2012. június 28., csütörtök

A műfordítás rejtelmei – Kamper Gergely

Kedves Bogi!

Már jóideje felkerül néhány blogbejegyzésem a Könyvmutatványosok blogra is. A Kamper Gergellyel készített interjú elöször ott jelent meg. Gergellyel a Facebookon ismerkedtem össze.
Cassandra Clare Csontváros és Az angyal címü könyveiröl már írtam korábban. Cassandra Clare könyveit Kamper Gergely ülteti át magyarra.

Üdvözlettel:

Melissa


A műfordítás rejtelmei – Kamper Gergely

A Könyvmolyképző Kiadó számára te fordítod Cassandra Clare könyveit. Hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóval?
Van nekem egy jóbarátom, Szélesi Sándor író, akitől a kiadó pár évvel ezelőtt egy szép napon megkérdezte, nem tud-e egy használható fordítót, és ő tudott. Innentől ment, mint a karikacsapás.
Mikor határoztad el, hogy fordító leszel, és hogyan tanultad meg a szakma fortélyait? Tanulmányoztad, hogyan csinálják mások?
Első gimnazista koromban kezdtem el angolt tanulni, és szerelem volt első látásra. A kezdetektől igyekeztem minél többet olvasni angolul, ami akkor, a 80-as években, amikor nemcsak hogy az internetet, de még a kaposvári idegen nyelvű könyvesboltot sem találták fel, nem volt egyszerű feladat. Aztán meg sokat néztem félig horvát anyanyelvű apukámmal a mindent feliratosan adó zágrábi tévében az angol filmeket meg sorozatokat, és egyszer csak azon kaptam magamat, hogy erősen foglalkoztat, hogyan lehetne a mindenféle szövegeket megfogalmazni magyarul. Idővel neki is álltam magamnak fordítgatni, és addig próbálkoztam, amíg végül valamikor a 90-es évek elején megkaptam az első munkáimat.
Léteznek fordítóképzések, vannak ismerőseim, akik így kezdték a szakmát, néha tanárokon keresztül kapták az első munkákat, de sok magamhoz hasonlót is tudok, akik elküldték a munkáikat kiadóknak, aztán sikerrel jártak.
Magyar-angol szakot végeztél Nyíregyházán, aztán angolszakot Pécsen. Mennyit tanultál az egyetemen a gótikus irodalomról?
Erre röviden és velősen tudok válaszolni: semennyit. Vagyis teljesen nem zárnám ki azért ennyi év távlatából, hogy tanultam én ilyesmit, csak elfelejtettem, de valószínűbb az első verzió.
Biztosan Te is észrevetted, hogy az angolok egyszerűbben írnak. A magyar fordításokban gyakran kiszínezik a szöveget. Gondolok itt például arra, hogy angol párbeszédekben csaknem kizárólag a “said” kifejezést használják, sokszor még kérdésekben is. Mennyire rugaszkodsz el az eredeti szövegtől?
Nem írnak az angolok egyszerűbben. Vannak írók, akik egyszerűbben írnak, és vannak, akik nem, ez nem függ az anyanyelvüktől egyáltalán. Kétségkívül akadnak angolszász szerzők, akik lelkesen ismételgetik, hogy „he said” meg „she said”, de Joe Abercormbie, akinek az Első Törvény-trilógiáját volt szerencsém fordítani, jóformán le sem írta ezt a szót.
A „said”-ező írók esetében persze muszáj magyarul kreatívnak lennem, ilyenkor az ember hozzákölt valamit – „jelentette ki”, „állította”, „nyögte”,„súgta-búgta” bármi. Persze igyekszem mindig olyan lehetőséget választani, ami jelentésében és hangulatában illeszkedik az eredeti szövegbe, szóval nem jelent elrugaszkodást a lényegtől. Azt szoktuk mondani, hogy nem mondatokat fordítunk, hanem szöveget – és ebben az értelemben nem is nevezném az ilyesmit elrugaszkodásnak egyáltalán.
Mennyire dolgozol gyorsan? Hány órát ülsz naponta a gép előtt? Hogy bírja ezt a hátad? Sportolsz valamit? Egyáltalán hogyan telik egy napod?
Napi húszezer karakter az, amit normális minőségben képes vagyok megcsinálni, de hosszabb távon inkább csak tizenöt, de azt heti hét napon át. Persze függ ez a dolog erősen a szövegtől magától is. Ritkán fordul elő olyan nap az életemben, amikor egyáltalán nem fordítok.
Rengeteget ülök a gép előtt, meg sem tudnám mondani, hány órát. Éjszakai bagoly vagyok egyébként, a munka java részét este nyolc és úgy hajnali kettő között tudom le. Régebben tanítottam is angolt egy szakközépiskolában, akkor végképp nehéz volt mindent belezsúfolni egy napba, de ebben a tanévben már csak heti két napot dolgoztam óraadóként. Ha nem tanítok, délelőtt is igyekszem fordítani, de olyankor nem vagyok nagyon hatékony, 12 előtt egyszerűen nem fog az agyam.
Meg van nekem egy kedvesem, aki elolvas mindent, amit művelek, és általában délelőtt találunk rá időt, hogy megbeszéljük a szöveggel kapcsolatos javaslatait. A legjobb szerkesztőm, sokkal pöpecebb lesz tőle az anyag, amit kiadunk a kezünkből. A hátammal szerencsére nincs gondom, pedig amúgy ferde kissé a gerincem. Jó a székem talán vagy nem is tudom. Sportolni sportolok, teniszem, focizom csak úgy a rohangászás kedvéért is meg a városi kispályás bajnokságban is. Továbbá úszni járok a fiammal, és a tizedik Balaton-átúszásomra készülök (de lehet, ráér jövőre). Ki se bírnám rohangászás nélkül, világ életemben komoly mozgásigényem volt.
Mennyi idő telik el a fordítás leadása és a könyv megjelenése között? Mi történik azután, hogy elküldted a lefordított művet a kiadónak?
Miután leadtam a könyvet, a szerkesztő kezébe kerül, aki végigmegy rajta, és igazít a szövegen, ahol jónak látja. Ezután a korrektorok gondjaikba veszik a helyesírást, néha telerakják vesszőhibával, amik az én verziómban még nem voltak ott, a címlapos elkészíti a címlapot, a tördelő tördel, a nyomda nyomtat, és egyszer csak kész a könyv. Hogy mindez mennyi ideig tart, sok mindentől függ, így erősen változó, de erről már a kiadó sokkal többet tud, mint én.
Mennyit javít a szerkesztő a fordításon? Szoktál vele vitatkozni?
Szerkesztője válogatja. Van, aki többet változtat a szövegen, ezt nem nagyon szoktam szeretni, főleg ha nem látom az okát, de van olyan is, aki tényleg csak ott nyúl bele, ahol indokolt. Az is jó párszor előfordult, hogy nem is konzultáltam a szerkesztővel, csak a kiadott könyvben láttam viszont a munkája eredményét, bizonyos könyveknél, amik különösen közel állnak hozzám, azonban meg szoktam kérni őket, hogy mutassák meg a szerkesztett szöveget. Egy emlékezetes vitám volt csak, az arról szólt, hogy mennyire káromkodósan fordítsak egy eredetiben káromkodós szöveget, ebben végül a kiadóvezető döntött, és a káromkodásaim belekerültek a könyvbe.
Cassandra Clare könyvei közül először a Csontvárost olvastam. Figyeltem a fordítást olvasás közben, és úgy gondolom, a magyar szöveg vagány, férfias, egy nő talán másképpen fordította volna. Mi erről a véleményed? Ezt a sorozatot egy nő írta. Vajon változtat-e valamit a szövegen, ha azt egy férfi fordítja?
Nem igazán hiszek az ilyesféle sztereotípiákban. Nyilván nem én, a negyvenes pasi vagyok A Végzet Ereklyéi-sorozat célközönsége, de ez mint fordítót cseppet sem befolyásol, igyekszem hű maradni az eredeti hangulatához és stílusához. Amúgy nem is érzem, hogy összességében vagány vagy férfias lenne a fordítás. Bizonyos részei, elsősorban Jace karaktere, természetesen kellőképpen vagányak, de szerintem ezt minden jó fordító – legyen férfi vagy nő, idős vagy fiatal – hasonlóan oldotta volna meg, hiszen ezeken a helyeken az eredeti szöveg is vagány.
Hogyan fordítod a szleng kifejezéseket? Azokat a szavakat használod, amiket egyébként is használsz vagy tanulmányozod, hogyan beszélnek a mai fiatalok?
Ezen még nem gondolkodtam, írom, ami ösztönösen jön. Ez nyilván azt jelenti, hogy egyébként is használom ezeket a szavakat, de mivel tanárként elég sokat forgok mai fiatalok között, erősen bennem van, hogy ők hogyan beszélnek. Mindenképpen az a cél, hogy természetesnek hasson, ahogyan a szereplők beszélnek, bízom benne, hogy ezt mindig sikerül is elérnem.
A Csontvárosban az egyik szereplő, Alec homoszexuális. Mit gondolsz, nincsenek már tabuk az ifjúsági irodalomban?
Hát gondolom, vannak azért, pornográf jeleneteket nehezen képzelnék el egy ifjúsági regényben. Vagy nem is tudom, tabunak nevezném-e az ilyesmit, nyilván ma már mindenki megtalálhatja, amire igénye van.
Mindenesetre ha léteznek tabuk, akkor ma már józan ésszel és jó ízléssel húzzák meg a határt. Az mindenképpen jó dolog, hogy a másság bármilyen formája nem tabu, azt hiszem, Alec és Magnus szerelme is segíthet abban, hogy az olvasók természetes jelenségnek tekintsék a homoszexualitást.
Most Cassandra Clare Pokoli Szerkezetek című sorozatát fordítod. Az első rész, Az angyal áprilisban jelent meg. Mennyire más ez a sorozat? Nehezebb fordítani a technikai kifejezések miatt?
Nem éreztem nehezebbnek, a technikai dolgokra könnyen lehetett jó magyar megfelelőt találni. Mindig azt nehezebb fordítani, ahol a mondatok kacifántosabbak, Clare pedig elég hasonló mondatokat ír mindegyik könyvében, egyik sem volt nehezebb a másiknál.
Elárulnál nekünk valamit erről az új sorozatról? Hány könyvből áll? Olvastad mindet?
Az új sorozat tudomásom szerint egyelőre trilógiának készül, de hát így indult A Végzet Ereklyéi is, amiből az új tervek szerint hat rész fog készülni. Mindenesetre jelen állás szerint a Az angyal-t a Clockwork Prince és a Clockwork Princess című könyvek fogják követni. Nem olvastam őket, még nincsenek is nálam a kötetek.
Az angyal (Clockwork Angel) magyar címe körül volt némi vita. Neked mennyi beleszólásod van abba, hogy mi lesz a végleges cím?
Eddig általában az lett a magyar cím, amit javasoltam. Csak akkor nem volt egyáltalán beleszólásom a dologba, amikor a könyvből készült filmhez kellett igazodni, mint például a Kutyaszálló vagy a Tolvajok városa esetében. A Clockwork Angel magyar változatának én a „Mechanikus angyal” címet javasoltam, ami tulajdonképpen pontos fordítása az eredetinek. A kiadó döntött Az angyal cím mellett végül, ennek az okairól őket kell megkérdezni, őszintén szólva nekem ez egy kicsit semmitmondó így.
Az angyal minden fejezete egy idézettel kezdődik. Hogyan találtad meg a versek fordítását? Sokáig kellett keresgélned?
A Google sokszor a barátom volt, pár versnek pillanatokon belül meglett a magyar fordítása, legtöbbször azonban nem találtam a neten semmit. Elindultam hát a könyvtárba, és amit tudtam, kimásoltam verseskötetekből. Csakhogy ezután még mindig megmaradt a versek több mint fele, úgyhogy nem maradt más választásom, mint előásni a bennem rejtőző költőt, és rímeken agyalni meg szótagokat számolgatni. Határozottan élveztem amúgy, nagyon jó kis kihívás volt Tennysont és társait fordítani, ha csak pár sor erejéig is. Ahol nem szerepel külön a fordító neve a versek alatt, ott én voltam a bűnös.
Arról nem is beszélve, hogy a kötet elején lévő Elka Cloke-vers egyenesen Az angyal-hoz készült, így természetesen azt is nekem kellett lefordítanom. Ez egy Walt Whitman-i hangulatú szabadvers, rímekkel nem kellett foglalkoznom, inkább csak a hangulatot próbáltam megragadni.
Jut eszembe, a Csontváros elején szerepel egy Julius Caesar-idézet, amiből a sorozat címe  – Mortal Instruments – származik. A magyar cím – A Végzet Ereklyéi – a kiadó ötlete volt, és mivel ilyesmi Vörösmarty közismert magyar fordításában természetesen nem szerepel, le kellett fordítanom a darab könyvben szereplő tíz sorát. Így lettem Shakespeare-fordító.
Van-e olyan szereplő Cassandra Clare könyveiben, akit különösen kedvelsz?
Nem is tudom. A Végzet Ereklyéi főszereplői nekem annyira nem jöttek be, Jace-t kellemetlenül arrogánsnak találtam, Clary pedig többet nyüglődött, mint jól esett olvasni. Simont inkább kedveltem, a sorozat legszimpatikusabb szereplője pedig számomra Luke volt. Az ő mindent kezelni tudó higgadt bölcsessége ráfért a többi karakterre. Tessa sokkal összeszedettebbnek tűnik számomra Clarynél, és jobban is kedveltem, Will viszont simán Jace-klón.
Hol tartasz a Clockwork Prince fordításával? Mikor várható a könyv megjelenése?
Úgy tudom, az amerikai kiadó valamiért nem küldte még el a Könyvmolyképzőnek a kötetet, úgyhogy egyelőre el sem kezdtem fordítani, most teljesen mást csinálok. Az biztos, hogy még idén szeretnék megjelentetni, ha a kiadón meg rajtam múlik, sikerülni is fog.
Látsz-e valamiféle párhuzamot A Végzet Ereklyéi és a Pokoli Szerkezetek  között?
Nekem az az érzésem, hogy túl sok is van, legalábbis a Csontváros és Az angyal alapfelállása nagyon hasonló. Magányos tinilányról kiderül, hogy különleges, és rámenős, jó dumájú fiú bevezeti az árnyvadászok világába. Persze megértem Clare-t, hogy a jól bevált és sikeres receptet alkalmazta, de én valahonnan nagyon máshonnan indultam volna neki egy új sorozatnak.
Mennyi időbe telik egy-egy könyvet lefordítani?
Könyve válogatja, és nem csak a szöveg hosszán, de a mondatok nehézségén is múlik, meg azon is, hogy mennyire szeretem csinálni. Persze utóbbi szempontot kiiktatom amennyire lehet, de mégiscsak nagyobb kedvvel ül le az ember ahhoz, amit jobban élvez.
Cassandra Clare könyvei például nagyjából két hónap alatt készülnek el.
Összeszámoltad, hány oldalt fordítottál le eddig összesen a két sorozatból?
Eddig nem, de most igen, az öt könyv összesen több mint 3 700 000 karaktert tartalmaz. Oldalszámot sajnos nem tudok most mondani, mert nincsenek kéznél a könyvek, de jó sok.
Most mit fordítasz?
Philip Carlo The Ice Man című könyvét. Egy több New York-i és New Jersey-i maffiacsaládnak is dolgozó bérgyilkos igaz története.
Milyen könyveket olvasol a szabadidődben?
Édeskevés szabadidőmben sajnos esélyem sincs annyit olvasni, mint szeretnék. Azért elég sok minden a kezembe kerül persze a klasszikusoktól a krimiken át a tudományos ismeretterjesztésig. Örök kedvenc írómat mindazonáltal könnyen megnevezem. Kurt Vonnegut az.
Köszönöm az interjút!

2012. június 9., szombat

Cassandra Clare: Az angyal


Kedves Bogi!

Cassandra Clare Az angyal (Clockwork Angel) című regényében is árnyvadászok szerepelnek, mint ahogy ”A halál ereklyéi” (Csontváros, Hamuváros, Üvegváros, Bukott angyalok városa) sorozatban. A történet azonban nem a mában, hanem 1878-ban játszódik Londonban. Az embereket itt is mondénoknak hívják.
Therese Gray nagynénje Amerikában elhalálozik, a lánynak pedig el kell adnia a házat, amiben élnek, hogy kifizethesse a temetést. Tessa szülei 3 éves korában autóbalesetben meghaltak. Az édesanyja egy nyakláncot hagy rá egy medállal, ami egy angyalt ábrázol, és úgy ketyeg, mint egy óramű. A bátyja, Nathaniel egy hajójegyet küld neki, amivel Londonba utazik. A kikötőben a testvére helyett a Sötét Nővérek (Mrs. Black és Mrs. Dark) várják. Rabként tartják fogva a Sötét házban, és mivel a lány tudtán kívül különleges képességekkel bír, megtanítják neki, hogyan tud más emberekké átváltozni. Tessa Eidolon vagyis Alakváltó, egyfajta boszorkánymester, de különös módon nem visel démonjelet. (A boszorkánymesterek emberek és démonok leszármazottai, s mint félvérek, nem tudnak utódot a világra hozni.)
A nővérek szolgálója, Miranda egy automaton vagyis mechanikus lény. Ma robotnak hívnánk. A ház eldugott részében emberekkel és robotokkal kísérleteznek, mint később kiderül.
A Sötét Nővérek egy nap közlik a lánnyal, hogy kiképzése befejeződött, és a Magiszter feleségül veszi. (Nos, hogy ki is a Magiszter valójában, csak a regény végén derül ki.) Tessa azon töpreng, hogyan kéne megszökni, amikor egy felettébb jóképű fiatalamber, Will lép be a szobájába, és társaival együtt kimenti a házból.
William Harondale 17 éves árnyvadász vagy nephilim, aki a londoni Intézetben él. Az árnyvadászok otthona Idris, de több városban is vannak Intézeteik, hogy onnan vegyék fel a harcot a démonok ellen, akik az embereket veszélyeztetik. Az Intézetek megszentelt területen épültek, és rendelkeznek egy helyiséggel, ahol néha menedéket nyújtanak a földöntúli lényeknek. A vámpírokkal, a vérfarkasokkal és a boszorkánymesterekkel szövetséget kötöttek, és ennek betartását is ők felügyelik.
A londoni Intézet vezetője, Henry, egy szórakozott tudós, akit csak a különféle szerkezetei érdekelnek. Az Intézetet valójában a felesége, a 23 éves Charlotte vezeti. Itt él még James Carstairs és Jessamine Lovelace, valamint Sophie, Agatha és Thomas a szolgálók.
Tessa barátságot köt a beteges Jemmel, de Willbe lesz szerelmes. Az árnyvadászok odaadják a lánynak a Kódexet, hogy többet tudjon meg róluk.
”A kódexböl Tessa megtudta, hogy minden árnyvadász egy Raziel nevű arkangyaltól származik, aki átadta az első nephilimnek a Szürke Könyvet, tele ”a Mennyek nyelvével” – azaz fekete rúnajelekkel, amelyek Willhez és Charlotte-hoz hasonlóan az összes árnyvadász testét borították. A Jeleket egy irón nevű eszközzel festették a bőrre – azzal a különös, tollra emlékeztetö tárggyal, amivel Will az ajtóra is rajzolt a Sötét házban. A Jeleknek a nephilimek számos területen hasznát vették: gyógyítani lehetett velük, emberfeletti erőt és sebességet kölcsönöztek nekik, és az álca nevű varázslat segítségével akár el is rejthették őket a mondénok szeme elől.” (Cassandra Clare: Az angyal. Könyvmolyképzö Kiadó, 2012. p. 103.)
A Magiszter robotokból épít hadsereget, s már csak az árnyvadászok által az Intézetben őrzött démonenergiát kell megszereznie, hogy a robotokat életre tudja kelteni. Vajon sikerül-e neki?
Az Angyal sötét fantasy sok-sok humorral fűszerezve. Ráadásul romantikus. A könyvben utalás történik Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényére, s számomra Will Mr. Darcyra, Tessa pedig Elizabeth Bennethre hasonlít. Mivel a viktoriánus Angliában játszódik, és mechanikus szerkezetek vannak benne, stempunk a műfaja. Cassandra Clare kitűnően érti a cselekmény szövését. A történet váratlan fordulatokban gazdag, s ezért nehéz letenni a könyvet.
Bogikám, feltétlenül olvasd el! Hamarosan megjelenik a folytatása is, a Clockwork Prince magyarul.

Üdvözlettel:

Melissa

Ps.: A Könyvmutatványosok blogon kiváló összefoglaló olvasható a steampunkról, ami egyre népszerübb az ifjúsági- és a fiatal felnötteknek szóló irodalomban.

Cassandra Clare: Az angyal + Steampunk kisokos

2012. május 23., szerda

Cassandra Clare: Csontváros


Kedves Bogi!

Az utóbbi időben több fantasyt is olvastam, és mintha egy trendet vélnék felfedezni. A fantasy-láz Harry Potterrel kezdődött, s a népszerű sorozatot számtalan ifjúsági regény követte ebben a műfajban. Számomra úgy tűnik, hogy a kiválaszott fiú szerepét, a kiválasztott lány szerepe vette át. Hogy ez minek köszönhető, fogalmam sincs.
A francia Harry Potter neve Ocksa Polock. Magyarul még nincs, de hamarosan lesz.
Kerstin Gier Rubinvörös, Zafírkék, Smaragdzöld sorozatában is lány a kiválasztott.
Nincs ez másként Cassandra Clare A halál ereklyéi című 4 részes sorozatában sem. A könyveket a Könyvmolyképző Kiadó honlapján fedeztem fel. Az egyik göteborgi kollégám mind a négy részt olvasta angolul, és nagyon jónak találta. Így aztán kíváncsivá tett. Neki egy kislány javasolta a sorozatot a könyvtárban.
Kértem egy Csontváros olvasópéldányt a kiadótól, s amikor olvasni kezdtem, felfedeztem, hogy legalább olyan jó, mint Rowling regényei, csak a gimnazista korosztályt célozza még, s irtó jó humora van. (A Bookline.hu-n 148 szavazatot kapott.) A kiváló fordítás Kamper Gergely munkáját dícséri, akivel alkalmam volt összeismerkedni a Facebook-on.
Tehát újra egy kiválasztott, s újra egy lány. A Csontváros főhőse Clary Fray, egy átlagos New Yorki-i diáklány, akinek az élete egyik napról a másikra megváltozik. Gyerekkori barátjával, Simonnal, aki mellesleg szerelmes belé, egy éjszakai klubban, a Pandemoniumban szórakozik. A lány felfigyel egy kékhajú fiúra, akit három másik, mások számára láthatatlan fiatal követ. A lány utánuk lopódzik, és szemtanúja lesz, amint a fiút elteszik láb alól. De előtte még bejelenti, hogy Valentine visszatért.
A három különös tetoválásokkal ékesített ifjú árnyvadász (Jace, Alec és Isabelle), akiknek az a feladata, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. Vagyis azoktól a gonosz szellemektől, akik más dimenzióból származnak.
A Csontvárosban mondinak hívják az embereket.
Nemsokkal ezután elrabolják Clary édesanyját, őt pedig majdnem megöli egy démon.
Clary Jace segítségével menedéket talál az Intézetben, s később az is kiderül, hogy az anyukája is árnyvadász volt. Ám amikor a 2 éves fia, Jonathan Clare megégett egy tűzvész során, szakított addigi életével. Clary elől pedig eltitkolja múltját. A lány úgy tudja, hogy az apja autóbalesetben halt meg, mielőtt ő megszületett.
Sokat olvasott könyvtárosok ilyenkor sejteni vélik, hogy ez a halottnak vélt kisgyerek még feltűnik később a könyvben. De vajon melyik szereplő lehet az?
Clary beleszeret Jace-be, de Alec személyében vetélytársra lel. Úgy vélem, merész dolog az álszent USÁ-ban egy homoszexuális fiú érzelmeit pozitív fényben feltüntetni egy ifjúsági regényben.
A Csontváros élvezetes, lebilincselő olvasmány, tele váratlan fordulatokkal. Ami a leginkább megfog az a könyv fiatalos humora. A párbeszédek igen életszerűek.
Már meg is vettem a sorozat második részét, a Hamuvárost.
Bogikám, ezt ne hagyd ki!
Ja, és 2013. nyarán film is lesz belőle.

Üdvözlettel  a nyárias Göteborgból:

Melissa

2012. május 13., vasárnap

Nógrádi Gábor Göteborgban


Kedves Bogi!

Tegnap délután Nógrádi Gáborral találkozhattak az érdeklődők Göteborgban.
A találkozó némi feszültséggel kezdődött, a göteborgi futóverseny miatt ugyanis ott ragadtunk a villamoson. A közönség szerencsére megvárt bennünket, így ha fél óra késéssel is, sor került a találkozóra.
Nógrádi Gábor sok humorral beszélt munkájáról, könyveiről és filmeiről. Szokás szerint többeket is elvarázsolt kiváló előadásával.
A találkozó végén lehetőség nyílt könyvvásárlásra és dedikálásra is.
Remélem, hogy a göteborgi gyerekek és szülők a jövőben sok Nógrádi Gábor által írt regényt olvasnak majd.

Sok-sok üdvözlettel Göteborgból:

Melissa

Ps.: Annyit még elárulok, hogy Nógrádi Gábor kedveli a garnélarákot, a szendvicstortát és a lazacot. Ki tudja, talán valamelyik regényében ezek is szerepelnek majd.

2012. május 5., szombat

Gail Carriger: Soulless. Lélektelen


Gail Carriger Soulles. Lélektelen című regénye a Könyvmolyképző Kiadó Aranypöttyös sorozatában jelent meg áprilisban.
A regény hősnője, Alexia Tarabotti kisasszony 25 évesen vénlány Viktória királynő korában Londonban. A bálban, ahová két mostohatestvérével hivatalos, számára nem a bálterem, hanem a könyvtár jut osztályrészül. Ott pedig egy vámpírral akad össze, aki rátámad. Szerencsétlenségére nem tudja, hogy Alexia természeten túli lény, aki lélek nélkül született. S ezért a puszta érintésével vissza tudja változtatni a vámpírokat és a vérfarkasokat emberré.  Alexia kénytelen ártalmatlanná tenni a kóbor vámpírt, aki egyik bolyhoz sem tartozik. Ekkor hirtelen felbukkan a NYIHA (Természetellenes Személyek Nyilvántartó Hivatala) főnöke, a jóvágású Lord Maccon, aki mellesleg vérfarkas, Lyall professzorral egyetemben.
Eme haláleset események láncolatát indítja el. Miss Tarabotti meghívást kap Nádasdy grófnőtől, a vámpírkirálynőtől. Minő véletlen ez a név! (Mifelénk Báthory Erzsébetnek hívják.) Amint Alexia az esti látogatás után kilép a grófnő ajtaján, elrabolják. De Lord Maccon ezúttal megmenti.
A megtermett, szókimondó és határozott Alexia furcsa érzéseket kezd táplálni a mogorva farkasember iránt, s szerelmi együttlétük több ízben is mosolyt csal az olvasó arcára. A farkasok között a szukának kell kezdeményezni, amint azt miss Tarabotti megtudja.
Lyall professzor időközben kideríti, hogy Canterburyben rejtélyes módon eltünedeznek a kóbor vámpírok és a magányos farkasok. Vajon ki tünteti el őket és miért?
Többet igazán nem szabad elárulnom a cselekményből.
Olvasás közben azon gondolkodtam, vajon melyik korosztály kedveli ezt a stílust, amit steampunknak neveznek. Úgy tippelek, hogy mindazon hölgyek, akik szeretik a 19. században játszódó kosztümös filmeket. De talán a vámpírok és farkasemberek elriasztják a 40+ korosztályt. Hát, nem is tudom. A könyv mindenesetre könnyed, felhőtlen nyári szórakozást ígér.

Sok-sok üdvözlettel Göteborgból:

Melissa

2012. április 1., vasárnap

Kate DiCamillo: Tigris, tigris, sárga láng

Kedves Bogi!

Nemrég jelent meg svédül Kate DiCamillo The Tiger Rising című könyve. A svéd címe Tigern. Magyarul a Könyvmolyképző Kiadó adta ki 2008-ban Tigris, tigris, sárga láng címen.

Kate DiCamillo regényei mély érzelmeket dolgoznak fel, és az írónő gyakran szimbólumokat használ. Itt sincs ez másként. A könyvben a 12 éves Rob Horton egy nap az erdőben sétál, amikor egy ketrecbe zárt tigrist fedez fel. Ugyanazon a napon új lány száll fel az iskolabuszra. Sixtine bátor, visszavág a csúfolódoknak az iskolában, és nyíltan kimutatja az érzelmeit.

Rob egy évvel korábban veszítette el az édesanyját, ezért költöznek Kaliforniába. Az apa felejteni akar, magába zárkózik, és még azt is megtiltja a fiának, hogy az édesanyja nevét kiejtse. A fiú magába zárja a gyászt, ami betegség formájában kerül felszínre.

A lábán kiütések jelennek meg, amik nem akarnak eltűnni. Mivel a szülők arra panaszkodnak, hogy a fiú megfertőzi a gyerekeiket, az igazgató azt kéri, hogy Rob ne járjon iskolába.

Sixtine is magányos. Azért költöztek ide az anyukájával, mert az apukája elhagyta őket. Sixtine állandóan azt várja, hogy az apukája érte jöjjön. Nem hajlandó elismerni, hogy csak áltatja magát.

Rob mindennél jobban vágyik a lány barátságára, de ahhoz arra van szükség, hogy meg merje nyitni a lelkét. A fiú elvezeti a tigrishez az erdőbe. Sixtine úgy gondolja, hogy a tigrist nem szabad fogságban tartani. Amikor Rob hosszas töprengés után rászánja magát, hogy kinyissa a ketrec ajtaját, a gyerekek rájönnek (ahogy Rob apja is), hogy bizonyos dolgokat, mint az emlékeket, a gyászt, a tigriseket nem lehet örökre bezárni.

Remélem, hogy ez a könyv sok gyerekhez eljut, mert igazán érdemes elolvasni, és elbeszélgetni róla. Hangos olvasásra is kivállóan alkalmas.

Még csak annyit jegyzek meg, hogy a svéd borító nagyon szép lett. DiCamillo könyveit a göteborgi Kabusa Böcker jelenteti meg svédül.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

2012. március 29., csütörtök

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi. 1. Kezdet

Kedves Bogi!

Igazi hiánypótló sorozat Leiner Laura Szent Johanna gimi című nyolc részből álló sorozata. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az első rész 2010-ben jelent meg, s nekem most januárban a 7. kiadást vették meg.

A Szent Johanna gimi francia tagozatos gimnázium Budán. Az első részben (Kezdet) a 9/B osztály első félévét követhetjük nyomon Rentai Renáta naplója alapján. Reni a gimnáiumban végre barátra talál az emós Virág és az okos Arnold személyében. A szerelem sem kerüli el, bár Cortezt inkább a gördeszkázás érdekli, mint ő. Kivéve persze, ha irodalom korrepetálásról van szó.

Reni imád olvasni, az általa szeretett könyveken keresztül talán Leiner Laurához jutunk közelebb. Örültem, amikor Nick Horby Betoncsók című könyvéről esett szó. Nekem is nagyon tetszett.

Reni igazi jó tanuló, csak rajzolni nem tud. Önbizalomhiányban szenved, ugyanez nem mondható el Kingáról, aki nemcsak az egyik legjobb az osztályban, hanem ezt még hangoztatja is.

Jó kis csapat a 9/B, sokféle jól megformált karakterrel. A félév végére össze is kovácsolódnak.

Nos, ha eddigi olvasmány- és filmélményeimre gondolok, úgy tippelek, hogy Reni inkább Arnoldhoz illik, mint Cortezhez. Ez a nyolcadik rész végén biztosan kiderül.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

2012. március 27., kedd

Kerstin Gier: Rubinvörös - Időtlen szerelem

Kedves Bogi!

Kerstin Gier Rubinvörös című regényét először a nyáron láttam Budapesten a könyvesboltban, s a szép borító magára vonta a figyelmemet. Nemrég kaptam belőle egy olvasópéldányt a Könyvmolyképző Kiadótól.

A regény elég talányosan kezdődik, s igazán csak akkor értjük meg a bevezetést, amikor már végigolvastuk a trilógia első részét.

Egy fiatal pár 1912. április 8-án Londonban a Hyde Parkban beszélget. Mint kiderül, egy olyan korból kerültek ide, amikor már van papírzsebkendő. Menekülniük kellett, hogy elrejthessék a kronográfot. Egy csecsemőt hagytak hátra, s így lehetővé teszik, hogy az elkövetkező 16 évben biztonságban éljen.

A történet azután a mában folytatódik. A főszereplő, a 16 éves Gwendolyn átlagos diáklány, aki a Saint Lennox Gimnáziumba jár Londonban. A családja azért elég fura. A nagymama, Lady Arista egy hatalmas házban lakik két lányával, Glendával és Grace-szel. Glenda lányát, a 16 éves Charlotte-ot egész életében arra készítették fel, hogy ő örökli majd az időutazásért felelős gént. Mindenki arra vár, hogy a lány szédülni kezdjen. Ez ugyanis biztos jele annak, hogy egy másik korban találja magát.

Az unokatestvére, Gwendolyn, aki gyerekkora óta szellemeket lát, döbbenten fedezi fel, hogy ő az, aki a gént örökölte. Háromszor is a múltban találja magát, mielőtt szól az édesanyjának, Grace-nek. Akkor egy szertartás során beolvassák a kronográfba, vagyis az időgépbe, amivel az időutazásokat szabályozni lehet.

A kissé ügyetlen és felkészületlen Gwendolyn azt is megtudja, hogy nemcsak a gént örökölte, hanem még a múltat is neki kell rendbe hozni. Ráadásul az anyukája szerint senkiben sem bízhat. Útitársul pedig a jóképű Gideont kapja, akibe menthetetlenül beleszeret. Kettőjüknek kell megtalálni a többi időutazót a múltban.

A könyvnek magyar vonatkozása is van. Az egyik idöutazó ugyanis Rákóczi, azaz Saint-Garmain gróf, aki Benedek Szabolcs A vérgróf címü regényében is feltünik.

Rubinvörös rendkívül szórakoztató, kalandos, humoros, néhol pedig félelmetes. S persze úgy ér véget, hogy rögtön olvasni szeretném a folytatást, a Zafírkéket. Még azt is elárulom, hogy harmadik rész is lesz, a Smaragdzöld.

Üdvözlettel Göteborgból:

Melissa

2012. március 18., vasárnap

Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret

Kedves Bogi!

Brian Selznick A leleményes Hugo Cabret címü könyve pár éve jelent meg Szendvicsországban. Akkor valahogy nem vonzott. Túl vastagnak, túl fekete-fehérnek találtam. Aztán most, hogy film készült belöle, a kezembe vettem, és teljesen magával ragadott.
Hugo Cabret Brian Selznick fomabontó könyvében, ami regény, képeskönyv és képregény is egyben, a francia film úttöröjére akad egy megfáradt öregemberben, titkokkal teli nyomozása során. Közben pedig barátra talál egy kislányban. Minden valóra válhat, amit egy ember megálmodott, de ha az embert megfosztják életcéljától, abba belerokkan.

A könyvet az új Kolibri Kiadó jelentette meg.

A Könyvmutatványosok blogon interjú olvasható a magyar kiadás fordítójával és szerkesztöjével.

Jó olvasást!

Melissa



2012. március 17., szombat

Kőszeghy Csilla: Hanna és Gubanc

Kedves Bogi!

Kőszeghy Csilla egy svédül megjelent kóreai képeskönyvért cserébe elküldte nekem legújabb gyerekkönyveit. Hanna és Gubanc mosolyra derít, jót szórakozom rajta.

Hanna sok időt tölt a papája fodrászüzletében. A hatalmas ablakból figyeli, ami az utcán történik. Sóvárogva szemléli a kutyákat, akiket a gazdáik sétáltatnak. Egyik nap egy fekete szőrgombóc gurul el a kirakat elött. Hanna kíváncsian a nyomába ered. Először felmosórongynak nézik, majd amikor egy kopasz úr fején landol, paróka lesz belőle. Még szerencse, hogy Hanna apukája nem nyírja le. Hiszen ez egy kis pulikutya! Éppen olyan, amilyenre Hanna vágyik.

A könyvet olvasva akaratlanul is Pompom jut az eszembe. ”Hogy kicsoda Pompom? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtani az alakját! Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább egy szőrsapkához hasonlít, ahogy ül az ágon.”

Gubanc is éppen így tudja változtani az alakját. S a történet végén persze a kislány és a kiskutya egymásra talál.

Kőszeghy Csilla a tőle megszokott humorral formálja és festi történetét. Csilla könyveiben (talán azért, mert Londonban is tanult) fekete emberek is felbukkannak.

Kedves kis történet. Azt hiszem, sok gyerek kedvence lesz majd.

Üdvözlettel Göteborgból:

Melissa