Kedves Bogi!
Amikor tavaly nyáron Peperóniában jártam, mindenkitől csak azt hallottam, hogy a magyar gyerekek nem olvasnak. Én meg sehogysem akartam elhinni, hogy ez igaz. Az év elején aztán megkérdeztem az egyik magyar ismerősömet, akinek a lánya most negyedikes: Valóban nem olvasnak a magyar gyerekek? Vesznek a magyar szülők könyvet ajándékba a gyerekeiknek? A következő választ kaptam:
”Nagyon kevesen vesznek könyvet ajándékba az ismerőseim közül sem, mert egy igazán jó könyv több ezer forintba kerül, és egyből ki lehet olvasni. Nem is nagyon van ideje a magyar gyerekeknek olvasni az iskolai kötelező tankönyveken kívül. A lányom is abbahagyta most még a zeneiskolát is, mert egészen egyszerűen nem fér bele a hétköznapokba semmilyen plussz elfoglaltság.Csak egy példa:
8-13:30 : tanórák
13:30-14:15: ebédelnek közösen
14:30-15:30 : délutáni házi feledat a napköziben
15:30-15:45: uzsonna
16: megyünk értük.
Mi már második éve hazajárunk ebéd után, mert nem készülnek rendesen fel másnapra a napköziben, és mindig 4 óra után kezdtük el itthon megtanulni a tanulós tantárgyakat. Szinte minden órán felelnek vagy dolgozatot írnak. Voltunk kint most is Ausztriában, és nagyon csodálkoznak ezen, mert ott a gyerekeknek egy tanévben tantárgyanként 2 db dolgozatuk van, s év közben nem nagyon kell számonkérésre készülniük. Itt szinte mindennapos a dolog.A téli szünetre is volt feladva 2 tantárgyból a témazáró dolgozatra való felkészülés, amit ma és holnap írnak meg 10-10 leckéből, ami tanulós tantárgy, nem olyan, mint a matek, amit gyakorolni kell esetleg. A gond az, hogy a lányom is még gyerek, aki minden nap szertene játszani az állatkáival, babáival, társasjátékkal, rajzolni akar, szánkózni, korcsolyázni.... Ezért hagytuk abba a zenét is, mert akkor ezekre nem maradt idő. (A hangszeren is elvárják és szolfézsból is a rendes gyakorlást és tanulást.) Karácsonyra az összes ismerősöm általában társasjátékokat is vett a gyerekeinek, mert nagyon szeretünk játszani, s igazán jó játékok vannak, amit még a felnőttek is élvezni tudnak. Viszont a jobb játékok 8-10 ezer forintosak, s ilyenkor szoktunk venni ilyeneket. A keresztgyerekeim 12 és 14 évesek, de még most is ilyen jó kis társasjátékot kértek, s egész szünetben állítólag minden nap játszott a család. Az ismerőseim között nem jellemző a DVD és a számítógépes játék ajándékozása. A könyvesboltban egyébként csodálkoztak is, mert a fánk fánkos könyvből (Bosnyák Viktória: Amikor kivirágzott a fánk fánk) rendeltem 10 db-ot, s a Mikuláscsomagba kapott minden olvasni tudó csemete, s mondták is, hogy nem jellemző a könyvajándék. (Ha őszinte vagyok , akkor be kell vallanom, hogy a lányom is utál olvasni, csakúgy, mint az osztálytársai, mert utálják a magyartanárt-okkal!-s hárítanak mindent, ami a magyarral kapcsolatos. De a lány unokatestvére, aki most harmadikos, sem olvas többet, inkább játszik-ha van ideje.) Hát ilyen ez itt minálunk. Az embereknek pedig egyre kevesebb pénze fog jutni olyan luxusdolgokra, mint könyv, mert most mindennek felemelték az árát, s döntő többség örül, hogy élelmiszerre futja, nemhogy drága könyvekre. A könyv ma luxusnak számít Magyarországon.”
Bogikám, mit szólsz hozzá? Te is így látod?
Sok-sok üdvözlettel:
Melissa
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Igen, elég szomorú. Ez nagy-nagy probléma.
Nem kell könyvet égetni a kultúra elpusztításához. Elég, ha leszoktatják az embereket az olvasásról.
Frankó Lara
Magyorország
Magam is általános iskolás koromban 'napközis' voltam, tehát én is délután négy órára értem haza. Ezért nem is értem a kedves ismerősöd válaszád, hiszen a napköziben elvileg megcsinálja addigra az összes házit, és megtanulja ott az összes tanulnivalót (hiszen elvileg ezért van), délután négytől én teljesen szabad voltam. Természetesen ehhez az kellett, hogy egy hatásos nevelőkkel megáldott napközibe járhattam általánosban, ahol tudtak minket szóval is fegyelmezni, hogy most pedig tanulni kell, egyeztettek a tanítókal/tanárokkal, és ott 1-2 órát játszhattunk, meg voltak érdekes foglalkozásaink is (origami,csoportos játék, felolvasás!). Nekem emlékeim szerint délután négytől este tízig/nyolcig rengeteg idő maradt az olvasásra, tévézésre, játékra...
Hogy az olvasás és a játék kiszorítaná egymást, hát nem tudom. Inkább kiegészíti. Történetet olvas/befogad, vagy játszik/alkot A gyerekben ki kell alakítani az igényt az olvasásra, rá kell jönnie, hogy a saját élvezetére is olvashat, és ezt az iskola csak minimálisan tudja megalkotni, és a család (hiszen egy 30 fős osztályban biztos lesz 5 olyan akinek tetszik a Kincskereső kisködmön, de 20 meg utálja és nem érti, 5 gyereknek meg anyukája elolvassa a Kötelezők rövident. Alternatívákat is lehetne ajánlani, de honnan tudja egy tanítónő, hogy mi tetszik éppen nekik? Néha már attól is rossz valami, hogy kötelező /projekció/. De nem is kell elmenni a kötelezőkig, fogott már valaki kézbe újabb kiadású olvasó könyvet? Legtöbbje grammatikailag ügyes, de történetileg csapnivaló olvasmányok tárháza, amely rendszerint az irodalomtól irtózik, hiszen a pl "a gyerek metaforát még nem érti", miközben anyuka a gyönyörű nevű Nádszál Kisasszonyról mesélt neki otthon, amit lehet még élvezett is.
A könyvárakkal maximálisan egyetértek. Nekem azon elvből nem vettek gyermekkoromban soha könyvet, mert úgyis megvan a könyvtárban, és a kölcsönzési idő alatt háromszor is elolvasom. Ennek egyetlen pozitívuma az volt, hogy rászoktam a könyvtárbajárásra. Manapság egyetemen is, amikor már egy-egy könyv már fél-egy évre kellene részletesebb vizsgálatra, inkább lefénymásolatatom negyedannyiért (habár néha összeszorul a szívem, mert jó néhány kortárs írót szívesen támogatnék én, csakhát az a hülye kiadó aranybetűkkel,meg kemény borítóval adta ki, lehetőleg dupla-tripla sorközökkel 20-as betűméretben, hogy jó sok papírt kelljen kifizetnem / ill. ne tűnjön 'annyira' horribilisnek az ár, hiszen vastag könyvet vettem)
Az iskolákkal kapcsolatban én csak a középiskolákról tudok beszélni, hiszen én magam is középiskolai (magyar-történelem) tanárnak készülök. Az egyetemen már kész stratégiák vannak pl. a kötelező olvasmányok megreformálására, de amíg a tantervben változik valami... (pl. egyes József Attila-versek filológiai hibáit a Szöveggyűjteményben kb. 25 éve kellene kijavítani, és az még csak nem is új tanterv, csak pár betű megváltoztatása). Addig is marad az az egy-két lelkes tanár, aki önszorgalomból megpróbál egy gyermekközelibb tanmenetet összeeszkábálni, úgy hogy érettségin is jól teljesítsen a gyerek (mert pl. jó, hogy melyik gyereket érdekli a Vörös és fekete vagy Balzac, de ha egyszer érettségi tétel). De ez egy száz éves probléma, már Szabó Magda (eredeti foglakozása latin-magyar tanár) is megmondta, hogy a gyerekek olyan szerzőkkel/művekkel találkoznak, amelyek nem életkorukhoz mérted, de mivel lehet hogy soha többet nem találkoznak velük (ami nagyesélyes, hiszen mert nem tudták őket iskolában befogadni, nem fogja őket érdekelni a későbbiekben sem), ezért valahogy egy pedagógusnak meg kell ezt oldania.
Megjegyzés küldése