A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Angol irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Angol irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 1., vasárnap

Jenny Valentine: Finding Violet Park

Kedves Bogi!

Jenny Valentine első regénye, Finding Violet Park, 2007-ben jelent meg, és akkor a Guardian Children's Fiction Prize nyertese lett. Én svédül olvastam a regényt Hitta Violet Park címmel.

Amerikában Me, the Missing, and the Dead címmel jelent meg. Ez pontosan kifejezi, miről is szól.

A Harper Collins honlapján a következő leírás található:

” Me: Lucas Swain—I'm nearly sixteen years old and live in London. I was fairly normal until the night I found Violet. Then everything changed.

The Missing: Dad. He disappeared five years ago. Nobody knows what happened to him, and nobody cares except me. It's enough to drive you crazy.

The Dead: That's Violet . . . in the urn. Speaking of crazy—I know she's trying to tell me something, and I think it's about my father. . . .

A dead lady may not be much to go on, but my dad's out there somewhere, and it's up to me to find out where.”

A csaknem 16 éves Lucas Swain egyik hajnalban, miután Ed barátjánál töltötte az éjszakát, úgy határoz, taxival megy haza. Egy londoni taxiállomás irodájában a polcon egy dobozon akad meg a szeme. Mint később kiderül, a doboz nem más, mint az időskorában elhunyt Violet Park zongoraművész hamvait tartalmazó urna. Lucast megbabonazza ez a tárgy, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy megtudja, ki volt Violet, és miért hagyta valaki az urnáját pár évvel ezelőtt egy taxiban.

Lucas az anyukájával, a 22 éves nővérével és az 5 éves öccsével él, aki pár hónappal azután született, hogy az apjuk eltűnt. Az apa eltűnése az egész családot aggasztja. Ismert újságíró volt, és egy nap üresen találták az autóját. Az újságok sokat foglalkoztak vele, mi is történhetett.

Az anya szerint egyszerűen csak lelépett, hogy megszabaduljon a felelősségtől, amit egy család jelent. Talán Lucasnak hiányzik a legjobban, aki nem tudja feldolgozni az elvesztését. Amúgy is elég magányos fiú, most meg még az apja ruháiban is kezd járni.

Az apa eltűnése után a nagyszülők nyugdíjaslakásba költöznek, a házukat átengedik Lucas családjának.

Lucas a nagymama segítségét kéri, hogy megszerezze az urnát. Violet így kerül a nagymamához és a memóriazavarban szenvedő nagypapához. A fiú lázas kutatásba kezd, és egyre több dolgot tud meg Violetről, aki végül az apjához is elvezeti.

Jenny Valentine sok humorral ír egy kamasz mindennapjairól, identetitáskeresésről, társaihoz és a felnőttekhez való viszonyáról, és olyan témákat is érint, amik kivállóan alkalmasak arra, hogy azokat tanítási órán fiatalokkal megbeszéljük. A könyv olvasása során a következőket tudom meg:

1. A dohányzás halált okoz. De egy kis fűtől csak jobb kedvre derül az ember.
2. Egy kamasz lassanként megismerheti a szüleit.

3. Minél idősebb egy gyerek, annál inkább rádöbben, hogy a szülei nem tökéletesek.

4. Egy kamasz megpróbálhatja megérteni az anyukáját.
5. Egy apa, aki 5 éve eltűnt, talán mégsem tökéletes.
6. A szerelem sok problémán segíthet.
7. És végül egy kérdés: Van-e jogunk hozzá, hogy átsegítsünk a másvilágra valakit, aki már nem akar tovább élni?

Jenny Valentine könyvének az olvasása közben sokat nevettem Lucas találó mondásain. A történet vidám, és szomorú is egyben. És kiváló fejlődésregény is. Lucas a nyomozómunka során sok mindenre rájön, és a végén talán egy felnőtt szemével kezdi látni a világot.

Mostmár csak abban reménykedem, hogy a Finding Violet Park egyszer magyarul is megjelenik. Addig pedig nyugodtan ajánlható fiataloknak angol nyelven.

Bogikám, azt hiszem, ez a könyv éppen annyira tetszik kamasz fiatalok szüleinek, mint maguknak a kamaszoknak.

Boldog Új Évet!

Melissa

2011. december 27., kedd

Jenny Valentine: Broken Soup

Kedves Bogi!

Jenny Valentine Broken Soup (Trasig soppa – svédül olvastam) című ifjúsági regénye a múlt héten került a kezembe a könyvtárban, amikor egy fiatal lány visszaadta. Az angol írónőnek ez a második regénye, az első, Finding Violet Park 2007-ben elnyerte a Guardian gyerekkönyvdíját. Mostmár biztos, hogy legközelebb azt olvasom.

A könyv borítóján ez áll: ”Negatív. Pozitív. Attól függ, hogy nézzük.”

A hátsó borítón pedig Johanna Lindbäck, gimnáziumi tanárnő és írónő, a Bokhora (Könyvribanc) könyves blog egyik írója, a következő szavakkal ajánlja a regényt: ”Tehát, ez a könyv annyira szép és melegséggel és örömmmel teli és szomorú és izgalmas. I love it! Csak annyit mondok: olvasd, olvasd, olvasd!”

A történet úgy kezdődik, hogy a tizenöt éves Rowan ott áll az élelmiszerboltban a pénztár előtti sorban, és akkor odalép hozzá egy ismeretlen fíú, (az amerikai Harper) aki néhány évvel idősebb nála, átnyújt egy fotonegatívot, és azt mondja, hogy a lány ejtette el. Pedig nem. Rowan csodálkozik, aztán mégis beteszi a táskájába.

Rowan az anyukájával és a hatéves húgával, Stromával él együtt, és gyakorlatilag ő látja el a háztartást, mivel az anyukája mélyen depressziós két éve, amióta a fia, Jack meghalt. Jack két évvel volt idősebb Rowannál. A fiú elvesztése miatt érzett gyász tönkreteszi a szülők házasságát. Az apa csak hétvégeken viszi magával a gyerekeket.

Rowan megfeledkezik a negatívról, beledobja a szemétkosárba Jack szobájában.

Egy nap egy ismertlen lány, Bee megy oda hozzá az iskolában, és azt kérdi, mit adott neki a fiú a boltban. A két lány összebarátkozik, és Bee otthon a fürdőszobájukban előhívatja a képet. A képen Jack látható, ahogy nevet.

Bee az apjával és a két éves öccsével lakik. Az anyja bohém természet, nem tud egy helyben maradni, csak néha látogatja meg a családot. Most éppen Spanyolországban él.

Rowan egy nap elkíséri az anyját az orvoshoz, és azt próbálja elmagyarázni, hogy a mamája nem lehet beteg, hiszen ha az lenne, segítenének a gyógyszerek, amiket szed. De senki nem hallgat rá. A váróteremben újra találkozik Harperrel.

Rowan és a húga egyre több időt tölt el Bee családjával. Bee arra biztatja a lányt, hogy keresse meg Harpert. Később ő vigyáz Stromára, amíg Rowan Harperrel találkozik.

A lányok titkolják az apjuk elől, milyen rosszul érzi magát az édesanyjuk. Míg egy nap megtörténik a tragédia. A mama nem bírja tovább. Csak a véletlennek köszönhető, hogy mégis életben marad.

Rowan azon gondolkodik, hogy a bátyjából egy darabka vajon tovább él-e mondjuk egy képen vagy egy hangfelvételen vagy más módon.

Nos, a könyv végén ez is kiderül. A végkifejlet váratlan. Szokásomtól eltérően most előrelapoztam, és melegség járta át a szívemet, amikor megtudtam, hogyan is végződik. De nem árulom el. Hátha egyszer megjelenik magyarul is.

Ezt a könyvet bátran ajánlom a magyar kiadóknak. Kiválóan megírt regény. Sok olvasót tennének vele boldoggá.

Üdvözlettel:

Melissa

Jenny Valentine: Broken Soup - Olvass bele angolul!


2011. szeptember 5., hétfő

Lauren Child: Nem vagyok álmos, és nem akarok lefeküdni!

Kedves Bogi!

A Nem vagyok álmos, és nem akarok lefeküdni! témája a lefektetés körüli hercehurca.
A szülők itt is Charlie-ra bízzák a kishúgát, Lolát. Lola persze mindenfélét kitalál, csakhogy ne kelljen lefeküdni. Charlie 3 tigrisnek ad epres tejet, figyeli, ahogy az oroszlán fogat mos, lekergeti a bálnát a fürdőkádból a lefolyóba, telefonál 2 táncoló kutyának, hogy kölcsönadják a pizsamájukat Lolának.
A nagyméretű képeskönyvben kevés a szöveg, viszont sok a kép, amiket mind-mind fel lehet fedezni egy kisgyerekkel olvasás közben. Azt hiszem, sok felnőtt magára ismer.
Bogikám, ugye négy év után már nem kell magyaráznom, hogy mi a legfontosabb a Charlie és Lola sorozatban? Hát persze, a gyerekperspektíva.
Ez a könyv is roppant humoros. A fordítást Szabó T. Anna készítette.

Jó éjt!

Melissa

Lauren Child: Sohadesoha nem eszem paradicsomot

Kedves Bogi!

Lauren Child Charlie és Lola sorozatának az első kötete I Will Not Ever Never Eat a Tomato címen 2000-ben jelent meg Angliában. Miután a sorozat hatalmas siker lett, rajzfilmek is készültek a könyvekből.
A svédek 6 kötetet fordítottak le, és ezeket már rongyosra olvasták a gyerekek a göteborgi könyvtárakban.

A magyar kiadásra 10 évet kellett várni. A Csimota Kiadó jóvoltából 2 nagyméretű képeskönyv (sok kép, kevés szöveg) jelent meg 2010-ben: Sohadesoha nem eszem paradicsomot és Nem vagyok álmos, és nem akarok lefeküdni!
A sorozat főszereplői, Charlie és Lola testvérek. A Sohadesoha nem eszem paradicsomot arra a szituációra épül, amikor a kisgyerek nem akarja megenni az ételt. Sok leleményes szülő ilyenkor mindenféle cselhez folyamodik. Ha játék lesz az evés, akkor talán könnyebben megy.
A történetben a szülők Charlie-ra bízzák a kishúgát, Lolát, aki nagyon válogatós, és semmit nem szeret. Így aztán a répából jupiteri ropogtató, a borsóból zöldföldi zöldbogyó, a krumplipüréből felhőhab, a halrudacskából tengeri rágcsa lesz. A paradicsomot pedig már maga Lola nevezi el tengeri holdspriccentőnek.
Lauren Child kollázstechnikát használ, váltogatja a színeket és játszik a betűtípussal. Nagyon kíváncsi voltam a fordításra, amikor a neten láttam, hogy a Csimota Kiadó a kiváló költőnőt, Szabó T. Annát kérte fel a szöveg magyar tolmácsolására. Jó választás volt.
Azt ugyan nem tudom, hogy a gyerekek ilyen módon könnyebben megeszik-e az ételeket, annyi azonban biztos, hogy a könyvön mind felnőtt, mind gyerek jól szórakozik.

Üdvözlettel:

Melissa

2011. augusztus 21., vasárnap

Ursula Jones: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma

Kedves Bogi!


Amikor elöször írtam Ursula Jones The Princess Who Had No Kingdom címü könyvéröl, akkor még nem tudtam, hogy a Manó Könyvek az angol megjelenéssel egyidöben (2009-ben) magyarul is kiadta. Lám, ilyen gyorsan történik ez manapság.

Most itt tarthatom a kezemben a magyar változatot. A királykisasszony, akinek nem volt birodalma is rabul ejt, Sarah Gibb gyönyörü illusztrációi miatt. Totth Benedek fordítása pedig kiváló.


Üdvözlettel a napsütéses Götebogból:


Melissa

2011. augusztus 19., péntek

Alex T. Smith: Claude nyaral

Kedves Bogi!

Alex T. Smith Claude nyaral című könyvét Kecskeméten vettem az Auchanban. A legalsó polcon volt a gyerekkönyvek között, kicsit keresgélni kellett, de azért megtaláltam. Később odaajándékoztam az unokahúgom gyerekeinek, így Claude most Svájcban nyaral.
A Claude nyaral című könyv elején kiderül, hogy Claude kutyus gazdáinak, Suvikszcipő úrnak és feleségének miért csak a lába látszik a képeken. Azért, “mert ők túl nagyok, és nem férnek rá a képre”. Logikus, nem?
Claude ezúttal a tengerpartra indul barátjával, Bolyhos Zokni urasággal. Mivel turisták, franciául beszélnek. Újra hihetetlen kalandokba keverednek: Claude kiment egy embert a tengerből a cápa elől, Bolyhos Zokni uraság tudtán kívül megnyeri a homokvárépítő-versenyt, és még kalózoknak is segítenek kincset keresni a Koponya-szigeten.
A történet megint rendkívül vicces, a szereplők nevei, mint Vasmacska Valter, Lőrés Lóri, Árbóc Ágota, Gaz Gréta, magukért beszélnek.
Kezdő olvasók számára kiváló olvasmány. És persze a szüleiknek is. Óvodásoknak pedig fel lehet olvasni.

Jó nyaralást!

Üdvözlettel:

Melissa

2011. augusztus 17., szerda

Alex T. Smith: Claude a városban

Kedves Bogi!

Claude-ról először Nagy Boldizsár írását olvastam a Literán, s mivel neki nagyon tetszett Claude a városban, kíváncsi lettem.
Az első dolog, ami feltűnt számomra az, hogy a 2 könyv 2011-ben látott napvilágot Angliában is és Budapesten is. A másik könyv címe: Claude nyaral.
A Manó Könyvek munkatársa, Papp Miklós, kérdésemre elmondta, hogy tavaly ősszel a Frankfurti Könyvvásáron figyeltek fel Claude-ra, megvették a jogokat, így jelenhettek meg a könyvek 2011. tavaszán.
A Claude-könyvek kezdő olvasókhoz szólnak, ezért sok az illusztráció, és viszonylag kevés és egyszerű a szöveg. S mivel a könyvek elég vastagok, még sikerélményt is jelentenek azoknak a gyerekeknek, akik éppen most “fejtették meg az olvasási kódot”, ahogy azt a svédek mondják.
Alex T. Smith Claude a városban című könyve két történetet tartalmaz. Az elsőben, Claude kutyus barátjával, Bolyhos Zokni urasággal a városba látogat.
Reggel Claude gazdái, Suvikszcipő uraság és felesége (akiknek egyébként csak a lába látszik a rajzokon) munkába indul, a kutyus pedig fejébe csapja elmaradhatatlan micisapkáját, s már kezdődnek is a kalandok. A városban galambokkal ismerkednek, betérnek egy kávéházba, vásárolnak, a Múzeumban pedig Claude még egy rablót is elcsíp.
A szöveg rendkívül mókás. Azt hiszem, ez a sorozat sok gyerek kedvence lesz majd.
A történet során Claude sok új ismeretre tesz szert. A Múzeumban:
“Claude rájött, hogy a szobrok olyan műalkotások, melyeket nem tesznek keretbe, és körbe lehet őket járni, viszont nagyon tilos hozzájuk nyúlni.”
A könyv második részében Bolyhos Zokni uraság megbetegszik, és kórházba kerül. Az orvos elviszi megröntgenezni, közben Claude-ot orvosnak nézik, és sikerül megfejtenie, miféle rejtélyes kórtól szenvednek a betegek a váróteremben.
A rajzok fekete-fehérek, és egyetlen szín, a piros külöféle árnyalata van még jelen. Ezt a fajta technikát legutóbb Chris Riddell Ottoline és a Sárga Macska (magyarul a Könyvmolyképzö Kiadó jelentette meg) című könyvében láttam, de az 50-es években divat volt Kay Thompsom Eloise-ról szóló képeskönyveiben is.

Jó szórakozást!

Üdvözlettel:

Melissa

2010. augusztus 8., vasárnap

Gareth P. Jones: The Thornthwaites Inheritance


Kedves Bogi!

Sok gyerekkönyvet olvasok, és már nem sok mindenen csodálkozom. Mégis meghökkentem kissé, amikor kezembe került Gareth P. Jones Tvillingarna Thornthwaites testamente címü könyve, és elolvastam a hátsó borító szövegét. Ebböl megtudtam, hogy a Thornthwaite ikrek, Lorelli és Ovid nem olyanok, mint más testvérek. Árvák, egy nagy kúriában laknak, és hatalmas örökség vár rájuk. Amiért azonban igazából különböznek más testvérektöl az az, hogy állandóan meg akarják ölni egymást. Senki nem emlékszik rá, hogyan is kezdödött, de kiskoruk óta egymás életére törnek. A 13. születésnapjukon Ovid fegyverszünetet tanácsol, amiben megállapodnak. Ennek ellenére tovább folytatódnak a gyilkossági kísérletek. Vajon ki van a háttérben?
Hát, mit mondjak, nagyon kíváncsi lettem. A kiváló borító méginkább felcsigázta az érdeklödésemet. Miután elolvastam a könyvet, elmondhatom, hogy igazán jónak tartom.
Gareth P. Jones regénye Agatha Christie stílusában íródott. A könyv nem fejezetekre, hanem felvonásokra oszlik, s el tudnám képzelni színdarabként.
Nos, ezek a gyilkossági kísérletek talán arra jók, hogy felkeltsék az olvasók figyelmét: ilyen még nem volt a gyerekirodalomban.
A könyv vége felé derül ki, ki az, aki a személyzetböl az örökségre pályázik, és ezért kiskorukban rávette az ikreket, hogy meg akarják ölni egymást.

Jó olvasást!

Melissa

2010. augusztus 3., kedd

Emily Gravett: Little Mouse´s Big Book of Fears

Kedves Bogi!

Emily Gravittet egy angol illusztrátorokról szóló könyvben fedeztem fel, s mindjárt elö is jegyeztem mind a hat képeskönyvét, ami a göteborgi könyvtárakban található.
Emily képei engem a klasszikus angol illusztrációkra emlékeztetnek, s azokat bizonyára el lehetne adni a konzervatív magyar anyukáknak, a baj csak az, hogy ezekben a képeskönyvekben annyira kevés a szöveg, hogy nem lenne magyar kiadó, amelyik megjelentetné öket. Kár!
Emily Gravitt játszik a könyveiben. Most csak egyet említek: Little Mouse´s Big Book of Fears. Ez egy kisegérröl szól, aki mindentöl fél. A könyv kollagetechnikával készül.

Üdvözlettel:

Melissa

2010. augusztus 1., vasárnap

Ursula Jones: The Princess Who Had No Kingdom


Kedves Bogi!

A göteborgi könyvtárakban szerencsére több nyelven is találhatók gyerekkönyvek. Így aztán néha igazi kincsekre bukkanok.
Ursula Jones The Princess Who Had No Kingdom egy angol modern mese. A könyv hátlapján a következöket olvasom: "A wise an witty modern-day fairy tale from the winner of the 2008 Roald Dahl Funny Prize is brought magically to life through Sarah Gibb´s exquisite art, making this a work of lyrical beauty to be treasured forever."
Nekem nagyon tetszenek az illusztrációk. Sarah Gibb sziluetteket variál a képeken, és játszik a színekkel.
Azt hiszem, hogy ez a könyv sikerre számíthat azon magyar anyukák körében is, akik a Világszép Nádszál kisasszony (a Móra az idén újból kiadta) rajzain nöttek fel.
A mese egy királykisasszonyról szól, aki egy pónis kocsival és egy esernyövel járja a világot, s közben keresi a királyságát. Több királyfi is megkéri a kezét, ö végül mégis a fiatal és okos udvari bolondot választja.
Csak azt sajnálom, hogy nem tudok illusztrációkat mutatni a könyvböl.

Üdvözlettel:

Melissa

2010. július 17., szombat

Stewart, Amber: Puddle´s Big Step

Kedves Bogi!

Új trendet vélek felfedezni a svéd gyerekkönyvkiadásban. Ezért is írok Amber Stewart könyvéröl, ami ebben az évben jelent meg Angliában, s már itt a svéd változat is.
Persze, hogy van tabu a svéd gyerekkönyvekben is. A képeskönyvek esetében az egyik az édes, aranyos illusztrációk. Egy magára valamit is adó svéd kiadó nem jelentet meg ilyet. S lám, most mind a Bonnier Carlsen, mind a nagy Rabén & Sjögrén az 50-es éveket idézö képekkel adott ki több képeskönyvet is. Erröl Stina Zethraeus júniusban írt a DN napilapban. S ezeket a könyveket vélem felfedezni a könyvesboltokban is, ahová egyre kevesebb címet vesznek be. Véleményem szerint ez a válságot tükrözi. Emellett azért szerencsére sok modern illusztrációval készült képeskönyv is napvilágot lát. Erröl tanúskodnak a kiadók katalógusai is, amiket pdf-formátumban olvashatunk a neten.
Amber Stewart Puddle´s Big Step (Dunungens stora dag) címü könyve egy kiskacsáról szól, aki nagyon vágyik már az iskolába. Amikor eljön a nagy nap elötti este, kissé megszeppen. Talán nem is olyan jó az az iskola? Vajon hány gyerek érzi ezt minden évben iskolakezdés vagy óvodakezdés elött? Félelmeik leküzdésében segít ez a valóban aranyos történet.
Az illusztrációk engem Szutyejev kiskacsájára emlékeztetnek. (Azért van némi különbség a két könyv giccsfokozata között. A magyart a Móra Kiadó jelentette meg.)
Mondd Bogikám, miért nincs senki Peperóniában, aki egy ilyen témájú képeskönyvet írna-rajzolna. A képek persze lehetnek modernebbek.

Üdvözlettel:

Melissa





2010. március 13., szombat

Janet & Allan Ahlberg – Bye bye baby

Kedves Bogi!

Ildikó ma egy olyan képeskönyvröl ír, ami az örökbefogadás témájával foglalkozik.

Üdvözlettel:

Melissa

Janet & Allan Ahlberg: Bye bye baby
Pojken som ville ha en mamma
A kisfiú, aki szeretne egy anyukát

Janet és Allan Ahlberg az egyik legsikeresebb illusztrátor-író páros Angliában. A házaspár húsz éven keresztül készített közösen könyveket. Allan írta a történeteket, és Janet készítette az illusztrációkat. Egészen Janet haláláig, aki 1994-ben hunyt el rákban.
A Bye bye baby, 1989-ben jelent meg először Angliában – és még ebben az évben kiadták svédül.
A történet egy kisfiúról szól, akinek nem volt anyukája. Teljesen egyedül élt egy kis házban. Magának kellett ebédet készítenie, fürdővizet csinálnia, pelenkát cserélnie magán! Egy napon aztán útra kelt, hogy keressen magának egy anyukát. Útközben barátokra lel: találkozik egy cicával, játékmacival, csirkével és talál magának egy nagybácsit is. Amikor már nagyon elkeseredik, hogy sehol nem talál magának anyukát, arra jön egy hölgy babakocsival, aki épp keres valakit, aki az ő kisfia lenne! Így találnak hát egymásra anyuka és kisfia.
Hazamennek, és fürdés után, süti és tea mellett a nagybácsi mesél. Így kezdi a mesét: volt egyszer egy kisfiú, akinek nem volt apukája! Erre a kisfiú ismét útra kel, hogy keressen magának egy apukát, hiszen neki sincs. Először találkozik egy lóval, egy nyuszival, majd talál egy apukát is. A mese végére egy szép nagy család lettek.
Amikor ezt a mesekönyvet olvastam eszembe jutott egy internetes oldal, ahol örökbefogadottak illetve örökbefogadó szülők beszélgettek arról, hogy kinél hogy volt, mire emlékszik. Mikor mondták el neki, hogyan volt a történetük stb. Volt egy bejegyzés köztük, ahol a fórumozó azt írta, hogy ők örökbefogadott gyermekével az egymásra találást ünneplik és időnként felidézik egymásra találásuk történetét. Hogyan volt, amikor bejártak hozzá az otthonba, amikor hazajött stb. Ez egyébként egy szép emlék lehet gyermeknek és szülőnek is.
Allan és Janet Ahlberg mesekönyve is egy egymásra találás története. Így az örökbefogadó családok minden bizonnyal örömmel vennének egy ilyen könyvet a polcukon.
De persze nem csak ők. Ez egy szép, kedves képekkel illusztrált mese. Arra is rámutat, milyen jó hogy anyu, aki csinál fürdővizet és finom ebédet és milyen jó az ölében ülni, amikor mesél. Ahogy az angol alcím is írja: egy szomorú történet boldog véggel.
Amikor olvastam a könyvet kiváncsivá tett, vajon a szerzőknek van-e valami közük az örökbefogadáshoz.
Allant egy gyermekotthonból fogadták örökbe szülei. Egy interjúban pedig ezt a könyvet nevezi meg kedvencének.

Schnúr Ildikó

2010. február 20., szombat

Neil Gaiman: The Graveyard Book

Neil Gaiman: The Graveyard Book

”You will love it to death!”
HOLLY BLACK,
The Spiderwick Chronicles

Kedves Bogi!

Neil Gaiman legújabb könyvét először egy svéd blogon fedeztem fel tavaly. Ott feltették a szerző blogjáról a videót, ahol az egész könyvet felolvassa angolul.
Áprilisban Londonban jártunk, de hiába kerestem az újonnan megjelent könyvet Chris Riddell illusztrációival. (Az amerikai változatot Dave McKean illusztrálta.) A nagy könyvesboltokban már elfogyott, s végül a Harrodsban találtam rá. Lehet, hogy ez egy bestseller? Hm… Mindenesetre 2009-ben elnyerte a legnagyobb amerikai gyerekkönyvdíjat, a The John Newbery Medalt, amint azt a svéd kiadás fülszövegében olvasom. Innen még az is kiderül, hogy Neil Gaiman 1960-ban született Angliában, ma azonban Minneapolisban él a családjával egy nagy titokzatos házban egy erdő közepén. Gyűjti a könyveket, a fekete bőrkabátokat és a fekete pólókat. Neil Gaiman eredetileg képregényíró és újságíró.
Hazaérve azután megállapítottam, hogy szegényes angol tudásommal nem tudnám élvezni a könyvet, a képeket viszont igen. Így aztán megvártam a svéd fordítást.
Nos, aki könnyű nyári olvasmányra számít, csalódni fog. Ez a könyv megkívánja az olvasóját, ahogy azt a svédek írják. Azt hiszem sok-sok olyan mondat van benne, amit a jövőben idézni fognak majd.
Neil Gaiman azt írja a könyv utószavában, hogy nagyon szerette Rudyard Kipling A dzsungel könyvét gyerekkorában, és hogy azoknak a gyerekeknek, akik csak a Disney-filmet ismerik, a könyvet is el kellene olvasni.
A The Graveyard Book című könyvet az író fia, Michael inspirálta, aki kétéves korában egy temetőben a sírok között kerekezett a háromkerekű biciklijével. Aztán húsz évbe tellett, mire a mű megszületett.
Neil Gaiman először a negyedik fejezetet írta meg, a lánya pedig nagyon szerette volna tudni, mi történik később. Ezért folytatta.
Írás közben Gaiman több barátja is olvasta a kéziratot, és hasznos tanácsokkal látták el. Négy szerkesztő dolgozott rajta. És persze, hogy film is lesz belőle.
Miről is szól? Adott egy fiú, aki kiválasztott. Nagy tettre képes. Valaki az életére tör. Többen próbálják megvédeni. Ugye, ismerős azoknak, akik valamennyire is jártasak a gyerekirodalomban. (Azon azért elgondolkodtam, miért mindig a fiúk a kiválasztottak, és nem a lányok? Most nagyon örülnék, ha sokan írnának megjegyzést a blogomra, és már sorolnák is azokat a könyveket, ahol egy lány a kiválasztott. Mert bizony ilyen is akad.)
A történet Senkiről szól, akinek a szüleit és nővérét egy Jack nevű férfi megöli. A kisfiú a temetőbe menekül, ahol a szellemek elhatározzák, hogy védelmükbe veszik, és felnevelik. A gyámja, Silas, aki sem nem élő, sem nem halott, szerez neki ruhát és élelmet.
Senki sok fontos és haszontalan dolgot tanul a szellemektől a temetőben, és itt biztonságban nőhet fel, miközben Jack halálra keresi a kinti világban. Megismerkedik Scarlettel is, s barátság szövődik kettőjük között. De megmutatkozik, hogy a kinti világ egyáltalán nem egyszerű. Senki rövid ideig iskolába jár, amíg összetűzésbe nem kerül két diákkal, akik zsarolják a kisebb gyerekeket. Végül kénytelen visszatérni a temetőbe.
Nem szeretnék sokat elárulni. Engem az izgatott a fél könyvön keresztül, vajon miért akarják megölni a fiút. A végén aztán kiderül. Igen, a könyv vége tetszett nekem a legjobban. Amikor a temető lakói elbúcsúznak Senkitől, és útjára bocsájtják, hogy a saját életét élje. Ugyanakkkor szorongás fogott el: vajon tényleg ilyen félelmetes a világban élni? És persze volt katharzis is. Éppen a villamoson ültem, amikor a könyv végére értem, és elfelejtettem átszállni munkába menet. Kicsit el is késtem, de nem bántam.
Mostmár csak abban reménykedem, hogy a könyv magyarul is hamarosan olvasható lesz.

Üdvözlettel Göteborgból, ahol ma is egész nap havazik.

Lotta Olsson recenziója a Dagens Nyheter svéd napilapban

2009. december 3., csütörtök

Jackie Morris: Tell Me a Dragon


Kedves Bogi!

Ma Göteborg Torslanda nevü kerületében dolgoztam az ottani könyvtárban. Itt van a Volvo Gyár, s ez a városrész a tenger mellett, az egyik leggyorsabban fejlödö területe Göteborgnak. Csaknem kizárólag jómódú svédek lakják.
A könyvtárban rengeteg gyerekkönyvet kölcsönöznek, sok jó könyv is van, így aztán szívesen dolgozok itt.
Ma felfedeztem egy nagyon szép angol könyvet, ami az idén jelent meg Angliában, itt pedig az uppsalai Eldmor (tüzanya) Kiadó adta ki. Erröl a kiadóról nem sokat tudok, még honlapjuk sincs.
A képek gyönyörüek. Kicsit Szegedi Katalin királylányos könyvére emlékeztet, csak itt nem különféle királylányok vannak, hanem sárkányok, mindenféle alakban és színben. A kép dominál, és alig van szöveg. A könyv arról szól, hogy mindenkinek lehet egy sárkánya. Hát a tiéd milyen? - hangzik el a végén. Tényleg szemet gyönyörködtetö, aki teheti, nézzen bele. Aki pedig nem, látogasson el Jackie Morris honlapjára, ahol néhány kép található. Érdemes!

Üdvözlettel:

Melissa

"Review
The ultimate dragon book portrays every kind of dragon a child can imagine - wind dragons, star dragons, ice dragons, even dragons small enough to sit behind the ear - and it leaves the door open for more to be invented by the reader beside the tiny dragons being hatched on the final endpapers. Bookseller UK

Product Description
Dragons are a perennial favorite of most children, and this book honors the mythical creatures with words and pictures. Jackie Morris, known for the ravishing colors and sheer beauty of her art, offers young readers a gallery of dragons in every shape, size, and temperament imaginable. They range from a beast as big as a village to a tiny species with whisper-thin wings, from a snaggle-toothed monster to a sea-dragon that races dolphins on the waves. Tell Me a Dragon’s whimsical text and enchanting gallery show why these creatures are so popular and inspire animated discussion and dragon-based activities."

2009. november 4., szerda

Michael Grant: Gone. De övergivna

Kedves Bogi!

Michael Grant Gone címü regényét már ajánlottam áprilisban. A nyár végén aztán megjelent svédül is. Fogalmam sincs, minek ez a sietség. Dan Brown legújabb könyve, The Lost Symbol, szeptemberben jelent meg angolul, svédül pedig októberben. Hat fordító dolgozott rajta. Három hónap múlva pedig már réginek számít. Jó, biztosan nagy hasznot jelent majd a kiadónak, hiszen így karácsony elött megtalálható minden nagyobb élelmiszerboltban - is.
De visszatérve a Gone-ra. Hát azért ez egy elég borzasztó ifjúsági regény. Egy barátom azt jósolta, hogy kb. a feléig fogom bírni. Csak azért olvastam végig, mert kíváncsi voltam, hogyan végzödik. Persze, ez egy nagyon jó regény, és végre sci-fi, amiböl mostanában nagyon kevés van.
A történet Kaliforniában játszódik, ahol egyik pillanatról a másikra, minden 15 évesnél idösebb ember eltünik. Érdekes kérdéseket vet fel a könyv: ki gondoskodik a kicsikröl, hogyan oldják meg az étkezést, mi lesz a közbiztonsággal, ki látja el a betegeket stb. Idövel kiderül, hogy bizonyos gyerekek természet feletti erövel bírnak.
A könyv olvasása során két magyar kötelezö olvasmány is eszembe jutott. Az egyik A Pál utcai fiúk, mert itt is két banda verseng egymással azért, kié is legyen a hatalom. A másik pedig az Egri csillagok, hiszen itt is egy csomó kegyetlenség leírását olvashatja az olvasó. Pl. az egyik banda tagjai bebetonozzák a természetfölötti erövel rendelkezö gyerekek kezeit, és rabszolgaként tartják öket fogva. Azt pedig a világért sem gondoltam volna (számos ifjúsági regény olvasása után), hogy a könyv végén a prérifarkasok széttépik az óvodás gyerekeket.
A könyv két föszereplöje, Sam és Astrid között szerelem szövödik, és mindent megtesznek azért, hogy megfejtsék a titkot, mielött Sam 15 éves lesz, és eltünik. Csak annyit árulok el, hogy a könyv folytatása következik, valószínüleg hamarosan. Ebböl talán mindenki kitalálja.
A könyvben még fontos szerepet játszik egy atomerömü, ami körül áthatolhatatlan zóna alakul ki.
Bogikám, azt ugyan nem tudom, hogy a Gone megjelenik-e magyarul, de csak akkor olvasd, ha jók az idegeid.

Üdvözlettel:

Melissa

2009. október 29., csütörtök

Svéd eladási sikerlisták - gyerekkönyvek

Kedves Bogi!

A Gyerekirodalom blogon a magyar sikerlistáról olvastam. Kíváncsi lettem, vajon milyen gyerekkönyveket vásárolnak most a svédek.
A listát Stephenie Meyer két könyve vezeti (Genom dina ögon és Så länge vi båda andas, ami a Twilight-sorozar 4. része).
A lista 3. helyén Jo Salmson fantáziasorozatának a legújabb része áll, Jakten på Tam címmel. Ezt alsó tagozatosok olvassák. Jo Salmson egyébként álnév. Az írónö valódi neve Catharina Wrååk, és a Natur och Kultur Kiadó gyerekirodalmi osztályának a vezetöje. Azelött a Bonnier Calsen Kiadónál dolgozott.
A 4. helyet Petter Lidbeck 8 részböl álló detektivregény-sorozatának az utolsó része foglalja el: Det glömda brevet. Ezt mindenképpen el fogom olvasni.
Az 5. Jan Lööf ismert illusztrátor Pelle och Frasse címü képeskönyve.
A 6. és 7. helyen Adam Blade fantáziasorozatának két legújabb része áll. Ezt megint alsó tagozatosok olvassák.
A 8. helyen Pija Lindenbaum Siv sover vilse címü képeskönyvét találjuk. Ezt a könyvet August-díjra jelölték. Pija már egyszer megkapta ezt a díjat. Ma láttam a könyvesboltban, hogy a könyv mellé párnahuzatot is lehet kapni. Most még beszéljen nekem valaki válságról!
A 9. Johanna Lidbeck Tänk om det är jag címü ifjúsági regénye. Ezt Mazsola a blogján a születésnapjára kéri. Én is el fogom olvasni.
A 10. helyen pedig Darren Shan legújabb könyve áll.

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az AdLibris internetes könyváruházból könyvtárak is vásárolnak, nem is kevés könyvet.

Még megjegyzem, hogy az AdLibris nagy vihart kavart a kisebb könyvkiadók körében az utóbbi idöben. Éppen most folyik egy vita a sajtóban és a Svensk Bokhandel honlapján. Az Adlibris ugyanis kiküldött egy szerzödést a kiadóknak, mondván, hogy a javukat akarja, és a saját raktárában fogja tárolni a könyveiket. Ennek ellenében 20%-ot kér a könyv kiadói árából (itt szabadárasak a könyvek), és a szállítási költséget a kiadónak kell állni. Rapunzel kiadói ára 80 korona, ebböl lejön 20% + 36 korona szállítási költség. Ugye, mondanom sem kell, hogy alig marad valami. Ök pedig kb. 145 koronáért árulnák. Több kis kiadó nem írta alá a szerzödést. Ezeket az Adlibris kizárta az internetes áruházból. Most éppen visszakoznak a kritika hatására. Szóval áll a bál, és majd látjuk, mit hoz a jövö.
A Bokus sikerlistája némileg eltér ettöl, de ök hetente jelentetik meg a listáikat, míg az Adlibris havonta.
Sok-sok üdvözlettel:
Melissa

2009. július 11., szombat

Jacqueline Wilson: Tracy Beaker története


Kedves Bogi!

Most, hogy itt nyaralunk a nagymamánál Mazsolával Békéscsabán, gyerekkönyveket veszek a rokon gyerekeknek. Kerestem a Királylány születik című könyvet, de az Alexandrában nem találták a katalógusban (Szegeden sem). Hm ... A Libriben pedig az egyik barátnőm már megvette azt a két darabot, ami ott volt. Az egyiket elküldi Amerikába ajándékba:)
Tudom, hogy a magyar szülők nem vásárolnak sok gyerekkönyvet, hiszen a könyvek ugyanannyiba kerülnek, mint Szendvicsországban, míg a magyar fizetés kb. egyötöde a svédnek.
Szóval gyerekkönyveket vettem mindenkinek. Az egyik Tracy Beaker története volt Jaqueline Wilsontól. Hát, ez egy irtó jó könyv! Nem olvastam korábban, pedig egy göteborgi gyerekkönyvtáros ismerősöm már felhívta rá a figyelmemet. Ő írta ugyanis az egyik recenziót a svéd Könyvtárellátó kéthetente megjelenő katalógusában. Mindig két recenziót írnak a gyerekkönyvekhez: az egyiket egy közkönyvtáros, a másikat egy iskolai könyvtáros. Ha az ismertetések szöges ellentétben állnak egymással, akkor még egy harmadik is van. A felnőtt könyvek csak egy recenziót kapnak.
Tracy Beaker teljesen elbűvölt. Tudom, hogy filmsorozat is készült róla.
Itt olvashatsz róla az Ekultúrában.
Most már biztos, hogy a másik két kötetet is elolvasom Tracy Beakerről. De azt majd svédül, otthon. Ja, és a magyar fordítás nagyon jó!

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

Jaqueline Wilson: Tracy Beaker története
A kiadó leírása:

Tracy gyermekotthonban él. Szeretne minél előbb egy igazi otthon! Ismerkedj meg ezzel a korántsem hibátlan, ám talpraesett, szeretetreméltó kislánnyal! Kövesd a történetét, osztozz reményeiben, csetléseiben-botlásaiban, jó- és rosszcselekedeteiben!
Itt olvashatsz a filmsorozatról a CBBC-n.


2009. április 17., péntek

Jacqueline Wilson: Kiss



Kedves Bogi!

Bevallom, nem sok könyvet olvastam Jacqueline Wilsontól. Ezért aztán kíváncsian vettem kezembe Kiss című könyvét, ami magyarul Mi lesz a csókkal? címmel jelent meg. Én svédül olvastam. A kiadók leírásai nem sokat árulnak el a regényről, még a kritikák sem, azon kívül, hogy az első reménytelen szerelemről szól. Örömmel fedeztem fel, hogy a könyv egyik témája a homoszexualitás. Végre, hogy valaki erről is mer írni! Minden tisztelet az Animus Kiadónak, hogy megjelentette ezt a könyvet. Bár lehet, csak én hiszem, hogy a magyar szülők, akik könyvet vásárolnak a gyerekeiknek, nagyon konzervatívok. Meg hogy ez tabutéma Peperóniában, ha egyáltalán van még tabu a gyerekirodalomban.
Lássuk csak, mit ír a svéd Könyvtárellátó recenzense, Anna Fridén: ”Jacqueline Wilson … Kiss című ifjúsági regényének főszereplői Sylvie és Carl, akik kiskoruktól kezdve barátok, és családjaik egymás közelében élnek. Amikor kamaszokká válnak, sok minden megváltozik – Carl egy fiúiskolában kezd tanulni, és mint ahogy Sylvie, új barátokat talál. Sylvie még mindig ugyanúgy rajong Carlért, de a fiú Pault, egy helyes, férfias futbalistát csodál, aki népszerű az osztályban. A felnőtt olvasó számára világos, hogy itt egy homoszerelemről van szó, de Wilson csak sokkal később engedi, hogy ezt az ártatlan Sylvie megértse. Carl mamája okos és szeretetteljes, és hogy Carl gay – vagy legalábbis azt hiszi magáról -, valószínűleg egyáltalán nem katasztrófa. … A Kiss az első szerelem boldogságának és gyötrelmének megható leírása.” (BTJ-häftet, 2009:03)
Nekem nagyon tetszik a 19. fejezet, ahol Carl elmeséli Sylvienek, hogy érez Paul iránt, miközben Sylvie arra gondol, hogy az ő Carl iránt táplált szerelme ugyanaz az érzés.
Korábban említettem Jonas Hassen Khemiri Oändrat oändlig című novelláját. Ez a szerelmes novella éppen úgy van megírva, hogy a szereplők lehetnek egy férfi és egy nő is, de akár két azonos nemű személy is.
Számomra csalódás Wilson Kiss című könyvének a befejezése. Mintha az írónő mindent visszaszívna, amit mondott. Carl apja ugyanis azzal enyhíti a kialakult helyzetet, hogy azt állítja, hogy a kamaszkorban egy fiú beleszerethet egy másik fiúba is, ez még nem jelenti azt, hogy homoszexuális. Persze, értem én. Wilson könyveit nem kettőezer, hanem százezer példányban nyomtatják, és a könyvet el kell adni az álszent USÁ-ban is.
Amikor Rachael Wing Star-Crossed című regényéről írtam, nem mertem megemlíteni, hogy a könyv egyik témája a homoszexuálitás, mert úgy hittem, hogy akkor nem lesz az a magyar kiadó, amelyik a kezébe veszi. A hősnő, Jen, legjobb gyerekkori barátja itt is gay, és ezt a lány tudja és elfogadja. A könyv végén pedig a fiú egy barátot talál magának. Persze, Rachael Wing 14 éves volt, amikor a könyvet írni kezdte. Kezdő író, és ezért a kiadónak még nincs annyi vesztenivalója. Most megjelent Rachael Wing második romantikus regénye is Szendvicsországban, Kärlek címen. Csak sajnos még nem volt alkalmam elolvasni, mert amint megérkezett az iskolai könyvtárba, egy lány elhappolta előlem.
Visszatérve Wilson Kiss című művéhez. Én semmiképpen nem változtattam volna meg a címet. Hiszen még ha a 13 éves Sylvie egész idő alatt arra vágyik is, hogy Carl megcsókolja, a csóknak több szerepe is van ebben a történetben, és a csók azért többször is elcsattan, igaz nem Sylvie kapja. Először Sylvie új, gazdag barátnője, Miranda, csókolja meg Carlt egy játék során, később Carl csókolja meg Pault, amikor Carl születésnapját ünneplik, majd újra Miranda Carlt az egész iskola előtt, hogy bizonyítsa, a fiú nem gay. A regény végén pedig Sylvie is megkapja a maga csókját, mégha az inkább egy baráti puszira hasonlít is.
Bevallom, hogy az első kétszáz oldalon nagyon irritált Miranda, ez az elkényeztetett gazdag lány, hogy aztán a könyv végére megszeressem.
A regény svéd kiadója úgy döntött, hogy megváltoztatja a borítót, véleményem szerint nagyon helyesen. Bogikám, mit gondolsz, ha a lányaid ezt a három könyvet ugyanazzal a címmel egymás mellé téve látnák a könyvesboltban, melyiket vennék először a kezükbe. Persze, tudom, ez ízlés dolga.
Na, ma már megint rengeteget írtam. Most ideje fordítani. Ma végre a kedvenc sorozatomhoz kezdek hozzá. De ez még egyelőre titok.

Szeretettel üdvözöllek Göteborgból:

Melissa

A Pagony honlapján cikk olvasható Jacqueline Wilson könyveiről.
Cikk a Dagens Nyheter napilapban.


2009. április 9., csütörtök

Michael Grant: Gone

Kedves Bogi!

Ezt a könyvet Pompor Zoltán blogján fedeztem fel. Ott magyar nyelvü információ is található róla. Április 9-ig ingyen olvasható itt. Jó nyelvgyakorlás angolul tanulóknak.
A Lovereading4kids honlapján még azt is felfedeztem, hogy Neil Gaiman The Graveyard Book címü könyvének angliai változatát Chris Riddell illusztrálta. Feltétlenül megnézem majd április végén Londonban.

Minden jót!

Melissa

Michael Grant: Gone

Synopsis
In the blink of an eye, all the adults in Perdido Beach, California, disappear. Suddenly there are no adults, no answers and the world has no rules. only those under 15 are left behind and they must do all they can to survive. But everyone's idea of survival is different. For Sam and Astrid it's a race against time as they try to solve the questions that now dominate their lives... What is the mysterious wall that has encircled them and trapped everyone within? Why have some kids developed strange super-human powers? And what will happen when they turn 15 - will they disappear too?



2009. március 10., kedd

Sophie McKenzie: Girl, missing

Kedves Bogi!

Épp most fejeztem be, Sophie McKenzie Girl, missing című könyvének az olvasását, svédül. Remélem, a magyar könyvkiadók is felfedezték, és valaki épp most fordítja.
Egyszerűen nagyszerű. A könyv témája az örökbefogadás. Az Angliában élő 14 éves Lauren egy iskolai feladat kapcsán egy olyan internetes oldalon köt ki, ahol eltűnt gyerekekről írnak, és megdöbbenve fedezi fel, hogy az egyik fotó őt ábrázolja három éves korában. Mivel tudja, hogy örökbe fogadták, kutatni kezd a múltja után. A szálak Amerikába vezetnek. Egy barátja segítségével oda utazik, s mint kiderül, a nyomozás veszélyesebb, mint gondolta.
A regény sok olyan gondolatot ébreszt, amiről érdemes elbeszélgetni. De igazán nem akarok elárulni semmit, hadd legyen meglepetés azoknak, akik úgy döntenek, hogy elolvassák.
Annyit azért elmondok, hogy van benne izgalom, barátság, szerelem, humor. A könyv pedig egy kicsit úgy végződik, ahogy az amerikai filmek szoktak (happy end). Meg a végén szem nem marad szárazon.
A könyv több díjat is nyert Angliában. Szerintem is nagyon jól van megírva, ráadásul nem lehet letenni. Az angol nyelv gyakorlására, fiataloknak és idösebbeknek, kiváló.
Ja, szerintem a svéd borító sokkal jobb, mint az angol.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

Kattints a címre, ha bele akarsz olvasni angolul.
Lauren has always known she was adopted but when a little research turns up the possibility that she was snatched from an American family as a baby, suddenly Lauren's life seems like a sham. How can she find her biological parents? And are her adoptive parents really responsible for kidnapping her? She manages to wangle a trip across the Atlantic where she runs away to try and find the truth. But the circumstances of her disappearance are murky and Lauren's kidnappers are still at large and willing to do anything to keep her silent...