2010. december 15., szerda

Martin Widmark: Den dansande djävulen


Kedves Bogi!

A minap a Könymolyképzö Kiadó honlapját kerestem a google-on, és Martin Widmark honlapján kötöttem ki. Hogy miért, az még kiadói titok, azt hiszem.
Martin ebben az évben nem sok könyvet jelentetett meg, mostmár értem miért. Jövöre lát napvilágot az új 3 részböl álló sorozata. Az elsö könyv címe: Den dansande djävulen (A táncoló ördög). Nagyon kíváncsi vagyok a sorozatra. Azt hiszem nem fogok csalódni.
Az illusztrációkat a Hollywoodban élö Henrik Tamm készítette, aki filmesként dolgozik, és részt vett a Narnia és a Shrek megformálásában. Ha jól sejtem, ezek az illusztrációk még Peperóniában is megállják a helyüket.

Üdvözlettel:

Melissa

Olvass bele!






Se fler filmer hos Boktrailer.se!

2010. december 13., hétfő

Becca Fitzpatrick: Fallen ängel (Hush, hush)

Kedves Bogi!

Itt sorakoznak halomra rakva a könyvek, amikröl írni szeretnék. Legutóbb Becca Fitzpatrick Fallen ängel (Hush, hush) címü könyvét olvastam. Magyarul Csitt, csitt címmel a Könyvmolyképzö Kiadó jelentette meg.
Öszintén bevallom, nem vagyok szakértö angyal témában, így elég sokat tanultam olvasás közben. A könyv hösnöje, az elsö gimnazista Nora, beleszeret új osztálytársába, a misztikus Patchbe. De vajon megbízhat-e a fiúban? Az ösztönei azt sugallják, hogy nem.
Mint kiderül, Patch bukott angyal, akinek két választása van: 1. emberré válik, de akkor meg kell ölnie egy nefilt vagyis ember és angyal leszármazottját, 2. örangyalként visszatérhet a földre. Mondanom sem kell, hogy a fiúnak semmi kedve örangyallá válni. Elhatározzá hát, hogy megöli Norát. Csak egy a bökkenö: beleszeret a lányba.
A könyv végét nem szeretném elárulni. Azt hiszem, sok mindenkinek tetszik majd azok közül, akik a Twilight-sorozatot olvasták.

Üdvözlettel:

Melissa

2010. december 5., vasárnap

Papa, ne már! - Interjú Nógrádi Gáborral


Legújabb könyved, a Papa, ne már! egy nagypapa és 12 éves fiúunokája kapcsolatáról szól. Hogyan jutott eszedbe ez a téma?

Magam is nagyapa vagyok és nyíregyházi. Én ugyan talán nem vagyok ilyen Papa, de apámból, magamból és a Sose halunk meg c. film Gyuszi bácsijából össze tudtam gyúrni a figurát. A téma örök témám egyik feldolgozási formája. Az örök téma: miért nem érti meg az egyik ember a másikat, bár - úgymond - szereti? Erről szól minden könyvem, plusz az életem. Erről szól a Petepite, Az anyu én vagyok, A bátyám zseni, meg persze a verseim is. A Papa, ne már! folytatása egyébként 2011. könyvhetére a boltokban lesz, ha minden igaz. Legalábbis erről állapodtam meg éppen ma Dóka Péterrel, a Móra Kiadó szerkesztőjével.

A könyvben a Papa szokatlanul szabadszájú, és olyan kifejezéseket használ, amelyek eddig nem fordultak elő a magyar gyerekirodalomban. Nem tartasz a kritikától?

Nem tudom, melyik kifejezésről van szó. Bizonyos szavakat, amelyeket mások nem kedvelnek írott szövegekben, de a hétköznapokban általánosan használatosak, gyakran leírok, hogy kimondásukat természetessé tegyem, amint tartalmuk is természetes, és emberi. (Mellesleg ezért adtam ki anno Dan Höjer svéd szerző Kis fütyikönyvét és Kis puncikönyvét.) A tabuk tönkreteszik az emberek életét. Számtalan emberi élet megy tönkre, házasság fut szakadékba, lelki egyensúly borul fel, mert az emberek nem mertek valamiről beszélni a legközelebbi hozzátartozóik előtt sem, és prüdériából nem kérdezték meg ifjabb korukban, amit meg kellett volna kérdezniük.

Ha jól tudom, olvastál már fel a könyvből író-olvasó találkozók során? Hogyan fogadják a gyerekek? És a felnőttek?

Éppen ma is ebből a könyvből olvastam fel a Heves megyei Viszneken. Még a Segítség, ember! állatmonológjaival sem volt ekkora sikerem, pedig az húsz éve "mindig bejön". Persze a siker sokkal nagyobb, hogy ha Gergely fiam olvassa fel. Gondolom, a színházi rutinja miatt... A felnőttek persze még a gyerekeknél is jobban nevetnek a Papán, csak eltakarják a szájukat...

Köszönöm az interjút.

(Az interjú 2010. november 30-án készült.)

Nógrádi Gábor: Papa, ne már!

Kedves Bogi!

Igazi önfeledt szórakozást ígér Nógrádi Gábor legújabb könyve, a Papa, ne már! A könyv a nagypapa-unoka kapcsolatról szól.
”Samu szereti a Papát. Szereti, ha háromszáz kilóméterre van tőle, de megőrül, ha csak három méterre.” – olvasom a könyv hátoldalán.
A Papa miután megözvegyül, felköltözik Pestre a lányához. Emiatt aztán Samunak össze kell költözni a kishúgával, Bibivel. De ez még nem minden. Samunak ettől fogva nincs egy nyugodt perce sem, mert a Papa mindenütt ott van, mindenbe beleszól. Még csajozik is, és rendkívül szabadszájú.
Azt hiszem, ha Peperóniában élnék, és nem Szendvicsországban, megbotránkoztam volna a fürdőszobajeleneten. A Papa ugyanis nyugodtan besétál, amikor a 12 éves Samu zuhanyozik. Mint tudjuk, a kamaszok szégyenlőssé válnak, és ki nem állhatják, ha a felnőttek ruha nélkül látják őket. A Papát ez viszont egyáltalán nem érdekli. Sőt, minden szót kimond, amit gondol. Ahogy az életben ki is mondjuk őket, valljuk be. Nade egy gyerekkönyvben?!
A sok humoros helyzet ellenére azért végig érezhető a nagypapa és az unoka közötti szeretet.
Az egyes fejezetek önmagukban is megállják a helyüket, kiválóak hangos olvasásra.
Mostmár csak arra lennék kíváncsi, a gyerekek vajon hogyan fogadják. Arra meg méginkább, vajon mit szólnak a tanárok és persze a szülők.
A Móra Kiadó honlapján bele is olvashatsz.

Üdvözlettel Göteborgból, ahol mindent fehér hótakaró borít:

Melissa
Kapcsolódó cikk:
Pozsár Edit és Nógrádi Gábor új könyve digitális változatban