Olvass bele és nézd meg a hátsó borítót is!Kedves Bogi!
A héten kiosztották a svéd August-díjat, amit a gyermek- és ifjúsági irodalom kategoriában Jenny Jägerfeld Här ligger jag och blöder (Itt fekszem és vérzek) című ifjúsági regénye nyert el.
Számomra ez azért is érdekes, mert október végén Göteborgban a kiadói napon, egy asztalnál ültünk Jennyvel az ebédnél. Akkor ugyan még nem tudtam, hogy az ő regénye viszi majd el a pálmát.
Ami először megragadott, az a kiváló borító volt, a könyvismertetés pedig felkeltette az érdeklődésemet. Ezért is örültem, hogy a két táska könyv között (amit alig bírtam este hazacipelni), ez is ott volt. Amikor aztán a könyv megnyerte az August(Strindberg)-díjat, mindjárt el is olvastam. Majdnem egyhuzamban.
Már írtam korábban, hogy az August-díjat olyan ifjúsági regények (14+) szokták nyerni, amelyek valamilyen komoly témát dolgoznak fel, pl. a szülő depressziós vagy rákos, a fiatal főhőst kiközösítik az osztálytársai stb.
Jenny Jägerfeld regényének a hősnője Maja, aki 17 éves és elsős gimnazista. Esztétika szakra jár, és az egyik órán véletlenül levág egy pici darabot a bal hüvelykujjából egy motoros fűrésszel, miközben egy könyvespolcot készít az anyukája születésnapjára. Az apukája, aki egyedül neveli, mindjárt arra gyanakszik, hogy öncsonkításról van szó, mivel Maja nem tudja verbalizálni a szorongását. Maja erre igencsak begurul, hiszen erről szó sincs.
A lány a hétvégére az édesanyjához utazik Norrköpingbe. A mama mindig az állomáson várja kéthetenként. Most azonban nincs ott, sőt otthonról is eltűnt. A mobiltelefonja a házban van, de sem Maja, sem a papája mobiljára nem küldött üzenetet. (Maja titokban olvassa a papa üzeneteit a mobilján.) Akkor hol lehet?
A lány úgy dönt, hogy a házban marad. Szerencsétlenségére néhány szálka szúródik a talpába, így kénytelen a szomszéd házban segítséget kérni, ahol éppen fiatalok buliznak. Maja összebarátkozik a szomszédban lakó 20 éves Jensszel, és együtt töltik a hétvégét.
Közben kiderül, hogy a mama a lány e-mailcímére küldött egy üzenetet, miszerint a hétvégén nem tud gondoskodni róla. Az üzenet azonban késve érkezik.
Jenny Jägerfeld regénye egy kamaszlány lelkébe enged bepillantást. Szól az azonosságkeresésről, az anya és az anyai szeretet hiányáról, az osztálytársakhoz való kapcsolatról. Kiválóan megírt humoros, s egyben szomorú regény is.
A regény vége felé kiderül, hogy a rendkívül művelt anya, aki pszichológiát tanít az egyetemen, Asperger-szindrómában szenved, s bekerült a pszichiátriára, amikor megkapta a diagnózist. Ezért nehezen képes szociális kapcsolatot kialakítani, s ezért volt képtelen arra, hogy a lányát felnevelje. Maja 4 éves kora óta az apjával él.
Jenny Jägerfeld maga is pszichológus, s ez a regényből is érződik. Kiváló leírást kapunk az Asperger-szindrómáról.
A könyv végén Maja édesanyja egy levélben valja meg a lányának, mennyire szereti. Itt érdemes elővenni a papírzsebkendőt.
Mostmár csak azt sajnálom, hogy Peperóniában ez a műfaj teljesen hiányzik. Kár, hogy senki nem ír ilyesfajta regényeket.
Ja, a szexjelenetek leírása nagyon szép, de mondtam Mazsolának, hogy talán még várhat ezzel a regénnyel.
A neves Bokhora-blog szerint ez egy ”crossover-regény”, amit éppen úgy olvashatnak fiatalok, mint felnőttek.
Igazán csak annak örülnék, ha lenne olyan magyar kiadó, amelyik megjelentetné.
Üdvözlettel a hófödte Göteborgból:
Melissa
A héten kiosztották a svéd August-díjat, amit a gyermek- és ifjúsági irodalom kategoriában Jenny Jägerfeld Här ligger jag och blöder (Itt fekszem és vérzek) című ifjúsági regénye nyert el.
Számomra ez azért is érdekes, mert október végén Göteborgban a kiadói napon, egy asztalnál ültünk Jennyvel az ebédnél. Akkor ugyan még nem tudtam, hogy az ő regénye viszi majd el a pálmát.
Ami először megragadott, az a kiváló borító volt, a könyvismertetés pedig felkeltette az érdeklődésemet. Ezért is örültem, hogy a két táska könyv között (amit alig bírtam este hazacipelni), ez is ott volt. Amikor aztán a könyv megnyerte az August(Strindberg)-díjat, mindjárt el is olvastam. Majdnem egyhuzamban.
Már írtam korábban, hogy az August-díjat olyan ifjúsági regények (14+) szokták nyerni, amelyek valamilyen komoly témát dolgoznak fel, pl. a szülő depressziós vagy rákos, a fiatal főhőst kiközösítik az osztálytársai stb.
Jenny Jägerfeld regényének a hősnője Maja, aki 17 éves és elsős gimnazista. Esztétika szakra jár, és az egyik órán véletlenül levág egy pici darabot a bal hüvelykujjából egy motoros fűrésszel, miközben egy könyvespolcot készít az anyukája születésnapjára. Az apukája, aki egyedül neveli, mindjárt arra gyanakszik, hogy öncsonkításról van szó, mivel Maja nem tudja verbalizálni a szorongását. Maja erre igencsak begurul, hiszen erről szó sincs.
A lány a hétvégére az édesanyjához utazik Norrköpingbe. A mama mindig az állomáson várja kéthetenként. Most azonban nincs ott, sőt otthonról is eltűnt. A mobiltelefonja a házban van, de sem Maja, sem a papája mobiljára nem küldött üzenetet. (Maja titokban olvassa a papa üzeneteit a mobilján.) Akkor hol lehet?
A lány úgy dönt, hogy a házban marad. Szerencsétlenségére néhány szálka szúródik a talpába, így kénytelen a szomszéd házban segítséget kérni, ahol éppen fiatalok buliznak. Maja összebarátkozik a szomszédban lakó 20 éves Jensszel, és együtt töltik a hétvégét.
Közben kiderül, hogy a mama a lány e-mailcímére küldött egy üzenetet, miszerint a hétvégén nem tud gondoskodni róla. Az üzenet azonban késve érkezik.
Jenny Jägerfeld regénye egy kamaszlány lelkébe enged bepillantást. Szól az azonosságkeresésről, az anya és az anyai szeretet hiányáról, az osztálytársakhoz való kapcsolatról. Kiválóan megírt humoros, s egyben szomorú regény is.
A regény vége felé kiderül, hogy a rendkívül művelt anya, aki pszichológiát tanít az egyetemen, Asperger-szindrómában szenved, s bekerült a pszichiátriára, amikor megkapta a diagnózist. Ezért nehezen képes szociális kapcsolatot kialakítani, s ezért volt képtelen arra, hogy a lányát felnevelje. Maja 4 éves kora óta az apjával él.
Jenny Jägerfeld maga is pszichológus, s ez a regényből is érződik. Kiváló leírást kapunk az Asperger-szindrómáról.
A könyv végén Maja édesanyja egy levélben valja meg a lányának, mennyire szereti. Itt érdemes elővenni a papírzsebkendőt.
Mostmár csak azt sajnálom, hogy Peperóniában ez a műfaj teljesen hiányzik. Kár, hogy senki nem ír ilyesfajta regényeket.
Ja, a szexjelenetek leírása nagyon szép, de mondtam Mazsolának, hogy talán még várhat ezzel a regénnyel.
A neves Bokhora-blog szerint ez egy ”crossover-regény”, amit éppen úgy olvashatnak fiatalok, mint felnőttek.
Igazán csak annak örülnék, ha lenne olyan magyar kiadó, amelyik megjelentetné.
Üdvözlettel a hófödte Göteborgból:
Melissa
4 megjegyzés:
Hát annak én is, mert a végén még tényleg meg kell tanulnom svédül. :)
Jó könyv lehet, és szeretem a bemutatásaidat is. Köszi ezt is.
Az írónő amúgy emberileg milyen?
Köszönöm, Pöszke. Hát, néhány sorban csak ennyit lehet elmondani a regényröl, mert ha többet írok, senki nem bírja végigolvasni.
Az írónö 1974-ben született, 2 gyereke van, és nagyon fiatalos és szimpatikus. Ez a második regénye.
Mondanom sem kell, hogy ha ezt a regényt egy angol író írta volna, akkor megjelenne magyarul is. De hát így?!
Ja, a szexjelenetben az tetszik, hogy egy nö írja meg, hogy egy nö hogyan érez. Nagyon elegem azokból az amerikai filmekben látható szexjelentekböl, amikor a lány elsö alkalommal csodálatos élményként éli meg a szexet. Mert mi tudjuk, hogy ez nem így van, legalábbis az esetek többségében nem.
Maja valahogy ilyesmit gondol közben: kés, kés, kés. Kés,kés, kés. Kés, kés, kés. Azután ez a fájó érzés fokozatosan megszünik, és jobb lesz. Ha érted, mire gondolok. Azt hiszem, igen.
Ha több idöm lenne, fordítanék részletet a regényböl.
Tetszik, egyre jobban. (Főleg, hogy az írónő is szimpatikus.)
Anno én Szilvási Lajosnak az Egymás szemében-jét szerettem nagyon, ugyanezért. Ott mind a két fél (a fiú és a lány is)leírja, hogy élte meg, és egyáltalán az egész kapcsolatot hogy élik meg.
Az a baj, hogy a szex még mindig tabutéma. Sosem fogom elfelejteni, amikor kezdő tanárként az 5.-esek a felvilágosító óra után (nem én tartottam!) körém gyűltek az udvaron, olyanokat kérdeztek, hogy csak néztem, persze az irodalom órán is ez volt a téma, és simán elfogadták a szabályt, hogy oké, de nincs személyeskedés. Hihetetlen volt.
Akkor sokért nem adtam volna, ha van pár nekik szóló regény korosztályosan a szerelemről, szexről és ilyesmikről.
De nem tévedek vsz, ha azt mondom ma sem tudnék mit ajánlani itthon. :(
Fordíts csak ha lesz időd, én nagyon örülnék, ha elküldenéd.
Szép hétvégét kívánok innen Fenyőföldéről.
Szilvásit én is olvastam anno.
Fenyöfölde nagyon tetszik:)
Megjegyzés küldése