Olvass engem! Utat nyitni a gyerekeknek a könyvekhez - hogyan lehetséges ez? Martin Widmark, svéd szerző a tanárokat szeretné tanítani.

Kedves Bogi!

Azt hiszem, a magyar anyukák sokkot kapnak, amikor a gyerekeik svéd iskolába kezdenek járni. Az osztályokban az idő fele fegyelmezéssel telik, alig van házi feladat, a gyerekeknek nem tanítják meg az írott betűket, csak a nyomtatottakat, a tudásanyag elenyésző. Ám csodával határos módon, azok a gyerekek, akik jó szülői háttérrel rendelkeznek, később mégis érvényesülnek.

Amikor először találkoztam Martin Widmarkkal a göteborgi könyvvásáron jópár évvel ezelőtt, éppen ezt tettem szóvá, és megegyeztünk abban, hogy az arany középút lenne a legjobb. Hiszen azt sem tartom jónak, ha fölöslegesen leterhelik a gyerekeket.

Akkor még nem tudtam, hogy Martinnak olasz felesége van, így a kritikát valószínűleg otthon is gyakran hallotta. Az olasz diákokat is jócskán ellátják házi feladattal.

Tavaly szeptemberben a göteborgi könyvvásáron Martin Widmark, aki Szendvicsország legközkedveltebb gyerekkönyvírója, telt ház előtt tartott előadást az „Olvasó osztály” projektről. Az előadás végén ováció fogadta. De korátsem minden pedagógus lelkes, hiszen az emberek többsége nem szereti a változásokat. És a fiatal svéd pedagógusok nem emlékezhetnek rá gyerekkorukból, hogyan is kell tanítani. A nyugdíjasok viszont igen.

Az előadás után azt mondtam Martinnak: „De jó, hogy újra feltaláltátok a kereket! Sok erőt és kitartást ehhez a munkához!”

Nagyon kíváncsi lettem, amikor Németh Eszter, aki Grázban él, német nyelvű interjút talált Martin Widmarkkal, és szerette volna magyarul is közreadni.

Bogikám, a fordítás elkészült, és érdemes elolvasni. Köszönet érte Eszternek. Bevallom, én néhol jókat mosolyogtam. Különösen az utolsó kérdést tartom szellemesnek, hiszen Martin milliomos lett gyerekkönyvíróként, és ezt nem sokan mondhatják el magukról.

Remélem, a svédek példájából más országok is tanulhatnak.
Martin Widmark LasszeMaja Nyomozóiroda sorozata magyarul is olvasható.

Szép nyári napokat kívánok, sok jó könyvvel.

Üdvözlettel:
Melissa

Olvass engem!

Utat nyitni a gyerekeknek a könyvekhez - hogyan lehetséges ez? Martin Widmark, svéd szerző a tanárokat szeretné tanítani.

Lies mich!

Kindern den Zugang zu Büchern öffnen – wie schafft man das? Der schwedische Autor Martin Widmark möchte dies Lehrern beibringen. EIN INTERVIEW VON KATRIN HÖRNLEIN

A magyar fordítást Martin Widmark engedélyével Németh Eszter készítette.

Die ZEIT: Widmark úr, hova lett a svédek olvasókedve? A legutolsó PISA-felméréskor az országa már csak a 25 helyen állt.

Martin Widmark: Kérdezze meg a barátait, milyen gyakran vesznek könyvet a kezükbe. A baráti körömben mindenki azt válaszolja: ritkábban, mint öt évvel ezelőtt. Nincs abban semmi meglepő, ha a gyerekek átveszik a felnőttek szokásait. Az egész társadalom változott meg: mindannyian kevesebbet olvasunk.

ZEIT: Tehát nem lepődött meg a PISA-eredmények láttán?

Widmark: Nem, a mi PISA-sokkunk 2011-ben megvolt. Már akkor világosan látszott, hogy ez csak rosszabb lesz.

ZEIT: Ön egy évet nem a saját gyerekkönyvei írásának, hanem egy olvasási projekt előkészítésének szentelt a svéd iskolások számára. Mit is terveztek?

Widmark: A projekt neve: „en läsande klass”, magyarul olvasó osztály. Összetrombitáltam egy teamet, ami egyfajta szabályzatot dolgozott ki a jobb olvasásértés érdekében. Ezt visszük el mind a 7500 svéd iskolába, elsőtől hatodik osztályig a gyerekeket tanítani.

ZEIT: Pontosan mit kapnak az iskolák?

Widmark: Minden iskola megkap áprilisig egy könyvet, praktikus utasításokkal és használati útmutatóval, hogyan tudnak a tanárok szövegértés órát tartani. Kísérőnek létrehoztunk egy weboldalt, ahonnan több száz szöveget lehet ingyen letölteni. Ennek érdekében minden kiadót, rengeteg gyerekkönyv-szerzőt, és illusztrátort összetrombitáltam, akik rendelkezésünkre bocsátják a műveiket.

ZEIT: Elmagyarázza a tanároknak hogyan tanítsanak? Nem érzik úgy, hogy a tyúkszemükre lépett?

Widmark: Némileg meglepődnek, de pozitív értelemben. Senkit sem kritizálok, és legfőképp nem akarok az olvasóvá nevelés prófétájaként tetszelegni. Azért hívtam életre ezt a projektet, mert megfigyeltem, hogy az iskolákban senki sem tudja, hogyan lehet javítani az olvasásértést. Korábban magam is tanár voltam, én is akkor tanultam meg.

ZEIT: Miért, nem tanulják ezt a tanárképzésben?

Widmark: Túl keveset tanulnak róla vagy csak egy kis részét. Ezek semmi esetre sem új felismerések, amikre mi hivatkozunk. A tanulmányok már a 80-as évek óta a rendelkezésünkre állnak. De ez az ismeretanyag, ezek a tanulmányok nem hozzáférhetőek.  A tankönyvkiadók birtokában vannak, de nem ingyenesek, hiszen el akarják adni a tanmeneteket. A tudomány természetesen szintén ismeri, de az olvasáskutatás és a tanárképzés között kevés és elégtelen az átjárás, összeköttetés. Ezt pótoljuk most. Be akarom vinni ezt a tudást az iskolákba – elterjeszteni a tanárok között, mint egy vírust.

ZEIT: Kíváncsiak vagyunk: mik az ajánlatai?

Widmark: Először is fontos, hogy nem többet és többet olvassunk, nem a mennyiségre helyezzük a hangsúlyt, hanem a gyerekekkel a szövegekről beszéljünk és vitatkozzunk velük. Csak így lehet az értelmezőkészséget megalapozni. A módszert öt, egymásra épülő elemre lehet bontani: 1. Jövendölés: Miről fog szólni a szöveg? 2. Összefoglalás: saját szavakkal visszaadni a történet lényegét. 3. Az új, ismeretlen szavaknál szünetet tartani, megpróbálni a megértésük után a szövegben, szöveggel és a kontextusban, kontextussal együtt értelmezni. 4. Kérdés feltevés: Miért dobja magát a srác ordítva a földre? 5. A történetet megélni, átérezni, hatni hagyni: Milyen illatú a fű? Hogy néz ki a ház?

ZEIT: Ez nagyon egyszerűnek tűnik…

Widmark: Igen, ez az öt stratégiai lépcső botrányosan egyszerű. Tapasztalt tanárok automatikusan alkalmazzák, de a gyerekekkel először még meg kell tanítanunk.

ZEIT: Érkezett kritika? 

Widmark: Természetesen aggódnak néhányan, hogy az állami oktatásba kik szólnak bele. Néhány embert idegesít, frusztrál, mert én az állami kontrollon kívülről aggitálok. De mindenkinek elmondom, mennyire örülnék, ha az állam alkalmazna és megfizetne ezért a munkáért. De ha nem teszi, akkor is csinálom tovább.

Zeit: Öt évvel ezelőttig tanított is. Jobban olvastak akkoriban a gyerekek?

Widmark: Azt mondanám inkább, hogy türelmesebbek voltak. Leültek és egy fél órát olvastak. Sokkal nyugodtabbak voltak az osztályok.

ZEIT: Hogy tanított akkoriban?

Widmark: A gyerekek elolvastak egy könyvet, magyarázatot (olvasónapló?) írtak róla és előadták a társaiknak. Az öt stratégiai elemet, amit most el szeretnénk terjeszteni, nem ismertem akkoriban.

ZEIT: És a gyerekek ennek ellenére is jobbak voltak az értő olvasásban. Manapság emiatt extra támogatásra szorulnak. Mi siklott félre?

Widmark: Több oka is van, szerintem. Az egyik az oktatás individualizálása. Nyolc éves gyerekeknek kísérletezniük kell, és önállóan feltárni, kutatni különféle témákat - például az első világháborút. Az egyikük fegyverekkel foglalkozik, a másik az indulókkal, a harmadik a különféle uniformisokkal. Beültetik őket a sarokba és két hétig hagyják egyedül dolgozni. Így nem tudnak átfogó képet alkotni a részletekből és a töredékinformációkból. És hasonlóan is olvasnak: betűket egymás után, de a szót magát nem. Így nem is értik.

ZEIT: Pillanat, szóval úgy véli, ez rossz útja a tudás átadásának?

Widmark: Igen, bár az individualizmus még nincs Németországban bevezetve az oktatásba…

ZEIT: ...már majdnem...

Widmark: Na, igen, nem éppen jó ötlet. Egyáltalán nem szerencsés, ha a gyerekek ilyen sokat dolgoznak egyedül. Szükségük van útmutatóra és vezetésre. Természetesen nem olyasvalakire, aki félelmetes vagy ijesztő lenne. De hagyjuk csak a tanárokat a katedrán – vagy vigyük oda vissza.

ZEIT: És mik a további okok?

Widmark: A gyerekek manapság túlterheltek (túlszervezettek, a Helikopter szülőségre gondol). Alig van szabadidejük, nem unatkoznak. Amikor én gyerek voltam, sokszor gondolkodtam: Pfú, mit is csináljak most? Ó, hát olvasok!

Ha a szülők azt szeretnék, hogy olvassanak a gyerekeik, kapcsolják ki az internetet. A számítógép a könyv igazi konkurenciája. Ott nem kell fáradtságosan kibetűzni a szöveget, egyszerűen rá lehet klikkelni a videóra. 

ZEIT: De az Önök weboldalán is van videó...

Widmark: Na, igen, hát ez egy érdekes és vicces történet. Amikor elkezdtük kidolgozni a stratégiát és a szabályokat, eszünkbe jutott, hogy lefilmezzük. Senkisem szeret útmutatókat olvasni. Így a videó most öt perc alatt bemutatja, amit különben két óra alatt olvasna csak át az ember. Ez egyébként nagyon jól bemutatja mi is történik manapság az olvasási kultúránkkal.

ZEIT: Gondolja, hogy a könyvek fennmaradnak a szamítógép mellett?

Widmark: Ha ezt szeretnénk, meg kell tanítanunk a gyermekeinket olvasni. Hogyan élhetik át az olvasást, miképp merülhetnek bele egy-egy könyvbe, akkor van esélyük a könyveknek a számítógéppel és az internettel szemben. Ha a gyerekek csak betűznek, az unalmas, győz a számítógép. Mi sem olvassuk önszántunkból a telefonkönyvet.

ZEIT: De az Internet és a számítógép nem fognak csak úgy felszívódni...

Widmark: Pontosan, így a gyerekeknek manapság duplán kell megtanulniuk olvasni: könyveket és online. Ez hatalmas kihívás. Mi, itt Svédországban, az Internettel nagyon korán, nagyon messze jutottunk, s most kapjuk a számlát a rosszabb iskolai teljesítmények formájában. Hagytuk, hogy lenyűgözzön a technika, de elfelejtettük az olvasást.

ZEIT: Az egyik legsikeresebb svéd gyerekíróként Önnek is érdeke, hogy a könyvek megmaradjanak. Ez az igazi motivációja a projektben?

Widmark: A gyerekek már olvassák a könyveim, szóval ez ettől független. Maguknak a gyerekeknek fontos az olvasás. Miért? Nos, képzeljen el egy nyolc éves fiút. Azzal azonosul, amit a környezetében lát, és ott nincs túl sok szereplehetőség. A legokosabb, legsportosabb vagy a legviccesebb lehet csak. Olvasva azonban kitágíthatja a világát és megtapasztalhat más lehetőségeket is. Azokban az osztályokban, ahol olvasnak, más légkört tapasztalok. Toleránsabbak, alacsonyabb a versenyszellem, több a magabiztosság. Ez sarkall: szeretném, ha a gyerekek bíznának abban, és át is élnék, hogy megtalálhatják a helyüket a világban, hogy jók, úgy, ahogy vannak.

En läsande klass - honlap