2012. június 28., csütörtök

A műfordítás rejtelmei – Kamper Gergely

Kedves Bogi!

Már jóideje felkerül néhány blogbejegyzésem a Könyvmutatványosok blogra is. A Kamper Gergellyel készített interjú elöször ott jelent meg. Gergellyel a Facebookon ismerkedtem össze.
Cassandra Clare Csontváros és Az angyal címü könyveiröl már írtam korábban. Cassandra Clare könyveit Kamper Gergely ülteti át magyarra.

Üdvözlettel:

Melissa


A műfordítás rejtelmei – Kamper Gergely

A Könyvmolyképző Kiadó számára te fordítod Cassandra Clare könyveit. Hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóval?
Van nekem egy jóbarátom, Szélesi Sándor író, akitől a kiadó pár évvel ezelőtt egy szép napon megkérdezte, nem tud-e egy használható fordítót, és ő tudott. Innentől ment, mint a karikacsapás.
Mikor határoztad el, hogy fordító leszel, és hogyan tanultad meg a szakma fortélyait? Tanulmányoztad, hogyan csinálják mások?
Első gimnazista koromban kezdtem el angolt tanulni, és szerelem volt első látásra. A kezdetektől igyekeztem minél többet olvasni angolul, ami akkor, a 80-as években, amikor nemcsak hogy az internetet, de még a kaposvári idegen nyelvű könyvesboltot sem találták fel, nem volt egyszerű feladat. Aztán meg sokat néztem félig horvát anyanyelvű apukámmal a mindent feliratosan adó zágrábi tévében az angol filmeket meg sorozatokat, és egyszer csak azon kaptam magamat, hogy erősen foglalkoztat, hogyan lehetne a mindenféle szövegeket megfogalmazni magyarul. Idővel neki is álltam magamnak fordítgatni, és addig próbálkoztam, amíg végül valamikor a 90-es évek elején megkaptam az első munkáimat.
Léteznek fordítóképzések, vannak ismerőseim, akik így kezdték a szakmát, néha tanárokon keresztül kapták az első munkákat, de sok magamhoz hasonlót is tudok, akik elküldték a munkáikat kiadóknak, aztán sikerrel jártak.
Magyar-angol szakot végeztél Nyíregyházán, aztán angolszakot Pécsen. Mennyit tanultál az egyetemen a gótikus irodalomról?
Erre röviden és velősen tudok válaszolni: semennyit. Vagyis teljesen nem zárnám ki azért ennyi év távlatából, hogy tanultam én ilyesmit, csak elfelejtettem, de valószínűbb az első verzió.
Biztosan Te is észrevetted, hogy az angolok egyszerűbben írnak. A magyar fordításokban gyakran kiszínezik a szöveget. Gondolok itt például arra, hogy angol párbeszédekben csaknem kizárólag a “said” kifejezést használják, sokszor még kérdésekben is. Mennyire rugaszkodsz el az eredeti szövegtől?
Nem írnak az angolok egyszerűbben. Vannak írók, akik egyszerűbben írnak, és vannak, akik nem, ez nem függ az anyanyelvüktől egyáltalán. Kétségkívül akadnak angolszász szerzők, akik lelkesen ismételgetik, hogy „he said” meg „she said”, de Joe Abercormbie, akinek az Első Törvény-trilógiáját volt szerencsém fordítani, jóformán le sem írta ezt a szót.
A „said”-ező írók esetében persze muszáj magyarul kreatívnak lennem, ilyenkor az ember hozzákölt valamit – „jelentette ki”, „állította”, „nyögte”,„súgta-búgta” bármi. Persze igyekszem mindig olyan lehetőséget választani, ami jelentésében és hangulatában illeszkedik az eredeti szövegbe, szóval nem jelent elrugaszkodást a lényegtől. Azt szoktuk mondani, hogy nem mondatokat fordítunk, hanem szöveget – és ebben az értelemben nem is nevezném az ilyesmit elrugaszkodásnak egyáltalán.
Mennyire dolgozol gyorsan? Hány órát ülsz naponta a gép előtt? Hogy bírja ezt a hátad? Sportolsz valamit? Egyáltalán hogyan telik egy napod?
Napi húszezer karakter az, amit normális minőségben képes vagyok megcsinálni, de hosszabb távon inkább csak tizenöt, de azt heti hét napon át. Persze függ ez a dolog erősen a szövegtől magától is. Ritkán fordul elő olyan nap az életemben, amikor egyáltalán nem fordítok.
Rengeteget ülök a gép előtt, meg sem tudnám mondani, hány órát. Éjszakai bagoly vagyok egyébként, a munka java részét este nyolc és úgy hajnali kettő között tudom le. Régebben tanítottam is angolt egy szakközépiskolában, akkor végképp nehéz volt mindent belezsúfolni egy napba, de ebben a tanévben már csak heti két napot dolgoztam óraadóként. Ha nem tanítok, délelőtt is igyekszem fordítani, de olyankor nem vagyok nagyon hatékony, 12 előtt egyszerűen nem fog az agyam.
Meg van nekem egy kedvesem, aki elolvas mindent, amit művelek, és általában délelőtt találunk rá időt, hogy megbeszéljük a szöveggel kapcsolatos javaslatait. A legjobb szerkesztőm, sokkal pöpecebb lesz tőle az anyag, amit kiadunk a kezünkből. A hátammal szerencsére nincs gondom, pedig amúgy ferde kissé a gerincem. Jó a székem talán vagy nem is tudom. Sportolni sportolok, teniszem, focizom csak úgy a rohangászás kedvéért is meg a városi kispályás bajnokságban is. Továbbá úszni járok a fiammal, és a tizedik Balaton-átúszásomra készülök (de lehet, ráér jövőre). Ki se bírnám rohangászás nélkül, világ életemben komoly mozgásigényem volt.
Mennyi idő telik el a fordítás leadása és a könyv megjelenése között? Mi történik azután, hogy elküldted a lefordított művet a kiadónak?
Miután leadtam a könyvet, a szerkesztő kezébe kerül, aki végigmegy rajta, és igazít a szövegen, ahol jónak látja. Ezután a korrektorok gondjaikba veszik a helyesírást, néha telerakják vesszőhibával, amik az én verziómban még nem voltak ott, a címlapos elkészíti a címlapot, a tördelő tördel, a nyomda nyomtat, és egyszer csak kész a könyv. Hogy mindez mennyi ideig tart, sok mindentől függ, így erősen változó, de erről már a kiadó sokkal többet tud, mint én.
Mennyit javít a szerkesztő a fordításon? Szoktál vele vitatkozni?
Szerkesztője válogatja. Van, aki többet változtat a szövegen, ezt nem nagyon szoktam szeretni, főleg ha nem látom az okát, de van olyan is, aki tényleg csak ott nyúl bele, ahol indokolt. Az is jó párszor előfordult, hogy nem is konzultáltam a szerkesztővel, csak a kiadott könyvben láttam viszont a munkája eredményét, bizonyos könyveknél, amik különösen közel állnak hozzám, azonban meg szoktam kérni őket, hogy mutassák meg a szerkesztett szöveget. Egy emlékezetes vitám volt csak, az arról szólt, hogy mennyire káromkodósan fordítsak egy eredetiben káromkodós szöveget, ebben végül a kiadóvezető döntött, és a káromkodásaim belekerültek a könyvbe.
Cassandra Clare könyvei közül először a Csontvárost olvastam. Figyeltem a fordítást olvasás közben, és úgy gondolom, a magyar szöveg vagány, férfias, egy nő talán másképpen fordította volna. Mi erről a véleményed? Ezt a sorozatot egy nő írta. Vajon változtat-e valamit a szövegen, ha azt egy férfi fordítja?
Nem igazán hiszek az ilyesféle sztereotípiákban. Nyilván nem én, a negyvenes pasi vagyok A Végzet Ereklyéi-sorozat célközönsége, de ez mint fordítót cseppet sem befolyásol, igyekszem hű maradni az eredeti hangulatához és stílusához. Amúgy nem is érzem, hogy összességében vagány vagy férfias lenne a fordítás. Bizonyos részei, elsősorban Jace karaktere, természetesen kellőképpen vagányak, de szerintem ezt minden jó fordító – legyen férfi vagy nő, idős vagy fiatal – hasonlóan oldotta volna meg, hiszen ezeken a helyeken az eredeti szöveg is vagány.
Hogyan fordítod a szleng kifejezéseket? Azokat a szavakat használod, amiket egyébként is használsz vagy tanulmányozod, hogyan beszélnek a mai fiatalok?
Ezen még nem gondolkodtam, írom, ami ösztönösen jön. Ez nyilván azt jelenti, hogy egyébként is használom ezeket a szavakat, de mivel tanárként elég sokat forgok mai fiatalok között, erősen bennem van, hogy ők hogyan beszélnek. Mindenképpen az a cél, hogy természetesnek hasson, ahogyan a szereplők beszélnek, bízom benne, hogy ezt mindig sikerül is elérnem.
A Csontvárosban az egyik szereplő, Alec homoszexuális. Mit gondolsz, nincsenek már tabuk az ifjúsági irodalomban?
Hát gondolom, vannak azért, pornográf jeleneteket nehezen képzelnék el egy ifjúsági regényben. Vagy nem is tudom, tabunak nevezném-e az ilyesmit, nyilván ma már mindenki megtalálhatja, amire igénye van.
Mindenesetre ha léteznek tabuk, akkor ma már józan ésszel és jó ízléssel húzzák meg a határt. Az mindenképpen jó dolog, hogy a másság bármilyen formája nem tabu, azt hiszem, Alec és Magnus szerelme is segíthet abban, hogy az olvasók természetes jelenségnek tekintsék a homoszexualitást.
Most Cassandra Clare Pokoli Szerkezetek című sorozatát fordítod. Az első rész, Az angyal áprilisban jelent meg. Mennyire más ez a sorozat? Nehezebb fordítani a technikai kifejezések miatt?
Nem éreztem nehezebbnek, a technikai dolgokra könnyen lehetett jó magyar megfelelőt találni. Mindig azt nehezebb fordítani, ahol a mondatok kacifántosabbak, Clare pedig elég hasonló mondatokat ír mindegyik könyvében, egyik sem volt nehezebb a másiknál.
Elárulnál nekünk valamit erről az új sorozatról? Hány könyvből áll? Olvastad mindet?
Az új sorozat tudomásom szerint egyelőre trilógiának készül, de hát így indult A Végzet Ereklyéi is, amiből az új tervek szerint hat rész fog készülni. Mindenesetre jelen állás szerint a Az angyal-t a Clockwork Prince és a Clockwork Princess című könyvek fogják követni. Nem olvastam őket, még nincsenek is nálam a kötetek.
Az angyal (Clockwork Angel) magyar címe körül volt némi vita. Neked mennyi beleszólásod van abba, hogy mi lesz a végleges cím?
Eddig általában az lett a magyar cím, amit javasoltam. Csak akkor nem volt egyáltalán beleszólásom a dologba, amikor a könyvből készült filmhez kellett igazodni, mint például a Kutyaszálló vagy a Tolvajok városa esetében. A Clockwork Angel magyar változatának én a „Mechanikus angyal” címet javasoltam, ami tulajdonképpen pontos fordítása az eredetinek. A kiadó döntött Az angyal cím mellett végül, ennek az okairól őket kell megkérdezni, őszintén szólva nekem ez egy kicsit semmitmondó így.
Az angyal minden fejezete egy idézettel kezdődik. Hogyan találtad meg a versek fordítását? Sokáig kellett keresgélned?
A Google sokszor a barátom volt, pár versnek pillanatokon belül meglett a magyar fordítása, legtöbbször azonban nem találtam a neten semmit. Elindultam hát a könyvtárba, és amit tudtam, kimásoltam verseskötetekből. Csakhogy ezután még mindig megmaradt a versek több mint fele, úgyhogy nem maradt más választásom, mint előásni a bennem rejtőző költőt, és rímeken agyalni meg szótagokat számolgatni. Határozottan élveztem amúgy, nagyon jó kis kihívás volt Tennysont és társait fordítani, ha csak pár sor erejéig is. Ahol nem szerepel külön a fordító neve a versek alatt, ott én voltam a bűnös.
Arról nem is beszélve, hogy a kötet elején lévő Elka Cloke-vers egyenesen Az angyal-hoz készült, így természetesen azt is nekem kellett lefordítanom. Ez egy Walt Whitman-i hangulatú szabadvers, rímekkel nem kellett foglalkoznom, inkább csak a hangulatot próbáltam megragadni.
Jut eszembe, a Csontváros elején szerepel egy Julius Caesar-idézet, amiből a sorozat címe  – Mortal Instruments – származik. A magyar cím – A Végzet Ereklyéi – a kiadó ötlete volt, és mivel ilyesmi Vörösmarty közismert magyar fordításában természetesen nem szerepel, le kellett fordítanom a darab könyvben szereplő tíz sorát. Így lettem Shakespeare-fordító.
Van-e olyan szereplő Cassandra Clare könyveiben, akit különösen kedvelsz?
Nem is tudom. A Végzet Ereklyéi főszereplői nekem annyira nem jöttek be, Jace-t kellemetlenül arrogánsnak találtam, Clary pedig többet nyüglődött, mint jól esett olvasni. Simont inkább kedveltem, a sorozat legszimpatikusabb szereplője pedig számomra Luke volt. Az ő mindent kezelni tudó higgadt bölcsessége ráfért a többi karakterre. Tessa sokkal összeszedettebbnek tűnik számomra Clarynél, és jobban is kedveltem, Will viszont simán Jace-klón.
Hol tartasz a Clockwork Prince fordításával? Mikor várható a könyv megjelenése?
Úgy tudom, az amerikai kiadó valamiért nem küldte még el a Könyvmolyképzőnek a kötetet, úgyhogy egyelőre el sem kezdtem fordítani, most teljesen mást csinálok. Az biztos, hogy még idén szeretnék megjelentetni, ha a kiadón meg rajtam múlik, sikerülni is fog.
Látsz-e valamiféle párhuzamot A Végzet Ereklyéi és a Pokoli Szerkezetek  között?
Nekem az az érzésem, hogy túl sok is van, legalábbis a Csontváros és Az angyal alapfelállása nagyon hasonló. Magányos tinilányról kiderül, hogy különleges, és rámenős, jó dumájú fiú bevezeti az árnyvadászok világába. Persze megértem Clare-t, hogy a jól bevált és sikeres receptet alkalmazta, de én valahonnan nagyon máshonnan indultam volna neki egy új sorozatnak.
Mennyi időbe telik egy-egy könyvet lefordítani?
Könyve válogatja, és nem csak a szöveg hosszán, de a mondatok nehézségén is múlik, meg azon is, hogy mennyire szeretem csinálni. Persze utóbbi szempontot kiiktatom amennyire lehet, de mégiscsak nagyobb kedvvel ül le az ember ahhoz, amit jobban élvez.
Cassandra Clare könyvei például nagyjából két hónap alatt készülnek el.
Összeszámoltad, hány oldalt fordítottál le eddig összesen a két sorozatból?
Eddig nem, de most igen, az öt könyv összesen több mint 3 700 000 karaktert tartalmaz. Oldalszámot sajnos nem tudok most mondani, mert nincsenek kéznél a könyvek, de jó sok.
Most mit fordítasz?
Philip Carlo The Ice Man című könyvét. Egy több New York-i és New Jersey-i maffiacsaládnak is dolgozó bérgyilkos igaz története.
Milyen könyveket olvasol a szabadidődben?
Édeskevés szabadidőmben sajnos esélyem sincs annyit olvasni, mint szeretnék. Azért elég sok minden a kezembe kerül persze a klasszikusoktól a krimiken át a tudományos ismeretterjesztésig. Örök kedvenc írómat mindazonáltal könnyen megnevezem. Kurt Vonnegut az.
Köszönöm az interjút!

2012. június 9., szombat

Cassandra Clare: Az angyal


Kedves Bogi!

Cassandra Clare Az angyal (Clockwork Angel) című regényében is árnyvadászok szerepelnek, mint ahogy ”A halál ereklyéi” (Csontváros, Hamuváros, Üvegváros, Bukott angyalok városa) sorozatban. A történet azonban nem a mában, hanem 1878-ban játszódik Londonban. Az embereket itt is mondénoknak hívják.
Therese Gray nagynénje Amerikában elhalálozik, a lánynak pedig el kell adnia a házat, amiben élnek, hogy kifizethesse a temetést. Tessa szülei 3 éves korában autóbalesetben meghaltak. Az édesanyja egy nyakláncot hagy rá egy medállal, ami egy angyalt ábrázol, és úgy ketyeg, mint egy óramű. A bátyja, Nathaniel egy hajójegyet küld neki, amivel Londonba utazik. A kikötőben a testvére helyett a Sötét Nővérek (Mrs. Black és Mrs. Dark) várják. Rabként tartják fogva a Sötét házban, és mivel a lány tudtán kívül különleges képességekkel bír, megtanítják neki, hogyan tud más emberekké átváltozni. Tessa Eidolon vagyis Alakváltó, egyfajta boszorkánymester, de különös módon nem visel démonjelet. (A boszorkánymesterek emberek és démonok leszármazottai, s mint félvérek, nem tudnak utódot a világra hozni.)
A nővérek szolgálója, Miranda egy automaton vagyis mechanikus lény. Ma robotnak hívnánk. A ház eldugott részében emberekkel és robotokkal kísérleteznek, mint később kiderül.
A Sötét Nővérek egy nap közlik a lánnyal, hogy kiképzése befejeződött, és a Magiszter feleségül veszi. (Nos, hogy ki is a Magiszter valójában, csak a regény végén derül ki.) Tessa azon töpreng, hogyan kéne megszökni, amikor egy felettébb jóképű fiatalamber, Will lép be a szobájába, és társaival együtt kimenti a házból.
William Harondale 17 éves árnyvadász vagy nephilim, aki a londoni Intézetben él. Az árnyvadászok otthona Idris, de több városban is vannak Intézeteik, hogy onnan vegyék fel a harcot a démonok ellen, akik az embereket veszélyeztetik. Az Intézetek megszentelt területen épültek, és rendelkeznek egy helyiséggel, ahol néha menedéket nyújtanak a földöntúli lényeknek. A vámpírokkal, a vérfarkasokkal és a boszorkánymesterekkel szövetséget kötöttek, és ennek betartását is ők felügyelik.
A londoni Intézet vezetője, Henry, egy szórakozott tudós, akit csak a különféle szerkezetei érdekelnek. Az Intézetet valójában a felesége, a 23 éves Charlotte vezeti. Itt él még James Carstairs és Jessamine Lovelace, valamint Sophie, Agatha és Thomas a szolgálók.
Tessa barátságot köt a beteges Jemmel, de Willbe lesz szerelmes. Az árnyvadászok odaadják a lánynak a Kódexet, hogy többet tudjon meg róluk.
”A kódexböl Tessa megtudta, hogy minden árnyvadász egy Raziel nevű arkangyaltól származik, aki átadta az első nephilimnek a Szürke Könyvet, tele ”a Mennyek nyelvével” – azaz fekete rúnajelekkel, amelyek Willhez és Charlotte-hoz hasonlóan az összes árnyvadász testét borították. A Jeleket egy irón nevű eszközzel festették a bőrre – azzal a különös, tollra emlékeztetö tárggyal, amivel Will az ajtóra is rajzolt a Sötét házban. A Jeleknek a nephilimek számos területen hasznát vették: gyógyítani lehetett velük, emberfeletti erőt és sebességet kölcsönöztek nekik, és az álca nevű varázslat segítségével akár el is rejthették őket a mondénok szeme elől.” (Cassandra Clare: Az angyal. Könyvmolyképzö Kiadó, 2012. p. 103.)
A Magiszter robotokból épít hadsereget, s már csak az árnyvadászok által az Intézetben őrzött démonenergiát kell megszereznie, hogy a robotokat életre tudja kelteni. Vajon sikerül-e neki?
Az Angyal sötét fantasy sok-sok humorral fűszerezve. Ráadásul romantikus. A könyvben utalás történik Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényére, s számomra Will Mr. Darcyra, Tessa pedig Elizabeth Bennethre hasonlít. Mivel a viktoriánus Angliában játszódik, és mechanikus szerkezetek vannak benne, stempunk a műfaja. Cassandra Clare kitűnően érti a cselekmény szövését. A történet váratlan fordulatokban gazdag, s ezért nehéz letenni a könyvet.
Bogikám, feltétlenül olvasd el! Hamarosan megjelenik a folytatása is, a Clockwork Prince magyarul.

Üdvözlettel:

Melissa

Ps.: A Könyvmutatványosok blogon kiváló összefoglaló olvasható a steampunkról, ami egyre népszerübb az ifjúsági- és a fiatal felnötteknek szóló irodalomban.

Cassandra Clare: Az angyal + Steampunk kisokos