2011. augusztus 28., vasárnap

Tóth Zita: Filc, a zoknimuki és az Öreg Kút titka

Kedves Bogi!

Tóth Zita Filc, a zoknimuki és az Öreg Kút titka című meseregénye a Filc, a zoknimuki folytatása. Az első részt nem olvastam, de a második így is élvezhető.
Filc egy zoknimuki vagyis kobold. Igazából kíváncsi lennék rá, honnan kerültek a magyar irodalomba a zokniban alvó manók, mert ilyenekről én gyerekkoromban nem hallottam. A népmesékben csak manók voltak.
Filc a családjával Félix, a tízéves kisfiú szobájának falában lakik. Filc és Félix összebarátkozik, bár ezt a mukit
örvények tiltják.
A kis kobold élete első bálján, a Rongyza-bálon, amit az Öreg Kútban tartanak, egy különös mukilánnyal ismerkedik meg, akit Biberkének hívnak. Biberke sokáig nem szólal meg, csak később derül ki róla, hogy árva. Teljesen véletlenül került ide Antipókiából, egy legendás országból, ahol eddig élt. Filc elhatározza, hogy segít neki hazatalálni. Biberkét távoli hazájában mókusok nevelték, ezért a többi koboldtól eltérően ő nem szöszökkel táplálkozik, hanem gyümölccsel, zöldséggel.
A két kis muki szökése után többen is a keresésükre indulnak: Filc apja és öccse, Felix, sőt még Smirgli föfülügyelő is.
Filc és Biberke sok-sok kaland után megtalálja az Aranykaput az Öreg Kútban, amin keresztül a mukilány visszatér hazájába.
A regény szórakoztató, érdekes, izgalmas. Kiválóan használható hangos olvasásra is.
A könyv elején térkép segíti az olvasót az eligazodásban. Én is sokszor idelapoztam, miközben a történetet olvastam.
A rajzokat Tóth Zita növére, Tóth Anita készítette, aki könyvtárosként dolgozik.

Üdvözlettel a szeles Göteborgból:

Melissa

Ps.: A Zoknimuki honlapon sok érdekességet találsz.

2011. augusztus 26., péntek

Benedek Elek: A csúnya királyfi és a szép királykisasszony


Kedves Bogi!

Benedek Elek A csúnya királyfi és a szép királykisasszony címü meséjét valamikor gyerekkoromban olvastam először.

A Csimota Kiadó most arra vállalkozott, hogy megjelenteti képeskönyv formában. Az illusztrációkat Rippl Renáta készíttette.

Az első dolog, ami megfogalmazódott bennem az, hogy ez a könyv annyira magyar. A csúnya királyfi huszár egyenruhában megy lánykérőbe, majd inas (béres) gúnyába bújik. A királykisasszony modern népviseletet hord. A képeken található köcsög, dísztányér, tulipános láda, mézeskalácsszív. És persze sok-sok szív, hiszen szerelmi történetről van szó.

Rippl Renáta kollázstechnikát használ, és olyan ledület van a képein, hogy csaknem megmozdulnak az alakjai.

Szép, takaros kis könyv született.

A könyv hátlapján a következőt olvasom:

“Benedek Elek meglepően modern meséje egy csúnya királyfiról, akit először kikosaraz a szép királykisasszony. Ám a királyfi furfangos módon, álruhát öltve, mégis elnyeri a királykisasszony kezét.

Sorozatunk meséi a hovatartozásról, a másságban rejlő értékekről, és ezek elfogadásáról szólnak. Teszik mindezt mesei környezetben, klasszikus motivumokkal – az ideológiai felhangokon, a mindenáron való tanulságokon és persze az Óperencián is túl.”

Szívesen látnék még több Benedek Elek mesét Rippl Renáta rajzaival.

Szeretettel üdvözöl:

Melissa

A sorozat eddig megjelent kötetei:

A fehér Hercegnő és az Aranysárkány

Emberke színe

A hálás virág

Lenka

2011. augusztus 21., vasárnap

Alison Sage - Sarah Gibb: Aranyhaj



Kedves Bogi!


A Grimm testvérek ismert meséje, Rapunzel, Sarah Gibb illusztrációival 2010-ben látott napvilágot angolul és magyarul. A magyar címe Aranyhaj. Az eredeti mese szövegét Alison Sage dolgozta át.

Rapunzel több változatban is megjelent. A legelsöben Rapunzelnek ikrei születnek. Az akkori erkölcsök szerint elfogadhatatlan volt, hogy egy mesehös házasságon kívül született gyereket hozzon a világra, ezért a következö változatban a Grimm fivérek kihagyják az ikreket. Alison Sage ezt a változatot használja.

Rapunzel eredeti Grimm-verziójában számomra több dolog is érthetetlen. Ez mondjuk egy mese esetében talán nem furcsa. A boszorkány elrabolja a csecsemöt, és a szomszédban neveli kamaszkoráig. De arról nincs szó, hogy találkozik-e a szüleivel. Alison Sage ezt úgy oldja meg, hogy Rapunzelt egy távoli kastélyba viszi, és amikor észreveszi, hogy a kislány milyen gyönyörü kamasszá cseperedik, akkor zárja be a toronyba, aminek nincs ajtaja. De arról nem szól a mese, hogy jut be a lány az ablakon, ami a torony tetején van. Hmm...

Sarah Gibb illusztrációi gyönyörüek, tündérmesét varázsol elénk. Szeretem a sziluetteket, amiket használ.

Ezt a könyvet nem szívesen ajándékozom a Göteborgi Könyvtárnak, nehezen válok meg töle. Mégis megteszem, hátha sok gyereknek okozok örömet vele.


Üdvözlettel:


Melissa

Ursula Jones: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma

Kedves Bogi!


Amikor elöször írtam Ursula Jones The Princess Who Had No Kingdom címü könyvéröl, akkor még nem tudtam, hogy a Manó Könyvek az angol megjelenéssel egyidöben (2009-ben) magyarul is kiadta. Lám, ilyen gyorsan történik ez manapság.

Most itt tarthatom a kezemben a magyar változatot. A királykisasszony, akinek nem volt birodalma is rabul ejt, Sarah Gibb gyönyörü illusztrációi miatt. Totth Benedek fordítása pedig kiváló.


Üdvözlettel a napsütéses Götebogból:


Melissa

2011. augusztus 19., péntek

Bokia, Göteborg, Frölunda torg avagy egy svéd könyvesbolt. 3.

Fiataloknak











Egy könyv a bolti dolgozók ajánlásával




Sok 13+ könyv papírkötésben (is)








Bokia, Göteborg, Frölunda torg


Ifjúsági irodalom, 13+


Bokia, Göteborg, Frölunda torg avagy egy svéd könyvesbolt. 2.



Kezdö olvasóknak











Ismeretterjesztö könyvek




Az eladók javaslata



Bokia, Göteborg, Frölunda Torg



6-9 éves kor, 9-12 éves kor

Bokia, Göteborg, Frölunda torg avagy egy svéd könyvesbolt












Kedves Bogi!

Ma a hozzánk legközelebbi könyvesboltban jártam, és készítettem néhány képet a könyvesboltban a gyerekrészlegen. A könyvek korcsoportok szerint vannak elhelyezve a polcokon, azért, hogy megkönnyítsék a gyerekek és a felnöttek számára a választást. Hiszed vagy nem, még a legmagasabb polcról is le tudom venni a könyveket, pedig nem vagyok valami magas. Nem kell tehát létrát kérni, ha bele akarok lapozni a képeskönyvekbe. Mivel ennyi képet nem tudok feltenni egy posztra, korcsoport szerint elosztom öket. Hátha kíváncsi vagy rá, milyen is a választék itt nálunk Göteborgban. A Bokia az egyik legnagyobb könyvesbolti hálózat. Göteborgban van a székhelye.

Üdvözlettel:

Melissa

Bokia, Göteborg, Frölunda torg


0-3 éves kor, 3-6 éves kor






Alex T. Smith: Claude nyaral

Kedves Bogi!

Alex T. Smith Claude nyaral című könyvét Kecskeméten vettem az Auchanban. A legalsó polcon volt a gyerekkönyvek között, kicsit keresgélni kellett, de azért megtaláltam. Később odaajándékoztam az unokahúgom gyerekeinek, így Claude most Svájcban nyaral.
A Claude nyaral című könyv elején kiderül, hogy Claude kutyus gazdáinak, Suvikszcipő úrnak és feleségének miért csak a lába látszik a képeken. Azért, “mert ők túl nagyok, és nem férnek rá a képre”. Logikus, nem?
Claude ezúttal a tengerpartra indul barátjával, Bolyhos Zokni urasággal. Mivel turisták, franciául beszélnek. Újra hihetetlen kalandokba keverednek: Claude kiment egy embert a tengerből a cápa elől, Bolyhos Zokni uraság tudtán kívül megnyeri a homokvárépítő-versenyt, és még kalózoknak is segítenek kincset keresni a Koponya-szigeten.
A történet megint rendkívül vicces, a szereplők nevei, mint Vasmacska Valter, Lőrés Lóri, Árbóc Ágota, Gaz Gréta, magukért beszélnek.
Kezdő olvasók számára kiváló olvasmány. És persze a szüleiknek is. Óvodásoknak pedig fel lehet olvasni.

Jó nyaralást!

Üdvözlettel:

Melissa

2011. augusztus 17., szerda

Alex T. Smith: Claude a városban

Kedves Bogi!

Claude-ról először Nagy Boldizsár írását olvastam a Literán, s mivel neki nagyon tetszett Claude a városban, kíváncsi lettem.
Az első dolog, ami feltűnt számomra az, hogy a 2 könyv 2011-ben látott napvilágot Angliában is és Budapesten is. A másik könyv címe: Claude nyaral.
A Manó Könyvek munkatársa, Papp Miklós, kérdésemre elmondta, hogy tavaly ősszel a Frankfurti Könyvvásáron figyeltek fel Claude-ra, megvették a jogokat, így jelenhettek meg a könyvek 2011. tavaszán.
A Claude-könyvek kezdő olvasókhoz szólnak, ezért sok az illusztráció, és viszonylag kevés és egyszerű a szöveg. S mivel a könyvek elég vastagok, még sikerélményt is jelentenek azoknak a gyerekeknek, akik éppen most “fejtették meg az olvasási kódot”, ahogy azt a svédek mondják.
Alex T. Smith Claude a városban című könyve két történetet tartalmaz. Az elsőben, Claude kutyus barátjával, Bolyhos Zokni urasággal a városba látogat.
Reggel Claude gazdái, Suvikszcipő uraság és felesége (akiknek egyébként csak a lába látszik a rajzokon) munkába indul, a kutyus pedig fejébe csapja elmaradhatatlan micisapkáját, s már kezdődnek is a kalandok. A városban galambokkal ismerkednek, betérnek egy kávéházba, vásárolnak, a Múzeumban pedig Claude még egy rablót is elcsíp.
A szöveg rendkívül mókás. Azt hiszem, ez a sorozat sok gyerek kedvence lesz majd.
A történet során Claude sok új ismeretre tesz szert. A Múzeumban:
“Claude rájött, hogy a szobrok olyan műalkotások, melyeket nem tesznek keretbe, és körbe lehet őket járni, viszont nagyon tilos hozzájuk nyúlni.”
A könyv második részében Bolyhos Zokni uraság megbetegszik, és kórházba kerül. Az orvos elviszi megröntgenezni, közben Claude-ot orvosnak nézik, és sikerül megfejtenie, miféle rejtélyes kórtól szenvednek a betegek a váróteremben.
A rajzok fekete-fehérek, és egyetlen szín, a piros külöféle árnyalata van még jelen. Ezt a fajta technikát legutóbb Chris Riddell Ottoline és a Sárga Macska (magyarul a Könyvmolyképzö Kiadó jelentette meg) című könyvében láttam, de az 50-es években divat volt Kay Thompsom Eloise-ról szóló képeskönyveiben is.

Jó szórakozást!

Üdvözlettel:

Melissa

2011. augusztus 16., kedd

Stina Wirsén: Vems bebis? avagy egy svéd képeskönyv a legkisebbeknek az örökbefogadásról

Kedves Bogi!

Ma a könyvesboltban jártam, és elolvastam Stina Wirsén svéd illusztrátor méltán népszerü Vem-sorozatának a legújabb részét. A sorozatban eddig 12 könyv jelent meg a legkisebbeknek, és animált filmek is készültek belölük. Ez ugyan nem minden esetben jelent minöséget is, de ebben az esetben igen.
A Vems bebis? (Kinek a pici babája?) az örökbefogadásról szól. A sorozat egyik szereplöje, Cica megtudja, hogy öt örökbe fogadták. A szülei nagyon szerettek volna gyereket, de nem született nekik. Ezért elhatározták, hogy magukhoz vesznek egy olyan csecsemöt, akinek nem voltak szülei. Erre sokat kellett várniuk. Aztán végre elutazhattak egy messzi országba repülövel, és elhozták magukkal Cicát. Cica most megnött, és az anyukájának nagy pocakja van. A nagymama vigyáz rá, amíg a szülök bemennek a kórházba, ahol megszületik a kistestvére. Amikor hazahozzák az öccsét, megkérdezi, hogy mikor adják oda egy olyan párnak, akinek nem lehet gyereke. A szülök elmagyarázzák, hogy a testvér itt marad. Cica pedig kijelenti, hogy eddig is döntött, és ezután is ö fog dönteni, mert ö született elöször.
Ahogy az már szokás a svéd gyerekkönyvekben, itt is a gyerekperspektíva érzödik. A szöveg egyszerü, a képek minimalisták, a könyv pedig humoros, ötletes. Ahogy a sorozat többi darabja is.
Nagy kár, hogy megítélésem szerint szerint, a magyar felnött olvasónak - nem a gyereknek - ezek az illusztrációk túl modernek.
Látom, hogy lengyelül megjelent néhány könyv.
A svédek 1,5 éves kortól ajánlják a sorozatot.

Üdvözlettel:

Melissa




2011. augusztus 14., vasárnap

Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

Kedves Bogi!

A tavasszal nagy port vert fel a svéd médiában egy svéd élsportoló könyve, aki elmeséli, hogyan használta ki az edzője, aki a mostohaapja is volt, szexuálisan. De nem csak őt, hanem több sportolótársát is. Azt mondják a svédek, hogy nem ritka sportoló körökben a szexuális zaklatás.
A könyv eladási siker lett, szerintem azért, mert a legtöbb embernek fogalma sincs, mit csinál egy pedofil, és kíváncsi. Erröl ugyanis nem beszélünk.
Azt hiszem, csak örülni lehet annak, hogy a Móra Kiadó Tabu Könyvek-sorozatot indított.
Ebben a sorozatban jelent meg Beate Teresa Hanika német írónő Soha senkinek című ifjúsági regénye, ami arról szól, hogy egy nagyapa szexuálisan kihasználja a lányunokáját.
Abban a szerencsében van részem, hogy sok svéd ifjúsági regényt olvashatok, mert nagyon sok 13+ regény jelenik meg svéd szerzőktől évente Szendvicsországban, és természetesen fordításban is, főleg angolból. Németből nagyon ritkán. A svédek imádják a nehéz sorsú fiatalokról szóló regényeket, a kritikusok és a díjakat odaítélő szakemberek is. Ezért én a svéd ifjúsági regényekkel tudom összehasonlítani Beate Teresa Hanika regényét, ami méltán nyert több díjat is.
A regény a svéd regényekhez hasonlóan egyszerű nyelvezetű, főleg rövid mondatokban íródott. A párbeszédek is az angol, német, svéd helyesírást követik a magyar változatban.

A Soha senkinek ezekkel a szavakkal kezdődik:

”Malvina vagyok. Május elsején leszek tizennégy.
Most április van.
Még két hét. Tizennégy évesen lesz barátom. Kézen fogva járunk majd, és egymás karjában alszunk el. Bulizni és táncolni fogok, akkor is, ha a szüleim nem engedik. Mindig megmondom a magamét, dühös leszek, nem szomorú. Olyan hangosan fogok kiabálni, hogy mindenki megrémül tőlem, és elrohan, amikor csak akarom.
Még a szüleim is, a nagyapám is, mindenki.
Most április van, és én tizenhárom éves vagyok.”

Malvina átlagos német kamasz, aki a szüleivel és a nővérével él. A bátyja egyetemen tanul, és csak hétvégén látogat haza. Az apa tanár, az anya háztartásbeli és állandóan migréntől szenved. A pszichológusok azt mondanák, a betegségbe menekül a gondok elől.
Malvina a péntek délutánokat gyerekkora óta az apai nagyszüleinél tölti. Ide megy zongoraóra után, amíg a szülei érte nem mennek. Aztán egyszer a nagymama mellrákot kap, és hosszan tartó betegség után meghal. A nagypapa egyedül marad, és azt szeretné, ha Malvina átjárna hozzá, hogy ne érezze magát egyedül.
Malvina egyetlen támasza a barátnője, Lizzy, aki az édesanyjával elutazik üdülni. Malvina nem akar a nagyapjához menni. Hiába mondja a szüleinek és a bátyjának, hogy a nagyapa megcsókolja, azt hiszik, hogy ez csak szokásos nagyapai szeretet. Malvina magára marad a szorongásával, amikor felbukkan egy fiú, Zakó, az elhagyatott, lebontásra szánt villában. Malvina és Lizzy gyerekkoruk óta itt játszottak. Az egyetlen, aki sejt valamit, a nagyapa szomszédja, Bitschek néni, egy lengyel nő, aki megpróbálja rávenni Malvinát arra, hogy elárulja a titkát.
Malvina a tudatában elnyomja, mi is történt vele péntek délutánonként éveken keresztül, s csak fokozatosan emlékezik vissza. A nagymama tudja, mi történik a fürdőszobában, amikor a nagypapa és Malvina együtt fürdik a kádban. De fél a nagypapától, és nem mer szólni. Számomra érthetetlen, miért ígérteti meg a nagymama a halálos ágyán Malvinával, hogy gondoskodik a nagypapáról, amikor ő már nem lesz. Szerintem ez csak azzal magyarázható, hogy nemcsak fél a férjétől, hanem annyira szereti, hogy elfogadja olyannak amilyen. Bár tudja, hogy helytelenül cselekszik.
A nagypapa viselkedése felháborít, ahogy elhiteti Malvinával, hogy ha szereti a nagymamát, akkor azt teszi, ami neki jó. Másként nem gyógyul meg a nagyi. Ugyanúgy érthetetlen a szülők és Malvina bátyjának nemtőrődömsége is.
Malvina saját magát vádolja, és attól fél, hogy ha kiderülne a titka, az emberek elfordulnanak tőle.
Beate Teresa Hanika népmesei elemet használ a könyvben, s meg is említi a Piroska és a farkas történetét. Malvina is egy kosárban viszi az ételt a nagyapjának.
A írónő finomat bontja ki a történetet. Csak fokozatosan tudjuk meg, mi is történt valójában.

A könyv vége felé Malvina még arra is rászánja magát, hogy beszél a rendőrségen:
”Tudom, hogy a rendőrségen is lehet erről beszélni, de azt még nem tudom, hogy akarok-e. Ha Lizzy velem jöhet, akkor talán, ha fogja közben a kezemet. A fejemben már lejátszottam ezeket a beszélgetéseket az elejétől a végéig, minden szót, hogy miként kezdődött az egész, amikor nagyapa olyan szörnyen részegen ért haza, aztán minden pénteken zongoraóra után a fürdőszobában, hogy azt mondogatta a nagyi kedvéért tesszük, mert a nagyi csak akkor gyógyul meg, ha a nagyapának is jó. Talán tudni fogják, mit csinált velem. Olvastam, hogy milyen kérdéseket tesznek fel, és azt is elolvastam, hogy muszáj válaszolni. Félek, hogy azt mondják, biztos nem is volt olyan rossz. Arra gondoltam, felírok mindent egy cetlire, mindent, amit tett velem, mert leírni könnyebb, mint kimondani.
Először is, írom majd, megcsókolt, a számon.
Másodszor: fogdosott, a mellemet, és jóval lejjebb is.
Hülyén hangzik, de nem tudom jobban leírni.
Harmadszor: nekem is meg kellett őt fognom.
Amikor áttolom az asztal túloldalára a papírt, megszédülök. Nem írtam fel mindent, mindent még nem tudok elmondani. Remélem, csak nők lesznek jelen, amikor kiveszem a cédulát a nadrágzsebemből.”

Fontos témát dolgoz fel Beate Teresa Hannika, olyat, amiről nem szívesen beszélünk. Remélem, ez a könyv minél több fiatalhoz eljut, s talán segít az áldozatoknak és az ismerőseiknek, hogy felismerjék, ha egy fiatalt kihasználnak, és merjenek segítséget kérni.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

Olvass bele!

Interjú Györi Hanna fordítóval és Dóka Péter szerkesztövel a Könyvmutatványosok blogon.

2011. augusztus 13., szombat

Marianne Poncelet – Takács Mari – Orbán György: A csodafa

Kedves Bogi!

Júliusban a Csimota Kiadóban jártam Budapesten, ahol több gyerekkönyvet is kaptam. Az egyik Marianne Poncelet belga írónő meséje: A csodafa. Képeskönyv és CD egyben.
A Csimota Kiadó Orbán György zeneszerzőt kérte fel, hogy írjon zenét a meséhez, az illusztrációkat pedig Takács Mari készítette. Nemes vállalkozás gyerekek számára komolyzenei művet írni. A mesét a CD-n pedig nem akárki, hanem kedvenc színészem, Mácsai Pál tolmácsolja. Kiváló művészek működnek itt együtt tehát. S nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a nagyszerü fordítást Tóth Krisztina készítette.
Göteborgba hazaérve meghallgattam a mesét a CD-ről, s közben gyönyörködtem a képekben.
Már a történet elején eszembe jutott Gèrard Depardeau a Zöld kártya című filmben. Nem lepődnék meg rajta, ha Poncelet meséjét a film azon jelenete inspirálta volna, amikor a filmbéli francia zeneszerző eléri, hogy ne vágják ki a park fáit.
Poncelet meséje ugyanis éppen egy fáról szól, méghozzá nem is akármilyen fáról, hanem egy csodafáról, ami zenélni képes.
A történet konfliktusát leginkább a fát ültető kertész panasza fejezi ki:
”- Egész életemben minden időmet egyetlen fára pazaroltam – kezdte a mondandóját. – Éjt nappallá téve gondoztam, öntöztem, óvtam minden bajtól. És most mi a hála? Az ágait a gyerekeknek nyújtja, a fényét a pillangókra szórja, lombja pedig a madaraké. És még csak észre sem veszi, hogy nekem ez milyen rosszul esik. Nekem, aki mindent feláldoztam érte! Ő csak muzsikál és muzsikál másoknak.”
A kertész féltékeny lesz a pillangókra, a madarakra és a gyerekekre. Elkeseredésében elhatározza, kivágja a hálátlan fát. Ekkor azonban megjelenik egy koldusnak öltözött tolvaj, aki el akarja lopni a csodafát. A pillangók, a madarak, a gyerekek pedig közös erővel elkergetik. A kertész ekkor döbben rá, milyen ostoba is volt. A fa pedig életében először megszólal. Elmondja, hogy szüksége van a kertészre, aki élete értelmét veszítené el, ha kivágná őt.
”Aki fát ültet, annak tudnia kell, hogy a fa gyümölcsét többnyire mások szedik le. Édes lenne a hála, de a kertész legyen türelmes, és ne várjon viszonzást; érje be a tudattal, hogy unokái majd emlékeznek rá! A fa hírt ad majd az életéről. Ő pedig napra nap elképzelheti a leendő gyermekeket gyümölccsel a kezükben – így szólt a fa, és nem is szólalt meg többé soha.”
A könyv végén található egy rajz a szimfonikus zenekar felépítéséről, valamint egy lista a hangszercsoportokról.
A könyv hátoldalán a következő olvasható: ”A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Csimota Kiadó arra szövetkezett, hogy e gyönyörű könyv segítségével már az óvodáskorú gyerekek is megismerkedhessenek egy szimfonikus zenekar összetételével, a benne megszólaló hangszerekkel és az ezekben rejlő végtelenül gazdag kifejezési lehetőségekkel.”
Tudod, Bogikám, azon gondolkodom, hogy vajon javasolják-e ezt a könyvet a főiskolákon a leendő óvónőknek és tanítóknak. Hmm… És vajon hányan használják az óvodai, iskolai oktatásban?
Ez a könyv kivállóan alkalmas arra, hogy a mese elolvasása után elbeszélgessünk a gyerekekkel nemcsak a történetről, hanem a képekről, a zenéről is; a bennük rejlő kifejezési lehetőségekről.
Bizton állítom, hogy A csodafa felnőtteknek is feledhetetlen élményt jelent.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa



Ps.: Itt olvashatod, mit gondolnak a könyvröl a Könyvmutatványosok blogon.



2011. augusztus 5., péntek

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Kedves Bogi!

Két hete Budapesten jártam. A Manó Könyvekbe mentem, hogy elhozzam a Kifli kutyaoviba megy című gyerekkönyvet, amit svédből fordítottam.
A kiadó egy emeletes épületben található. Bementem a kapun, néztem a falon a táblákat, s kiderült, itt van a Magvető Kiadó is. Gondoltam, ha ezt tudom, kértem volna tőlük olvasópéldányokat. Igaz, már nem fértek volna be a bőröndömbe.
Elindultam a lépcső felé, de a portás megállított. Kérdezte hová megyek. Mondom Manó Könyvek. Kérem a személyi igazolványát, fel kell írnom a számát, mondta. Azt hittem nem jól hallok. Visszacsöppentem a szocializmusba vagy mi? Nincs nálam, világosítom fel. Akkor mi lesz, ha igazoltatja a rendőr, kérdi. Engem még az életben nem igazoltatott rendőr, gondolom. Nem vittem magammal az útlevelemet, mert ha ellopják a táskámat, másnap nem tudtam volna visszarepülni Göteborgba. Prágában egyszer elveszítettem a táskámat benne a lányom svéd és az én magyar útlevelemmel. Mondom, nem hiszem, hogy igazoltatnának. Nem tudja, milyen környék ez, kérdi. Fogalmam sincs, válaszolom. Végül kiderült, hogy a nevem fel volt írva, s tudta, hogy várnak. Kérésemre feltelefonált, hogy jőjjenek le értem. Szóval mégiscsak bejutottam.
A Manó Könyvekben megtudtam, hogy a kiadó a Magvető gyerekrészlege. Szerintem egyre jobb könyveket jelentetnek meg. Kaptam is egy csomót, s megígértem, hogy mindről írok itt a blogon. Szívesen teszem.
Megrendelem mind a Manó Könyvek, mind a Magvető Kiadó színvonalas hírlevelét. Innen értesültem először Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényéről. Megrendeltettem a göteborgi könyvtár számára, de nem bírtam kivárni amíg megérkezik, így aztán megvettem Békéscsabán a Litterában. Hoztak nekem egy létrát is, hogy meg tudjam nézni a képeskönyveket, többek között Kiflit is. Nem egészen értem, hogy ha nekem létra kell, akkor a gyerekek hogyan tudnak a könyvek közül választani. Hiába, megszoktam, hogy én egy gyerekcentrikus országban élek. Itt jegyzem meg, számomra nonszensz, hogy a könyvesboltokban nem korcsoport szerint helyezik el a könyveket Peperóniában. De ezt majd máskor.
Göteborgba visszatérve, Ronneby fürdőhelyen kezdtem el olvasni Grecsó Krisztián legújabb regényét. Először a regény címe ragad meg. Mellettem elférsz. Számomra szeretetet, törődést, valakihez való tartozást jelent. Grecsó Krisztián valami olyasmire vállalkozik, ami sokunk fejében megfordul, aztán mire rászánnánk magunkat már késő. Felnőtt fejjel én is szívesen elbeszélgetnék a nagymamámmal a titkairól. Mert minden családban akadnak titkok, s ahogy gyermekből felnőtté válunk, egyre többet tudunk meg. Magam is gondoltam arra, hogy valamelyik ősöm sorsa az én sorsomban megismétlődik.
Nem olvastam el előre a könyvről szóló blogbejegyzéseket, kritikákat, nem akartam, hogy befolyásoljanak. Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regénye családregény a javából. S ahogy az már lenni szokott, több emberöltőn is keresztülvezet bennünket. Közben ismerkedünk a (közel)múlttal. Egyesek nosztalgiáznak. És sokat tudok meg arról is, hogyan működnek a férfiak. Számomra még mindig rejtély, hogyan képesek egy nő miatt keresztülutazni a fél világot. Grecsó Krisztián néha kitárulkozik, s azon gondolkodom ilyenkor, vajon mennyit árul el magáról, s mi az, amit kitalál. Olvasás közben néha átmelengeti a szívemet, s ezt nagyon szeretem. Több mondatot is többször újraolvasok. Igen, azt hiszem, Grecsó Krisztiánt szeretni kell azért, ahogyan ír.
A volt kollégáim a békéscsabai könyvtárban (már akiket nem küldtek el, helyeztek át, mert az előző igazgató emberei voltak), azt mondják, nagyon kedvelték Krisztiánt, amikor ott dolgozott.
Tavaly nyáron összefutottam Elek Tibivel Csabán az Alexandrában. Kérdeztem, jelent-e meg kiemelkedően jó magyar regény az utóbbi időben. A választ majd egyszer személyesen mondom el. Aztán arról beszélgettünk, milyen regényeket fordították le svédre. Az egyiknek nem jutott az eszembe a címe. Mondom az, amelyiktől depressziós lesz az ember. Tibi egyből tudta, hogy Bartis Attila A nyugalom című könyvére gondolok. Nos, a Mellettem elférszt olvasva melakóliás leszek. És nagyon igazságtalannak tartom, hogy nem tudom meg, mi történik a regény végén. Lehet, hogy lesz folytatás?
Olvasd! Olvasd! Olvasd!

Szeretettel üdvözöllek Göteborgból:

Melissa

Ps.: Grecsó Krisztián Mellettem elférsz címü regénye hamarosan kölcsönözhetö Göteborg könyvtáraiban.