Kedves Bogi!
Akkor most elmesélem, hogy működik nálunk Szendvicsországban a demokrácia.
2010. márciusában kaptam az egyik kerület - Kortedala - személyzeti osztályától egy levelet, amiben értesítettek arról, hogy mivel egy évig helyettesítettem a kerületben, előnyt élvezek. Ez azt jelenti, hogy ha meghirdetnek egy könyvtáros állást, azt felajánlják nekem. Persze az egy évet úgy kell érteni, hogy közben 2 évig dolgoztam náluk pluszmunkásként úgy, hogy az állam fizetett, és ez nem számított be a kerületben ledolgozott időbe. Kissé meglepődtem, de nem vettem komolyan, mert tudtam, hogy ezt az új törvényt a munkáltatók nem szeretik betartani. Azért beléptem a szakszervezetbe.
Egész nyáron egy másik kerület könyvtárában dolgoztam, ahol szeptemberben szintén aláírattak velem egy papírt, miszerint előnyöm van, ha meghirdetnek egy állást, de itt személyesen a könyvtárvezető tette elém azt, nem a személyzeti osztály küldte ki.
Ez az előny 9 hónapig érvényes egy kerületben, és az lenne a célja, hogy a munkáltató ne csak kihasználja a helyettesítőket, hanem alkalmazza is őket.
Persze, miután valaki aláírja ezt a papírt, többet már nem hívják abba a kerületbe helyettesíteni. Legalább 9 hónapig nem.
Szeptember végén hallottam, hogy az egyik kerületi könyvtárban interjún volt egy helyettesítő, aki néhány hónapig Kortedala kerület egyik könyvtárában helyettesített. Azt mondták neki, hogy megkapja az állást. De ő visszamondta az állást, mert a kortedalai könyvtár igazgatónője megígérte neki, hogy ha ott nemet mond, akkor alkalmazza. Ez volt az első helyettesítése a főiskola elvégzése után. Ez persze törvénytelen. Mert először meg kell(ene) hirdetni az állást.
Akkor sejtettük a barátaimmal, hogy hamarosan megjelenik az álláshirdetés. Meg is jelent belsőleg, ami azt jelenti, hogy csak a Göteborgban dolgozó könyvtárosok láthatják, és 5 napig lehetett jelentkezni. Méghozzá 2 állást is meghirdettek.
Szerencsére az egyik ismerősöm elküldte nekem a hirdetést, így azonnal jelentkeztem mindkét állásra. Aztán izgatottan vártam, vajon mikor ajánlják fel nekem az egyiket, ahogy az a papíron áll. Azóta is várom. Mert soha nem ajánlották fel.
Telefonáltam a könyvtár igagatónőjének, s mint kiderült beteg lett, valószínüleg hosszabb ideig. Ez október elején volt.
Azonnal kértem időpontot a szakszervezetnél, és elmeséltem, mi a helyzet.
November elején visszajött a főnöknő félidöben dolgozni, és lemondott. Megtartotta a főnöki fizetését, és kreáltak neki egy tanácsadói állást, amiről senki nem tudja, mit foglal magában.
November közepén telefonáltak nekem a személyzeti osztályról, hogy december elején interjúra várnak. Még 2 fiatal nő volt interjún, akiket alkalmazni akartak. Megjegyzem, 9 éve helyettesítek, közben volt néhány projektállásom, amit az állam fizetett. Úgy gondolom, megküzdöttem érte, hogy végre nekem is legyen állásom. De nem vagyok se svéd, se fiatal, se férfi. Ráadásul túlképzés van, és a nagyváros sokakat vonz.
Az interjún a leköszönt igazgatónö volt ott, a kerületi önkormányzat vezetőhelyettese, aki január 1-én nyugdíjba ment, a személyzetis és egy könyvtárosnő. A legfontosabb kérdés az volt, hogy tudok-e Photoshopban szép plakátokat készíteni (azt hitték nem), mert azt a fiatal nők tudnak. Hát elég magabiztos voltam az interjún, gondoltam, úgy sincs vesztenivalóm.
Közölték, hogy még év végéig megszületik a döntés. Vártam.
December közepén kaptam egy levelet a szakszervezetistől, aki beszélt a leköszönt fönöknővel és a már új önkormányzati vezetőhelyettessel, és azt mondták, gondolkodni fognak, de úgy vélik, hogy nem vagyok elég kompetens. Ezzel érvelnek mindig, ha valaki előnyt élvez, de nem akarják alkalmazni. A szakszervezetis azt írta, hogy ha mégis alkalmazzák a 2 nőt, akkor pert indít. Ebbe én belementem.
December 22-én aztán kaptam egy e-mailt a személyzeti osztályról, hogy majd az új könyvtárvezető fogja eldönteni, ki kapja meg az állást.
Az egész városban átszervezések voltak, kerületeket vontak össze, és akik elvesztették az állásukat az önkormányzati szektorban, azokat be kellett tenni valahová.
Az új, fiatal könyvtárvezető eddig informátorként dolgozott, fogalma sincs a könyvtárról, de most hármat is irányít. Január végén felhívott, és közölte velem, hogy visszavonják a két álláshirdetést, mert át kell vizsgálnia, hogy van-e egyáltalán annyi pénz, hogy új könyvtárosokat alkalmazzanak. Ráadásul van egy olyan törvény, hogy ha egy helyettesítő 2 évig dolgozik egy könyvtárban, azt automatikusan alkalmazni kell. Két nappal ezután alkalmazták az egyik helyettesítőt, a másik helyettesítését pedig meghosszabbították. Gondolom, kivárják a két évet. Engem pedig még a helyettesítési listáról is kihúztak.
A szakszervezet pedig nem tehet semmit, hiszen visszavonták az állásokat.
Nos, ami a legjobban megdöbbentett az mégis az, hogy senki nem hitt benne az ismeröseim közül, hogy megkaphatom az állást. Egyáltalán, milyen jogállamban élünk? Hát igen, 50 évhez közel már nem lehet az ember annyira naív, hogy elhiggye van valamiféle igazság a földön.
Mondtam is a lányomnak, nézd csak szívem nyugodtan a Született feleségeket, mert az élet éppen így működik.
Most 3 másik könyvtárban helyettesítek néha, de belátom, hogy csak az idő telik, mert soha senki nem fog majd alkalmazni, hiszen nem vagyok svéd, és a könyvtárakban svédeket alkalmaznak. Amíg helyettesítek, addig megfelel a munkám, aztán ha állás lesz, valaki mást alkalmaznak.
Bogikám, azt mondod, nem érted az egészet? Nem vagy egyedül ezzel. Szerintem nincs még egy másik ország, amelyik így kihasználja a munkanélkülieket, ahelyett, hogy állásokat teremtene.
Sok-sok üdvözlettel Göteborgból, ahol már nyílnak az első hóvirágok.
Melissa
Kedves Bogi!
.jpg)
