2007. december 30., vasárnap

Martin Widmark: Kék Tükör Antikvárium (részletek)

A Kék Tükör Antikvárium című ifjúsági regényben Dávid és Larissza kutat egy tudós, Melkior után. Amíg Dávid szülei Afrikában dolgoznak, Dávid egy idős titokzatos tudós antikváriumában száll meg. Melkior azonban egy napon nyomtalanul eltűnik, és mindössze egy kódolt üzenetet hagy maga után. A nyomozásban Dávid osztálytársa, a Szent Petervárról éppen Svédországba költözött Larissza segít.

Úgy gondoltam, beszélek Larisszával, még mielött elkezdödik a tanítás. De, az utolsó pillanatban estem be az elsö órára, Larissza pedig napként tündökölt, amikor beléptünk az iskola számítógép-termébe.
- Óh – mondta amikor a számítógépe halk zümmögéssel elindult, majd az egyre gyorsabban villogó betűk és ábrák láttán boldogság töltötte el. - Ez irtó klassz lesz, Dávid – lelkesedett, és még a száját is megnyalta.
Az informatika-tanár, egy harmincas éveiben járó nő, ismertette az előttünk álló tanfolyamot, és kihangsúlyozta, a legeslegfontosabb az, hogy megértsük, mennyire lényeges a védekezés.
- Most szexuális felvilágosítás következik – bőgte mögöttünk szarvasként Ricke mutáló hangján.
A tanárnő komolyan ránk nézett, és közölte, hogy ebben bizony sok igazság van.
- Meg kell tanulnotok – mondta -, hogy minden olyan számítógéppel végzett munka vagy szórakozás, ami valamilyen formában bármely hálózati kapcsolaton keresztül történik, sok veszélyt rejt. Ezért komolyan kell venni, tisztában kell lenni a veszélyekkel és kezelni, védekezni kell ellenük. - Természetesen, ez nem szabad, hogy elriasszon benneteket – folytatta.
Larisszára néztem. Érdeklödéssel hallgatta a tanárnőt, aki tovább bizonygatta, hogy az információs hálózatok fejlődése éppen most formálja át gyökeresen a világot.
- Nektek tehát részt kell ebben vennetek – mondta a tanárnö, miközben mutatóujját a levegőbe emelte. – Máskülönben kívül rekedtek a vitákból és a demokratikus eszmecserékböl. Informatikai analfabéták maradtok. De éppen úgy, ahogy mi emberek a mi emberi interakciónkban egész idö alatt kockázatoknak tesszük ki magunkat, úgy akkor is, amikor egy számítógépen dolgozunk, számításba kell vennünk azt, hogy mit akarunk elmondani és mennyit szeretnénk elárulni saját magunkról.
Hacsak tudta volna, milyen jól értettem, miről beszélt, gondoltam magamban. Egész életemben inkább csendben maradtam, minthogy hagytam volna, hogy bárki is bekukkantson a lelkembe. Akarom mondani, egészen addig, amig Larissza föl nem bukkant az osztályban.
- Nos, akkor miféle védekezés is áll a rendelkezésünkre? – kérdezte a tanárnő és végignézett az osztályon.
- Tűzfalak és vírus elleni védekezés – felelte Larissza -, s úgy tünt, hogy nagyra tartotta az informatika-tanárnö bevezetőjét.
- Így igaz – helyeselt a tanárnő és elmagyarázta, hogy ma majd arra kell koncentrálnunk, hogy egy tűzfal hogy működik.
Először végigvette azokat az elveket, amelyek leírják, hogyan védhetjük meg a gépünk vagy hálózatunk biztonságát egy tűzfal segítségével, hogy aztán az óra közepe felé egyedül gyakorolhassunk.
- Most pedig egy olyan saját digitális tűzfalat készíthettek, amelyen még egy számítógépes zseni sem képes áttörni.
Azután végigkalauzolt bennünket a gateway-kódokon és a különféle féreg-kombinációkon, hogy aztán hagyjon egy véletlenszám-generátort egy olyan identitást kiválasztani, ami teljesen személyre szabott volt a számunkra.
Néha-néha Larisszára pillantottam, aki követte a tanárnő utasításait, láttam azonban, hogy közben valami mással is foglalkozik. Úgy tűnt, hogy ez a munka teljesen lekötötte a figyelmét. Az óra vége felé a tanárnő így szólt:
- Most pedig hölgyeim és uraim, önök egy tökéletesen biztonságos számítógép előtt ülnek. Senki sem tud behatolni a hardverükbe, így hát csendben és nyugodtan dolgozhatnak.
Akkor felvillant a képernyőm és egy kis dialógus ablak jelent meg: „HA MEG AKAROD TUDNI AZ IGAZSÁGOT, KATTINTS IDE“, állt ott. Rákattintottam az OK-gombra és legnagyobb megdöbbenésemre egy időzített bomba képe tűnt föl előttem, alatta pedig egy óra állt, ami tíztől nulláig visszafelé számolt. Segítség! Mit tettem? Az óra most 6 másodpercet mutatott.
Fölnyújtottam a kezemet, hogy szóljak az informatika-tanárnőnek, még mielőtt az egész gépem felrobbant volna. 5 másodperc, 4 másodperc ...
- Én ... – hebegtem!
- Csssss! Te lökött – intett Larissza és lehúzta felnyújtott karomat. – Várj!
Az óra a képernyőmön folytatta a visszaszámlálást. 3, 2, 1, 0. Ekkor egy újabb üzenet jelent meg: „NEMCSAK A TŰZFALAD MÖGÉ FÉRKŐZTEM BE, VAN MÉG EGY MÁSIK KIS MEGLEPETÉSEM IS A SZÁMODRA, TOVARIS!“
Meghökkenten néztem Larisszára. A tanárnő azt állította, hogy a tűzfalaink betonbiztosak voltak, ennek a csajnak azonban sikerült behatolni az enyém mögé, csupán néhány másodperccel azután, ahogy aktiváltam. Megböktem a karját, ám ő csak titokzatosan mosolygott, és a képernyőjét fürkészte.
- Majd a szünetben – suttogta a szájszögletén keresztül.
- Neked elment az eszed! – súgtam vissza.
S mialatt ezt mondtam, megértettem valamit. Nemcsak a tűzfalam volt az, amit engedély nélkül bevett. Egy sokkal nehezebben elérhetö helyre is behatolt. Egy helyre, amit hét lakat alatt őriztem azóta, amióta csak az eszemet tudom!

- Miféle meglepetésről beszélsz? – kérdeztem, amikor újra kimentünk az iskolaudvarra.
- Vedd csak elő azt a kék cédulát – utasított Larissza.
Előszedtem a lapot a hátsó zsebemből és újra ránéztem. De éppen olyan keveset tudtam kihámozni a számkombinációból, mint tegnap.
Elmagyaráztam, mivel próbálkoztam előző este, hogyan számolgattam a könyveket a polcokon. Aztán megráztam a fejemet, és átnyújtottam a cédulát Larisszának.

105 13 23 53 105 19 118 22 13 16 16 13 2 13 22 8 3 105 13 3 13 3 13 22 22

- Több órán keresztül törtem a fejemet tegnap este – mondta Larissza -, és próbáltam rájönni, hogy a kombináció mit jelenthet. Több szám is többször visszatér.
- Például a 105-ös – mondtam és utánaszámoltam. – Ez a szám háromszor fordul elő, a 13-as pedig ötször.
- Ez lehet tiszta véletlen – találgatta Larissza -, de sokkal valószínűbb, hogy mindegyik szám jelent valamit. Valamit, ami visszatér.
- Mint egy üzenet betűi – mondtam hevesen. – Úgy gondolod, hogy ez egy kódolt üzenet? A 105-ös lehet például R, a 13-as meg talán U.
- Nem R és U, hanem D és A.
- Micsoda? Honnan veszed?
- Nem vagyok benne egészen biztos, de úgy sejtem, hogy a te Melkior bácsid egy üzenetet írt neked, és akkor valószínű, hogy a neveddel kezdte.
- Úgy hiszed, tudta, hogy esetleg eltűnik, és esélyt akart rá nekem adni, hogy megtaláljam?
- Eltűnik vagy elrabolják – tűnödött Larissza.
Papírt és ceruzát vett elő, majd leültünk egy padra.
Minden 105-ös alá írt egy D betűt és minden 13-as alá írt egy A betűt.

105 13 23 53 105 19 118 22 13 16 16 13 2 13 22 8 3 105 13 3 13 3 13 22 22
D A D A A A D A A A

- Mit tudunk még? – kérdezte.
- Hogy a 23-as V betű, az 53-as pedig I betű kellene, hogy legyen, ha Melkior a nevemmel kezdte az üzenetét.
Larissza folytatta a számsor kitöltését.

105 13 23 53 105 19 118 22 13 16 16 13 2 13 22 8 3 105 13 3 13 3 13 22 22
D A V I D A A A D A A A

- De hiszen ettöl még nem leszünk sokkal okosabbak – sóhajtottam fel, amikor Larissza megmutatta, amit írt. Meg kell tudnunk, honnan vette a számokat.
- Gondolkozz, Dávid – szólított fel Larissza.
- Az első betü a 105. oldalon a telefonkönyvben? Vagy a bibliában, vagy valamelyik másik könyvben, amelyikről Melkior tudta, hogy hozzájuthatok?
- Nem könyv, Dávid. Melyik a legmagasabb szám a kombinációban?
- 118 – válaszoltam anélkül, hogy felfogtam volna, mire is gondolt.
- És milyen más összefüggésben a 118-as a legmagasabb szám?
Az összes lehetséges helyzetre gondoltam, ahol az ember különféle dolgokat számol, de nem jutott az eszembe semmi olyasmi, ahol a mennyiség éppen 118-cal végződött volna. Az ábécében 44 betű van, egy zongorának biztosan kevesebb billentyűje van 118-nál. Nagyon szerettem volna bebizonyítani Larisszának, hogy nem vagyok egészen ostoba, végül mégis kénytelen voltam kijelenteni:
- Feladom. Egy kukkot sem értek az egészből. Ki vele most rögtön!
Ám éppen akkor, amikor beismertem, hogy kudarcot vallottam, rájöttem a megoldásra. Hiszen Melkior valójában már elmondta nekem!
- Nézd csak meg bátran közelebbről. Lehet hogy egy nap majd még hasznát vesszük – mondta.
És mi volt az, amit akkor éppen néztem? Hát, az a tábla, ami a periódusos rendszert ábrázolta. Az a logikai rendszer, ami a földön létező valamennyi alapelemet leírja. Hát persze, hiszen az a 118-as számmal végződik! Én mafla pedig éppen emellett a tábla mellett álltam tegnap és könyveket számoltam!
- Fantasztikus vagy, Larissza – lelkendeztem és hevesen átöleltem.
Észrevettem, hogy egy kissé meglepődött, de azért viszonozta ölelésemet. A hajának csodálatos illata volt.
- És akkor mit jelent a többi szám? – faggattam tovább izgatottan.
- Sajnálom. Akárhogy is keresgéltem otthon tegnap este, nem találtam a periódusos rendszert szemléltető táblázatot. Reméltem, hogy ma lesz természetismeret-óránk, s így megfejthetjük az üzenet további részét.
De az órarendben csak svéd és háztartási ismeretek szerepelt, ezek az órák pedig csigalassúsággal vánszorogtak.
- Melkiornak van egy a periódusos rendszert ábrázoló táblázata az üzletében – mondtam, amikor végre kiértünk az iskolaépületből.
- Akarod, hogy hazamenjek veled? – kérdezte Larissza.
Hálásan fogadtam el ajánlatát, majd kocogva tettük meg az utat egészen a kikötőnegyedik, ott egészen a Kék Tükör Antikváriumig.

A részletek közzététele a szerző és a BonnierCarlsen Kiadó jóváhagyásával történt.



Martin Widmark & Helena Willis: Gyémántrejtély (részletek)

A könyvek Valleby kisvárosban és annak környékén játszódnak, ahol a legtöbben ismerik egymást, és ahol a templom a falu közepén áll.

A főszereplők Lassze és Maja osztálytársak, és közösen müködtetnek egy kis nyomozóirodát.
1. FEJEZET

A nyomozóirodában

Valleby kisváros utcái üresen tátonganak. Délután fél négyre jár, s bizony februárban ilyenkor már besötétedik. Az utcák, terek vizesek és latyakosak.
Egy ház pinceablakában fény világit. Két gyerek üldögél odabent a kellemes melegben. Lassze és Maja. Majdnem egyidősek és osztálytársak.
Ma otthon maradtak, mert sportszünet van az iskolában. De egyikük sem vágyik ki a szánkódombra a barátokhoz. Más köti le a figyelmüket.
- Érzem, hogy hamarosan valami izgalmas dolog fog történni - szól Lassze.
- Hm – hümmög Maja olvasás közben.
Lassze és Maja egy kis irodát rendeztek be Majáék pincéjében. Ócska fotelokban ülnek egy kerek asztalnál. Körülöttük vastag könyvek hevernek szanaszét. Maja apjának a detektívregényei. Lassze és Maja itt szokott olvasgatni. A szünetben sokmindent meg akarnak tudni arról, hogyan dolgoznak a tolvajok és a rendőrök.
Merthogy Maja és Lassze nemcsak barátok, hanem társak is.
Közösen vezetnek egy nyomozóirodát. A neve: LasszeMaja Nyomozóiroda. Te talán nem is tudod, hogy mi az a nyomozó? Hát a nyomozó az olyan, mint a rendőr, csak közönséges ruhában.
Egy nyomozó gyanús személyek után vizslat és szimatol, fényképez és kukkol. Míg végül a tettes horogra akad.
- Egy igazán izgalmas esetre vágyom - sóhajtja Maja.
- Úgy látszik, a tolvajoknak is szünetjük van – állapítja meg Lassze.

Az irodában áll egy szekrény is. Lassze és Maja ebben a szekrényben tartja mindazt, amire a nyomozáshoz szükségük van:


1 db fényképezőgépet vakuval – hogy sötétben is fényképezhessenek.
1 db távcsövet – hogy messzire lássanak.
1 db nagyítót – hogy ujjlenyomatokat tudjanak vizsgálni.
1 db tükröt – hogy a sarok mögé is bekukkanthassanak.
műorrokat és parókákat – hogy álruhába öltözhessenek.
zseblámpákat – hogy világíthassanak a sötétben.
1 db páncélszekrényt – ahová elzárhatják a pénzt, amit keresnek.

De a páncélszekrény sajnos üres. Mert már régóta nem történt semmi izgalmas.
Lassze és Maja mindenfelé cédulákat ragasztott ki a városban.
A lámpaoszlopokon és a kapualjakban plakátok függnek, amelyeken ez áll.

LasszeMaja Nyomozóiroda
Bármilyen izgalmas és veszélyes megbízást elvállal.
Elveszett pénztárcák és elkóborolt macskák megkeresése.
Olcsó árak + ÁFA.

Lassze és Maja tehát izgalmas esetre vár. Addig is detektívregényekkel ütik agyon az időt. Egyszercsak Maja hirtelen lecsapja a könyvét, és felháborodva belekezd a történetbe, ami ott áll.
Egy kutyatolvajról van szó, aki az üzletek elől elköti a kutyákat. Azután a tolvaj felhívja az eb gazdáját, és pénzt követel a szerencsétlen állatért. Maja még a gondolatába is beleborzad.
Ekkor váratlanul kopogtatnak! Lassze és Maja egymásra néz. Ki lehet az?

2. FEJEZET

Egy kétségbeesett férfi segítséget kér

Lassze kinyitja az ajtót. A lépcsőházban egy termetes fekete bajuszos férfi áll csíkos sapkában, lábán vizes cipő.
Muhammed Karát az. Valleby leggazdagabb embere.
Muhammed Karátnak ékszerüzlete van a Templom utcában, s az egész országban ismert fantasztikus gyémántjairól, gyűrűiröl, fülbevalóiról és más ékszerekröl. Vajon mit akar Lasszétól és Majától?
Lassze mutatja az utat a pincében, egészen az irodáig.
- Jó napot, Karát úr. Tessék, foglaljon helyet – szól Maja -, és Lassze üres foteljára mutat.
Muhammed Karát lerogy a fotelba, majd elővesz egy zsebkendőt a kabátzsebéből. Megtörli izzadt homlokát. Lassze és Maja látja, hogy ideges.
- Mit tehetünk Önért, Karát úr? - kérdezi Lassze.
- Kétségbe vagyok esve - kezdi rá Muhammed Karát. Olvastam a hirdetéseteket egy lámpaoszlopon az üzletem előtt. A segitségetekre van szükségem!
Maja és Lassze ceruzát és jegyzetfüzetet vesz elő.
- Sok éven át működött az ékszerboltom a Templom utcában, és mondhatom, ragyogóan ment – fog bele Muhammed Karát. Közelről és távolról keresték fel a vevők egyszerű kis boltomat itt Vallebyben. De most kialudt a szerencsecsillagom - panaszolja és kifújja az orrát a zsebkendőjébe.
- Mi történt? - faggatja Lassze.
- Napról napra egyre szegényebb leszek - sóhajt Muhammed Karát, és így folytatja:
- Úgy látszik, valaki, aki az üzletemben dolgozik, lopja a gyémántjaimat. Öt rendkívül értékes kőnek veszett nyoma rövid időn belül, és nem értem, hogyan. Az üzlet valamennyi dolgozója kiüríti a táskáját és a zsebeit mielőtt hazamegy. Mégsem találok semmit. Semmit sem visznek ki a boltból, ebben biztos vagyok.
- Mit mond a rendőrség? - érdeklődik Maja.
- A rendőrség az első gyémánt eltűnése óta nyomoz, de eredménytelenül. Azt állítják, semmit sem tehetnek addig, amíg a tolvaj el nem hibázza, és le nem leplezi magát.
Muhammed meglazítja a nyakkendőjét.
- Rövidesen tönkre megyek, és lehúzhatom a redőnyt - zokogja. - Híres gyémántjaim nélkül a vevök hamarosan elpártolnak az üzletemtől.
Lassze és Maja látja, hogy nagyon nyomasztja a dolog.
- Bonyolult helyzet - mondja Lassze, és megvakarja az orrát a ceruzával. - A rendörség tehetetlen, ön pedig nem tudja, kit gyanúsítson. Jól értem? - kérdezi Lassze.
- Tökéletesen - válaszolja Muhammed Karát. - Tudni szeretném, vállalnátok-e, hogy látszólag a boltomban dolgoztok, és közben kifürkészhetnétek, ki a tolvaj. Segítsetek kideríteni, ki lopja a gyémántjaimat! Jól megfizetném. Nos, érdekel benneteket a dolog? Kedves barátaim, mondjatok igent!
- Holnap munkába állunk – vágja rá Maja.



A részletek közzététele a szerző, az illusztrátor és a BonnierCarlsen Kiadó jóváhagyásával történt.

Gyerekkönyvek fordítása

Kedves Bogi!

Az első gyerekkönyv, aminek a fordításába kezdtem, Martin Widmark Diamantmysteriet azaz Gyémántrejtély című könyve volt. Ez egy sorozat első kötete. Azt hiszem, hogy akik maguk is fordítanak igazat adnak nekem abban, hogy a legelső, amire az ember rájön a munka során, az az, hogy angol, német vagy svéd nyelven sokkal egyszerűbben fejezi ki magát az író, mint magyarul. Így aztán sehogyan sem voltam megelégedve az általam lefordított szöveggel, és rájöttem, hogy a magyar szöveget ki kell színezni. Talán ha csak a Gyémántrejtély fordításával próbálkoztam volna, fel is adom az egészet. Ezt a szöveget piszok nehéz volt átültetni, főleg amiatt, hogy nagyon egyszerű a szövege, hiszen nem szépirodalmi műnek készült, hanem igazából olvasókönyvnek. Éppen azért, hogy még az olyan gyerekek is kedvet kapjanak az olvasáshoz, akik egyébként ezt nem tennék. Véleményem szerint ennek a sorozatnak a sikere abban rejlik, hogy egy-egy könyv valójában egy találós kérdés. És aki valaha is foglalkozott 6 év körüli gyerekekkel, az tudja, hogy ebben az életkorban mennyire szeretik a talányokat, rejtélyeket, amiket meg kell fejteni.
A Gyémántrejtéllyel párhuzamosan aztán fordítani kezdtem Martin Widmark 9-12 éves korosztály számára írott regényét, aminek a címe Antikvariat Blå Spegeln vagyis Kék Tükör Antikvárium. Ennek a magyar szövege már sokkal jobban hangzott, ezért döntöttem úgy, hogy mégsem hagyok fel a fordítással. Bár meg kell mondjam, nem könnyű feladat, de tudom, hogy idővel meg lehet tanulni.
Most így karácsony táján talán helyén való egy hasonlat. Ha svédből fordítunk, tekinthetjük úgy, hogy a svéd szöveg egy fenyőfa. Amikor átültetjük magyarra, karácsonyfa lesz belőle. És hogy a mi karácsonyfánk ízléses lesz vagy giccses, az nagy mértékben a fordító felelőssége. Mivel a mai svéd gyerekkönyvírók többsége azt hangsúlyozza, hogy egyszerűen kell írni, én azt szeretném, ha az én karácsonyfám szolíd, tetszetős lenne. S mindez fordítva is igaz. Ha magyarról fordítunk, bizonyos mértékben kénytelenek vagyunk leegyszerűsíteni a szöveget. S ha a fordító jó munkát végez, egy szép, sudár fenyőfa lesz a végeredmény.
Azért, hogy érzékeltessem, hogyan írnak a svéd gyerekkönyvírók, a jövőben több gyerekkönyvből is részleteket közlök majd magyar nyelven.
A Gyémántrejtély fordításában egy kedves budapesti barátom segített, aki megszerkesztette az általam lefordított szöveget. Bevallom nagyon sokat tanultam belőle. Ezúton is sok-sok köszönet érte.
A Kék Tükör Antikvárium fordításában pedig az csabai unokahúgom segített, aki fejezetről-fejezetre átnézte az egész szöveget, tanácsokkal látott el, és arra ösztönzött, hogy ne hagyjam abba. A szegedi unokaöcsém pedig a számítógépes kifejezéseket nézte át. Nekik is köszönöm önzetlen segítségüket.
Bogi! Képzeld, már csak egy nap van hátra az óévből. Vajon mi egyebet kívánhatnék, mint azt, hogy a jövőben a magyar gyerekek is egyre több svéd gyerekkönyvet olvashassanak.

Békés, boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívánok neked és családodnak:

Melissa

2007. december 29., szombat

2007. december 28., péntek

Szegedi Katalin avagy egy magyar illusztrátor

Kedves Bogi!

Örömmel olvastam Szegedi Katalin könyvajánlóját a Csodaceruza honlapján. Nemcsak azért, mert nincs rá lehetőségem, hogy nap mint nap bemenjek egy magyar könyvesboltba, és így magam nézzek szét, hanem azért is, mert szakértő szemmel kalauzol bennünket a képeskönyvek birodalmában.
Amikor az ősszel egy barátom először írt nekem Szegedi Katalinról, mindjárt kíváncsi lettem, hogy vajon itt a mi göteborgi kerületi könyvtárban megtalálom-e valamelyik könyvét. Ahogy Katalin honlapját nézegettem, felfigyeltem rá, hogy az első gyerekkönyv-illusztrációi külföldön jelentek meg. Nagyon kíváncsi lettem, vajon miért. Azután találtam egy riportot, amely bemutatja őt. Itt olvasható:
http://www.papiruszportal.hu/site/index.php?lang=1&f=&p=32&n=462
Így aztán választ kaptam a kérdésemre. A könyvtárunkban pedig nem kis meglepetésemre megtaláltam Alexandra Bizi Flabelino című könyvét Szegedi Katalin mesés képeivel svéd nyelven. A Lindskog Kiadó (www.lindskogforlag.se) jelentette meg. Ugyanaz a kiadó, amelyik Martin Widmark mesekönyvét is kiadta. De nemcsak ezen a honlapon található együtt Szegedi Katalin neve egy svéd szerzőjével, hanem a General Press Kiadó (www.generalpress.hu) honlapján is. Hiszen ők adják ki Sven Nordqvist Pettsonról és Findusról szóló könyveit is.
Látom, hogy Szegedi Katalinnak 2007-ben 4 könyve is megjelent. Ha majd nyáron újra otthon járok, feltétlenül megnézem őket. Azt hiszem, nem fogok csalódni.

Sok szeretettel üdvözöllek az esős Göteborgból,

Melissa


Ps.: A magyar blogomra érkezett egy megjegyzés. Így szól:
Nekem is nagy kedvencem Szegedi Katalin, legutóbbi írásaink/könyvajánló róla:
http://www.papiruszportal.hu/site/index.php?lang=1&f=&p=1&n=1798
http://www.papiruszportal.hu/site/index.php?lang=1&f=1&p=5&n=1749
LG szerkesztö, Papiruszportál

Köszönöm az információt!

2007. december 26., szerda

Nógrádi Gábor: Nézz rám, mami! avagy egy karácsonyi történet

Kedves Bogi!

Ma, karácsony másnapján egy igazi karácsonyi történetet ajánlok neked és a lányaidnak.

Szeretettel üdvözöllek:

Melissa

Valódi karácsonyi történet Nógrádi Gábor Nézz rám, mami! című műve. Az író honlapján a következő leírás olvasható a könyvről:
”Kriszti nagymamája egy kis somogyi tanyán él, a legközelebbi falutól is távol. Se telefon, se folyóvíz, se központi fűtés, csak szigorúság, munka és állatok. Kriszti nem szeret ott lenni. De karácsonykor kötelező. Mindegy. Egy-két napot ki kell bírnia, amíg a szülei meg nem érkeznek.Éjszaka azonban rettenetes hóvihar kerekedik, és a nagymama váratlanul beteg lesz. A mentőcsapatok elindulnak, de vajon időben odaérnek-e? És ki az a fekete ruhás ember, aki nagy kalapjában megjelenik? Tud-e segíteni Krisztinek legkedvesebb unokatestvére, Ádám, vagy az oroszlánmancsú, majomfejű kavinok? Vajon a szeretet egy elkényeztetett városi lányból is hőst csinálhat?Nógrádi Gábor többi művéhez hasonlóan a Nézz rám, mami! valódi családi regény, amelyet egyaránt szívesen olvas majd felnőtt és gyerek, mert a humor és izgalom ebben a történetben is mély emberi érzelmekkel párosul.”
Bevallom, sok gyerekkönyvet olvastam az utóbbi két esztendőben, amióta gyerekkönyvtárosként dolgozom. És próbálom megfejteni, mitől jó egy gyerekkönyv.
Astrid Lindgren azt nyilatkozta egyszer, hogy nincs recept arra, hogyan kell gyerekkönyvet írni. Bár azt hiszem, ő pontosan ismerte ezt a titkos receptet, és gyakran alkalmazta is. Nos, szerinte a legfontosabb az, hogy az ember vissza tudjon emlékezni arra, hogy milyen is volt gyereknek lenni, gyerekként érezni és gondolkodni.
Amikor egyszer valaki azt kérdezte Astridtól, hogy miért nem ír könyvet elvált szülők gyerekéről, azt válaszolta, hogy azért, mert fogalma sincs, milyen elvált szülők gyerekének lenni.
Amikor a Nézz rám, mami!-t olvasom, felvetődik bennem a kérdés: ”Nógrádi Gábor vajon honnan tudja, milyen egy elkényeztetett városi kislánynak lenni? És főleg, hogy egy mai 12 éves hogyan gondolkodik?”
Részlet Kriszti naplójából: ”Azt hiszik, engem meg lehet venni egy DVD minilejátszóval?! Tuti, hogy a legkisebb képernyőst meg a legolcsóbbat hozzák!... Hol van azzal megfizetve a nagyi mellett töltött huszonnégy óra?”
Erről az idézetről eszembe jut, milyen is volt gyereknek lenni, és hogy néha bizony én is elégedetlen voltam a szüleimmel, ha nem kaphattam meg, amit akartam. Most pedig így 40 fölött egy kiskamasszal, gyakorló anyukaként, a könyvből rámköszönnek azok a szituációk, amiket nap mint nap mi is eljátszunk. Ugye, a sorstársaim egyetértenek velem abban, hogy egy tipikus 12 éves nem adja meg magát harc nélkül? Ennek pedig csak örülnünk kell, még ha nagyon fárasztó is néha, hiszen a gyerekeink épp most tanulják, milyen is az, felnőtte válni. És talán ebben a harcban egy anyáé a nehezebb szerep. Hogy is írja ezt Gábor?:
”Érdekes. Mért van az, hogy egy apa néha szinte szó nélkül rá tudja venni a lányát olyasmire, amire az anyja többnapos veszekedés után sem, miközben mindkét szülő egyformán szereti a gyerekét?
Vannak még nehezen megválaszolható kérdések az életben.”
És hogy Nógrádi Gábor mennyire ismeri az édesanyákat, azt szemléltesse egy idézet a könyvből:
”Amint azt a Magyar Tudományos Akadémián Evizi agykutató és mutterológus professzor egyik előadásában kifejtette: az édesanyákban, ahogy mondani szokás, gyárilag be van építve egy SZBSZ. Egy Szuper Bajérzékelő Szoftver.
Dr. Evizi szerint az anyák a gyermek születésének pillanatától rendelkeznek vezeték nélküli internetes kapcsolattal. Ennek segítségével az anyai hajszálak könnyedén veszik az információkat a családtagok távoli szerveréről, és rögtön közvetítik az agyba. Onnan az adatok a szélessávú kapcsolat jóvoltából a szívbe jutnak, ahol elindítják a beépített programokat. Ezek válaszüzeneteket, illetve mentőakciókat generálnak, amennyiben megfelelő szoftverekkel és elegendő kapacitással rendelkezik az anyawinchester.
Sajátos, hogy ez a rendszer már tízmillió évvel ezelőtt is működött, bár az internet akkor még nem volt annyira elterjedt, mint ma.”
Szeretem azokat a könyveket, ahol azonosulni tudok a szereplőkkel. Úgy vélem, ez a könyv éppúgy szól gyerekekhez, mint felnőttekhez. Mintha csak rólam meg a nagymamámról írták volna. Vagy a lányomról és a nagymamájáról. Vagy a lányomról meg rólam. Emlékszem, hogy utáltam mindig csirkét pucolni, de nem lehetett kibújni alóla. Meg az is eszembe jut, hogyan kerültem egyre közelebb a nagymamámhoz, ahogy egyre idősebb lettem. Mint ahogy a könyv végén Kriszti is megérti a nagyit, aki - lám! – egyszer régen még kislány is volt.
A Nézz, rám mami! egy hagyományos romantikus történet happy enddel, ahol nemcsak Kriszti éli át élete első szerelmét, hanem a nagymama is visszatalál gyerekkori szerelméhez. Engem egy kicsit Shakespeare-re emlékeztet.
Igazi magyar gyerekkönyv, Nógrádi-stílusban írva sok humorral és érzelemmel.
Ezt a könyvet Mazsolának esténként elalvás előtt olvastam, és amikor az a rész hangzott el, hogy: ”Magyarország kicsi ország: itt mindenki mindenkit ismer valahonnan.”, akkor a lányom felkiáltott: ”Hát, ez tényleg így van!”
Mitől modern, mitől más mégis számomra ez a regény? Több gyerekkönyvben is találkozhatunk kitalált személyekkel, állatokkal, akiket a gyerekek fantáziája azért hoz létre, hogy ne kelljen egyedül lenniük, vagy hogy ne féljenek este a sötétben. Ebben a történetben ilyenek a kavinok. De itt ezek a lények hárman vannak, két fiú és egy lány, és itt Kriszti belső hangját, vívódásait személyesítik meg:
“Kriszti és Ádám ismét hátra ültek. Gabika őrmester pedig már indított is.

- Hova lesz a menet? - kiáltotta és nevetett. - Bekapcsoljam a taxiórát? Drága fuvar lesz!...
De a két gyereknek nem volt kedve nevetni.Titokban mind a ketten abban reménykedtek, hogy Kriszti a faluban marad estig. S ez az idő elég lehet arra, hogy újra összekössék azt, ami valójában sosem szakadt el. Csak hát a félreértések! Mennyivel szebb lehetne az élet félreértések nélkül! Elmaradt búcsúpuszik, meg ilyesmi.
A híd a falu végén volt. Két percre a bolttól. Lánynak és fiúnak két perce volt, hogy ismét egymásra találjanak.
- Súgd a fülébe, hogy szereted - mondta Cicó, és kis majomszeme csillogott az izgalomtól, hogy mi történik.
- Nem! - kiáltott Bibó és Didó egyszerre. - Az sok! Csak fogd meg a kezét!
És Kriszti, aki a rendőr mögött ült, egy pillanatot se tétovázott. Megfogadta a kavinok okos tanácsát. Amint az autó elindult, megragadta Ádám kezét, mint egy fuldokló a mentőövet. Persze úgy csinálta, hogy Gabika őrmester ne lássa. Megfogta a fiú kezét és megszorította. Ádám meg visszaszorított. Ezzel a mozdulattal virágba borult bennük a tél.
- Majd hívlak este - lehelte Ádám halkan, és a hangja remegett. - Ha lesz egy kis idő.
- Suttognak a fiatalok? - kiabált Gabika őrmester. - A rendőrnek jó a füle! Szépen szól a fülemüle! - És nevetett.A kocsi megállt, mert elérték a hidat.
- Köszönjük a díszkíséretet, tábornok úr! - mondta a rendőr és integetett, ahogy az államfők szoktak a felvonulóknak az ünnepeken. - Menjen haza sietve, mert befagy a feneke! Hehehe!
Ádám, mielőtt kiszállt volna, hirtelen odahajolt Krisztihez és megcsókolta. Vagyis a szájához érintette a száját. Gabika őrmester persze semmit sem láthatott, mert mindez a háta mögött történt. S egyébként is el volt foglalva valami bohóckodással.
Mielőtt a fiú bezárta volna maga mögött a kocsi ajtaját, visszanézett. Látta, hogy Kriszti szeme ragyog, a szája meg mosolyog. Ez a tekintet és ez a mosoly többet mondott száz szerelmes levélnél is.
- Ha ilyen érzés a szerelem - mondta Didó -, én is szerelmes akarok lenni!
- Legyél belém szerelmes - mondta Cicó. - Akkor kettőnknek lesz jó!
Bibó persze dühös lett:
- És én addig mit csináljak?”
”Bibó, Cicó és Didó” ismétlődik ütemesen többször is a könyvben. Amikor először olvastam, egy novella jutott az eszembe, amit először Gyulán a Magyar Próza Fesztiválja című irodalmi esten hallottam 2001-ben, ahol tíz magyar író olvasott fel műveiből. Hazai Attila Nagyi a szekrényben című novellája rögtön megragadott. Ott a nevek ismétlődnek ritmikusan: “Pali, Laci, Kati meg Sanyi”. Ha jól sejtem, Nógrádi Gábor ismeri ezt a novellát. És ha így van, ez a könyv jó példa lehet arra, hogy milyen hatással lehetnek a felnőttek számára írott művek a gyerekirodalomra. Mert a svéd gyerekírók is éppen ezt teszik. Azt ami jó a felnőttek számára írott könyvekben, a gyerekkönyvekben is alkalmazzák.
Nógrádi Gábor karácsonyi történetét szívből ajánlom mind gyerekeknek, mind azoknak a felnőtteknek, akik nem felejtették még el, milyen is volt gyereknek lenni.
A könyvből a következő honlapon olvashatók részletek:
www.nogradi.hu.


2007. december 21., péntek

Boldog Karácsonyt! God Jul!



Catarina Kruusval illusztrációja

Svéd nyelv kezdőknek. Néhány video a YouTube-on

Kedves Bogi!

Ma reggel a Metrót olvastam a villamoson. Találtam egy érdekes cikket, mely szerint 2007-ben 100 ezer új lakos telepedett le Szendvicsországban. A legtöbben hazatelepült svédek, de jöttek más országokból is, mégpedig:

Svédek: 14 537
Irakiak: 13 332
Lengyelek: 6 976
Dánok: 4 708
Németek: 3 407
Szomáliaiak: 3 311
Románok: 2 407
Finnek: 2 406
Tájföldiek: 2 361

Azt ugyan nem írják, hogy hány magyar telepedett le az idén, de tudom, hogy egyre többen szeretnének itt szerencsét próbálni.
Majd egyszer elmesélem, hogy milyen itt bevándorlónak lenni. Most karácsony előtt azonban nem akarom senkinek kedvét szegni. Ezért nem is írom, hogy: ”Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Engem sem lehetett volna visszatartani.
Szóval, a bevándorlóknak nem árt, ha minél gyorsabban megtanulnak svédül. Az első lépcsőfok a nyelvtanulásban a ”Svenska för invandrare” vagyis ”Svéd nyelv bevándorlóknak” nevű alaptanfolyam.
A tanárok egyik kedvenc témája pedig, hogy arra kérik a külföldi diákokat, mondják el, milyennek látják a svédeket. Aki idegenben él, állandóan összehasonlít. Éppen ezért, ez egy borzasztóan hálás téma.
Ma az egyik kolléganőm mutatott néhány videót a YouTube-on. Ezeket most közzéteszem. Hátha más is jót szórakozik. Azért ahhoz, hogy valaki megértse őket, nem árt némi svéd nyelvtudás.
Jó szórakozást!

Melissa

Hogyan váljunk svéddé?
http://www.youtube.com/watch?v=j5g2fg86gUw&feature=related

Hírek egyszerű nyelven
http://www.youtube.com/watch?v=DhjNiAg7gf0&feature=related

Svéd nyelv alapfokon
http://www.youtube.com/watch?v=HnnGw54AmA0&feature=related

2007. december 20., csütörtök

Petter Lidbeck: Vinni télen (részletek)

Kedves Bogi!


Hamarosan itt a karácsony, már csak pár nap van hátra. Gondoltam, küldök neked egy részletet az egyik kedvenc könyvemből. A címe Vinnis vinter vagyis Vinni télen. A szerző Petter Lidbeck, az egyik legnépszerűbb svéd gyerekkönyvíró. De róla majd később írok részletesebben. Összesen 4 kötet készült Vinniről.
Vinni egy 3. osztályos kislány, aki az anyukájával lakik. Ebben a könyvben az anyuka eltöri a kezét, ezért az apuka, hogy segítsen a háztartásban hazaköltözik egy időre. Vinni és a tanító néni nemigen kedvelik egymást, és így karácsony előtt mindenféle bonyodalom támad. Vinni szerelmes lesz az osztálytársába Alexbe, egy ideig nagyon izgalmas a dolog, de amikor ez elmúlik, akkor felvetődik a kérdés, hogy vajon lehetnek-e barátok továbbra is, anélkül, hogy együtt járnának.
A titkos jóbarát játékot valóban eljátszák a svéd gyerekek az osztályban. Emlékszem, hogy Mazsoláék is lapokat húztak. Nos, hogy ez mennyire működik, döntse el mindenki maga.
A részlet fordításával kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy az általam az interneten közzétett szövegek még szerkesztésre szorulnak. Csak azt szeretném érzékeltetni, hogyan is írnak a svéd írók, és főleg hogy milyen témákról.
Jó szórakozást a történet olvasásához!

Melissa


Petter Lidbeck: Vinni télen (részletek)

Egy titkos jóbarát

Amikor elkezdödött az iskola, mindenki kapott egy titkos jóbarátot.
A tanító néni fölírta valamennyiünk nevét egy cédulára, azokat betette egy dobozba, és jól összerázta. Aztán mindenki húzott egyet.
- Most pedig olvassa el mindenki csendben magában – mondta a tanító néni. – A név, ami a cédulán áll, a titkos jóbarátotok neve.
Nem volt szabad elmondani, ki volt a titkos jóbarátunk, sem a barátainknak, sem pedig otthon. De legföképpen a titkos jóbarátunknak nem. Legelőször karácsonykor lehetett csak elárulni, hogy ki is volt a titkos jóbarátunk.
- Egy titkos jóbarát az olyasvalaki, akihez különösen kedvesek vagyunk – mondta a tanító néni. – Valaki, akinek segítünk, akit támogatunk és szeretünk.
Magdaléna felnyújtotta a kezét. Mindig így tesz. Felnyújtja a kezét, és úgy tesz, mintha erősen gondolkodna. Aztán meg pontosan azt mondja, amit a tanító néni hallani szeretne.
- De – mondta Magdaléna – ha az ember rendkívül kedves, akkor a titkos jóbarát azt bizony észreveszi.
A tanító néni mosolygott.
- Hát éppen ez az – mondta. – Éppen ezért kell, hogy a többi osztálytársatokhoz is ugyanolyan kedvesek legyetek.
- Micsoda okos ötlet – mondta Magdaléna. – Akkor mindenki kedves mindenkihez!
- Hát persze – mondta a tanító néni. - Mindenkinek kedvesnek kell lenni mindenkihez, másképp elrontjuk a meglepetést.
- De lehetünk rosszak is mindenkihez – mondta Tompa. – Akkor sem vesz észre senki semmit.
A tanító néni szeme összeszűkült.
- Ennek a játéknak a neve titkos jóbarát – sziszegte. – Nem pedig titkos ellenség. Kedvesnek kell lenni egymáshoz, nem pedig ostobán viselkedni.
Magdaléna újra felnyújtotta a kezét.
- Tessék, Magdaléna? – mondta a tanító néni barátságosan.
- Kedvesnek kell lenni, de úgy, hogy ne lehessen észrevenni? Így gondolta?
- Pontosan így. Legyetek kedvesek, de úgy, hogy ne lehessen észrevenni.
Tompa megrántotta a vállát.
- Hát én is pontosan ezt mondtam – dünnyögte.
A tanító néni úgy tett, mint aki nem hallotta, Tompa mit mondott. Aztán tapsolni kezdett.
- Gyerekek, most matekóra következik! Új könyveket kaptok, ezekre pedig nagyon kell vigyázni …
- Tanító néni – szóltam.
- Ne most, Vinni.
- De szeretnék kérdezni egy dolgot. A céduláról van szó.
- Olvasd el halkan magadban, mi áll ott. Különösen kedvesnek kell lenned ahhoz a személyhez, akinek a neve ott áll a cédulán!
- De … - ellenkeztem.
- Semmi de, Vinni. Tégy úgy, ahogy mondtam!
- Jó – mondtam és ránéztem a cédulára. – VINNI, állt ott nagy betűkkel.

A saját jóbarátom

Elhatároztam, hogy én leszek a saját jóbarátom. Hiszen ezt mondta a tanító néni is.
Meglehetösen mókás a saját jóbarátomnak lenni. Az ember kívülről látja önmagát. Ez majdnem olyan, mintha az ember valaki más lenne.
Példa: Ott állok a fürdöszobában a tükör elött, a hajam szerte-szét mered és idétlenül nézek ki. Akkor így szólok magamhoz.
- Istenem, milyen gyönyörű vagyok! Lehet, hogy én vagyok a legszebb az egész világon.
Elég hülye érzés, kuncognom kell. Ugyanakkor kellemes is. Mivel még ha csak látszatra is, szépnek érzi magát az ember. Legalábbis egy kicsit.
Vagy ha anyu azt mondja, hogy takarítsam ki a szobámat.
- Vinni, a kutya fáját, most rögtön csinálj rendet a szobádban. Úgy néz ki, mint egy csatatér.
Akkor vagy kitakarítok és azt mondom: Istenem, milyen ügyes vagyok, hogy most kitakarítok. Vagy hát éppen nézhetem is a rendetlenséget, és közben úgy teszek, mintha ez egy műalkotás lenne.
A műalkotások azok olyasvalamik, amiket a müvészek csinálnak festmények helyett. Amikor megunják a festést, tévékészülékeket raknak egymásra, és süteménymorzsákat szórnak eléjük.
Anya szereti a műalkotásokat. Néha elmegyünk a Modern Múzeumba, ahol ilyeneket nézünk meg.
- Nem is igaz, hogy rendetlen a szobám – mondom. – Ez egy műalkotás.
- Jó – mondja anya -, akkor most azonnal takarítsd fel ezt a mocskot.
Ám mégis a legeslegjobb abban, hogy a saját jóbarátom lehetek, az az, hogy pontosan úgy gondolkodhatok, ahogy akarok. Mint amikor a tanító néni matekra tanít engem. Amikor számolunk, körbesétál az osztályteremben. Amikor odaér hozzám, mindig megáll és felsóhajt. Azután hozzám hajol.
- Drága Vinni, figyelj csak ide – szól és kölcsön veszi a ceruzámat. – Kallénak van ötven almája. Ebböl megeszik hetet. Hány almája marad akkor?
- 43 – mondom.
- Hát persze, Vinni. Kallénak 43 almája marad. Akkor jön Erik. Kalle jószívű és ad Eriknek egy almát.
Akkor meg arra gondolok, hogy Kalle egyáltalán nem jószívű, hanem inkább zsugori, mert csak egy almával kínálja meg Eriket, amikor nyilvánvaló, hogy neki egy egész ládányi van.
- 42 – mondom.
- Pontosan – helyesel a tanító néni. Akkor Kallénak 42 almája van. Aztán eladja az összes almát, 50 öréért darabját. Mennyi pénzt kap akkor?
- 42 darab ötvenörést – válaszolom.
- Hát, lehet így is mondani. De az hány korona?
- Az nem korona, hanem azok ötvenörések – állítom.
- De ha beváltja azokat az ötvenöréseket? – kérdezi a tanító néni.
- Egy huszas meg egy egykoronás – válaszolom.
A tanító néni lelkesen bólogat.
- És az hány korona?
- Egy – válaszolom. – Meg még egy huszas.
- 21 korona – mondja a tanító néni dühösen és beírja a választ a munkafüzetembe. – Hát, a matek az nem éppen a legerősebb oldalad.
Akkor én meg úgy gondolom, hogy a matek igenis a legerősebb oldalam, meg hogy nagyon furcsa, hogy a matekkönyvek tele vannak fiúkról meg almákról szóló példákkal. Pedig én még sohasem láttam olyan srácot, akinek egynél több almája lett volna egyszerre. Azt meg végképp fel nem foghatom, miért jó, ha valakinek húsz egykoronás van a zsebében, amikor ugyanannyi erövel lehet papírhuszasa is.

Mézeskalácsfiú

Bár az igazat megvallva, az egész jóbarát-ügyet úgy egy hét alatt elfelejtettem. November lett, mire újra eszembe jutott.
A tanító néni ott állt a katedrán és tapsolt, hogy csend legyen és nagyon figyeljünk.
- Jó reggelt, kedves gyerekek – mondta -, mivel így köszön minden hétfön reggel. – Izgalmas hét áll előttünk, elhihetitek! Nemsokára itt a karácsony, és nagyon sok a tennivalónk! Először is ki kell választanunk, ki legyen az idei év Lucája. Sokat törtem a fejem, és arra az elhatározásra jutottam, hogy Magdaléna kitűnő Luca lenne. Neki hosszú szőke haja van, és ha már egyszer van egy tökéletes hosszú szőke hajú Lucánk, tiszta sületlenség lenne, ha ezt nem használnánk ki.
Nem is tudom hogy mérges vagy szomorú lettem-e.
- De hiszen tavaly is ő vonult a menet elején – hallottam a saját hangomat.
A tanító néni rám nézett és mosolygott.
- Igen – helyeselt –, és jól sikerült, ahogy arra mindenki emlékszik.
- Nem lehetne valaki más Luca az idén?
A szavak maguktól hagyták el az ajkamat. Nem akartam semmit se mondani, csak kibuggyant belölem.
- És ki lenne az? – érdeklödött a tanító néni.
Csönd lett az osztályteremben. Abban a pillanatban eszembe ötlött a cédula, amin a nevem állt. Én voltam a saját titkos jóbarátom.
- Én éppen lehetek Luca – ajánlkoztam.
A tanító néni kerekre nyílt szemmel bámult rám. Hosszan.
Aztán elnevette magát és így szólt:
- De Vinni, a te hajad sötét.
Akkor Alex felnyújtotta a kezét. Alex szinte soha nem jelentkezik. Alexet anélkül is észrevenni. Ö a legjobb az osztályban mindegyik tantárgyból. Ha senki nem tudja a választ, a tanító néni Alexet kérdezi. Ő mindent tud.
Alex most felnyújtotta a kezét. De nemcsak a kezét, felnyújtotta az egész karját, egyenesen föl.
- A-alex? – hüledezett a tanító néni.
Alex felállt.
- Ha már egyszer hosszú szőke hajú Lucát kell választanunk, akkor én ugye lehetek mézeskalácsfiú – jelentette ki nyugodtan. – Én barna vagyok és édes. Ennél jobb mézeskalácsfiú nem is lehetne.
Az egész osztály fergeteges kacagásban tört ki. Mindenki, Magdalénát kivéve. A tanító néni a katedrához lépett és leült. Egy örökkévalóság múlva megszólalt:
- Talán szavazhatnánk arról, hogy ki legyen Luca.

Kakikolbász

18 szavazatot kaptam, Magdaléna hármat.
- Aha – mondta a tanító néni, amikor kiderült az eredmény – szóval akkor Vinni lesz a Luca. Erről ennyit.
Aztán hozzám fordult.
- Mostmár nem kell azon morfondírozni, hogy ki is a te titkos jóbarátod.
Mielőtt még válaszolhattam volna, Alex megszólalt.
- Vinni nem az én titkos jóbarátom – mondta. – Ő a haverom.
Ebben a pillanatban szerettem bele.
Először nem is értettem. Csiklandó érzés ébredt a hasamban. Nem annyira, hogy nevetnem kellett volna. Csak egy kicsit úgy, mintha a kuncogás a testemben rekedt volna.
A csiklandó érzés ott maradt matekórán, ott maradt, amikor Magdaléna azt állította, hogy a rövid hajammal úgy nézek ki, mint egy fiú, ott maradt a napköziben és ott maradt akkor is, amikor hazamentem és bedugtam a kulcsot a ajtózárba, és felfedeztem, hogy nem volt bezárva.
A nyitott ajtó vagy azt jelentette, hogy anya korábban jött haza a munkából, vagy azt, hogy betörtek hozzánk.
Óvatosan kinyitottam az ajtót és félénken kiáltottam:
- Halló?
- Szia kicsim! – hallatszódott a konyhából.
Apa volt az. Ledobtam a cipőmet, berohantam a konyhába és átöleltem.
- De kicsim – szólalt meg apa –, hiszen azért nem volt olyan régen, amikor utoljára láttuk egymást?
Apukám a szigeteken lakik. Nyáron állandóan nála lakom, télen csak hébe-hóba találkozunk.
- Hát te meg mit csinálsz itt? – kérdeztem.
- Történt egy kis baleset – magyarázta apa. – Anya bent van a kórházban. Nem annyira vészes, mint ahogy hinnéd.
Hívtunk egy taxit, s azzal mentünk be a kórházba. Anya az ágy szélén ült, az egyik karja be volt gipszelve és egy nagy kötés éktelenkedett a fején. Odaszaladtam és megöleltem.
- Jól van, csillagom. – Még nem haltam meg.
Anya gyorsan akart átmenni az utcán, megbotlott és beütötte a homlokát a járdaszegélybe. A jobb karját valahogy furán maga alá gyűrte és az eltört.
- Bár alig éreztem. Az egyetlen, amit észrevettem, a seb volt a homlokomon. A vér lefolyt az arcomon és onnan bele a számba. A bal kezemmel odanyúltam a sebhez, de akkor valami borzasztó bűz csapta meg az orromat. Ahogy a kezemre pillantottam, láttam, hogy tele van kutyakakival! A kezemmel egyenesen egy kakikolbászba tenyereltem és aztán odanyomtam a sebhez.
- Micsoda szerencse, hogy nem a szádat ütötted be – jegyezte meg apa.
Anya felkacagott, akkor én is megértettem.
- Fúj, de gusztustalan! – szörnyülködtem.
- Bár a sebet kimosták – mondta anya. - És kaptam egy tetanuszinjekciót.
Apa odahajolt anyához és megszagolta a homlokán lévő kötést.
- Egy kicsit még most is büdös – mondta.
Anya hátrahőkölt.
- Tényleg? – kérdezte aggódva.
- Dehogyis – mondta apa nevetve. – Egyáltalán nincs semmi szaga.



****************

Sokféle fajta szeretet

Az ajkam feszült, és úgy éreztem magam, mint egy hős. Amikor hazafelé tartottunk a havas latyakon keresztül, azt kérdeztem apától, a szerelem miért gyötrelem.
- Nem is tudom – felelte apa. – Talán azért, mert az ember attól fél, hogy egyszer csak véget ér.
- Ezért van az, hogy nem szellentesz?
Apa rámnézett.
- Először nem ugrott be – magyaráztam. – Csak valahogy olyan fura voltál.
Apa felkacagott.
- Lehet – mondta. – Amikor anya telefonált és elmesélte, hogy eltört a karja, megörültem. Meg tudod ezt érteni? Boldog lettem attól, hogy egy nő, akit szeretek, eltörte a karját. Egy kis nyílásra volt szükségem, amin bebújhatok. Most megmutathatom, hogy ügyes vagyok, főzhetek meg vásárolhatok meg megjavíthatom az elromlott dolgokat. Az nagyon fontos, hogy az ember ügyesnek mutatkozzon.
- Mindig nálunk fogsz lakni?
- Nem tudom. Szeretnéd?
- Nem is tudom.
- Nem? – kérdezte apa megsebezve.
- Nagyon klassz – feleltem. Ugyanakkor …
- Ugyanakkor mi?
- Azelőtt anya volt meg én. Most inkább te vagy meg anya.
- Meg te – tette hozzá apa. Mi egy család vagyunk, mi hárman.
- Nem így értettem.
- Nincs igazad – mondta apa. – Még mindig te vagy meg anya. És te meg én. Ezen semmi sem változtathat. Ez így lesz, amíg csak élünk. Ez sohasem ér véget. Az a másik fajta szeretet az, ami gyötrelem lehet.
Anya megrémült, amikor hazaértünk.
- Hiszen megmondtam, hogy maradjatok nyugton – mondta mérgesen apának, és lehajolt hozzám, hogy megvizsgálja az ajkamat.
- Lássam csak, kicsim. – Jaj, jaj, jaj, hogy nézel ki! Kimossuk a sebet.
Anya és apa újra barátok lettek. De este, amikor az ágyban feküdtem, hallottam, ahogy veszekedtek.
- Ne kezd már megint – mondta anya dühösen.
- Ne? – mondta apa.
- Nem veszed észre, milyen nevetséges vagy?
- Nem.
- Pedig az vagy. Tiszta lökött. Hisz nem vagyunk már kamaszok! Nem alszol még egy éjszaka ezen a díványon!
Aztán csönd lett.

Mézeskalácsház

Azon az éjszakán egy csomó fura dologról álmodtam. Valójában nem is emlékszem, miről. Amikor felébredtem, teljesen izzadt voltam. Kimentem a nappaliba. Apa nem volt ott.
Akkor eszembe jutott, hogy anya és apa vitatkoztak. Anya kidobta apát! És én nem is próbáltam megakadályozni.
Olyan érzésem támadt, mintha valaki jéghideg vízzel öntött volna nyakon. Mintha meztelenül álltam volna kint egy havas mező közepén.
Felrántottam anya szobájának az ajtaját és azt ordítottam:
- Vigyen el az ördög!
Semmi jobb nem jutott az eszembe.
A takaró megmozdult és apa kidugta a fejét. Álmosan meredt rám.
- Én is szeretlek – mondta.
Apa itt van! Anya nem dobta ki. Csak az ágyában aludt. Örülnöm kellett volna, örülni akartam. De nem ment.
- Nem veled beszélek!
- Pszt – csitított apa. – Anya alszik.
- Le van tojva – ordítottam és kimentem a szobából.
A biztonság kedvéért becsaptam az ajtót magam után. Leültem a konyhaasztalhoz és duzzogtam. Apa utánam jött. Kuncogott.
- Jól aludtál? – érdeklődött.
Nem válaszoltam.
- Álmodtál valami furát? – folytatta apa.
Hülyén éreztem magam. Mintha nem is lettem volna igazán ébren.
- Mit csinálunk ma? – faggattam.
- Muszáj valamit csinálnunk? – kérdezett vissza apa.
- Egy mézeskalácsházat – feleltem. – Arra csak szükség van.
Reggeli után lementünk a Konsumba. A járda barna és ragacsos volt. A csatornában úgy hevert a félig olvadt hó és sóder, mint a kiöntött leves.
- Mit szeretnél? – érdeklödött apa. – Karácsonyi ajándékba, gondoltam.
- Egy Playstationt.
- Arról szó se lehet. Mit még?
- Egy játékot a Playstationömhöz – mondtam.


********************

Fehér szakáll, fekete kezek

Kirakójátékkal játszottunk, amíg készült az ebéd. Húsgombóc, virsli, hering, félbe vágott főtt tojások, céklasaláta, sonka és egy csomó apró dolog, aminek nem is tudom a nevét.
Apa snapszot töltött magának meg anyának meg a nagyinak. Én karácsonyi kólát kaptam.
- Akkor egészségetekre és boldog karácsonyt! – szólt apa.
- Nem énekelhetnénk? – kérdezte nagyi.
- Hát persze, hogy énekelünk – mondta anya.
Aztán elénekelték a Sziasztok Télapók című dalt és koccintottak.
Három fél keménytojást meg két krumplit meg négy húsgombócot fogyasztottam el, amikor csöngettek az ajtón.
Apa anyára nézett. Ő a fejét rázta.
- Fogalmam sincs – mondta.
Én mentem ajtót nyitni. Egy télapó volt fehér szakállal és fekete kezekkel. Egyből rájöttem, ki az – Alex apukája.
- Boldog karácsonyt! Van-e itt egy jó gyerek?
- Anya – mondtam nevetve. – A télapó van itt.
Anya és apa kijött az előszobába.
- Nahát, a télapó – szólt anya.
- Elfogad a télapó egy kis szíverősítőt? – kérdezte apa.
- Nem – válaszolta a télapó -, a télapó siet, hogy hazaérjen a karácsonyi ebédre. Nem akartam evés közben zavarni. Csak ezt a csomagot akartam átadni Vinninek. Te vagy az?
- Igen – válaszoltam, és térdet hajtottam, amikor átvettem a csomagot.
Még soha nem hajtottam térdet azelőtt.
Apa újra megkérdezte, hogy a télapó legalább útravalóul nem akar-e egy kis itókát, de a télapó azt válaszolta, hogy szó sem lehet róla.
Ehelyett a télapó búcsút intett, és mindenkinek boldog karácsonyt kívánt.
- Ő volt az? – kérdezte a nagyi.
Anya bólintott. Apa vállon veregette nagymamát.
- Nyugodj meg – mondta.
Feltéptem a csomagot. Egy nyaklánc volt benne egy kis arany szívvel.
Az eső verdeste az ablaküveget. Odakint szürke és sivár volt minden és csaknem sötét.
Az élet nem is lehetett volna jobb.

Tobozok

A díványon ültem. Úgy döntöttünk, senki nem öltözik be télapónak. Apa osztotta ki a csomagokat. A karácsonyi csomagolópapír-halom egyre nőtt. Az asztalon karácsonyi kóla meg cukorka meg dió meg mandarin meg mézeskalács állt. Csak a kezemet kellett kinyújtanom.
Minden tökéletes volt. Azt akartam, hogy éppen abban a pillanatban megálljon az élet. Egyszerűen csak megálljon és minden pontosan így maradjon. Folyton folyvást.
Éreztem, ahogy könnyes lett a szemem. Végül elsírtam magam.
- De kicsim – mondta apa. – Hogy érzed magad?
- Szomorú lettél? – kérdezte anya.
Csak a fejemet ráztam, és még jobban pityeregtem. Anya arébb tette a karácsonyi ajándék halmazt, és odaült mellém.
- Nem mondanád el, mi bánt? – kérte.
- Csak boldog vagyok – szóltam és csuklottam egyet. – Azt akarom, hogy mindig így legyen.
- Hamarosan jobb kedved lesz – mondta apa. - Amikor minden a legjobb, akkor már csak rosszabb lehet.
Nem állhattam meg, hogy el ne nevessem magam.
Anya is nevetett. A nagyi nem értette igazán, hogy min kacarászunk, de végül ő is elnevette magát.
Apa felállt.
Neeem – mondta -, ezt nem bírom. Ez túl sok Michael Bolton egy vén cinikusnak. Iszok egy grogot. Még valaki?
- Én nem kérek – szólt anya.
- Köszönöm, én kérek – mondta nagyi.
Mire apa visszajött, összeszedtük magunkat. Csak még egy kicsit vihogtunk néha. Tovább bontogattam a csomagokat. Kesztyű, pulóver, korcsolya, tollak, levélpapír, Enid Blyton-könyvek, egy fekete farmering és végül egy nagy csomag.
- ”Miért várjunk a leértékelésig? Ha az, amit akarunk egy play…” – olvasta apa.
- Egy Playstation! – kiáltottam és feltéptem a csomagot.
- A játékokat nagymama vette hozzá – mondta anya.
- Ne is kérdezd, mi az – szólt a nagyi -, azt vettem, amit az eladólány javasolt.
- A focijáték meg az NHL is! – mondtam. – Ez a legjobb karácsonyom! Istenem, hogy én mennyire el vagyok kényeztetve!
- Igen, hát azt nyugton állíthatjuk – mondta a nagyi nevetve. - Amikor én kisgyerek voltam …
- …akkor tobozokkal játszottál! – mondta anya. – Már tudjuk!

A részletek közzététele a szerző és a BonnierCarlsen Kiadó jóváhagyásával történt.

Petrini-detektívregények avagy egy újabb karácsonyi kalendárium

Kedves Bogi!
Egy új karácsonyi kalendáriumot fedeztem fel a neten. Mårten Sandén honlapján minden nap új részlet olvasható a legújabb könyvéböl.
Ez az ötlet a magyar gyerekek számára sem új. Egész összel Nógrádi Gábor Marci öröksége címü könyvének a folytatását olvastam a http://www.folytasd.hu/ honlapon heti kétszeri alkalommal. Ott a gyerekek többször is azt írták, hogy bárcsak minden nap olvashatnák a folytatásokat. Nos a Petrini-regények honlapján, ami egyébként egy detekteregény-sorozat, december 1-töl 24-ig olvasható egy-egy részlet.
Mårten Sandénnal szeptemberben találkoztam a Göteborgi Könyvásáron, ami Észak-Európa legnagyobb könyvvására. Arra a kérdésemre, hogy legújabb ífjúsági regényében miért hívják a hösnöt Anna Kovácsnak, az író azt válaszolta, hogy azért, mert Anna anyukája magyar. Ezen aztán úgy meglepödtem, hogy többet már nem is mertem kérdezni. A könyv címe egyébként Anna d´Arc. De erröl majd akkor írok, ha már elolvastam. Most álljon itt a kalendárium. Ez is jó nyelvgyakorlás. Elárulom, hogy a második részben maga Mårten Sandén küld egy üzenetet a YouTube-on keresztül.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

2007. december 17., hétfő

Karácsonyi Kalendárium - minden napra egy könyv

Kedves Bogi!

Most fedeztem fel a Barnens Bibliotek (Gyerekek Könyvtára) honlapján, hogy a Karácsonyi Kalendáriumukban minden nap egy könyvböl olvasható és hallgatható részlet 24 napon keresztül. Terjeszd azok körében, akik svédül tanulnak! Jó nyelvgyakorlás.

http://www.barnensbibliotek.se/jul/julkalender.html

Ezek a következők:

1. Mårten Sandén: Midnattssjärnan
2. Önskas: Litet hårigt djur av Pia Hagmar
3. Snöbröder : Bruna spår av Johan Unenge
4. När Tomten föll ner från himlen av Cornelia Funke
5. Hannas höstbok av Marie Oskarsson
6. Galna gatan av Sören Olsson & Anders Jacobsson
7. Moni Nilsson: Tsatsiki och kärleken
8. God Jul av Arne Norlin
9. Matti i fjällen av Sofia Hedman
10. Tracy Beaker i huvudrollen av Jacqueline Wilson
11. Den försvunna silverskatten av Peter Gissy
12. Kalla diamanter av Kerstin Lundberg Hahn
13. Världens enklaste kolarecept - 7-minuterskola
14. Saffransmysteriet av Martin Widmark
15. Afrodite och döden av Ritta Jacobsson
16. Inez värsta vecka av Gull Åkerblom
17. Hedvig och Max-Olov av Frida Nilsson
18. Spår i snö av Emma Vall
19. Tysons tänkeböcker 1 Rättvisans Riddare av Mats Wänblad
20. Riktigt viktigt enligt Rosa av Johan Unenge och Måns Gahrton
21. Kameleontpojken av Bengt-Erik Engholm
22. Kom igen Sigge av Lin Hallberg och Margareta Nordqvist
23. Brev från Taggen av Rose Lagercrantz
24. Pippi Långstrump firar jul av Astrid Lindgren

2007. december 16., vasárnap

A svéd gyerekkönyvek népszerűek Törökországban

Kedves Bogi!

Olvasgatom itt a Svensk Bokhandel (Svéd Könyvkereskedelem) c. folyóirat őszi számait. Úgy fedeztem fel, hogy az egyik kávészünetre a főnöknőm behozott egy újságírót, aki a Svensk Bokhandelnél dolgozik. Ezt a folyóiratot a Svéd Kiadók Szervezete és a Svéd Könyvkereskedők Szervezete közösen adja ki. A könyvkereskedők arra figyeltek fel, hogy a könyvtárak valamivel kevesebb gyerekkönyvet vásárolnak, mint korábban, és szeretnének utánajárni, ennek vajon mi az oka. De mi csak azt mondhattuk, hogy mi ebben az évben is legalább annyi gyerekkönyvet vettünk, mint tavaly.
Nos, ez azért nyugtalanítja őket, mert előre kell tervezniük, hogy mennyi könyvet jelentessenek meg az egyes kiadók. A könyvtárak pedig jelentős vásárlóerőt jelentenek. Akkor eszembe jutott, hogy amikor az új konzervatív kormányt megválasztották a szociáldemokraták helyett, kilátásba helyezték, hogy bevonnak bizonyos kulturális támogatásokat. Nem tisztázott, hogy a Könyvzsűri olvasómozgalom megkapja-e majd folyamatosan az eddigi anyagi támogatást. Jövőre még igen, de aztán nem biztos. Ez esetben a kiadók jókora nyereségtől esnének el, hiszen a Könyzsűrire jelentős összegeket osztanak szét, s amint már korábban említettem, ezekre pályázni lehet.
Azután azt olvasom még, hogy mégiscsak lesz fordítói támogatás, csak más intézményhez fog tartozni, és nemzetközi támogatásnak fogják hívni. Bár erről igazán nem kellene szólnom, mert ezáltal csökkennek az esélyeim arra, hogy esetleg én is kapjak fordítói díjat a lefordított gyerekkönyvekre, már ha találok otthon kiadót. De azt hiszem, nem sokan olvassák a blogomat, így nem túl nagy a veszély.
Amit viszont megvontak, az az Egy könyv mindenkinek alap, amiből olyan igényes könyveket adtak ki, amiket olcsón lehetett megvenni, hogy a szegényebbek is hozzájussanak. Ez ellen a megvonás ellen a könyvtárak aktívan tiltakoztak. Én éppen otthon tartózkodtam a nyáron, amikor az interneten keresztül csatlakoztam a tiltakozó listához. Szóval most nem tudom, mi lesz ennek az alapnak a sorsa, mindenesetre nemrégen láttam, hogy az egyik kedvenc képeskönyvem megjelent ebben a sorozatban, és 40 koronáért lehet kapni. Hurrá! Amikor felfedeztem, akkor már nem lehetett megszerezni. De annyira tetszett, hogy lefordítottam, és nagyon remélem, hogy egyszer a magyar gyerekek is olvashatják a humoros történetet a kiscicáról, aki megkaparintja magának a család távirányítóját. Esetleg van, aki magára ismer? A könyv címe Snurran och fjärrkontrollen (Pergő-Forgó és a távirányító), a szerző pedig Eva Bergström.
Találtam itt még egy érdekes cikket, ami arról szól, hogy a svéd gyerekkönyvek nagyon népszerűek Törökországban. Míg 2000-ben nem fordítottak egyetlen gyerekkönyvet sem törökre, mára 47 könyvet sikerült átültetni, és eladni. Mindez egy török bevándorlónak köszönhető, a neve Ali Arda, aki saját kiadót alapított, és maga fordította le valamennyi könyvet az anyanyelvére. Hát, mit mondjak, nem semmi! A cikkben azt nyilatkozza, hogy ma a törökországi kiadók több, mint száz svéd gyerekkönyvet szeretnének lefordíttatni vele. Igazából már belefáradt, de nehéz jó fordítót találni, állítja.
70 millió lakosával, és egy egyre gazdagodó középréteggel, Törökország nagyon jó felvásárlóerő a könyvpiacon.
Bogi, figyelj! Ha én magyar gyerekíró lennék, azonnal szereznék valakit, aki lefordítja a könyvemet törökre, és elküldi valamelyik törökországi kiadónak. Az elsö könyv, amit Ali kiadott, Christer Öhman Barnens Världshistoria (Világtörténet gyerekek számára) c. könyve volt. Ma ez a könyv az egyik tankönyv Törökországban.
Egy másik könyv, ami nagy sikert ért el, Åsa Lind Sandvargen (Homokfarkas) c. műve. Még kalózmásolat és készült belőle. Az írónő ma az év egy részében Törökországban lakik. Nehéz megmondani, hány példányban kelt el. Lehet 3 ezer és 30 ezer között. A török kiadói kultúra más, mint amihez mi itt hozzászoktunk. Jövőre Törökország áll majd a középpontban a Frakfurti Könyvvásáron, mondja Åsa Lind.
A cikk teljes egészében a Svensk Bokhandel 19. számában olvasható.
A Svensk Bokhandel internetcíme:
www.svb.se
Természetesen még Harry Potterről is találtam kimertő információt az utolsó kötet novemberi megjelenése kapcsán. De arról majd legközelebb.
Most megyek tévét nézni.

Sokszor csókollak:

Melissa

2007. december 15., szombat

Martin Widmark & Helena Willis: LasszeMaja Nyomozóiroda avagy egy svéd sikersorozat

Kedves Bogi!

Képzeld, tegnap Helena Willis és Martin Widmark dedikálta a könyveit Göteborgban. Találkoztam velük, és boldogan újságolták, hogy a LasszeMaja címü könyvsorozatuk jövöre megjelenik Japánban. Mondtam, hogy akkor ez pénzzel jár, mire mindketten egyszerre és hevesen tiltakoztak, azt állítva, hogy nem a pénz számít. Hát, megértem.
Hogy nem ismered öket? Megnyugtatlak, Peperóniában senki sem ismeri öket. Tudom most egy kissé hosszú és száraz szöveg következik, de azt szeretném érzékeltetni, hogy egy kiadó hogyan segítheti az olvasómozgalmat. Persze, a haszon sem mellékes. Amit hangsúlyozni szeretnék, hogy ezt a sorozatot nem a reklám tette népszerüvé, hanem maguk a gyerekek szerették meg.
Nem írok többet, mert akkor nem bírod majd végigolvasni, ami itt következik.

Azért egy dolgot figyelj meg! Az eladási sikerlisták élén svéd írók állnak, s ez nem véletlen. Ugye Te is hiszed, hogy egyszer majd Peperóniában is 50 magyar gyerekkönyvíró lesz, aki folyamatosan jelenteti meg a könyveit, és a napilapok minden héten közölnek majd igényes gyerekkönyvkritikát ezekröl a kitünö müvekröl, hogy a magyar szülök és pedagógusok az újságból értesülve magyar gyerekkönyveket vásároljanak gyerekeiknek, unokáiknak karácsonyra. Ahogy ez Szendvicsországban ma történik.
Holnap ne felejtsd el meggyújtani a 3. gyertyát! Már csak egy hét van karácsonyig.

Minden jót,

Melissa

A 2006-os év legnépszerübb gyerekkönyvírója kétségkívül Martin Widmark volt, aki detektíveregény- sorozatával pár év alatt országszerte híres lett. A sorozat címe LasszeMaja Nyomozóiroda. Az elsö kötet, a Gyémántrejtély 2002-ben jelent meg, és azóta még 11 rész látott napvilágot. A sorozat egy kisvárosban játszódik, ahol különös esetek történnek, föleg lopások. De a sorozat höseinek, Lasszének és Majának mindig sikerül megfejtenie a rejtélyeket. Ezek igényes kiállítású, könnyen olvasható, izgalmas ún. ”puzzle-detektívregények”, sok mókás képpel. Az olvasók kb. 6-9 éves gyerekek, meg egy kicsit idösebb anyukák és apukák is.
A legnagyobb svéd gyerekkönyvkiadó, a Bonnier Carlsen ötlete az volt, hogy egy olyan könyvet kellene írni, ami egy olvasókönyvhöz hasonlít, de érdekes formában. Egy olyan izgalmas történetet kerestek, amit még az olyan gyerekek is a kezükbe vesznek, akik egyébként nem szeretnek olvasni vagy nehezen megy számukra az olvasás. Megkérdezték Martin Widmarkot, aki 10 évig egy olyan stockholmi általános iskolában tanított, ahol sok bevándórló tanult, és több gyerekeknek írott tankönyve is megjelent, hogy írna-e egy ilyen történetet. Ö megpróbálta. Igy született LasszeMaja. Az elsö kötetet több követte, és néhány év alatt a sorozat hatalmas siker lett. A szerzö ezen könyveivel új stílust teremtett. Ma a kisiskolások Agatha Christienek nevezik.
Martin Widmarkkal a 2006. szeptemberében a göteborgi könyvvásáron találkoztam. Dedikáltattam az egyik könyvét a lányom számára, és megkérdeztem, hogy lefordították-e már a könyveit más nyelvekre. Azt válaszolta, hogy kb. 15 nyelvre fordítják a könyveit. Érdeklödött, hogy melyik nyelv érdekel. Mondtam, hogy a magyar. Erre azt válaszolta, hogy magyarra még nem fordítják a könyveit és megemlítette, hogy ha van kedvem hozzá, megpróbálkozhatnék a fordítással. Így kezdtem el gyerekkönyveket fordítani.
Martin Widmark könyveiröl angol nyelvü tartalmi ismertetö található a Bonnier Carlsen kiadó honlapján. A sorozatot megvette valamennyi környezö skandináv ország, s ezen kívül a következö nyelveken jelent meg: kínai, portugál, görög, kóreai, tai, francia, arab, perzsa.
Martin Widmark honlapja:

www.martinwidmark.se
LasszeMaja honlapja:
www.lassemaja.net

A sorozat egyes részei kiadási év (zárójelben), valamint, hogy 2006-ban hanyadik kiadásban jelentek meg:
Gyémántrejtély (2002) - 6. kiad., Szállodarejtély (2002) – 5. kiad., Cirkuszrejtély (2003) – 5. kiad., Kávéházrejtély (2003) – 3. kiad., Múmiarejtély (2004) – 6. kiad., Mozirejtély (2004) – 4. kiad., Vonatrejtély (2005) – 4. kiad., Újságrejtély (2005), Iskolarejtély (2006), Aranyrejtély (2006), Sáfrányrejtély (2006), Barátságaim könyve (2006).

Az Újságrejtély 2005-ben megnyerte a Jury (kimondottan detektívregényekkel foglalkozó) svéd folyóirat „Nyomozókutya“-díját, ami az év legjobb gyermek- és ifjúsági detektivregényének jár.
A Könyvzsüri versenyében – ez egy országos olvasómozgalom, ahol a gyerekek saját maguk szavazzák meg az elözö év legjobb gyerekkönyvét korcsoportok szerinti kategóriákban – a Múmiarejtély a 7-9 éves kategóriában 2004-ben 2. díjat nyert, az Újságrejtély 2005-ben 1. díjat, az Aranyrejtély 2006-ban 1. díjat, a Sáfrányrejtély pedig 2. díjat nyert.
Az OpsisKalopsis címü svéd gyermekkulturával foglalkozó folyóiratban 2006. októberében hosszabb cikk jelent meg Martin Widmark munkáiról. A szerzö itt úgy nyilatkozik, hogy szerinte a sorozat azért lett ilyen népszerü, mert a svéd gyerekkönyvkiadásban volt egy fehér folt, mégpedig olyan izgalmas gyerekkönyvek iránti igény, amelyeknek egyszerü a nyelvezete. A siker másik titka pedig az újrafelismerés öröme. Ha valaki elolvas egy kötetet, kívácsi rá, hogy a következöben mi történik, s nem csalódik, mert a föszereplök azonosak, s a könyvek felépítése is ugyanazt a mintát követi.
A könyvek különállóak, de Lassze és Maja mindig jelen van, mint ahogy az esetlen rendörfönök is, de más szereplök is visszatérnek. A különféle rejtélyek hasonlóképpen épülnek fel, ami azt jelenti, hogy a gyerekek már elöre megértik, mi is fog történni, s egyben olvasói biztonságot is ad: megtörténik a büntény, kevés számú gyanúsított jelenik meg, nyomra vezetö jelek tünnek fel és kezdödhet a találgatás, vajon ki is a tettes. Az olvasó pedig a gyermekdetektívekkel együtt töpreng és oldja meg a rejtélyt. A könyvek nyelvezete egyszerü, ám maga a megoldás már nem annyira könnyü.
A szerkesztö, Agneta Wallgren nagy szerepet játszott LasszeMaja megformálásában. Szerinte a könyvek sikere abban rejlik, hogy ebben a kisvárosban különleges hangulat uralkodik. Az írónak finom humora van, ami nem túlzó, de nem is túl száraz. A szerkesztö nagyon ügyel arra, hogy valamennyi könyv magas színvonalú és egyedi legyen. 7-8-szor küld vissza minden egyes kötetet az írónak és az illusztrátornak átdolgozásra, mire egy könyv nyomdába kerül.

2006-ban a könyvekböl filmsorozat készült, az ún. karácsonyi kalendárium. A karácsonyi kalendáriumról azt kell tudni, hogy 1960 óta létezik Svédországban. Ez általában gyerekkönyveken alapul. 24 kb. 10 perces rész, amit december 1-24-ig mutat be a tévé. Egy írónak rendkívül nagy megtiszteltetés, ha éppen az ö könyveit filmesítik meg.

A sorozat 2006-ban megjelent két legutolsó kötetét karácsonyra jelentette meg a kiadó, a tévésorozattal egyidöben. Az Aranyrejtélyt kimondottan karácsonyi ajándéknak szánták. Ezt jól illusztrálja az aranybetüs cím, a színes illusztrációk fekete-fehér helyett, ráadásul a könyv szerkezete meröben más, mint az összes többié. De nagyon érdekes.
A Sáfrányrejtélyben a karácsonyi-adventi kalácshoz szükséges sáfrányt (ami olyan drága Svédországban, hogy csak a péztárostól lehet kérni) lopják el a boltból, így félö, hogy a kisváros lakosai karácsonyi sütemény nélkül maradnak. Ám Lassze és Maja ezúttal is megoldja a rejtélyt. Azután van még egy karácsonyi történet, a Szállodarejtély.
Aztán lehet még vásárolni kártyát, CD-ROM-játékot és jegyzetfüzet is, amelyek a sorozathoz kapcsolódnak.
Ezen kívül megjelent még a Barátságaim könyve is, ami azt írja le, hogyan találkozott Lassze és Maja az óvodában, meg a legelsö esetet, amit még az óvodában oldottak meg. A könyvben a gyerekeknek lehetösége van arra, hogy ide jegyezzék be barátaikat, és azok legfontosabb adatait.
Amint az a szerzö honlapján olvasható, eddig 530 ezer példányban adták el a sorozat könyveit.
A karácsonyi kalendárium hatására a könyvek kölcsönzése hihetetlen mértéket öltött 2006. decemberében. Egyszerüen nem lehetett azokat megtalálni a könyvtárakban. A gyerekek kénytelenek voltak elöjegyeztetni más könyvtárakból, ha el szerették volna olvasni öket. Decemberben úgy megsajnáltam egy kisfiút, aki az Újságrejtélyt szerette volna kölcsönözni, hogy odaadtam neki azt a példányt, amit éppen akkor fordítottam. Amikor beszámoltam erröl Martin Widmark ügynökének, azt irta, hogy elküldi nekem a sorozat valamennyi kötetét, hogy nyugodtan fordíthassak, és hogy a Sáfrányrejtélyböl már csak egy darabot talált a kiadóban, de azt is irta, hogy ebböl a kötetböl éppen akkor 50000 darab volt útban újranyomásban a nyomdából a könyvesboltok felé.
S azt, hogy a sorozat mennyire népszerü, mi sem bizonyítja jobban, mint a kiadási statisztika.
A legjelentösebb svéd könyvkereskölánc, az Akademibokhandeln eladási topplistája 2007 januárjában – gyermekkönyvek:

Itt svéd a szerzök: 1. Martin Widmark: Sáfrányrejtély, 2. Martin Widmark: Aranyrejtély, 3. Laura Trenter: Stackelstrand titka (egy detektivregény-sorozat második kötete)

A legnagyobb göteborgi könyváruház, a Wettergrens eladási topplistája 2007 januárjában – gyermekkönyvek:

Itt a svéd szerzök: 1. Martin Widmark: Sáfrányrejtély + a sorozat többi része, 4. Laura Trenter: Stackelstrand titka, 5. Martin Widmark: Kék Tükör Antikvárium

A legnagyobb svéd internet-könyváruház, a Bokus eladási topplistája 2007 januárjában – gyermek- és ifjúsági könyvek:
Itt svéd a szerzök: 1. Martin Widmark: Sáfrányrejtély, 4. Martin Widmark: Aranyrejtély, 10. Martin Widmark: Iskolarejtély

A könyvtárak kölcsönzési statisztikáiban a sorozat megelözte Astrid Lindgren és J. K. Rowling müveit. A Göteborgi Városi Könyvtár 2007. január 4-i statisztikáját, amely a város 20 kerületi könyvtárában 2006-ban a legtöbbet kölcsönzött 100 gyerekkönyv listáját tartalmazza. Eszerint 1. Újságmisztérium, 2. Vonatmisztérium, 3. A Wittenbergi varázslók /Martin Widmark/, 4. Ismered Harisnyás Pippit? /Astrid Lindgren/, 5. Amikor Findus kicsi volt és eltünt /Sven Nordqvist/.
Ez a lista a Göteborgi Városi Könyvtár honlapján megtekinthetö:
http://www.stadsbiblioteket.goteborg.se/prod/kultur/stadsbibliotek/dalis2.nsf/535e371e7fd657aec1256a5c0045675f/5e0d415386bf8d00c1256f8d004e5a3d!OpenDocument

Igaz ugyan, hogy nagyon szeretjük LasszeMaját, a kedvencünk mégis Martin Widmark egy másik könyve, a Kék Tükör Antikvárium. Mazsola azt mondja, hogy ez a világ legjobb könyve. Ez egy sorozat elsö része és a föszereplöje két osztálytárs, egy svéd fiú meg egy orosz lány, akik a hetedik osztályba járnak, és egy eltünt tudós után nyomoznak. Az elsö kötetet még kettö követte.

LasszeMaja ma is nagy népszerüségnek örvend, csak néha-néha található meg a könyvtárunkban, s akkor is azonnal kikölcsönzik a gyerekek. 2007 tavaszán a Kisállatboltrejtély, öszén pedig a Könyvtárrejtély került kiadásra.

Philip Pullman: Az arany iránytü

Kedves Bogi!

Látom, hogy otthon is vetítik Az arany iránytű címü filmet. Göteborgban is most karácsony elött megy a mozikban. Még nem láttam, de a téli szünetben megnézzük.
Philip Pullman ismert a svéd olvasók körében, több könyve is megjelent. A film alapjául szolgáló trilógiát most láttam a könyvesboltban új kiadásban.
Philip Pullman 2005-ben elnyerte a svéd ALMA (Astrid Lindgren Memorial Award) vagyis Astrid Lindgren-emlékdíjat. Látom, magyar nyelvü információ még nincs a svéd honlapon. Nagy hiba. Megpróbálom hamarosan orvosolni. Azért itt a link, ha valaki angolul szeretné olvasni:
http://www.alma.se/templates/KR_Page.aspx?id=2008
A svéd honlapokon találtam egy csomó információt, majd hamarosan fordítok belőlük. Látom, hogy Philip Pullman szereti Lovecraftot, bár úgy véli, nem jó író.
Ma éppen egy olyan svéd irodalmárt hallgattam egész nap, aki a gótikus irodalomról tartott elöadást, ugyanis ebböl a témából doktorált. A neve Mattias Fyhr, és Lavecraftról is írt egy könyvet. Róla majd a későbbiekben írok.
Amint ma megtudtam a gótikus irodalomból alakult ki később a fantáziairodalom és a detektívregény.
Nos, amíg vársz az információra, addig máris itt egy honlap, ahol többek között magyar oldal is található. Itt ismerheted meg a daimónodat:
http://www.guldkompassen.se/
Itt pedig az író saját honlapja: http://www.philip-pullman.com/

2007. december 12., szerda

Svéd Lucanap


Carl Larsson, 1908

Kedves Bogi!

Holnap újra itt a Luca nap, amikor a svéd lányok fehér ruhát vesznek fel, és reggel az ágyba viszik a szüleiknek a kávét és a süteményeket. Az iskolában pedig reggel ünnepségre kerül sor. A gyerekek beöltöznek Lucának, csillagfiúnak vagy télapó inasainak. Karácsonyi dalokat énekelnek, azután pedig tanárok, szülök, gyerekek közösen kávéznak az osztályteremben.
Lucia egy sziciliai név, aminek a jelentése világos, és a latin lux, lucis szóbol származik, ami azt jelenti, fény.
Holnap reggel majd korán kelünk, hogy megnézzük a tv-ben a Luca napi ünnepi müsort, amit az idén a Zorn udvarházból közvetít az Svt2 Morából. (Itt lakott a híres svéd festö, Anders Zorn.) Az elsö modern Luca a stockholmi Skansenben egy morai lány volt. Az idei év Lucáját Linnea Henrikssonnak hívják.
Reggel pedig majd meglátjuk, hogy Mazsolának lesz-e kedve beöltözni Lucának, és kapunk-e kávét, sáfrányos kalácsot meg svéd mézeskalácsot (méz helyett sziruppal).
Ha esetleg szeretnél meghallgatni két hagyományos Luca-dalt, azt itt teheted meg:
http://www.youtube.com/watch?v=Mk0FyZqNp5Q
http://www.youtube.com/watch?v=PQ1hsH8vwWg&feature=related
Most gyorsan elköszönök.

Szia-szia!

Melissa

2007. december 11., kedd

Sven Nordqvist: Hol van a növérem?

Kedves Bogi!

Hurrá! Ma végre megérkezett a laptop. Zöld Dell. Ez azt jelenti, hogy ezentúl nem kell majd annyit sorba állni a gép elött. Ja, és hogy színes. Hát ennyi luxust csak megengedhetek magamnak. Tudom, kelepcébe csaltak ezzel az üzleti fogással. De szívesen hagytam magam. Azt hiszem, ezt a színes laptopot nöknek találták ki.
A színesröl jutott eszembe, hogy pénteken végre kezembe foghattam Sven Nordqvist August-díjat nyert könyvét. A Könyvszekrény gyerekkönyvesboltban Pija Lindenbaum dedikálta a könyveit. Vettem néhányat karácsonyi ajándékba. Dedikáltattam is öket. És megkérdeztem Pijától, hogy feltehetek-e néhány illusztrációt a blogomra. A beleegyezését adta, azzal a kikötéssel, hogy oda kell írnom, melyik könyvböl valók. Majd legközelebb meg is teszem.




De most lássuk csak, milyen is a díjat nyert képeskönyv. Valamennyi kritika, amit a napilapokban olvastam, áradozik róla, és valamennyi megegyezik abban, hogy a szöveg valójában nem szükséges, mert itt föleg a képek a fontosak. Szóval a könyv nagyméretü és meseszép. Én is megcsodáltam a boltban az ünnepi kiadást, ami 300 korona. A közönséges kb. a harmadrésze.
Nekem a Dagens Nyheter c. napilapban október 30-án publikált kritika tetszett a legjobban, ezért föleg ebböl idézek. Stina Zethraeus azt írja, hogy ”bár a könyv ötlete 25 éve született, mégis modern”. A könyv hátlapján az olvasható, hogy Sven Nordqvist szándéka ”…egy álombeli tájon való utazás egyetlen összefüggö képben”.
A történet egy kisegérröl szól, aki társával az öreg egérrel együtt egy körtealakú léggömbben utazik azért, hogy megtalálják a egérfiú elveszett növérét.
Az értö szemü olvasó gyerekkönyvirodalom- és képzömüvészettörténeti utazáson vesz részt. Utazás közben eszünkbe ötlik több ismert író és képzömüvész: Magritte, Salvador Dalí, Oscar Reuterswärd. Azután ”Beatrix Potter, Astrid Lindgren és Lennart Hellsing is többé-kevésbe jelen van, Pija Lindenbaum jávorszarvasbátyuskái pedig végérvényesen helyet foglaltak a díványon egy tengeri szigeten”.
Egyáltalán nem érdekes, hogy elöször a képek születtek meg, és csak késöbb írodott hozzájuk szöveg. Elöször talán inkább zavaró a szöveg. Csak amikor már egy darabig néztük a képeket, akkor kezdünk figyelni a kisegér és az idös egér közötti párbeszédre. Ebböl az enyhén szürrealista dialógusból ismerjük meg a növért: ”… ha a felhök között járunk, tudunk repülni – mondja. – Mert ha ezt nem tesszük, lezuhanunk, és ha lezuhanunk, meghalunk, de nem halhatunk meg, mert elöször öregek leszünk, és ezért tudunk repülni, amikor a felhök között járunk”.
Stina Zethraeus a következö szavakkal fejezi be a cikkét: ” … tekinthetjük úgy, Sven Nordqvist Var är min syster? c. könyvében csodálattal hódol az irodalom, a müvészet és a fantázia kimeríthetetlen mezeje elött, ahol valamennyien ott lebeghetünk saját kis hajónkban, építsék azt bármiböl is”.
Bogi, emlékszel még, mit mondott Sven Nordqvist arról, hogy mi történik akkor, ha esetleg ö kapja az August-díjat. Pontosan: megnö az eladás. Így is történt. Néhány nappal azután, hogy bejelentették, ki nyerte el a díjat, a díjnyertes könyv a Svensk Bokhandel (Svéd Könyvkereskedelem) internetes eladási topplistájának élére került. De közvetlenül utána ott áll Martin Widmark gyerekkönyvsorozatának a 12. kötete, aminek a címe Könyvtárrejtély, a 3. helyet pedig a svéd gyerekek detektíregény-királynöjének, Laura Trenternek Testamentum c. könyve foglalja el. Ha érdekel, itt tekinthetö meg:
http://www.svb.se/Topplistor/2007/153258 . Róluk is hamarosan írok majd.
Hamarosan itt a karácsony, a könyv jó ajándék és internet ide vagy oda, a svédek még soha ennyi könyvet nem vásároltak. Ráadásul még mindig konjunktúra van. De azért itt is legalább olyan nehéz egy nem angolszász nyelvterületröl származó gyerekkönyvet megjelentetni, mint Peperóniában.
Késöre jár, lassan ideje ágyba bújni.

Szép álmokat!

Melissa

Ps.: Épp most láttam a Dagens Nyheterben, hogy a rajongók csettelhettek Sven Nordqvisttal:
http://www.dn.se/DNet/jsp/polopoly.jsp?d=3004&a=723756
Megtudtam egy-két érdekes dolgot, meg eszembe jutott néhány dolog. Pl. az, hogy egyszer nagyon rég láttam róla egy dokumentumfilmet, amiböl föleg az maradt meg, hogy mennyire dühös és elkeseredett volt amiatt, hogy nem vették föl az Iparmüvészeti Föiskolára. Most is azt mondja a csettben, hogy az egy túl bonyolult iskola egy kezdönek. Így kénytelen volt autodidakta módon megtanulni rajzolni.
Meg arra is emlékszem, hogy Mazsola 3 éves volt, amikor elöször vittük moziba, és akkor a Pettsonról és Findusról készült karácsonyi filmet néztük meg, amit Budapesten rajzoltak. Csodálkoztam is, hogy akkor nem mutatták be otthon. Most is készül egy rajzfilm, az animációra majd Budapesten kerül sor, egy másik könyvsorozatból, ami legalább annyira népszerü. A címe Mamma Mu, és Sven Nordqvist az illusztrátora. Vajon hány évig kell majd várni, hogy levetítsék otthon?

2007. december 10., hétfő

Irodalmi Nobel-díj 2007

Kedves Bogi!

Épp most néztem a Nobel-ünnepséget a tévében. Reggel a villamoson olvastam az egyik napilapban, hogy évente egy millió svédet szegez a tévé elé ez a nagy pompával megrendezett esemény. Hiába, sok a ráérö nyugdíjas. De félre a tréfával, mi is minden évben belenézünk az ünnepi müsorba, meg arra is kíváncsiak vagyunk, milyen ruhát visel Silvia királyné és a hercegkisasszonyok. És sokmindenkit érdekel a menü is, amit a vendégek a Stockholmi Városházán fogyasztanak.


Amint azt bizonyára tudod, az idei irodalmi Nobel-díjat Doris Lessing kapta. Magas életkora miatt nem tudott eljönni a díj átadására. 87 évével ö az eddigi legidösebb irodalmi díjas.
A múlt héten láttam egy róla készült programot a tévében. Nagyon stramm kis öregasszony, és milyen határozott. Ö is egy olyan erös nö, mint amilyenekröl már többször is írtam. Tudod, azért néha elgondolkodom, hogy képes egy nö elhagyni a gyerekeit, és nélkülük élni. Doris azt nyilatkozta, hogy ha Afrikában kellett volna maradnia, akkor vagy alkoholistává vált volna vagy megörült volna. És tudta, hogy az elsö házasságából származó két gyereke biztonságban fog felnöni a volt férje házában. Ö pedig úgy döntött, hogy a második házasságából született fiával egyedül Angliába költözik. Vajon mennyi eröre volt ehhez szüksége?
Az utóbbi idöben több olyan gyerekkönyvet is olvastam, aminek ez a témája. A szülök elmagyarázzák a gyerekeiknek, hogy miért választották azt, hogy elhagyják öket. Az egyik nagyon tetszett, végre egy francia fordítás a sok angol mellett. A szakma is ezt a könyvet emelte ki az összel. A szerzö Susie Morgenstern a címe pedig Lettres d´amour de 0 á 10 vagyis szerelmes levelek, amit a svédek titkos leveleknek fordítottak. Kissé hagyományos stílusa miatt, azt hiszem, tetszene a magyar gyerekeknek. De erröl majd egyszer máskor írok.
Látom, hogy a magyar honlapokon található információ Doris Lessingröl, ezért csak néhány érdekességröl számolok be.
Amikor Stockholmban bejelentették, hogy ki kapja meg az idei Nobel-díjakat, Doris Lessing éppen bevásárlókörúton volt. Amikor londoni háza elött kiszállt a fiával együtt egy taxiból, a Reuters hírügynökség egy riportere egy mikrofont nyújtott elé. Akkor így káltott fel:
- Oh, Christ!
Azután hozzátette, hogy 30 évig kellett várnia erre a díjra. Hiszen már minden lehetséges európai irodalmi elismerést elnyert.
- De a Nobel-díj azért mégis a legrangosabb az összes közül. Mindenki ismeri, ezért jó érzés megkapni – mondja.
Az írónö fanyar humoráról ismert. Amikor az újságírók azt kérdezték, hová rejtette a pezsgöt, azt felelte, hogy csak gint iszik. A Svéd Akadémia indoklásában szereplö kifejezésre, miszerint ö “a nöi tapasztalat költöje” azt mondja:
- Nem értem, mire gondolnak. Soha nem értettem, miért kell férfiakra és nökre osztani az embereket. Ez úgy hangzik, mintha ellenségek lennének.
A Dagens Nyheter c. napilap október 11-i számában Horace Engdahl, a Svéd Akadémia titkára azt javasolja, hogy akik most elöször olvassák Doris Lessing müveit, azok az elsö könyvével kezdjék, aminek a címe A fü dalol, ami 1950-ben jelent meg. A 4 kötetböl álló önéletrajza is hasznos információval szolgál azok számára, akik közelebbröl szeretnének megismerkedni az írónö munkásságával. Különösen az elsö rész fontos, ahol Lessing arról ír, hogy nöként mennyire kívülállónak érezte magát, az osztálykülönbségekröl, és afrikai származásáról is.
A Svenska Dagbladet c. újság október 11-i számában pedig maga Doris Lessing javasolja, hogy aki még soha nem olvasta a regényeit, kezdje a Golden Notebook (Az arany jegyzetfüzet) címüvel.
Doris Lessing éppen most fejezte be az utolsó regényét, amelynek a címe Alfred & Emily, és arról szól, hogy a szülei hogyan élték meg az elsö világháborút, és hogy az életük hogyan alakult volna, ha nem lett volna háború.
S mielött eltünik az ajtóban, eszébe jut, hogy a Nobel-díj igen tekintélyes összeg (10 millió svéd korona), és hozzáteszi.
- Szóval kezdhettek aggódni az összes kéregetö levél miatt is? Oh dear.

Bogikám, remélem kedvet kaptál hozzá, hogy elolvasd Doris Lessing valamelyik könyvét. Én azt tanácsolom, hogy Az ötödik gyermek címüvel kezd, ami 1962-ben jelent meg, és nöi úttörömunkának számít.
Mára elköszönök, de hamarosan újra jelentkezem.

Sokszor üdvözöllek:

Melissa

2007. december 7., péntek

Sven Nordqvist

Kedves Bogi!

Nem is tudod, mennyire örülök, hogy újra életjelt adtál magadról. Elhiszem, hogy borzasztóan fáradt vagy most így karácsony elött, és hogy alig várod már a téli szünetet. Gondolom a diákjaid meg a lányaid is nagyon unják már az iskolát.
Azt kéred, hogy írjak Sven Nordqvistról, és én szívesen megteszem. Szerintem nagyon jó a Göteborgs-Posten c. napilapban 071203 dátummal “Pettson apja élvezi a munkáját” címmel megjelent interjú Eleonor Ekström-Frisk tollából. Olyan szimpatikusnak mutatja be. Innen veszem tehát az információt.
Tudod, már írtam, hogy ö kapta most az August-díjat “Var är min syster” (Hol van a növérem) címü könyvéért. Ez egy ismert svéd irodalmi díj. Ja, hogy miért August-díj. Bevallom némi utánajárás kellett hozzá, hogy biztos forrást találjak, mivel a hivatalos honlap nem ír vezetéknevet. A kollégáim ugyan mondták, hogy ezt itt mindenki tudja, meg hogy csak egy híres svéd író van, akit Augustnak hívnak. Úgy van, kitaláltad: Strindberg. És hogy miért nem Strindberg-díj, ne kérdezd, mert fogalmam sincs.

Sven Nordqvist


Foto: Nils Petter Nilsson


Sven Nordqvist Stockholm Söder kerületében lakik egy nagy lakásban a feleségével és a kisebbik fiával, Petterrel, aki diák. Itt található a müterme is.
Sven Nordqvist legismertebb müve a Pettson és Findusról készült 8 részböl álló képeskönyv sorozat. Az elsö kötet 1984-ben jelent meg.
“-Hát, egy kicsit Pettson-érzés van itt bent - mondja -, amikor megmutatja a mütermét, ahol könyvek, kitömött madarak, legóból készült építmények, dísztárgyak és mindenféle jó-ha-van dolgok sorakoznak a polcokon, a szekrényekben és a nagy íróasztalon."
Sven korán kezdett rajzolni, és sok biztatást kapott az anyukájától, aki maga is szeretett rajzolni. Az elsö levelezö rajztanfolyamot 12 éves korában rendelte meg. Amikor 18 éves volt, egy amerikai levelezö rajztanfolyamon vett részt, amiböl sokat tanult. Arról álmodott, hogy illusztrátor lesz, nem igazán akart müvész lenni. Kiállításai voltak, jól el tudta adni a képeit, de unalmasnak tartotta a müvészi életet.
Sven Halmstadban járt iskolába, majd építésznek tanult. De két évi munka után egy építöirodában elege lett. Néhány évig egy reklámcégnél dolgozott Halmstadban. Abban az idöben kezdett tankönyveket illusztrálni. Azt, hogy milyen szórakoztató képeskönyvet írni, 1981-ben fedezte fel, amikor az Opal Kiadó pályázatán nyert az Agaton Öman och Alfabetet c. könyvével. A nagy áttörést a következö könyve, a Pettson és Findus elsö része jelentette: A kandúr szülinapi tortája.
“- Nem került nagy eröfeszítésembe, hiszen egy olyan idös férfiröl írtam, aki sokban hasonlít hozzám, és Findus könyvröl könyvre egyre inkább olyan gyerek lett, mint az idösebbik fiam, Jesper – meséli Sven Nordqvist.”
Hogy lesz-e újabb könyv a sorozatban, bizonytalan.
“- A Pettson-könyvekben ismétlem magamat, és nem akarok unalmas lenni. Akkor már jobb, ha nem írok többet erröl – mondja, és válasz nélkül hagyja a kérdést.”
Ahogy Pettson, Sven Nordqvist is otthon érzi magát vidéken. Az 50-es években az egyik nyári szünetben néhány hetet egy paraszgazdaságban töltött a bátyjával. Ez a nyár mély nyomot hagyott benne. A gazda maga is egy olyan ember volt, akinek sok szerszáma és jó-ha-van tárgya volt.
“Szeretem azt a régi-idökben-életet, és egy kicsit én is egy olyan idös ember vagyok mostanság – mondja Sven Nordqvist.”
Hogy nem szívesen dob ki dolgokat, látszik a mütermében is. Gyüjtögetö ember, és ezermester, aki szereti az asztalosmunkát.
Most éppen egy Stockholmról szóló történeti könyv illusztrációin dolgozik.
Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára az August-díjra való jelölés, a következöt válaszolja:
“- Hát, kicsit több lesz az eladás és a rám irányuló figyelem. És mindig kellemes, ha az emberek kedves dolgokat mondanak valakiröl.”
És hogy bízik-e abban, hogy az ö könyve nyer?
”- Jó lenne, ha egy tipikus képeskönyv nyerne, de egy kicsit nyugtalan vagyok, a zsüri irodalmi emberekböl áll, akik csak szövegekröl beszélnek.”

Sven Nordqvistról itt olvasható svéd nyelvü információ:
http://www.opal.se/forfattare/nordqvist.html
http://www.forfattarcentrum.se/view_author.asp?sID=711&pType=5&mID=1&aID=203
http://sv.wikipedia.org/wiki/Sven_Nordqvist

Mostmár tudjuk, hogy mégiscsak egy képeskönyv nyerte meg az August-díjat. Valamennyi kritika pozitív. De mivel a könyv még nem érkezett meg a könyvtárunkba, nem írok róla. De amint a kezembe kerül, elmondom, milyen.
Most lassan befejezem, mert hamarosan fel kell ébresztenem Mazsolát, nehogy elkéssen az iskolából.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa