kitették a gyerekkönyvtárba. Ígéretet kaptam, hogy új könyveket is fognak vásárolni, ha ezeket kölcsönzi valaki. Remélem, így lesz.
A következő kiadókat illeti köszönet a könyvekért: Animus, Ciceró, Generál Press, Könyvmolyképző, Móra, Naphegy, Presskontakt.
Üdvözlettel:
Melissa
Új magyar gyerekkönyvek a Göteborgi Városi Könyvtárban
Az elvarázsolt királykisasszony
Bálint Ágnes: Kukori és Kotkoda. A végtelen giliszta és más történetek
Békés Pál: A kétbalkezes varázsló
Békés Pál: Doktor Minorka Vidor nagy napja
Békés Pál: Lomtalanítás a Fehérlófia utcában
Berg Judit: Cipelő cicák a városban
Pár éve megrökönyödve vettem észre, hogy eltűntek a magyar gyerekkönyvek a Göteborgi Városi Könyvtár gyerekrészlegéből. Mindjárt megkérdeztem, miért. ”Mert senki nem kölcsönzi őket” – hangzott a válasz. Igen, gondoltam, ilyen régi könyveket bizony nem sokan vesznek kézbe. Tehát a magyar gyerekkönyvek a raktárban vannak.
A nyáron Budapesten jártam, és több kiadóból is kaptam gyerekkönyvet. Ezek nagy részét most a göteborgi könyvtárnak ajándékoztam. (A kedvenceket megtartottam magamnak, és néhányat még most olvasok.)
A jó hír pedig, hogy ezeket a könyveket, amelyek 2000. után jelentek meg, kitették a gyerekkönyvtárba. Ígéretet kaptam, hogy új könyveket is fognak vásárolni, ha ezeket kölcsönzi valaki. Remélem, így lesz.
A következő kiadókat illeti köszönet a könyvekért: Animus, Ciceró, Generál Press, Könyvmolyképző, Móra, Naphegy, Presskontakt.
Üdvözlettel:
Melissa
Új magyar gyerekkönyvek a Göteborgi Városi Könyvtárban
Az elvarázsolt királykisasszony
Bálint Ágnes: Kukori és Kotkoda. A végtelen giliszta és más történetek
Békés Pál: A kétbalkezes varázsló
Békés Pál: Doktor Minorka Vidor nagy napja
Békés Pál: Lomtalanítás a Fehérlófia utcában
Berg Judit: Cipelő cicák a városban
Bizi, Alexandra: A kislány, aki nem tudott aludni
Bosnyák Viktória: Analfa visszatér
Bosnyák Viktória: Klott Gatya, ne fárassz!
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Bosnyák Viktória: Analfa visszatér
Bosnyák Viktória: Klott Gatya, ne fárassz!
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Caroll, Lewis: Alice Csodaországban
Fekete István: Vuk, a kisróka
Finy Petra: A Tesó-ügy
Finy Petra: Lámpalány meséi. Történetek rossz alvókról
Funke, Cornélia: A tolvajok ura
Fekete István: Vuk, a kisróka
Finy Petra: A Tesó-ügy
Finy Petra: Lámpalány meséi. Történetek rossz alvókról
Funke, Cornélia: A tolvajok ura
Grimm: Az aranyhajú leány
Huseinović, Kašmir: Oszkár
Kiss Márta: A Sziklavirág. Jávai mesék és legendák
Lackfi János: Kövér Lajos színre lép
Marék Veronika: A csúnya kislány
Marék Veronika: Boribon a játékmackó
McDonald, Megan: Doktor Durrbele Dorka
McDonald, Megan: Durrbele Dorka, a látnok
Nógrádi Gábor: A bátyám zseni
Nógrádi Gábor: Galambnagymama
Nógrádi Gábor: Gazdag akarsz lenni te is? Bánj a pénzzel okosan!
Nyulász Péter: Miazami. Kitalálós versikék
Patherson, Katherine: Híd Terabithia földjére
Huseinović, Kašmir: Oszkár
Kiss Márta: A Sziklavirág. Jávai mesék és legendák
Lackfi János: Kövér Lajos színre lép
Marék Veronika: A csúnya kislány
Marék Veronika: Boribon a játékmackó
McDonald, Megan: Doktor Durrbele Dorka
McDonald, Megan: Durrbele Dorka, a látnok
Nógrádi Gábor: A bátyám zseni
Nógrádi Gábor: Galambnagymama
Nógrádi Gábor: Gazdag akarsz lenni te is? Bánj a pénzzel okosan!
Nyulász Péter: Miazami. Kitalálós versikék
Patherson, Katherine: Híd Terabithia földjére
Simon, Francesca: Rosszcsont Peti iskolai rémtettei
Simon, Francesca: Rosszcsont Peti vakarja a fejét
Szegedi Katalin: Álomcirkusz
2010. március 21., vasárnap
Bartis Attila: A nyugalom
Kedves Bogi!A Göteborgi Városi Könyvtárban találtam meg Bartis Attila A nyugalom címü könyvét. Persze, már hallottam róla, tudom, film is készült belöle. A könyvet a magyar kritikusok egy szavazáson beválasztották a 2000 óta írott 10 legjobb magyar könyv közé. A lista a Könyves blogon olvasható. Csak azt nem értem, miért kell egy könyvben ennyi szexnek lenni ahhoz, hogy az tetszen a kritikusoknak. Lehet, hogy a kritikusok többsége férfi? De félre a tréfával. A könyv valóban nagyon jó, s ráadásul az egyik szereplö könyvtáros.
A Nyugalom 2009. öszén megjelent svédül is, Stillheten címmel, (a svéd kritikusok sze
rint) Daniel Gustafsson kiváló fordításában.
rint) Daniel Gustafsson kiváló fordításában.A Nyugalom 2009 februárja óta kölcsönözhetö a göteborgi könyvtárakban, és eddig hárman olvasták. Megérdemel tehát egy kis reklámot.
Többet nem írok róla, akit érdekel elég információt talál az interneten.Ja, szerintem a magyar borító sokkal jobb, mint a svéd.
Sok-sok üdvözlettel:
Melissa
Attila Bartis: Stillheten
Kritika a DN-ben
Kritika a DN-ben
2010. március 14., vasárnap
Jonathan Allen: I´m not cute
Kedves Bogi! Helena Ferry a Barnbokprat blogon az egyik kedvenc képeskönyvemröl ír. Lefényképezett pár oldalt a könyvböl, így néhány illusztrációi is látható itt.
Jonathan Allen I´m not cute! vagy svédül Jag är inte söt! (Nem vagyok édes!) címü könyve a kisbagolyról szól, akit a barátai az erdöben édesnek neveznek. Ezen aztán nagyon bedühödik, mert ö nagy veszélyes ragadozómadár szeretne lenni és nem egy édes kis pipi. A könyv rendkívül humoros, annak ellenére, hogy KEVÉS szöveg van benne és az egyszerü képek dominálnak.
Üdvözlettel a napsütéses Göteborgból:
Melissa
Jonathan Allen további könyvei:
Salem Al Fakir - Keep On Walking Melodifestivalen 2010
Kedves Bogi!
Több millió svéddel együtt mi is minden évben követjük a svéd táncdalfesztivált. Ebben az évben - talán a tavalyi norvég nyertes miatt - sok helyes fiatal srác versenyzett. A döntöt végül egy 18 éves lány nyerte.
Akkor most az én kedvencemet teszem fel ide a blogra, aki a nemzetközi zsüri szavazata alapján az elsö helyen állt. Ö írta a dal zenéjét és szövegét is.
Salem Al Fakir édesapja Szíriából származik, édesanyja svéd. A bátyja, Nassim Al Fakir a svéd televízió Bolibompa címü gyerekmüsorának az egyik müsorvezetöje.
Üdvözlettel:
Melissa
Több millió svéddel együtt mi is minden évben követjük a svéd táncdalfesztivált. Ebben az évben - talán a tavalyi norvég nyertes miatt - sok helyes fiatal srác versenyzett. A döntöt végül egy 18 éves lány nyerte.
Akkor most az én kedvencemet teszem fel ide a blogra, aki a nemzetközi zsüri szavazata alapján az elsö helyen állt. Ö írta a dal zenéjét és szövegét is.
Salem Al Fakir édesapja Szíriából származik, édesanyja svéd. A bátyja, Nassim Al Fakir a svéd televízió Bolibompa címü gyerekmüsorának az egyik müsorvezetöje.
Üdvözlettel:
Melissa
2010. március 13., szombat
Janet & Allan Ahlberg – Bye bye baby
Kedves Bogi! Ildikó ma egy olyan képeskönyvröl ír, ami az örökbefogadás témájával foglalkozik.
Üdvözlettel:
Melissa
Janet & Allan Ahlberg: Bye bye baby
Pojken som ville ha en mamma
A kisfiú, aki szeretne egy anyukát
Janet és Allan Ahlberg az egyik legsikeresebb illusztrátor-író páros Angliában. A házaspár húsz éven keresztül készített közösen könyveket. Allan írta a történeteket, és Janet készítette az illusztrációkat. Egészen Janet haláláig, aki 1994-ben hunyt el rákban.
A Bye bye baby, 1989-ben jelent meg először Angliában – és még ebben az évben kiadták svédül.
A történet egy kisfiúról szól, akinek nem volt anyukája. Teljesen egyedül élt egy kis házban. Magának kellett ebédet készítenie, fürdővizet csinálnia, pelenkát cserélnie magán! Egy napon aztán útra kelt, hogy keressen magának egy anyukát. Útközben barátokra lel: találkozik egy cicával, játékmacival, csirkével és talál magának egy nagybácsit is. Amikor már nagyon elkeseredik, hogy sehol nem talál magának anyukát, arra jön egy hölgy babakocsival, aki épp keres valakit, aki az ő kisfia lenne! Így találnak hát egymásra anyuka és kisfia.
Hazamennek, és fürdés után, süti és tea mellett a nagybácsi mesél. Így kezdi a mesét: volt egyszer egy kisfiú, akinek nem volt apukája! Erre a kisfiú ismét útra kel, hogy keressen magának egy apukát, hiszen neki sincs. Először találkozik egy lóval, egy nyuszival, majd talál egy apukát is. A mese végére egy szép nagy család lettek.
Amikor ezt a mesekönyvet olvastam eszembe jutott egy internetes oldal, ahol örökbefogadottak illetve örökbefogadó szülők beszélgettek arról, hogy kinél hogy volt, mire emlékszik. Mikor mondták el neki, hogyan volt a történetük stb. Volt egy bejegyzés köztük, ahol a fórumozó azt írta, hogy ők örökbefogadott gyermekével az egymásra találást ünneplik és időnként felidézik egymásra találásuk történetét. Hogyan volt, amikor bejártak hozzá az otthonba, amikor hazajött stb. Ez egyébként egy szép emlék lehet gyermeknek és szülőnek is.
Allan és Janet Ahlberg mesekönyve is egy egymásra találás története. Így az örökbefogadó családok minden bizonnyal örömmel vennének egy ilyen könyvet a polcukon.
De persze nem csak ők. Ez egy szép, kedves képekkel illusztrált mese. Arra is rámutat, milyen jó hogy anyu, aki csinál fürdővizet és finom ebédet és milyen jó az ölében ülni, amikor mesél. Ahogy az angol alcím is írja: egy szomorú történet boldog véggel.
Amikor olvastam a könyvet kiváncsivá tett, vajon a szerzőknek van-e valami közük az örökbefogadáshoz.
Allant egy gyermekotthonból fogadták örökbe szülei. Egy interjúban pedig ezt a könyvet nevezi meg kedvencének.
Schnúr Ildikó
Janet & Allan Ahlberg: Bye bye baby
Pojken som ville ha en mamma
A kisfiú, aki szeretne egy anyukát
Janet és Allan Ahlberg az egyik legsikeresebb illusztrátor-író páros Angliában. A házaspár húsz éven keresztül készített közösen könyveket. Allan írta a történeteket, és Janet készítette az illusztrációkat. Egészen Janet haláláig, aki 1994-ben hunyt el rákban.
A Bye bye baby, 1989-ben jelent meg először Angliában – és még ebben az évben kiadták svédül.
A történet egy kisfiúról szól, akinek nem volt anyukája. Teljesen egyedül élt egy kis házban. Magának kellett ebédet készítenie, fürdővizet csinálnia, pelenkát cserélnie magán! Egy napon aztán útra kelt, hogy keressen magának egy anyukát. Útközben barátokra lel: találkozik egy cicával, játékmacival, csirkével és talál magának egy nagybácsit is. Amikor már nagyon elkeseredik, hogy sehol nem talál magának anyukát, arra jön egy hölgy babakocsival, aki épp keres valakit, aki az ő kisfia lenne! Így találnak hát egymásra anyuka és kisfia.
Hazamennek, és fürdés után, süti és tea mellett a nagybácsi mesél. Így kezdi a mesét: volt egyszer egy kisfiú, akinek nem volt apukája! Erre a kisfiú ismét útra kel, hogy keressen magának egy apukát, hiszen neki sincs. Először találkozik egy lóval, egy nyuszival, majd talál egy apukát is. A mese végére egy szép nagy család lettek.
Amikor ezt a mesekönyvet olvastam eszembe jutott egy internetes oldal, ahol örökbefogadottak illetve örökbefogadó szülők beszélgettek arról, hogy kinél hogy volt, mire emlékszik. Mikor mondták el neki, hogyan volt a történetük stb. Volt egy bejegyzés köztük, ahol a fórumozó azt írta, hogy ők örökbefogadott gyermekével az egymásra találást ünneplik és időnként felidézik egymásra találásuk történetét. Hogyan volt, amikor bejártak hozzá az otthonba, amikor hazajött stb. Ez egyébként egy szép emlék lehet gyermeknek és szülőnek is.
Allan és Janet Ahlberg mesekönyve is egy egymásra találás története. Így az örökbefogadó családok minden bizonnyal örömmel vennének egy ilyen könyvet a polcukon.
De persze nem csak ők. Ez egy szép, kedves képekkel illusztrált mese. Arra is rámutat, milyen jó hogy anyu, aki csinál fürdővizet és finom ebédet és milyen jó az ölében ülni, amikor mesél. Ahogy az angol alcím is írja: egy szomorú történet boldog véggel.
Amikor olvastam a könyvet kiváncsivá tett, vajon a szerzőknek van-e valami közük az örökbefogadáshoz.
Allant egy gyermekotthonból fogadták örökbe szülei. Egy interjúban pedig ezt a könyvet nevezi meg kedvencének.
Schnúr Ildikó
2010. március 6., szombat
Barnboken – a Svéd Gyerekkönyv Intézet folyóirata online
Kedves Bogi!A Svéd Gyerekkönyv Intézet Barnboken (Gyerekkönyv) című folyóirata mostantól a neten is olvasható.
A Barnboken 1977 óta jelenik meg és az egyetlen tudományos folyóirat a gyermek- és ifjúsági irodalom terén. A folyóiratot a Tudományos Tanács finanszírozza.
A cikkeket elismert kutatók írják a világ minden részéről. A fő nyelve a svéd, de a szerkesztőség arra törekszik, hogy angol, norvég és dán nyelven is megjelenjenek cikkek. Valamennyi cikket összefoglalnak angolul is.
A képen a második világháború idején Svédországba küldött finn gyerekek láthatók. A gyerekek nyakában cédula lógott a nevükkel, hogy a befogadó családok megismerjék öket. Az egyik cikk azzal foglalkozik, hogyan jelenik meg ez a téma a gyerekirodalomban.
Jó olvasást!
Üdvözlettel:
Melissa
Olvasd a Barnboken legújabb számát!
A Barnboken 2010/1. számában a következő angol nyelvű cikk olvasható:
"If you thought this story sour, sweeten it with your own telling" – Cross-cultural intertextuality in Susan Price's Ghost dance
Sanna Lehtonen
2010. március 5., péntek
2010. március 2., kedd
Paulovkin Boglárka: Róka és Egér új otthont keres
Kedves Bogi!Paulovkin Boglárka Róka és Egér új otthont keres címü mesekönyvét 2007. karácsonyán egy kedves magyar gyerekkönyvkritikus barátom küldte nekem. Bevallom, elöször nagyon modernnek találtam a képeket, aztán egyre inkább megtetszettek.
A történet két kis állatról szól, akiknek új otthont kell keresniük, amikor kivágják az erdö fáit. Vonatra ülnek, a nagyvárosba utaznak, a piacon megismerkednek egy kisfiúval, aki hazaviszi öket, a szomszéd nyugdíjas bácsinál pedig otthonra találnak.
Paulovkin Boglárka könyve olyan, amilyennek egy képeskönyvnek lennie kell. Szöveg és kép kiegészíti egymást. Tehát a kép nem azt mutatja, amit a szöveg mond, hanem azt, amit az nem árul el. És a magyar képeskönyvekhez képest kevés a szöveg. Nos, ha a Pagony honlapján belelapozunk, akkor látjuk, hogy a szöveg sokkal több volt, csak nagyon helyesen lerövidítették. Hiszen a képeskönyvek egyik célja az is, hogy beszélgetésre ösztönözze a gyereket és a felnöttet.
Ami ebben a könyvben nagyon jó, az a sok-sok szín. Az óvódáskorú gyerekek, akiknek ezt a történetet szánták, jól gyakorolhatják rajta a színeket. No meg a közlekedési lámpát is.
A könyvben három budapesti kép is látható: a pályaudvar, egy utcarészlet és a piac.
Ha én a Pagony Kiadó helyében lennék, nyomtatnék belöle száz példányt angolul, és a repülötéren árulnám a kisgyerekes turistáknak. Persze a magyar nyelvü változattal is megpróbálkoznék, hiszen gondolj csak bele, hány külföldön élö magyar fordul meg ott a gyerekével. A tranzitváróban mi általában a boltokat nézegetjük, és ha jó gyerekkönyvet találnék ott, biztosan vennék is. Így maradnak az újságok.
Róka és Egér Mazsolának is nagyon tetszett.
Sok-sok üdvözlettel:
Melissa
2010. március 1., hétfő
Anna-Clara Tidholm: Min familj (A családom)
Kedves Bogi!Ildikó, aki egy ideig Göteborgban él, új cikket írt a blogomra. Ezúttal egy új svéd képeskönyvvel ismertet meg bennünket.
Üdvözlettel:
Melissa
Anna-Clara Tidholm: Min familj (A családom)
Végre megtaláltam…
Egy alkalommal arról beszélgettem egy barátommal, vajon miért szerepel majd' minden képeskönyben „A sablon család” ? Tudjátok egy anyuka, apuka meg a gyerekek.
Ha a gyerekek azt a feladatot kapják – és sokszor kapják – hogy rajzolják le a családjukat. Mindenki keres rajta: anyukát meg apukát és testvéreket. Mert ugye úgy mondják az ovónénik, hogy a család az apuka anyuka meg a gyerekek. Legalábbis nekem azt mondták. Szóval mit érezhet ilyenkor az a gyerek, akinek nem ilyen a családja? Aki nem tud minden hozzátartozóját ezek közé a keretek közé besorolni.
Mert család sokféle van, és a lényege az összetartozás – Ezt mutatja meg a képeskönyv, amire ma leltem a városi könyvtárban.
Anna-Clara Tidholm zseniális könyvet készített gyerekszemszögből a családról. Ezt kerestem már egy ideje. A könyv egyébként egész új, 2009-ben jelent meg Svédországban.
Tizenkét gyerek mutatja be büszkén hozzátartozóit. A könyv szövege mindössze a családtagok dallamos felsorolására korlátozódik.
Itt mindenféle, az életben fellelhető családot láthatunk: egy anyukával apuka nélkül, csak apukával anyuka nélkül. Két anyukával és két apukával – azaz két meleg házaspárral. Elvált szülők – és azok új párjával féltestvérekkel, aztán persze van köztük igazi pachwork-család is. Ahol a három testvér más-más bőrszínű. A családokhoz persze a házi kedvencek – kutya, macska, vagy épp papagáj, s néhol a plüssmaci is hozzátartozik.
Érdekes a képi megoldás: a családtagok úgy vannak elhelyezve, hogy nagyobb családoknál érzékelhető, hogy kik élnek egy háztartásban.
Szerintem egy jól kitalált könyv: Egyszerűen mond sokat. Tökéletesen kielégíti a képeskönyveknek a beszélgetésre invitálás funkcióját. Milyen sokféle család van, illetve, hogy a világ nem sablonokból áll.
Végre megtaláltam…
Egy alkalommal arról beszélgettem egy barátommal, vajon miért szerepel majd' minden képeskönyben „A sablon család” ? Tudjátok egy anyuka, apuka meg a gyerekek.
Ha a gyerekek azt a feladatot kapják – és sokszor kapják – hogy rajzolják le a családjukat. Mindenki keres rajta: anyukát meg apukát és testvéreket. Mert ugye úgy mondják az ovónénik, hogy a család az apuka anyuka meg a gyerekek. Legalábbis nekem azt mondták. Szóval mit érezhet ilyenkor az a gyerek, akinek nem ilyen a családja? Aki nem tud minden hozzátartozóját ezek közé a keretek közé besorolni.
Mert család sokféle van, és a lényege az összetartozás – Ezt mutatja meg a képeskönyv, amire ma leltem a városi könyvtárban.
Anna-Clara Tidholm zseniális könyvet készített gyerekszemszögből a családról. Ezt kerestem már egy ideje. A könyv egyébként egész új, 2009-ben jelent meg Svédországban.
Tizenkét gyerek mutatja be büszkén hozzátartozóit. A könyv szövege mindössze a családtagok dallamos felsorolására korlátozódik.
Itt mindenféle, az életben fellelhető családot láthatunk: egy anyukával apuka nélkül, csak apukával anyuka nélkül. Két anyukával és két apukával – azaz két meleg házaspárral. Elvált szülők – és azok új párjával féltestvérekkel, aztán persze van köztük igazi pachwork-család is. Ahol a három testvér más-más bőrszínű. A családokhoz persze a házi kedvencek – kutya, macska, vagy épp papagáj, s néhol a plüssmaci is hozzátartozik.
Érdekes a képi megoldás: a családtagok úgy vannak elhelyezve, hogy nagyobb családoknál érzékelhető, hogy kik élnek egy háztartásban.
Szerintem egy jól kitalált könyv: Egyszerűen mond sokat. Tökéletesen kielégíti a képeskönyveknek a beszélgetésre invitálás funkcióját. Milyen sokféle család van, illetve, hogy a világ nem sablonokból áll.
Schnúr Ildikó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
