Interjú B. M. Grapesszel

1.Az első könyved a Jóslatok hálójában a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg 2011-ben. Hogyan találtál kiadót a könyv számára?
A Jóslatok hálójában 2009-ben írtam. Azonnal a Könyvmolyképzőre gondoltam, mert ők adnak ki misztikus románcokat. Amint kész lett, elküldtem e-mailben a szinopszist és az első két fejezetet a Kiadó vezetőjének, Katona Ildikónak, aki másfél óra múlva lelkesen válaszolt, hogy nagyon tetszik neki a történet, megkérdezte, hogy hol tarok, mire elküldtem neki az egész könyvet. 2010 tavaszán Ildikó kirakta a blogjára a blogom linkjét, amivel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az olvasók megismerhessék a regényt. Az igazi munka csak 2011 júniusában kezdődött, amikor Ildikó írt nekem, hogy ki fogják adni a könyvet, de át kell írnom, és ebben segítségemre lesz egy szerkesztő, nem is akárki.

2. A könyv szerkesztője Garamvölgyi Katalin. Hogyan dolgoztatok együtt?
Hihetetlen nagy megtiszteltetés, hogy Natos elvállalt engem, a kezdőt, és hajlandó volt velem foglalkozni. Nagyon izgalmas volt együtt dolgozni vele. Rengeteget tanultam tőle, aminek hasznát fogom venni a későbbiekben is. Felhasználtuk a technikai lehetőségeket, és bár eddig még nem találkoztunk személyesen, telefonon és főleg interneten tartjuk a kapcsolatot, a munkát is így végeztük. A könyv szerkesztése előtt felhívott telefonon, és elmondta, hogy mi nem tetszik neki a könyvben, majd hagyott időt, hogy átírjam a sztorit, ezután fejezetenként szétcincáltuk a könyvet, és megbeszéltük, mit kell még javítani. Természetesen voltak néha viták köztünk, de mindig neki volt igaza, és idővel rájöttem, hogy hallgatnom kell rá, a saját érdekemben el kell egy kicsit engednem a könyvemet, hogy jó lehessen. Natos elmondhatatlanul sokat segített, ezért örök hálával tartozom neki.

3. B. M. Grapes álnév. Elárulod az igazi nevedet? Miért döntöttél úgy, hogy álnéven írsz?
Dr. Balázs Mártának hívnak. Tehát az első két betű a valódi nevem monogramja. A Grapes, Szőlő családi örökség. Édesanyám anyai nagyapját Szőllősinek hívták, ő nagyon szeretett olvasni, az olvasás szenvedélyét valószínűleg tőle örököltem. Azért írok álnéven, mert egyrészt úgy érzem, az igazi nevem túl hétköznapi ahhoz, hogy egy író neve legyen, másrészt mostanában divat angol néven írni, az olvasók könnyebben elfogadnak egy külföldi, vagy annak tűnő írót, mint egy magyart, így én is ezt az utat választottam. Célom volt viszont, hogy ne csak egyedi legyen a nevem, de egyszerű is, hogy az olvasók könnyen megjegyezzék.

4. A Jóslatok hálójában egy amerikai középiskolában játszódik. Miért választottad az Egyesült Államokat a cselekmény színteréül?
Olyan helyszínt akartam, amit Magyarországon nem ismer senki, tehát senki nem fogja kötni semmihez. Ugyanakkor egy elzárt közösséget szerettem volna, ahol azonban a technikai vívmányokat használják. Igazából nem a helyszín volt a nagy kérdés. A Jóslatok hálójában alapötlete ugyanis kb. 7 éve jutott eszembe, de akkor nem találtam hozzá megfelelő háttértörténetet. 2009-ben olvastam a Twilight-ot, és arra gondoltam, hogy misztikus történetet fogok írni, amit hogy érdekes legyen, felturbózok egy erős krimi szállal, de fiatalok lesznek a könyvem szereplői, hogy lehessen belevinni egy kis ártatlan romantikát is.

5. A Jóslatok hálójában gótikus történet. Ha jól sejtem, szereted ezt a fajta irodalmat. Kik a kedvenc íróid és a kedvenc könyveid?
Igen, szeretem ezeket a furcsa rejtélyeket, sőt, hiszek abban, hogy az életben is előfordulnak a józan ésszel megmagyarázhatatlan dolgok, de a könyvekben mindig a változatosságot keresem.
Már gyerekkoromban rajongtam Sherlock Holmesért, most is élvezem, ahogy Conan Doyle tökéletes logikai láncolatot állít fel, és megoldja a rejtélyeket.Sok kedvenc íróm és könyvem van, de ha feltétlenül ki kell emelnem néhányat, akkor először az Egri csillagokat választom. Kiváló történelmi regény kalanddal, szerelemmel és Gárdonyi utánozhatatlan humorával. Többször olvastam Szabó Magda Abigéljét, izgalmas, fordulatos, és nagyon jól példázza, hogy lehet egy diákokról szóló könyv is érdekes bármelyik korosztály számára. Cecilia Ahern Ahol a szivárvány véget ér című könyvét fergeteges stílusáért szeretem. Nagyon sok krimit szoktam olvasni, mostanában Nesbot, Cobent, Karen Rose-t, Caleb Carrt, Lars Keplert, de az igazi példakép Agatha Christie, akinél a szereplők látszólag jelentéktelen dolgokról beszélnek, amik azonban a helyes megoldáshoz vezetik a figyelmes olvasót.

6. Milyen a könyved fogadtatása a fiatalok körében?
A visszajelzések alapján sokaknak tetszik. Nagyon örülök, hogy élvezik a nyomozást, hisz az olvasóknak a szereplőkkel együtt kell törniük a fejüket, tehát a könyv jól megdolgoztatja az agyat, ahogy az egyik kedves Olvasóm írta. Nagy meglepetés számomra, hogy viccesnek találnak, mert én ilyen vagyok az életben is, így beszélek, így gondolkodok. Külön öröm, hogy nemcsak a lányoknak, de a fiúknak is tetszik a könyv, és nemcsak tízen-húszon évesek olvassák, de az én korosztályom is.

7. A második könyvedet most írod. Elárulnál róla valamit?
Most a Halhatatlan álom című könyvemen dolgozok. Ennek az alapötlete – ami egyelőre még titok – még 2009-ben jutott eszembe, akkor meg is írtam belőle 90 oldalt, de félreraktam. Most újra elővettem, pontosabban csak az ötletet, mert a könyvet elölről kezdtem. A befejezéshez még sok idő kell, mert egyrészt kevés az időm írni, másrészt nagyon alaposan végig kell gondolnom, hogy minden tökéletesen passzoljon. Egyelőre úgy néz ki, hogy kevésbé lesz misztikus, pontosabban ez a szál valóságosabb, hihetőbb lesz, viszont ráerősítek a krimi-vonalra. A szereplők is idősebbek lesznek, de csak néhány évvel.

8. Foglalkozol még valamivel az íráson kívül vagy meg tudsz belőle élni?
Az írásból sajnos nem lehet megélni. Van két egyetemi diplomám (jogász és geofizikus), de egyikkel se sikerült elhelyezkednem. Jelenleg matekot tanítok itthon. Minden rosszban van valami jó, ebben az, hogy van időm írni.

Köszönöm szépen az interjút.

Kapcsolódó cikk: B. M. Grapes: Jóslatok hálójában