2010. július 27., kedd

Sven Nordqvist: Nasse széke













Kedves Bogi!

A General Press Kiadó katalógusát lapozgatva fedeztem fel, hogy hamarosan két új Sven Nordqvist-könyvet is megjelentetnek. Az egyik, Nasse hittar en stol (Nasse talál egy széket) 1995-ben jelent meg, és nagy kedvencünk volt Mazsolával. Nemkülönben a Nasses taxi (Nasse taxija) címü történet. Ha elolvasod ezeket, megérted, miért hangsúlyozom mindig, hogy a svéd gyerekkönyvek ÖTLETESEK.
Nasse egy butuska mackó, aki most fedezi fel a világot. Az egyik mesében talál egy széket, és nem tudja, mire való. Többféleképen próbál beleülni, mire rájön, hogy is müködik. A másik mesében egy talicskát talál, amit taxinak használ. Csak azt nem tudja felfogni, miért olyan nehéz néha a talicskát tolni. Remélem, ez a könyv is a magyar gyerekek kezébe kerül majd egyszer.
A könyvekböl rajzfilm is készült, ami dvd-n kapható.

Üdvözlettel:

Melissa



2010. július 25., vasárnap

Róka és Egér új otthont keres - Interjú Paulovkin Boglárkával

A Róka és Egér új otthont keres című könyvben az állatok az erdőből a nagyvárosba költöznek. Hogy jutott eszedbe ez a téma?
Amikor ezt a történetet kitaláltam, végzős voltam az Iparművészeti Egyetemen (ma: MOME), és az óvodás kisfiammal gyakorlatilag albérletről albérletre költöztünk. Az egyik ilyen albérletben volt egy kedves szomszéd bácsink, akinek az alakját talán ilyen módon szerettem volna megörökíteni. Ezzel egyidőben kezdték el tervezgetni a nagyszüleim, hogy eladják a veresegyházi kis nyaralójukat, ahol egyébként minden évben 7-8 hónapot éltek tavasztól őszig, és ami kisgyerekkoromtól nekem is a világ egyik legfontosabb helye volt. Talán ezek vezették a képzeletemet, amikor a történet megszületett. Az biztos, hogy amikor Róka és Egér az állomásra sétálnak, és "gondolatban búcsút vesznek mindentől, ami kedves a szívüknek", akkor a veresegyházi tó partján kanyargó kis ösvényt, sőt, az évtizedekkel azelőtt ott még meglévő kis erdőt, rétet láttam magam előtt lelki szemeimmel, és az is biztos, hogy Andrisék házát a Cserhát utca egyik szépséges háza ihlette. Külön érdekesség, hogy én magamat mindig is nagyvárosi lényként képzeltem el, talán emiatt is hoztam ezeket a kis hősöket épp az "én erdőmbe", a hatalmas, nyüzsgő városba - most pedig egy olyan helyen élek, ahol akár találkozhatnék a házunk mellett velük nap mint nap. - Lehet, hogy végül majd egy másik történetben mégiscsak visszavezet az útjuk nekik is oda, ahonnan elindultak a világot megismerni? :-)

A könyvben több olyan képet is látni, ami Budapestet idézi. Ilyen például az állomás, az utca, a piac. Valós helyszínek ezek?
Ahogyan az írók használnak karaktereket, helyzeteket, valóban megtörtént sztorikat, csak azután teljesen másképp "keverik" ezeket újra egy leírt történetben, ugyanígy dolgozom én is képekben. Sok részletre rá lehet ismerni, hogy "olyan mint...", de azután az összkép mégsem pont olyan. Vagy ahogyan az álmainkban is a valóság elemeit variáljuk. Pár évig készítettem grafikákat Budapest egyik patinás kerületének, Józsefvárosnak mindennapi életéről, a házak, járdák, utcák jellegzetességeit akkor figyeltem meg alaposan. Az állomás egyesíti magában azokat a pillanatfelvételeket, amelyeket Kenese üdülőtelep, Ábrahámhegy és Veresegyház Ivacs megállóhelyein rögzítettem. És persze a piac megjelenítésében ott vannak a személyes benyomásaim is, az akkor még meglévő régi Garay piacról - amikor kiderült, hogy azt is lebontják, új, modern bevásárlóközponttá alakítják, szerettem volna megjegyezni minden apró szegletét, minden zöldségesét, hentesét, lángososát. De ezek a dolgok inkább áttételes módon vannak jelen az elkészült képekben.

Milyen technikával készültek a képek?
Színes, picit texturált papírokra dolgoztam, tempera és akrilfestékkel készültek a színfoltok, jó száraz, kemény disznósörte ecsetekkel. Ettől olyan "érdesek" a színfoltok szélei sok helyen, sokszor azt gondolják, pasztellkrétával készültek. A kontúrokat szénnel, szénceruzával húztam meg. Ez a technika nem teszi lehetővé a nagyon apró részletek megjelenítését, így segít abban, hogy a lehető legegyértelműbben fogalmazzon az ember. A térbeli hatásokat elsősorban a színek kombinációival, meg persze a méretek változtatásával meg a takarásokkal értem el, nem nagyon vannak árnyékok, csak ahol fontos szerepük van a dramaturgiában (például a kivágott fák esetében, vagy a lemenő nap sugaraiban bandukló állatokat ábrázoló képen.)

2010. július 17., szombat

Stewart, Amber: Puddle´s Big Step

Kedves Bogi!

Új trendet vélek felfedezni a svéd gyerekkönyvkiadásban. Ezért is írok Amber Stewart könyvéröl, ami ebben az évben jelent meg Angliában, s már itt a svéd változat is.
Persze, hogy van tabu a svéd gyerekkönyvekben is. A képeskönyvek esetében az egyik az édes, aranyos illusztrációk. Egy magára valamit is adó svéd kiadó nem jelentet meg ilyet. S lám, most mind a Bonnier Carlsen, mind a nagy Rabén & Sjögrén az 50-es éveket idézö képekkel adott ki több képeskönyvet is. Erröl Stina Zethraeus júniusban írt a DN napilapban. S ezeket a könyveket vélem felfedezni a könyvesboltokban is, ahová egyre kevesebb címet vesznek be. Véleményem szerint ez a válságot tükrözi. Emellett azért szerencsére sok modern illusztrációval készült képeskönyv is napvilágot lát. Erröl tanúskodnak a kiadók katalógusai is, amiket pdf-formátumban olvashatunk a neten.
Amber Stewart Puddle´s Big Step (Dunungens stora dag) címü könyve egy kiskacsáról szól, aki nagyon vágyik már az iskolába. Amikor eljön a nagy nap elötti este, kissé megszeppen. Talán nem is olyan jó az az iskola? Vajon hány gyerek érzi ezt minden évben iskolakezdés vagy óvodakezdés elött? Félelmeik leküzdésében segít ez a valóban aranyos történet.
Az illusztrációk engem Szutyejev kiskacsájára emlékeztetnek. (Azért van némi különbség a két könyv giccsfokozata között. A magyart a Móra Kiadó jelentette meg.)
Mondd Bogikám, miért nincs senki Peperóniában, aki egy ilyen témájú képeskönyvet írna-rajzolna. A képek persze lehetnek modernebbek.

Üdvözlettel:

Melissa





2010. július 14., szerda

Boglárka Paulovkin: Räven och Musen letar ny lya


Kedves Bogi!

Egyszer azt kérdeztem Szegedi Katalintól, hogy mindig ugyanolyan öröm-e egy könyv elsö példányát kézbe venni. Azt felelte, igen. Igaza volt.
Megjelent kiadónk második könyve, Paulovkin Boglárka írta és rajzolta, Mazsola fordította svédre, Maud Mangold göteborgi írónö dolgozta át a fordítást. A címe Räven och Musen letar ny lya (Róka és Egér új otthont keres).
Remélem, a svéd gyerekeknek is tetszeni fog.

Üdvözlettel:

Melissa

2010. július 10., szombat

Mantyusok - Interjú Bosnyák Viktóriával

Legújabb könyved, a "Bátorság, Tomi!" egy sorozat, a Mantyusok első része. Miért kezdtél a sorozat írásába?
A pedagógusok, akik 3-6. osztályban használják a könyveimet, hiányolták, hogy nem tudnak a gyekeknek semmit ajánlani tőlem, amikor még kisebbek. Ráadásul a kiadóm szerint a magyar piacon gyakorlatilag nincs ennek a korosztálynak magyar szerző által az elmúlt két évtizedben írt sorozat. A kezdő olvasók még mindig a Gőgös Gúnár Gedeont és a Mosó Masa Mosodáját olvassák, amiket én is imádtam, még a hetvenes években, gyerekként.

Hány részből áll majd a sorozat?
A koncepció olyan, hogy igény szerint tudom bővíteni, mivel a keretben maradva minden részben új gyerek a főszereplő, és hozzá párosítva a háttérből új manó lép elő. Sajnos a gyerekek problémái számtalanok, így van miből válogatni.

A könyv illusztrátora, Gözde Bitir Sindirgi török, és a könyv végén az arcképe is látható, ahogy a tiéd is. Innen tudom, hogy nő. Hogyan kerültél kapcsolatba vele?
Az egyik legnagyobb török kiadó, a Can kiadja a Tündérboszorkányt, melyet ott Gözde fog illusztrálni. Amikor Katona Ildikóval, a Könyvmolyképző vezetőjével a Bolgnai Gyerekkönyvvásáron megláttuk a rajzait, csupán három percbe telt, hogy a két kiadóm megegyezzen egymással a Mantyusok sorozat kiadásáról. Így minden rész megjelenik magyarul és törökül is. Ez azért is sikerült ilyen rövid idő alatt, mivel a sorozat ötlete már előbb megvolt, és égre-földre kerestünk egy olyan illusztrátort, aki meg tudja valósítani az elképzeléseimet.

Tényleg van egy Manó nevű kutyátok? De ugye azért nem segített könyvet írni?
Valóban van egy Manó nevű beagle a családban, akinek olyan manó alakú folt van a hátán. Ő lesz a második kötet főszereplője. Egyébként őt Gözde lerajzolta a könyv végén, csakúgy, mint saját három kutyáját. Én úgy érzem, segített, mert az ő jelenléte, foltja, neve, viselkedése juttatta eszembe az alapötletet.

A könyvben Tomi egy elsős kisfiú, aki nem beszél az osztályban. Ezt a pszichológusok szelektív némaságnak hívják. Tudatosan választottad ezt a problémát a könyv témájául?
Azt, hogy milyen problémákról szólnak az egyes kötetek, néhány gyakorlott pedagógussal beszéltem meg, annak alapján, hogy elsős, másodikos osztályaikban mi szokot gond lenni. Ezt azután még a sógornőmmel bővítettem és finomítottam, mivel ő pszichológus (hamarosan pszichiáter szakon is végez), családterapeuta, és az egyik kerületi gyermekvédelmi közpotban foglalkozik ilyen esetekkel.

A Mantyusok sorozat kezdő olvasókhoz szól. Több svéd író is úgy tartja, hogy nehezebb egyszerű stílusban írni. Mi a véleményed erről?
Az én eredeti stílusom különösen cirkalmas. Imádom a szóvirágokat, a nyelvi játékot. Ha nem így írok, primitívnek érzem a szöveget. Ezért nagyon nehéz volt egyszerűsíteni. Csak több lépcsőben jutottam oda, ahogyan ma a Mantyusok hangzik. Viszont a nyelvi játékról alapvetően le kellett mondanom, tudván, hogy minimum törökre mindenképpen lefordítják ezt a sorozatomat. Ez a változás azonban szabaddá tette az utat más nyelvek felé, hiszen a Sirály a király? sorozatomat képtelenség volna más nyelvre lefordítani, értelme sem lenne.

Miről szól majd a sorozat következő része, és mikor jelenik meg?
A Manytusok következő részének főszereplője Emília, egy szegény, rosszul öltözött kislány, akinek emiatt kevés az önbizalma, és barátnői sincsenek. Persze a könyv végére saját erejéből lesz szép ruhája és barátai is, sőt gazdaggá teszi édesanyját, aki egyedül neveli őt. Mindezt persze egy mantyus segítségével. Ez a történet már készen van. Remélem, még az ősszel megjelenik.

Köszönöm az interjút, és sok sikert a sorozathoz.

Bosnyák Viktória: Mantyusok. Bátorság, Tomi!




2010. július 3., szombat

Bosnyák Viktória: Mantyusok avagy az első (?) magyar sorozat kezdő olvasóknak


Kedves Bogi!

Örömmel fedeztem fel, hogy Bosnyák Viktória kezdő olvasókhoz szóló sorozatba kezdett. Azt hiszem, ez az első ilyen magyar sorozat. Javíts ki, ha tévedek!
A sorozat címe Mantyusok, s ez a szó a manó és a kutyus szó keveréke. Az első rész, "Bátorság, Tomi!" egy első osztályos kisfiúról szól, aki nem hajlandó idegenek előtt megszólalni. Félénksége legyőzésében egy kutyává változott manó segít neki. Többet nem árulok el.
Kiválóan megírt, kerek kis történet. Remélem, minél több szülő, pedagógus és főleg gyerek fedezi fel.
A képeket Gözde Bitir Sindirgi, Törökország egyik legismertebb illusztrátora rajzolta. A történet egy időben jelenik meg magyarul és törökül.
A könyv végén a Tanítók Egyesületének ajánlása olvasható. Persze, nem állom meg, hogy itt ne jegyezzek meg valamit. Csájiné Knézics Anikó a következőket írja:
"Az illusztrációk kedvesek, szívesen nézegetik a gyerekek!"
Semmi gondom a kedves illusztrációkkal, csak eszembe jut, hogy vajon a gyerekek csak az aranyos illusztrációkat nézegetik szívesen? Hmm... Vagy talán a szülők és a pedagógusok azok, akik azt szeretnék, hogy a gyerekek CSAK ilyet nézegessenek.
Érdekes, hogy a svéd gyerekek nem csak a kedves, aranyos illusztrációkat nézegetik szívesen, ha a felnőttek másmilyet is a kezükbe adnak.
Szerencsére azért több sorozat is van forgalomban Peperóniában kezdő olvasóknak. Gondolj csak Rosszcsont Petire, Tony Ross illusztrációival, vagy Durrbele Dorkára.
Az Animus Kiadó is új sorozatba kezdett (Csodakunyhó) kezdő olvasók számára, csak azt sajnálom, hogy nem svéd sorozatot választottak, mert lenne miből.
Elmondhatom, hogy igen sok kezdő olvasó sorozatot olvastam, és ez alapján bizton állítom, hogy Bosnyák Viktória érti a dolgát. Mostmár csak azt szeretném, ha legalább tíz magyar író kezdene hasonló sorozat írásába.

Üdvözlettel Békéscsabáról:

Melissa