Eddie az anyukájával és az apukájával egy házban lakik. A
kisfiú kap egy babakocsit, amivel ádázul rohangászik a szobában. Apa
poszívózik, anya a ruhákat pakolássza, Eddie pedig elbújik a fürdőszobában a
ruháskosárban. ”Keressetek meg!” – kiáltja. De anya meg apa nem keresi. A
kiságy fölé hajolnak, és a kisbabát becézik. Ő is itt lakik ebben a házban, és
ugyanaz az anyukája és az apukája. A helyzet nemcsak a kisfiúnak szokatlan,
hanem a szüleinek is.
Vajon mit lehet csinálni egy ilyen kisbabával, gondolkodik
Eddie.
”Meg szabad ölelni?” ”Igen, óvatosan.”
”Meg szabad etetni?” ”Nem, az öcsike túl kicsi.”
”Rá szabad lépni?” ”Nem! Egyáltalán nem!”
Eddie méregbe gurul. A szülők szerencsére rájönnek, hogy
vannak olyan dolgok, amiket közösen is lehet csinálni.
Számomra, egy dolog tűnik fel ebben a svéd képeskönyvben.
Az öcsikének piros babakocsija van, és rózsaszín ruhába öltöztetik. Így a
kritikusok sem szólhatnak egy szót sem, hogy a könyv nem eléggé gender.
Ebben a részben a kutyus gazdája, Betti elutazik, és Kiflit
a Nagypapára bízza. Kifli szerint nem is olyan könnyű valaki másnál aludni.
Másnap a Nagypapa postásként dolgozik, és a a cicáját, Sessant Kiflire bízza. A
cica pedig állandóan megszökik. Leugrik a postás biciklijéről, és kiszalad az
úttestre, elbújik az állatkereskedésben, felmászik a háztetőre, és eltűnik egy
építkezésen. De szerencsére előkerül, éppen mielőtt Nagypapa megjelenik. A
cirkuszi előadást pedig a legnagyobb egyetértésben nézi végig kutya és macska.
Egyszerű történet, mozgalmas képek sok-sok felfedeznivalóval.
És a svéd gyerekkönyvtradícióhoz híven gyerekcentrikus, hiszen Kifli vagyis egy
óvodáskorú gyerek szemével és érzéseivel láttatja a világot.
Ez a könyv azon (az errefelé jól ismert) könyvek sorába
tartozik, ahol az olvasónak újra és újra meg kell talánia egy dolgot a képeken.
Most a cicát, aki állandóan elbújik Kifli elől. A szöveg itt is, ahogy a svéd
képeskönyvekben általában, kevés.
Az utóbbi időben sok jó svéd képeskönyv jelent meg. Az egyik
Lotta Olsson Promenád (Séta) című könyve. Azon ritka művek közé tartozik,
amelyek versben íródtak. A színes és mozgalmas illusztrációkat Maria Jönsson
készítette.
A könyv szokatlanul a borító belső oldalán kezdődik egy
képpel. Apa este a díványon ül, kezében könyvvel (vagy már alszik is), a kisfiú
pedig kifelé tekint az ablakon a sötétbe, ahol házak sorakoznak. A dívány
fölött kép lóg ”Otthon, édes otthon” felirattal. A fekete-fehér illusztrációtól
elüt a különböző színekkel írott cím: PROMENAD.
A Provläs (Olvass bele) honlapon bele is lehet nézni a
könyvbe: Lotta Olsson Promenad.
A gyerek kérésére sétára indulnak. A következő oldal képei
pedig már vibrálnak a színektől. Minden házba bekukkantanak, és minden ház egy
életet rejt.
Vajon ki lakik a kicsi ablak mögött? A következő oldalpáron érkezik
a válasz, ahogy a többi kérdés esetében is.
A kicsi ablak mögött Jenny lakik az állataival, a kerek
mögött Búvár-Bérit, a nagy mögött Elmer, aki az űrrel tart kapcsolatot. Pierre,
Mustafa, Gerd, minden ház egy saját világ, mindegyik élet felfedezőút. A
keskeny ablak mögött Gunilla lakik, aki szemetet gyűjt, a régi ablak mögött
Kenneth, aki diszkózenére
táncol, a nyitott ablak mögött Berra, aki erdővé
alakította át a házát. A színes képek tele vannak részletekkel, amiket mind fel
lehet fedezni olvasás közben. A ritmusos szöveg olvasása pedig igazi élvezet.
Az Engelsfors trilógia második kötetét, aminek a címe Eld (Tűz)
az ősszel vettem meg Mazsolának, amikor megjelent. Először ő olvasta el, (a
Kört kétszer is, mert olyan jó), azután a barátnői. Én csak áprilisban jutottam
hozzá, s mivel Velencébe utaztunk, s nem akartam magammal cipelni a vaskos
kötetet, e-könyvként kölcsönöztem a Göteborgi Városi Könyvtárban, és Letto
olvasón olvastam el.
Mivel kíváncsi voltam, belenéztem néhány svéd blogbejegyzésbe,
és így megtudtam néhány részletet, amit igazán nem szerettem volna. Ezért most
ígérem, hogy lényeges dolgokat nem árulok el a második részből.
A Tűz nem okozott meglepetést, amikor tavasszal megnyerte a
svéd Könyvzsűri 2012 versenyt az ifjúsági regény kategóriában. A Könyvzsűriben
a svéd gyerekek szavazzák meg az előző év legjobb svéd gyermek- és ifjúsági
könyvét. Évente 40 ezer gyerek szokott szavazni. A Kör az előző évben nyert.
A Tűzben folytatódik a lányok harca a gonosz ellen. A
második osztály egy szokatlanul forró nyár után kezdődik, és Anna-Karin érzi,
hogy valami nincs rendjén. Furcsa dolgok történnek az erdőben.
A második rész ugyanolyan izgalmas, mint az első. A
sírfelbontás megborzongat. A Tanács fontos szerepet kap, s Anna-Karin bírosági
tárgyalásánál újra eszembe jut Harry Potter. A tárgyalásnál egyébként nagyon
furfangos megoldással szolgál Mats és Sara.
Elias anyukája megalapítja a Pozitív Engelfors csoportot,
amihez egyre többen csatlakoznak a kisvárosban. A csoport a pozitív
gondolkodásra épül, mi szerint a gondolat hatalmával mindent meg lehet
gyógyítani. Egy idő múlva azonban a csoport hatalmába keríti az egész várost, s úgy tűnik,
csak a lányok ismerik fel, hogy a vezetői valami rosszban sántikálnak. A
lányoknak fel kell ismerniük, ki barát és ki ellenség, és fel kell készülniük az
apokalipszisra.
A szerzők mesterien ábrázolják a lányok között alakuló és
elmélyülő kapcsolatokat. Az én kedvencem Minoo, s azt hiszem ezzel nem vagyok
egyedül.
A Tűz olvasása közben a leginkább arra voltam kíváncsi,
meghal-e valaki ebben a részben a szereplők közül. Nos, a könyv végén ez is
kiderül.
Izgatottam várom a harmadik részt, aminek a címe Nyckeln
(Kulcs), és novemberben jelenik meg Szendvicsországban.
A svéd fiatalok azonban addig sem unatkoznak, hiszen
tavasszal kiadtak egy képregényt, Berättelser från Engelsfors (Elbeszélések Engelsforsból).Ebben nyolc történet olvasható, amelyek a mellékszereplőket mutatják be a Kör előtti és
a Tűz utáni időből. Természetesen azt is meg kellett venni márciusban Mazsolának, aki most
16 éves.
”Egy gyermek egyedül a könyvével valahol bent a lélek titkos szobáiban saját képeket alkot, amelyek minden mást felülmúlnak. Ezekre a képekre az embereknek szüksége van. Azon a napon, amikor a gyerekek fantáziája többé már nem tudja megalkotni öket, azon a napon az emberiség szegény lesz. Minden nagy dolog, ami a világban történt, elöször egy ember fantáziájában történt, és hogy a holnap világa hogyan fog kinézni, nagyrészt annak a képzelöerönek a mértékétöl függ, amit azok birtokolnak, akik éppen most tanulnak meg olvasni. Ezért van szüksége a gyerekeknek könyvekre.” Astrid Lindgren