Kedves Bogi!
Azt hiszem, a
magyar anyukák sokkot kapnak, amikor a gyerekeik svéd iskolába kezdenek járni.
Az osztályokban az idő fele fegyelmezéssel telik, alig van házi feladat, a
gyerekeknek nem tanítják meg az írott betűket, csak a nyomtatottakat, a
tudásanyag elenyésző. Ám csodával határos módon, azok a gyerekek, akik jó
szülői háttérrel rendelkeznek, később mégis érvényesülnek.
Amikor először
találkoztam Martin Widmarkkal a göteborgi könyvvásáron jópár évvel ezelőtt,
éppen ezt tettem szóvá, és megegyeztünk abban, hogy az arany középút lenne a
legjobb. Hiszen azt sem tartom jónak, ha fölöslegesen leterhelik a gyerekeket.
Akkor még nem
tudtam, hogy Martinnak olasz felesége van, így a kritikát valószínűleg otthon
is gyakran hallotta. Az olasz diákokat is jócskán ellátják házi feladattal.
Tavaly
szeptemberben a göteborgi könyvvásáron Martin Widmark, aki Szendvicsország
legközkedveltebb gyerekkönyvírója, telt ház előtt tartott előadást az „Olvasó
osztály” projektről. Az előadás végén ováció fogadta. De korátsem minden
pedagógus lelkes, hiszen az emberek többsége nem szereti a változásokat. És a
fiatal svéd pedagógusok nem emlékezhetnek rá gyerekkorukból, hogyan is kell
tanítani. A nyugdíjasok viszont igen.
Az előadás után
azt mondtam Martinnak: „De jó, hogy újra feltaláltátok a kereket! Sok erőt és
kitartást ehhez a munkához!”
Nagyon kíváncsi
lettem, amikor Németh Eszter, aki Grázban él, német nyelvű interjút talált
Martin Widmarkkal, és szerette volna magyarul is közreadni.
Bogikám, a
fordítás elkészült, és érdemes elolvasni. Köszönet érte Eszternek. Bevallom, én
néhol jókat mosolyogtam. Különösen az utolsó kérdést tartom szellemesnek, hiszen
Martin milliomos lett gyerekkönyvíróként, és ezt nem sokan mondhatják el
magukról.
Remélem, a svédek
példájából más országok is tanulhatnak.
Martin Widmark LasszeMaja Nyomozóiroda sorozata magyarul is olvasható.
Martin Widmark LasszeMaja Nyomozóiroda sorozata magyarul is olvasható.
Szép nyári
napokat kívánok, sok jó könyvvel.
Üdvözlettel:
Melissa
Melissa
Olvass engem!
Utat nyitni a gyerekeknek a könyvekhez - hogyan
lehetséges ez? Martin Widmark, svéd szerző a tanárokat szeretné tanítani.
Kindern den Zugang zu
Büchern öffnen – wie schafft man das? Der schwedische Autor Martin Widmark
möchte dies Lehrern beibringen. EIN INTERVIEW VON KATRIN HÖRNLEIN
A magyar fordítást Martin Widmark engedélyével
Németh Eszter készítette.
Die ZEIT: Widmark úr, hova lett a svédek olvasókedve?
A legutolsó PISA-felméréskor az országa már csak a 25 helyen állt.
Martin Widmark:
Kérdezze meg a barátait, milyen gyakran vesznek könyvet a kezükbe. A baráti
körömben mindenki azt válaszolja: ritkábban, mint öt évvel ezelőtt. Nincs abban
semmi meglepő, ha a gyerekek átveszik a felnőttek szokásait. Az egész társadalom
változott meg: mindannyian kevesebbet olvasunk.
ZEIT: Tehát nem lepődött meg a PISA-eredmények láttán?
Widmark: Nem, a
mi PISA-sokkunk 2011-ben megvolt. Már akkor világosan látszott, hogy ez csak
rosszabb lesz.
ZEIT: Ön egy évet nem a saját gyerekkönyvei írásának,
hanem egy olvasási projekt előkészítésének szentelt a svéd iskolások számára. Mit
is terveztek?
Widmark: A
projekt neve: „en läsande klass”, magyarul olvasó osztály. Összetrombitáltam egy
teamet, ami egyfajta szabályzatot dolgozott ki a jobb olvasásértés érdekében. Ezt
visszük el mind a 7500 svéd iskolába, elsőtől hatodik osztályig a gyerekeket
tanítani.
ZEIT: Pontosan mit kapnak az iskolák?
Widmark: Minden
iskola megkap áprilisig egy könyvet, praktikus utasításokkal és használati útmutatóval,
hogyan tudnak a tanárok szövegértés órát tartani. Kísérőnek létrehoztunk egy
weboldalt, ahonnan több száz szöveget lehet ingyen letölteni. Ennek érdekében
minden kiadót, rengeteg gyerekkönyv-szerzőt, és illusztrátort összetrombitáltam,
akik rendelkezésünkre bocsátják a műveiket.
ZEIT: Elmagyarázza a tanároknak hogyan tanítsanak?
Nem érzik úgy, hogy a tyúkszemükre lépett?
Widmark: Némileg
meglepődnek, de pozitív értelemben. Senkit sem kritizálok, és legfőképp nem
akarok az olvasóvá nevelés prófétájaként tetszelegni. Azért hívtam életre ezt a
projektet, mert megfigyeltem, hogy az iskolákban senki sem tudja, hogyan lehet
javítani az olvasásértést. Korábban magam is tanár voltam, én is akkor tanultam
meg.
ZEIT: Miért, nem tanulják ezt a tanárképzésben?
Widmark: Túl
keveset tanulnak róla vagy csak egy kis részét. Ezek semmi esetre sem új
felismerések, amikre mi hivatkozunk. A tanulmányok már a 80-as évek óta a
rendelkezésünkre állnak. De ez az ismeretanyag, ezek a tanulmányok nem
hozzáférhetőek. A tankönyvkiadók
birtokában vannak, de nem ingyenesek, hiszen el akarják adni a tanmeneteket. A
tudomány természetesen szintén ismeri, de az olvasáskutatás és a tanárképzés
között kevés és elégtelen az átjárás, összeköttetés. Ezt pótoljuk most. Be
akarom vinni ezt a tudást az iskolákba – elterjeszteni a tanárok között, mint
egy vírust.
ZEIT: Kíváncsiak vagyunk: mik az ajánlatai?
Widmark: Először
is fontos, hogy nem többet és többet olvassunk, nem a mennyiségre helyezzük a
hangsúlyt, hanem a gyerekekkel a szövegekről beszéljünk és vitatkozzunk velük.
Csak így lehet az értelmezőkészséget megalapozni. A módszert öt, egymásra épülő
elemre lehet bontani: 1. Jövendölés: Miről fog szólni a szöveg? 2.
Összefoglalás: saját szavakkal visszaadni a történet lényegét. 3. Az új,
ismeretlen szavaknál szünetet tartani, megpróbálni a megértésük után a
szövegben, szöveggel és a kontextusban, kontextussal együtt értelmezni. 4.
Kérdés feltevés: Miért dobja magát a srác ordítva a földre? 5. A történetet
megélni, átérezni, hatni hagyni: Milyen illatú a fű? Hogy néz ki a ház?
ZEIT: Ez nagyon egyszerűnek tűnik…
Widmark: Igen, ez
az öt stratégiai lépcső botrányosan egyszerű. Tapasztalt tanárok automatikusan
alkalmazzák, de a gyerekekkel először még meg kell tanítanunk.
ZEIT: Érkezett kritika?
Widmark:
Természetesen aggódnak néhányan, hogy az állami oktatásba kik szólnak bele.
Néhány embert idegesít, frusztrál, mert én az állami kontrollon kívülről aggitálok.
De mindenkinek elmondom, mennyire örülnék, ha az állam alkalmazna és megfizetne
ezért a munkáért. De ha nem teszi, akkor is csinálom tovább.
Zeit: Öt évvel ezelőttig tanított is. Jobban
olvastak akkoriban a gyerekek?
Widmark: Azt
mondanám inkább, hogy türelmesebbek voltak. Leültek és egy fél órát olvastak.
Sokkal nyugodtabbak voltak az osztályok.
ZEIT: Hogy tanított akkoriban?
Widmark: A
gyerekek elolvastak egy könyvet, magyarázatot (olvasónapló?) írtak róla és előadták a társaiknak. Az öt stratégiai
elemet, amit most el szeretnénk terjeszteni, nem ismertem akkoriban.
ZEIT: És a gyerekek ennek ellenére is jobbak
voltak az értő olvasásban. Manapság emiatt extra támogatásra szorulnak. Mi
siklott félre?
Widmark: Több oka
is van, szerintem. Az egyik az oktatás individualizálása. Nyolc éves
gyerekeknek kísérletezniük kell, és önállóan feltárni, kutatni különféle
témákat - például az első világháborút. Az egyikük fegyverekkel foglalkozik, a
másik az indulókkal, a harmadik a különféle uniformisokkal. Beültetik
őket a sarokba és két hétig hagyják egyedül dolgozni. Így nem tudnak átfogó
képet alkotni a részletekből és a töredékinformációkból. És hasonlóan
is olvasnak: betűket egymás után, de a szót magát nem. Így nem is értik.
ZEIT: Pillanat, szóval úgy véli, ez rossz útja a
tudás átadásának?
Widmark:
Igen, bár az individualizmus még nincs Németországban bevezetve az
oktatásba…
ZEIT: ...már majdnem...
Widmark: Na,
igen, nem éppen jó ötlet. Egyáltalán nem szerencsés, ha a gyerekek ilyen sokat
dolgoznak egyedül. Szükségük van útmutatóra és vezetésre. Természetesen nem
olyasvalakire, aki félelmetes vagy ijesztő lenne. De hagyjuk csak a tanárokat a
katedrán – vagy vigyük oda vissza.
ZEIT: És mik a további okok?
Widmark: A
gyerekek manapság túlterheltek (túlszervezettek, a Helikopter szülőségre
gondol). Alig van szabadidejük, nem unatkoznak. Amikor én gyerek voltam,
sokszor gondolkodtam: Pfú, mit is csináljak most? Ó, hát olvasok!
Ha a szülők azt
szeretnék, hogy olvassanak a gyerekeik, kapcsolják ki az internetet. A számítógép
a könyv igazi konkurenciája. Ott nem kell fáradtságosan kibetűzni a
szöveget, egyszerűen rá lehet klikkelni a videóra.
ZEIT: De az Önök weboldalán is van videó...
Widmark: Na,
igen, hát ez egy érdekes és vicces történet. Amikor elkezdtük kidolgozni a stratégiát
és a szabályokat, eszünkbe jutott, hogy lefilmezzük. Senkisem szeret útmutatókat
olvasni. Így a videó most öt perc alatt bemutatja, amit különben két óra alatt
olvasna csak át az ember. Ez egyébként nagyon jól bemutatja mi is történik manapság
az olvasási kultúránkkal.
ZEIT: Gondolja, hogy a könyvek fennmaradnak a szamítógép
mellett?
Widmark: Ha ezt szeretnénk,
meg kell tanítanunk a gyermekeinket olvasni. Hogyan élhetik át az olvasást,
miképp merülhetnek bele egy-egy könyvbe, akkor van esélyük a könyveknek a
számítógéppel és az internettel szemben. Ha a gyerekek csak betűznek, az
unalmas, győz a számítógép. Mi sem olvassuk önszántunkból a telefonkönyvet.
ZEIT: De az Internet és a számítógép nem fognak
csak úgy felszívódni...
Widmark:
Pontosan, így a gyerekeknek manapság duplán kell megtanulniuk olvasni:
könyveket és online. Ez hatalmas kihívás. Mi, itt Svédországban, az Internettel
nagyon korán, nagyon messze jutottunk, s most kapjuk a számlát a rosszabb
iskolai teljesítmények formájában. Hagytuk, hogy lenyűgözzön a technika, de
elfelejtettük az olvasást.
ZEIT: Az egyik legsikeresebb svéd gyerekíróként
Önnek is érdeke, hogy a könyvek megmaradjanak. Ez az igazi motivációja a
projektben?
Widmark: A
gyerekek már olvassák a könyveim, szóval ez ettől független. Maguknak a
gyerekeknek fontos az olvasás. Miért? Nos, képzeljen el egy nyolc éves fiút. Azzal
azonosul, amit a környezetében lát, és ott nincs túl sok szereplehetőség. A
legokosabb, legsportosabb vagy a legviccesebb lehet csak. Olvasva azonban
kitágíthatja a világát és megtapasztalhat más lehetőségeket is. Azokban az
osztályokban, ahol olvasnak, más légkört tapasztalok. Toleránsabbak,
alacsonyabb a versenyszellem, több a magabiztosság. Ez sarkall: szeretném, ha a
gyerekek bíznának abban, és át is élnék, hogy megtalálhatják a helyüket a
világban, hogy jók, úgy, ahogy vannak.
En läsande klass - honlap
