A gonosz hét napja - Interjú Nógrádi Gáborral

Miért írtad meg ezt a regényt, miért éppen ezt a regényt írtad?

Sok könyvtervet dédelgetek. Volt olyan, amelybe bele is kezdtem, mert egy sorozat része. (A nagyikám zseni). De egyik sem volt ilyen fontos, mint ez. Fontosnak éreztem, hogy ma megfogalmazzam egy történetben: rosszaságunk, gonoszkodásaink mindenkinek ártanak, aki körülöttünk él. Még szeretteinknek is. Persze legfőképpen saját magunknak ártunk a "szemétkedéseinkkel". A regény ugyan csak egy regény, egy mesés történet, de a valóságban naponta elkövetünk valami komiszságot, valami ördögi dolgot, ami ront a világon. Ami bajt hoz ránk és azokra, akik a legközelebb állnak hozzánk. Aki például gyűlöl egy másik népet, és háborúba is indulna ellene, az a saját gyermekeinek az ellenségét, esetleg majdani gyilkosukat teremti meg.

Mi a műfaja ennek a regénynek?

Kérdésedre nehéz válaszolni.
Irodalomelmélettel, kritikával foglalkozók cédulázzák fel a műveket.
Utoljára akkor határoztam meg én az alkotás műfaját, amikor szonettet írtam. (No, ez inkább tréfa.)
Apropó! Vajon milyen összefüggés van egy szerző versei, novellái, regényei, és ifjabbaknak szánt művei között? Kästner, Csukás, Mark Twain, Lázár, Nógrádi... Szerves egység az életmű? Van átjárás a kétféle alkotásmód között? Milyen elemek kötik össze? Jobban értelmezhető, elemezhető egy ifjúsági regény az autonóm művek ismeretében. (Az ifjúsági regényt, az olvasói célcsoporthoz való kötelező alkalmazkodás miatt nem tartom autonóm művészetnek, bár kövezzenek meg a véleményemért!) Mi köti össze az én esetemben a két műcsoportot? Kimutatható direkt kapcsolat is? (Az a "baj", ha elindulunk egy gondolat mentén, hogy több kérdés vetődik fel, mint amire válaszunk van. És minél tovább megyünk "az élet egyre mélyebb erdejében", annál remegőbb lábakkal állunk az ismeretlen előtt. Míg végül a mindent tudunk állapotából eljutunk a semmit sem tudunk állapotába, ami a bölcsesség kezdete.)

Nagyon kevés ma a realista ifjúsági regény a magyaroszági könyvpiacon. Egy svéd hányatott sorsú fiatalról szóló regény akár 100 ezer példányban is elkel a 9 milliós Svédországban. Szerinted a magyar könyvkiadók miért nem fordíttatnak angol, német vagy svéd realista regényeket? Kivétel talán a Móra Kiadó Tabu sorozata.

Nem tudom, miért kevés az ilyen jellegű regény. Én ilyeneket írok. Ha van bennük egy csöpp misztika, mesés elem (A Nézz rám, Mami!-ban a kavinok, A Marci regényekben a halottaink "feltámadása" vagy az új regényben, a bajkutya figurája, az csak a realitás jobb megismerésére, lélektani ismeretek megértetésére szolgál. A fantasy akkor nyer nagyobb teret talán, ha az adott viszonyok fojtogatják a tömeget, és a viszonyokon remény sincs változtatni. Mesébe menekülnek, akik képtelenek a valóságot (a saját életüket!) átlátni, pláne módosítani vagy uralni!

Gondolod, hogy a fiatal olvasók hasonlóan éreznek és gondolkodnak, és ezért azonosulni tudnak a főszereplővel, erőt merítenek ebből a történetből?

Nem mindegyik. Sőt! Lehet, hogy akik hasonló cipőben járnak, mint Alex, azok oly mértekben jogosnak tartják a tetteiket, hogy fel sem merül bennük a kétely. Ez a könyv azoknak szól, akik még csak forgatják a fejükben a komiszságokat, kis bosszúkat, szemétkedéseket. Közülük tarthat vissza sokakat talán a könyv. S persze a könyv leginkább azokat fogja megszólítani, akik teljesen egyetértenek a gondolatmenetével. Minden kommunikáció így működik. A meggyőzötteket és az ingadozókat lehet meggyőzni. Aki nem ért velünk egyet, azt egy könyvvel vagy szónoklattal, de még ajándékkal sem győzheted meg. (lásd politikai választások!)

Amikor Vámos Miklós Göteborgban járt, és az Utazások Erotikában című könyvéről beszélt, azt mondta, hogy a magyarok prűdek. Ha azt nézem, hogy A szürke ötven árnyalata ott van az eladási sikerlisták élén, akkor ez nem igaz. Vagy csak egy magyar írótól nem fogadják el, ha a szexualitásról ír? Az új regényedben - elsőként a magyar ifjúsági irodalomban - úgy írsz Alex titkos szexuális vágyairól, ahogy egy svéd vagy egy német író. Miért?
Mikor egy nemzetről állítunk valamit, az mindig relatív. Magyarország más országokhoz képest prűd. Ezzel nem volna semmi gond, mert ez történelmi és kulturális hagyomány, illetve vallási tradíció, ha nem lehetnének a prüdériának súlyos egészségügyi - testi és lelki - következményei. Ha egy felnőtt, prűdsége miatt nem világosítja fel a gyermeket időben, és ezért a fiatal AIDS-es lesz, vagy nem kívánt terhességet okoz, esetleg pszichikai sérülést szenved a szexuális tudatlansága miatt, az baj. Nagy baj. És ettől kezdve a prüdéria nem egyszerűen egy hagyományos beállítódás, mint a fűszeres ételek készítése, hanem potenciálisan gyilkos magatartás. (Kiadóm egykor ennek a gondolatnak a tudatában jelentette meg a svéd Kis fütyikönyvet és a Kis puncikönyvet.)
A kérdésre a konkrét válasz az, hogy igen, azért írtam ebben a könyvben nyíltabban egy kamasz szexuális gondolatairól, és tetteiről, mert üzenni akarok serdülő olvasóimnak. Azt üzenem, hogy ne szorongjanak, ne szégyelljék magukat erotikus vágyaik, és cselekedeteik miatt. Ez a normális. Ennek tagadása, tiltása az abnormális. A szürke akárhány árnyalatáról szóló regényről csak annyit, hogy nem irodalom, de tanácsadó könyvnek talán megteszi. Akik elolvassák, azok prüdériája esetleg csökken, és többször fognak eljutni az orgazmusig, ha magukkal vagy mással szeretkeznek. És már az is nagy dolog. Ha ez a ‒ többé-kevésbé ‒ ingyenes örömforrásunk nem volna, havonta lázadások zilálnák szét a társadalmakat. (A kormányoknak fütyi- és vaginaszobrokat kellene állítani hálából, és azokat minden Valentin napon megkoszorúzni. Mellesleg ilyen szobrok számos országban voltak és vannak, mint a termékenység szimbólumai.)

Köszönöm az interjút.

A műfordítás rejtelmei – Kamper Gergely

Kedves Bogi!

Már jóideje felkerül néhány blogbejegyzésem a Könyvmutatványosok blogra is. A Kamper Gergellyel készített interjú elöször ott jelent meg. Gergellyel a Facebookon ismerkedtem össze.
Cassandra Clare Csontváros és Az angyal címü könyveiröl már írtam korábban. Cassandra Clare könyveit Kamper Gergely ülteti át magyarra.

Üdvözlettel:

Melissa

A műfordítás rejtelmei – Kamper Gergely

A Könyvmolyképző Kiadó számára te fordítod Cassandra Clare könyveit. Hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóval?

Van nekem egy jóbarátom, Szélesi Sándor író, akitől a kiadó pár évvel ezelőtt egy szép napon megkérdezte, nem tud-e egy használható fordítót, és ő tudott. Innentől ment, mint a karikacsapás.

Mikor határoztad el, hogy fordító leszel, és hogyan tanultad meg a szakma fortélyait? Tanulmányoztad, hogyan csinálják mások?

Első gimnazista koromban kezdtem el angolt tanulni, és szerelem volt első látásra. A kezdetektől igyekeztem minél többet olvasni angolul, ami akkor, a 80-as években, amikor nemcsak hogy az internetet, de még a kaposvári idegen nyelvű könyvesboltot sem találták fel, nem volt egyszerű feladat. Aztán meg sokat néztem félig horvát anyanyelvű apukámmal a mindent feliratosan adó zágrábi tévében az angol filmeket meg sorozatokat, és egyszer csak azon kaptam magamat, hogy erősen foglalkoztat, hogyan lehetne a mindenféle szövegeket megfogalmazni magyarul. Idővel neki is álltam magamnak fordítgatni, és addig próbálkoztam, amíg végül valamikor a 90-es évek elején megkaptam az első munkáimat.
Léteznek fordítóképzések, vannak ismerőseim, akik így kezdték a szakmát, néha tanárokon keresztül kapták az első munkákat, de sok magamhoz hasonlót is tudok, akik elküldték a munkáikat kiadóknak, aztán sikerrel jártak.

Magyar-angol szakot végeztél Nyíregyházán, aztán angolszakot Pécsen. Mennyit tanultál az egyetemen a gótikus irodalomról?

Erre röviden és velősen tudok válaszolni: semennyit. Vagyis teljesen nem zárnám ki azért ennyi év távlatából, hogy tanultam én ilyesmit, csak elfelejtettem, de valószínűbb az első verzió.

Biztosan Te is észrevetted, hogy az angolok egyszerűbben írnak. A magyar fordításokban gyakran kiszínezik a szöveget. Gondolok itt például arra, hogy angol párbeszédekben csaknem kizárólag a “said” kifejezést használják, sokszor még kérdésekben is. Mennyire rugaszkodsz el az eredeti szövegtől?

Nem írnak az angolok egyszerűbben. Vannak írók, akik egyszerűbben írnak, és vannak, akik nem, ez nem függ az anyanyelvüktől egyáltalán. Kétségkívül akadnak angolszász szerzők, akik lelkesen ismételgetik, hogy „he said” meg „she said”, de Joe Abercormbie, akinek az Első Törvény-trilógiáját volt szerencsém fordítani, jóformán le sem írta ezt a szót.
A „said”-ező írók esetében persze muszáj magyarul kreatívnak lennem, ilyenkor az ember hozzákölt valamit – „jelentette ki”, „állította”, „nyögte”,„súgta-búgta” bármi. Persze igyekszem mindig olyan lehetőséget választani, ami jelentésében és hangulatában illeszkedik az eredeti szövegbe, szóval nem jelent elrugaszkodást a lényegtől. Azt szoktuk mondani, hogy nem mondatokat fordítunk, hanem szöveget – és ebben az értelemben nem is nevezném az ilyesmit elrugaszkodásnak egyáltalán.

Mennyire dolgozol gyorsan? Hány órát ülsz naponta a gép előtt? Hogy bírja ezt a hátad? Sportolsz valamit? Egyáltalán hogyan telik egy napod?

Napi húszezer karakter az, amit normális minőségben képes vagyok megcsinálni, de hosszabb távon inkább csak tizenöt, de azt heti hét napon át. Persze függ ez a dolog erősen a szövegtől magától is. Ritkán fordul elő olyan nap az életemben, amikor egyáltalán nem fordítok.
Rengeteget ülök a gép előtt, meg sem tudnám mondani, hány órát. Éjszakai bagoly vagyok egyébként, a munka java részét este nyolc és úgy hajnali kettő között tudom le. Régebben tanítottam is angolt egy szakközépiskolában, akkor végképp nehéz volt mindent belezsúfolni egy napba, de ebben a tanévben már csak heti két napot dolgoztam óraadóként. Ha nem tanítok, délelőtt is igyekszem fordítani, de olyankor nem vagyok nagyon hatékony, 12 előtt egyszerűen nem fog az agyam.

Meg van nekem egy kedvesem, aki elolvas mindent, amit művelek, és általában délelőtt találunk rá időt, hogy megbeszéljük a szöveggel kapcsolatos javaslatait. A legjobb szerkesztőm, sokkal pöpecebb lesz tőle az anyag, amit kiadunk a kezünkből. A hátammal szerencsére nincs gondom, pedig amúgy ferde kissé a gerincem. Jó a székem talán vagy nem is tudom. Sportolni sportolok, teniszem, focizom csak úgy a rohangászás kedvéért is meg a városi kispályás bajnokságban is. Továbbá úszni járok a fiammal, és a tizedik Balaton-átúszásomra készülök (de lehet, ráér jövőre). Ki se bírnám rohangászás nélkül, világ életemben komoly mozgásigényem volt.

Mennyi idő telik el a fordítás leadása és a könyv megjelenése között? Mi történik azután, hogy elküldted a lefordított művet a kiadónak?

Miután leadtam a könyvet, a szerkesztő kezébe kerül, aki végigmegy rajta, és igazít a szövegen, ahol jónak látja. Ezután a korrektorok gondjaikba veszik a helyesírást, néha telerakják vesszőhibával, amik az én verziómban még nem voltak ott, a címlapos elkészíti a címlapot, a tördelő tördel, a nyomda nyomtat, és egyszer csak kész a könyv. Hogy mindez mennyi ideig tart, sok mindentől függ, így erősen változó, de erről már a kiadó sokkal többet tud, mint én.

Mennyit javít a szerkesztő a fordításon? Szoktál vele vitatkozni?

Szerkesztője válogatja. Van, aki többet változtat a szövegen, ezt nem nagyon szoktam szeretni, főleg ha nem látom az okát, de van olyan is, aki tényleg csak ott nyúl bele, ahol indokolt. Az is jó párszor előfordult, hogy nem is konzultáltam a szerkesztővel, csak a kiadott könyvben láttam viszont a munkája eredményét, bizonyos könyveknél, amik különösen közel állnak hozzám, azonban meg szoktam kérni őket, hogy mutassák meg a szerkesztett szöveget. Egy emlékezetes vitám volt csak, az arról szólt, hogy mennyire káromkodósan fordítsak egy eredetiben káromkodós szöveget, ebben végül a kiadóvezető döntött, és a káromkodásaim belekerültek a könyvbe.

Cassandra Clare könyvei közül először a Csontvárost olvastam. Figyeltem a fordítást olvasás közben, és úgy gondolom, a magyar szöveg vagány, férfias, egy nő talán másképpen fordította volna. Mi erről a véleményed? Ezt a sorozatot egy nő írta. Vajon változtat-e valamit a szövegen, ha azt egy férfi fordítja?

Nem igazán hiszek az ilyesféle sztereotípiákban. Nyilván nem én, a negyvenes pasi vagyok A Végzet Ereklyéi-sorozat célközönsége, de ez mint fordítót cseppet sem befolyásol, igyekszem hű maradni az eredeti hangulatához és stílusához. Amúgy nem is érzem, hogy összességében vagány vagy férfias lenne a fordítás. Bizonyos részei, elsősorban Jace karaktere, természetesen kellőképpen vagányak, de szerintem ezt minden jó fordító – legyen férfi vagy nő, idős vagy fiatal – hasonlóan oldotta volna meg, hiszen ezeken a helyeken az eredeti szöveg is vagány.

Hogyan fordítod a szleng kifejezéseket? Azokat a szavakat használod, amiket egyébként is használsz vagy tanulmányozod, hogyan beszélnek a mai fiatalok?

Ezen még nem gondolkodtam, írom, ami ösztönösen jön. Ez nyilván azt jelenti, hogy egyébként is használom ezeket a szavakat, de mivel tanárként elég sokat forgok mai fiatalok között, erősen bennem van, hogy ők hogyan beszélnek. Mindenképpen az a cél, hogy természetesnek hasson, ahogyan a szereplők beszélnek, bízom benne, hogy ezt mindig sikerül is elérnem.

A Csontvárosban az egyik szereplő, Alec homoszexuális. Mit gondolsz, nincsenek már tabuk az ifjúsági irodalomban?

Hát gondolom, vannak azért, pornográf jeleneteket nehezen képzelnék el egy ifjúsági regényben. Vagy nem is tudom, tabunak nevezném-e az ilyesmit, nyilván ma már mindenki megtalálhatja, amire igénye van.
Mindenesetre ha léteznek tabuk, akkor ma már józan ésszel és jó ízléssel húzzák meg a határt. Az mindenképpen jó dolog, hogy a másság bármilyen formája nem tabu, azt hiszem, Alec és Magnus szerelme is segíthet abban, hogy az olvasók természetes jelenségnek tekintsék a homoszexualitást.

Most Cassandra Clare Pokoli Szerkezetek című sorozatát fordítod. Az első rész, Az angyal áprilisban jelent meg. Mennyire más ez a sorozat? Nehezebb fordítani a technikai kifejezések miatt?

Nem éreztem nehezebbnek, a technikai dolgokra könnyen lehetett jó magyar megfelelőt találni. Mindig azt nehezebb fordítani, ahol a mondatok kacifántosabbak, Clare pedig elég hasonló mondatokat ír mindegyik könyvében, egyik sem volt nehezebb a másiknál.

Elárulnál nekünk valamit erről az új sorozatról? Hány könyvből áll? Olvastad mindet?

Az új sorozat tudomásom szerint egyelőre trilógiának készül, de hát így indult A Végzet Ereklyéi is, amiből az új tervek szerint hat rész fog készülni. Mindenesetre jelen állás szerint a Az angyal-t a Clockwork Prince és a Clockwork Princess című könyvek fogják követni. Nem olvastam őket, még nincsenek is nálam a kötetek.

Az angyal (Clockwork Angel) magyar címe körül volt némi vita. Neked mennyi beleszólásod van abba, hogy mi lesz a végleges cím?

Eddig általában az lett a magyar cím, amit javasoltam. Csak akkor nem volt egyáltalán beleszólásom a dologba, amikor a könyvből készült filmhez kellett igazodni, mint például a Kutyaszálló vagy a Tolvajok városa esetében. A Clockwork Angel magyar változatának én a „Mechanikus angyal” címet javasoltam, ami tulajdonképpen pontos fordítása az eredetinek. A kiadó döntött Az angyal cím mellett végül, ennek az okairól őket kell megkérdezni, őszintén szólva nekem ez egy kicsit semmitmondó így.

Az angyal minden fejezete egy idézettel kezdődik. Hogyan találtad meg a versek fordítását? Sokáig kellett keresgélned?

A Google sokszor a barátom volt, pár versnek pillanatokon belül meglett a magyar fordítása, legtöbbször azonban nem találtam a neten semmit. Elindultam hát a könyvtárba, és amit tudtam, kimásoltam verseskötetekből. Csakhogy ezután még mindig megmaradt a versek több mint fele, úgyhogy nem maradt más választásom, mint előásni a bennem rejtőző költőt, és rímeken agyalni meg szótagokat számolgatni. Határozottan élveztem amúgy, nagyon jó kis kihívás volt Tennysont és társait fordítani, ha csak pár sor erejéig is. Ahol nem szerepel külön a fordító neve a versek alatt, ott én voltam a bűnös.
Arról nem is beszélve, hogy a kötet elején lévő Elka Cloke-vers egyenesen Az angyal-hoz készült, így természetesen azt is nekem kellett lefordítanom. Ez egy Walt Whitman-i hangulatú szabadvers, rímekkel nem kellett foglalkoznom, inkább csak a hangulatot próbáltam megragadni.
Jut eszembe, a Csontváros elején szerepel egy Julius Caesar-idézet, amiből a sorozat címe  – Mortal Instruments – származik. A magyar cím – A Végzet Ereklyéi – a kiadó ötlete volt, és mivel ilyesmi Vörösmarty közismert magyar fordításában természetesen nem szerepel, le kellett fordítanom a darab könyvben szereplő tíz sorát. Így lettem Shakespeare-fordító.

Van-e olyan szereplő Cassandra Clare könyveiben, akit különösen kedvelsz?

Nem is tudom. A Végzet Ereklyéi főszereplői nekem annyira nem jöttek be, Jace-t kellemetlenül arrogánsnak találtam, Clary pedig többet nyüglődött, mint jól esett olvasni. Simont inkább kedveltem, a sorozat legszimpatikusabb szereplője pedig számomra Luke volt. Az ő mindent kezelni tudó higgadt bölcsessége ráfért a többi karakterre. Tessa sokkal összeszedettebbnek tűnik számomra Clarynél, és jobban is kedveltem, Will viszont simán Jace-klón.

Hol tartasz a Clockwork Prince fordításával? Mikor várható a könyv megjelenése?

Úgy tudom, az amerikai kiadó valamiért nem küldte még el a Könyvmolyképzőnek a kötetet, úgyhogy egyelőre el sem kezdtem fordítani, most teljesen mást csinálok. Az biztos, hogy még idén szeretnék megjelentetni, ha a kiadón meg rajtam múlik, sikerülni is fog.

Látsz-e valamiféle párhuzamot A Végzet Ereklyéi és a Pokoli Szerkezetek  között?

Nekem az az érzésem, hogy túl sok is van, legalábbis a Csontváros és Az angyal alapfelállása nagyon hasonló. Magányos tinilányról kiderül, hogy különleges, és rámenős, jó dumájú fiú bevezeti az árnyvadászok világába. Persze megértem Clare-t, hogy a jól bevált és sikeres receptet alkalmazta, de én valahonnan nagyon máshonnan indultam volna neki egy új sorozatnak.

Mennyi időbe telik egy-egy könyvet lefordítani?

Könyve válogatja, és nem csak a szöveg hosszán, de a mondatok nehézségén is múlik, meg azon is, hogy mennyire szeretem csinálni. Persze utóbbi szempontot kiiktatom amennyire lehet, de mégiscsak nagyobb kedvvel ül le az ember ahhoz, amit jobban élvez.
Cassandra Clare könyvei például nagyjából két hónap alatt készülnek el.

Összeszámoltad, hány oldalt fordítottál le eddig összesen a két sorozatból?

Eddig nem, de most igen, az öt könyv összesen több mint 3 700 000 karaktert tartalmaz. Oldalszámot sajnos nem tudok most mondani, mert nincsenek kéznél a könyvek, de jó sok.

Most mit fordítasz?

Philip Carlo The Ice Man című könyvét. Egy több New York-i és New Jersey-i maffiacsaládnak is dolgozó bérgyilkos igaz története.

Milyen könyveket olvasol a szabadidődben?

Édeskevés szabadidőmben sajnos esélyem sincs annyit olvasni, mint szeretnék. Azért elég sok minden a kezembe kerül persze a klasszikusoktól a krimiken át a tudományos ismeretterjesztésig. Örök kedvenc írómat mindazonáltal könnyen megnevezem. Kurt Vonnegut az.

Köszönöm az interjút!

Interjú B. M. Grapesszel

1.Az első könyved a Jóslatok hálójában a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg 2011-ben. Hogyan találtál kiadót a könyv számára?
A Jóslatok hálójában 2009-ben írtam. Azonnal a Könyvmolyképzőre gondoltam, mert ők adnak ki misztikus románcokat. Amint kész lett, elküldtem e-mailben a szinopszist és az első két fejezetet a Kiadó vezetőjének, Katona Ildikónak, aki másfél óra múlva lelkesen válaszolt, hogy nagyon tetszik neki a történet, megkérdezte, hogy hol tarok, mire elküldtem neki az egész könyvet. 2010 tavaszán Ildikó kirakta a blogjára a blogom linkjét, amivel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az olvasók megismerhessék a regényt. Az igazi munka csak 2011 júniusában kezdődött, amikor Ildikó írt nekem, hogy ki fogják adni a könyvet, de át kell írnom, és ebben segítségemre lesz egy szerkesztő, nem is akárki.

2. A könyv szerkesztője Garamvölgyi Katalin. Hogyan dolgoztatok együtt?
Hihetetlen nagy megtiszteltetés, hogy Natos elvállalt engem, a kezdőt, és hajlandó volt velem foglalkozni. Nagyon izgalmas volt együtt dolgozni vele. Rengeteget tanultam tőle, aminek hasznát fogom venni a későbbiekben is. Felhasználtuk a technikai lehetőségeket, és bár eddig még nem találkoztunk személyesen, telefonon és főleg interneten tartjuk a kapcsolatot, a munkát is így végeztük. A könyv szerkesztése előtt felhívott telefonon, és elmondta, hogy mi nem tetszik neki a könyvben, majd hagyott időt, hogy átírjam a sztorit, ezután fejezetenként szétcincáltuk a könyvet, és megbeszéltük, mit kell még javítani. Természetesen voltak néha viták köztünk, de mindig neki volt igaza, és idővel rájöttem, hogy hallgatnom kell rá, a saját érdekemben el kell egy kicsit engednem a könyvemet, hogy jó lehessen. Natos elmondhatatlanul sokat segített, ezért örök hálával tartozom neki.

3. B. M. Grapes álnév. Elárulod az igazi nevedet? Miért döntöttél úgy, hogy álnéven írsz?
Dr. Balázs Mártának hívnak. Tehát az első két betű a valódi nevem monogramja. A Grapes, Szőlő családi örökség. Édesanyám anyai nagyapját Szőllősinek hívták, ő nagyon szeretett olvasni, az olvasás szenvedélyét valószínűleg tőle örököltem. Azért írok álnéven, mert egyrészt úgy érzem, az igazi nevem túl hétköznapi ahhoz, hogy egy író neve legyen, másrészt mostanában divat angol néven írni, az olvasók könnyebben elfogadnak egy külföldi, vagy annak tűnő írót, mint egy magyart, így én is ezt az utat választottam. Célom volt viszont, hogy ne csak egyedi legyen a nevem, de egyszerű is, hogy az olvasók könnyen megjegyezzék.

4. A Jóslatok hálójában egy amerikai középiskolában játszódik. Miért választottad az Egyesült Államokat a cselekmény színteréül?
Olyan helyszínt akartam, amit Magyarországon nem ismer senki, tehát senki nem fogja kötni semmihez. Ugyanakkor egy elzárt közösséget szerettem volna, ahol azonban a technikai vívmányokat használják. Igazából nem a helyszín volt a nagy kérdés. A Jóslatok hálójában alapötlete ugyanis kb. 7 éve jutott eszembe, de akkor nem találtam hozzá megfelelő háttértörténetet. 2009-ben olvastam a Twilight-ot, és arra gondoltam, hogy misztikus történetet fogok írni, amit hogy érdekes legyen, felturbózok egy erős krimi szállal, de fiatalok lesznek a könyvem szereplői, hogy lehessen belevinni egy kis ártatlan romantikát is.

5. A Jóslatok hálójában gótikus történet. Ha jól sejtem, szereted ezt a fajta irodalmat. Kik a kedvenc íróid és a kedvenc könyveid?
Igen, szeretem ezeket a furcsa rejtélyeket, sőt, hiszek abban, hogy az életben is előfordulnak a józan ésszel megmagyarázhatatlan dolgok, de a könyvekben mindig a változatosságot keresem.
Már gyerekkoromban rajongtam Sherlock Holmesért, most is élvezem, ahogy Conan Doyle tökéletes logikai láncolatot állít fel, és megoldja a rejtélyeket.Sok kedvenc íróm és könyvem van, de ha feltétlenül ki kell emelnem néhányat, akkor először az Egri csillagokat választom. Kiváló történelmi regény kalanddal, szerelemmel és Gárdonyi utánozhatatlan humorával. Többször olvastam Szabó Magda Abigéljét, izgalmas, fordulatos, és nagyon jól példázza, hogy lehet egy diákokról szóló könyv is érdekes bármelyik korosztály számára. Cecilia Ahern Ahol a szivárvány véget ér című könyvét fergeteges stílusáért szeretem. Nagyon sok krimit szoktam olvasni, mostanában Nesbot, Cobent, Karen Rose-t, Caleb Carrt, Lars Keplert, de az igazi példakép Agatha Christie, akinél a szereplők látszólag jelentéktelen dolgokról beszélnek, amik azonban a helyes megoldáshoz vezetik a figyelmes olvasót.

6. Milyen a könyved fogadtatása a fiatalok körében?
A visszajelzések alapján sokaknak tetszik. Nagyon örülök, hogy élvezik a nyomozást, hisz az olvasóknak a szereplőkkel együtt kell törniük a fejüket, tehát a könyv jól megdolgoztatja az agyat, ahogy az egyik kedves Olvasóm írta. Nagy meglepetés számomra, hogy viccesnek találnak, mert én ilyen vagyok az életben is, így beszélek, így gondolkodok. Külön öröm, hogy nemcsak a lányoknak, de a fiúknak is tetszik a könyv, és nemcsak tízen-húszon évesek olvassák, de az én korosztályom is.

7. A második könyvedet most írod. Elárulnál róla valamit?
Most a Halhatatlan álom című könyvemen dolgozok. Ennek az alapötlete – ami egyelőre még titok – még 2009-ben jutott eszembe, akkor meg is írtam belőle 90 oldalt, de félreraktam. Most újra elővettem, pontosabban csak az ötletet, mert a könyvet elölről kezdtem. A befejezéshez még sok idő kell, mert egyrészt kevés az időm írni, másrészt nagyon alaposan végig kell gondolnom, hogy minden tökéletesen passzoljon. Egyelőre úgy néz ki, hogy kevésbé lesz misztikus, pontosabban ez a szál valóságosabb, hihetőbb lesz, viszont ráerősítek a krimi-vonalra. A szereplők is idősebbek lesznek, de csak néhány évvel.

8. Foglalkozol még valamivel az íráson kívül vagy meg tudsz belőle élni?
Az írásból sajnos nem lehet megélni. Van két egyetemi diplomám (jogász és geofizikus), de egyikkel se sikerült elhelyezkednem. Jelenleg matekot tanítok itthon. Minden rosszban van valami jó, ebben az, hogy van időm írni.

Köszönöm szépen az interjút.

Kapcsolódó cikk: B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Papa, ne már! - Interjú Nógrádi Gáborral

Nógrádi Gábor a DigitálExpón

Legújabb könyved, a Papa, ne már! egy nagypapa és 12 éves fiúunokája kapcsolatáról szól. Hogyan jutott eszedbe ez a téma?

Magam is nagyapa vagyok és nyíregyházi. Én ugyan talán nem vagyok ilyen Papa, de apámból, magamból és a Sose halunk meg c. film Gyuszi bácsijából össze tudtam gyúrni a figurát. A téma örök témám egyik feldolgozási formája. Az örök téma: miért nem érti meg az egyik ember a másikat, bár - úgymond - szereti? Erről szól minden könyvem, plusz az életem. Erről szól a Petepite, Az anyu én vagyok, A bátyám zseni, meg persze a verseim is. A Papa, ne már! folytatása egyébként 2011. könyvhetére a boltokban lesz, ha minden igaz. Legalábbis erről állapodtam meg éppen ma Dóka Péterrel, a Móra Kiadó szerkesztőjével.

A könyvben a Papa szokatlanul szabadszájú, és olyan kifejezéseket használ, amelyek eddig nem fordultak elő a magyar gyerekirodalomban. Nem tartasz a kritikától?

Nem tudom, melyik kifejezésről van szó. Bizonyos szavakat, amelyeket mások nem kedvelnek írott szövegekben, de a hétköznapokban általánosan használatosak, gyakran leírok, hogy kimondásukat természetessé tegyem, amint tartalmuk is természetes, és emberi. (Mellesleg ezért adtam ki anno Dan Höjer svéd szerző Kis fütyikönyvét és Kis puncikönyvét.) A tabuk tönkreteszik az emberek életét. Számtalan emberi élet megy tönkre, házasság fut szakadékba, lelki egyensúly borul fel, mert az emberek nem mertek valamiről beszélni a legközelebbi hozzátartozóik előtt sem, és prüdériából nem kérdezték meg ifjabb korukban, amit meg kellett volna kérdezniük.

Ha jól tudom, olvastál már fel a könyvből író-olvasó találkozók során? Hogyan fogadják a gyerekek? És a felnőttek?

Éppen ma is ebből a könyvből olvastam fel a Heves megyei Viszneken. Még a Segítség, ember! állatmonológjaival sem volt ekkora sikerem, pedig az húsz éve "mindig bejön". Persze a siker sokkal nagyobb, hogy ha Gergely fiam olvassa fel. Gondolom, a színházi rutinja miatt... A felnőttek persze még a gyerekeknél is jobban nevetnek a Papán, csak eltakarják a szájukat...

Köszönöm az interjút.

(Az interjú 2010. november 30-án készült.)

Koltrasten och pojken (A nagyravágyó feketerigó) - Interjú Krisztina Widengårddal

A nagyravágyó feketerigó, Lázár Ervin meséje megjelent svédül (Koltrasten och pojken) a Brända Böcker Förlag-nál, Krisztina Widengård és Ove Berglund fordításával és Krisztina Widengård illusztrációival. Ez alkalomból készítettem interjút Krisztinával, aki Göteborgban él.



Koltrasten och pojken (A nagyravágyó feketerigó) - Interjú Krisztina Widengårddal

Miért pont ezt a mesét választottad?

Ez egy hosszú történet.
Ez a mese külön könyvben megjelent Magyarországon papám, Réber László rajzaival, 1969-ben. 2006-ban amikor arról volt szó, hogy esetleg újra megjelenne a könyv magyarul, ismét Réber rajzokkal, Lázár Ervin már súlyos beteg volt.
A könyv eredeti Réber illusztrációi nincsenek mind meg. A hiányzó rajzokat egy kiváló grafikussal együttműködve megpróbáltuk rekonstruálni könyvből úgy, hogy az eredeti rajzok digitalizált részleteivel próbáltunk dolgozni. Zsírkréta rajzokról van szó, a munka nehéz volt, az eredmény nem győzött meg. Közben Ervin meghalt.
Még tudott arról, hogy elkezdtem fordítani svédre a mesét, és örült ennek.
Papám hagyatékából előkerült egy rajz, amit palettás rigónak kereszteltem el. Egyértelműen a papám tovább játszott "A nagyravágyó feketerigó" rajzi gondolatával, talán szívesen illusztrálta volna megint a könyvet, nem az 1969-es, hanem egy könnyedebb stílusban. Beleszerettem ebbe a rajzba, ezt szerettem volna címlaprajznak a svéd könyvhöz.
Közben már készültek a belső illusztrációk, és a palettás rigó sehogy nem passzolt a rajzaimhoz. A palettás rigó paletta nélkül a feketerigóm ihletője lett.

Milyen technikával készültek a rajzok?

Az illusztrációkon festmény vagy grafika a háttér és karton illetve papírmasé a figura. Akvarell és gouache festéket használtam és a feketerigó testét - amikor nem festi ki magát -szénnel feketítettem be. Fotózáskor kihasználtam az árnyék effektusokat.

Mesélj a fordításról.

A svéd fordításom nagyjából kész lett 2007-ben, de valami hiányzott belőle. Eszembe jutott, hogy mennyire tetszett, ahogy Ove Berglund József Attila egyik versét, az Altatót svédre fordította. Megkértem Ovét, hogy segítsen a mese lefordításában. Ő rögtön beleegyezett ebbe. A mackós báj, Ervin lelke ott sugárzik a meséből svédül is, neki köszönhetően.

Mikor találkoztál először Lázár Ervinnel?

Lázár Ervinnel és feleségével csak röviden találkoztam otthon a szüleimnél Budapesten 1980 körül, mielőtt kiköltöztem Svédországba. Szüleim halála után Ervin és a felesége, Vathy Zsuzsa írónő nagyon sokat segítettek nekem.

Mennyire ismerik Lázár Ervint Svédországban?

2007-ben felterjesztették Ervint az "Astrid Lindgren Emlékére" irodalmi díjra. Ervin 2006-ban halt meg, így nem kaphatta meg a díjat.
1987-ben "Ljugmusen" címmel megjelent egy mesegyűjtemény, Lázár Ervin 19 meséjét tartalmazza svédül, Inger Edelfeldt és André Takács fordításában.
Inger Edelfeldt készítette az illusztrációkat.

Lázár Ervin és Vathy Zsuzsa írásai a magyar irodalom gyöngyszemei. Mik a terveid, tervezel több fordítást?

Ha fordítok még valamit, akkor csak mesét. Úgy érzem ez passzol nekem.
Lázár Ervin meseregénye, A kisfiú meg az oroszlánok svédre fordítása érdekelne.
Különben inkább meséket és verseket írok magyarul, meg főleg festek, mint fordítással foglalkoznék.
Még nem publikáltam se verset, se mesét. Van egy pár barát, rokon, ismerős akiknek mailen elküldöm a verseimet. 27 év után költöztünk vissza Uppsalából Göteborgba, két éve lakunk itt megint. Izgalmas is meg fárasztó is egy ilyen új start az életben ...

Köszönöm szépen az interjút.

Nógrádi Gábor: Galambnagymama

Kedves Bogi!

Egyik kedves olvasóm arról panaszkodott, hogy egy kisebb svéd városban lakik, ahol nincsenek magyar gyerekkönyvek a könyvtárban. Mindjárt eszembe jutott, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárban gyerekkönyveket is lehet olvasni. Ki is lehet nyomtatni öket, de az törvényellenes, így senkinek nem tanácsolom.

Itt olvastam elöször Nógrádi Gábor Galambnagymama címü könyvét, ami több rövid történetet tartalmaz, így kiváló arra, hogy azokat gyerekeknek esetleg óvódában, iskolában felolvassuk, megbeszéljük. A Háziapa kerestetik úgy megragadott, hogy le is fordítottam svédre. Igaz, kétszer kellett elolvasnom ahhoz, hogy megértsem.

Nógrádi Gábor fáradhatatlanul járja az országot, az utóbbi idöben fiával, Nógrádi Gergellyel, és gyakran találkozik gyermek olvasóival. Talán nincs is ma népszerübb magyar gyerekkönyvíró nála. Sajnos, a kritikusok ezt nem fedezték fel, bár a könyvtárosok jól tudják.

Üdvözlettel Göteborgból:

Melissa

Galambnagymama - Olvasd Nógrádi Gábor honlapján!

Háziapa kerestetik - Olvasd Nógrádi Gábor honlapján!

Nógrádi Gábor: Galambnagymama - Olvasd itt!

Olvass gyerekkönyveket a neten! (Bár lenne nagyobb a választék!)

Nógrádi Gábor író-olvasó találkozó from Dunaszekcsőért Alapítvány on Vimeo.

Róka és Egér új otthont keres - Interjú Paulovkin Boglárkával

A Róka és Egér új otthont keres című könyvben az állatok az erdőből a nagyvárosba költöznek. Hogy jutott eszedbe ez a téma?
Amikor ezt a történetet kitaláltam, végzős voltam az Iparművészeti Egyetemen (ma: MOME), és az óvodás kisfiammal gyakorlatilag albérletről albérletre költöztünk. Az egyik ilyen albérletben volt egy kedves szomszéd bácsink, akinek az alakját talán ilyen módon szerettem volna megörökíteni. Ezzel egyidőben kezdték el tervezgetni a nagyszüleim, hogy eladják a veresegyházi kis nyaralójukat, ahol egyébként minden évben 7-8 hónapot éltek tavasztól őszig, és ami kisgyerekkoromtól nekem is a világ egyik legfontosabb helye volt. Talán ezek vezették a képzeletemet, amikor a történet megszületett. Az biztos, hogy amikor Róka és Egér az állomásra sétálnak, és "gondolatban búcsút vesznek mindentől, ami kedves a szívüknek", akkor a veresegyházi tó partján kanyargó kis ösvényt, sőt, az évtizedekkel azelőtt ott még meglévő kis erdőt, rétet láttam magam előtt lelki szemeimmel, és az is biztos, hogy Andrisék házát a Cserhát utca egyik szépséges háza ihlette. Külön érdekesség, hogy én magamat mindig is nagyvárosi lényként képzeltem el, talán emiatt is hoztam ezeket a kis hősöket épp az "én erdőmbe", a hatalmas, nyüzsgő városba - most pedig egy olyan helyen élek, ahol akár találkozhatnék a házunk mellett velük nap mint nap. - Lehet, hogy végül majd egy másik történetben mégiscsak visszavezet az útjuk nekik is oda, ahonnan elindultak a világot megismerni? :-)

A könyvben több olyan képet is látni, ami Budapestet idézi. Ilyen például az állomás, az utca, a piac. Valós helyszínek ezek?
Ahogyan az írók használnak karaktereket, helyzeteket, valóban megtörtént sztorikat, csak azután teljesen másképp "keverik" ezeket újra egy leírt történetben, ugyanígy dolgozom én is képekben. Sok részletre rá lehet ismerni, hogy "olyan mint...", de azután az összkép mégsem pont olyan. Vagy ahogyan az álmainkban is a valóság elemeit variáljuk. Pár évig készítettem grafikákat Budapest egyik patinás kerületének, Józsefvárosnak mindennapi életéről, a házak, járdák, utcák jellegzetességeit akkor figyeltem meg alaposan. Az állomás egyesíti magában azokat a pillanatfelvételeket, amelyeket Kenese üdülőtelep, Ábrahámhegy és Veresegyház Ivacs megállóhelyein rögzítettem. És persze a piac megjelenítésében ott vannak a személyes benyomásaim is, az akkor még meglévő régi Garay piacról - amikor kiderült, hogy azt is lebontják, új, modern bevásárlóközponttá alakítják, szerettem volna megjegyezni minden apró szegletét, minden zöldségesét, hentesét, lángososát. De ezek a dolgok inkább áttételes módon vannak jelen az elkészült képekben.

Milyen technikával készültek a képek?
Színes, picit texturált papírokra dolgoztam, tempera és akrilfestékkel készültek a színfoltok, jó száraz, kemény disznósörte ecsetekkel. Ettől olyan "érdesek" a színfoltok szélei sok helyen, sokszor azt gondolják, pasztellkrétával készültek. A kontúrokat szénnel, szénceruzával húztam meg. Ez a technika nem teszi lehetővé a nagyon apró részletek megjelenítését, így segít abban, hogy a lehető legegyértelműbben fogalmazzon az ember. A térbeli hatásokat elsősorban a színek kombinációival, meg persze a méretek változtatásával meg a takarásokkal értem el, nem nagyon vannak árnyékok, csak ahol fontos szerepük van a dramaturgiában (például a kivágott fák esetében, vagy a lemenő nap sugaraiban bandukló állatokat ábrázoló képen.)

Köszönöm az interjút.

Paulovkin Boglárka: Róka és Egér új otthont keres

Lapozz bele a Pagony honlapján!

Kapcsolódó cikk: Róka és Egér új otthont keres

Räven och Musen letar ny lya

Mantyusok - Interjú Bosnyák Viktóriával

Legújabb könyved, a "Bátorság, Tomi!" egy sorozat, a Mantyusok első része. Miért kezdtél a sorozat írásába?
A pedagógusok, akik 3-6. osztályban használják a könyveimet, hiányolták, hogy nem tudnak a gyekeknek semmit ajánlani tőlem, amikor még kisebbek. Ráadásul a kiadóm szerint a magyar piacon gyakorlatilag nincs ennek a korosztálynak magyar szerző által az elmúlt két évtizedben írt sorozat. A kezdő olvasók még mindig a Gőgös Gúnár Gedeont és a Mosó Masa Mosodáját olvassák, amiket én is imádtam, még a hetvenes években, gyerekként.

Hány részből áll majd a sorozat?
A koncepció olyan, hogy igény szerint tudom bővíteni, mivel a keretben maradva minden részben új gyerek a főszereplő, és hozzá párosítva a háttérből új manó lép elő. Sajnos a gyerekek problémái számtalanok, így van miből válogatni.

A könyv illusztrátora, Gözde Bitir Sindirgi török, és a könyv végén az arcképe is látható, ahogy a tiéd is. Innen tudom, hogy nő. Hogyan kerültél kapcsolatba vele?
Az egyik legnagyobb török kiadó, a Can kiadja a Tündérboszorkányt, melyet ott Gözde fog illusztrálni. Amikor Katona Ildikóval, a Könyvmolyképző vezetőjével a Bolgnai Gyerekkönyvvásáron megláttuk a rajzait, csupán három percbe telt, hogy a két kiadóm megegyezzen egymással a Mantyusok sorozat kiadásáról. Így minden rész megjelenik magyarul és törökül is. Ez azért is sikerült ilyen rövid idő alatt, mivel a sorozat ötlete már előbb megvolt, és égre-földre kerestünk egy olyan illusztrátort, aki meg tudja valósítani az elképzeléseimet.

Tényleg van egy Manó nevű kutyátok? De ugye azért nem segített könyvet írni?
Valóban van egy Manó nevű beagle a családban, akinek olyan manó alakú folt van a hátán. Ő lesz a második kötet főszereplője. Egyébként őt Gözde lerajzolta a könyv végén, csakúgy, mint saját három kutyáját. Én úgy érzem, segített, mert az ő jelenléte, foltja, neve, viselkedése juttatta eszembe az alapötletet.

A könyvben Tomi egy elsős kisfiú, aki nem beszél az osztályban. Ezt a pszichológusok szelektív némaságnak hívják. Tudatosan választottad ezt a problémát a könyv témájául?
Azt, hogy milyen problémákról szólnak az egyes kötetek, néhány gyakorlott pedagógussal beszéltem meg, annak alapján, hogy elsős, másodikos osztályaikban mi szokot gond lenni. Ezt azután még a sógornőmmel bővítettem és finomítottam, mivel ő pszichológus (hamarosan pszichiáter szakon is végez), családterapeuta, és az egyik kerületi gyermekvédelmi közpotban foglalkozik ilyen esetekkel.

A Mantyusok sorozat kezdő olvasókhoz szól. Több svéd író is úgy tartja, hogy nehezebb egyszerű stílusban írni. Mi a véleményed erről?
Az én eredeti stílusom különösen cirkalmas. Imádom a szóvirágokat, a nyelvi játékot. Ha nem így írok, primitívnek érzem a szöveget. Ezért nagyon nehéz volt egyszerűsíteni. Csak több lépcsőben jutottam oda, ahogyan ma a Mantyusok hangzik. Viszont a nyelvi játékról alapvetően le kellett mondanom, tudván, hogy minimum törökre mindenképpen lefordítják ezt a sorozatomat. Ez a változás azonban szabaddá tette az utat más nyelvek felé, hiszen a Sirály a király? sorozatomat képtelenség volna más nyelvre lefordítani, értelme sem lenne.

Miről szól majd a sorozat következő része, és mikor jelenik meg?
A Manytusok következő részének főszereplője Emília, egy szegény, rosszul öltözött kislány, akinek emiatt kevés az önbizalma, és barátnői sincsenek. Persze a könyv végére saját erejéből lesz szép ruhája és barátai is, sőt gazdaggá teszi édesanyját, aki egyedül neveli őt. Mindezt persze egy mantyus segítségével. Ez a történet már készen van. Remélem, még az ősszel megjelenik.

Köszönöm az interjút, és sok sikert a sorozathoz.

Bosnyák Viktória: Mantyusok. Bátorság, Tomi!

Rapunzel - Interjú Szegedi Katalinnal

Rapunzel elöször Koreában jelent meg. Hogyan kerültél kapcsolatba a Kyowon Kiadóval?
Ugyanúgy kerültem kapcsolatba velük, ahogy a többi külföldi kiadóval, nevezetesen Bolognában.
A gyermekkönyvvásáron?
Igen. Az ember (illusztrátor) mászkál standról standra a könyvvásáron, mutogatja a portfólióját, ami nagyon megalázó, mert az esetek 98 százalékában elhajtják. Ezen kívül szerencsére létesítettek ott a vásáron egy hatalmas falat, amire minden illusztrátor kitűzheti a szórólapját. Ez nagyon jó lehetőség. Képzeld el, micsoda zsúfolt fal ez!! Több ezer illusztrátor szóróanyaga van ott kitűzve!! Azok a kiadók, akik illusztrátort keresnek, veszik a fáradságot és végigböngészik ezt a tömeget, és kiírogatják azokat, akik nekik a legjobban tetszenek, és felveszik velük a kapcsolatot... én sok külföldi kiadóval kerültem ily módon kapcsolatba.
Szóval a koreai kiadó megkeresett a falra kitűzött anyagod alapján?
Nem, velük kivételesen személyesen ismerkedtem meg. Ez pont fordítva történt: ők tettek ki egy hirdetést erre a falra, hogy grafikusokat keresnek, így mentem el jelentkezni én is rengeteg másik illusztrátorral egyetemben. Ott álltunk sorban illusztrátorok, és amikor sorra kerültem, mondták hogy nagyon tetszik nekik a munkám, és majd keresnek....
Eltelt néhány év, el is feledkeztem az egészről, amikor egyszercsak jelentkeztek, és elmondták, hogy egy klasszikus sorozatot indítanának, amelynek egyik darabjához rám gondoltak.
Egyszerre nagyon sok kötetet jelentettek meg. A sorozat minden egyes eleme egy-egy világirodalmi klasszikus mesét dolgozott fel, a világ különböző tájairól verbuvált illusztrátor gárdával. A Rapunzelre engem választottak. Hát így történt. Ezért is jó Bologna.
Rapunzel 2005-ben jelent meg Koreában, és egy évre rá Magyarországon. Azóta sok könyvet illusztráltál Magyarországon, évekre van munkád. Van kedvenc könyved a müveid közül?
Igen, egyértelműen az Alice Csodaországban. De a Királylány születik című képeskönyvet is nagyon szeretem az újabbak közül.
Van-e kedvenc illusztrátorod?
K: Rengeteg van. Csak pár név: pl Lisbeth Zwerger, Dusan Kállay, Maurizio Quarello, Rebecca Dautremer, Gabriel Pacheco.... Rengeteg kiváló magyar illusztrátor is van, a kortársaim közül Szalma Edit a kedvencem.
Ismersz-e svéd gyerekkönyvillusztrátorokat?
Igen, szerintem sokkal többet annál, mint akik most hirtelen eszembe jutnak. Akiket felsorolok, ők mind tetszenek valamiért. Ki ezért, ki azért, mind mások.
Aki most eszembe jut:
Lars Oluf Kolsrud. Egy másik svéd kiadónál (Lindskog Förlag) már megjelent egy másik könyvem (Flabelino), ott figyeltem fel rá.
Egy norvég kiadónál is jelentek meg illusztrációim, nevezetesen egy olyan különleges népmesegyűjteményben (Eventyr fra Jordens Hjerte), melyben minden mesét az adott ország egy illusztrátora rajzolta. A magyart én, a svédet pedig Sara Lundberg.
És persze Sven Nordqvist, aki Magyarországon nagyon népszerű, én is nagyon szeretem a rajzait. Természetesen ismerem még a nagy klasszikus Carl Larssont is, de a végére hagytam a legnagyobb kortárs kedvencemet: Pija Lindenbaumot. Az ő könyveire a bolognai könyvvásáron figyeltem fel, de a neve a te blogodnak köszönhetően rögzült bennem.

Az interjú svéd nyelven:
Rapunzel - Intervju med Katalin Szegedi