Volvo és Ericsson meg Dell

Kedves Bogi!

Tegnap az összes svéd újság címlapon közölte a hírt, hogy a svéd kormány megmenti a Volvo gyárat. Gondolom, tudod, hogy mind a Volvo, mind az Ericsson vezetősége Göteborgban található.
Hónapok óta érdeklődéssel figyeltük, vajon hány embert bocsájtanak majd el a Volvo gyárból. A férjem barátjának az állása szerencsére biztonságban van, olyan régen dolgozik már a vállalatnál, hogy nem őt küldik el először. A Volvo egyébként latin szó, s azt jelenti Gurulok. A Volvo egyenlőre tovább gurul.
A kormány 3 miljárd svéd koronát különített el egy kísérleti intézet létesítésére, aminek a feladata olyan környezetkímélő autók kifejlesztése lesz, amiket a fogyasztók vásárolni kívánnak, írja a Dagens Nyheter napilap.
Mintha Fredrik Härén szavait látnám beigazolódni. Fredrik Kínában élt, és most főleg arról tart előadásokat, hogy mennyire fontos a tudás, és hogy a kínai és indiai fiatalok miért fogják lekörözni az ellustult svédeket.
Fredrik azt hangoztatja, hogy a kínaiak pontosan tudják, hogy az európai fogyasztóknak milyen igényeik vannak, míg ez fordítva nem igaz. Pedig Kína hatalmas piac. A kínaiaknak van környezetbarát olcsó autójuk, s mint tudjuk a legtöbb ember olcsón szeret vásárolni.
Dell számítógépem van. Teljesen véletlenül. Vagy talán mégsem. Az első Dellt az egyik svéd sógoromtól szereztük. Amikor a cégétől a második leselejtezett számítógépet kapta ingyen, felajánlotta, hogy az előző régebbi típust nekünk adja. Némi vonakodás után elfogadtuk. Aztán amikor új lakásba költöztünk, kiderült, hogy ezt a régi számítógépet nem lehet a házban lévő kábeles internethez csatlakoztatni. Mivel meg voltam elégedve a Dellel, természetes volt számomra, hogy ennél a márkánál maradok. Azóta küldözgetik nekem a hírlevelüket az ajánlataikkal. Amikor pedig már nem bírtam a gép előtti sorban állást, úgy döntöttem, laptopot is a Delltől veszek. Nézegettem az ajánlataikat, szemezgettem a különböző színű laptopokkal, már színt is választottam, amikor kiderült, a Dell svéd honlapján keresztül lebonyolított csetezés révén, hogy az általam áhított olcsó modellt nem gyártják különféle színben. Tovább gondolkodtam, mit tegyek. Úgy két héttel később örömmel fedeztem fel, hogy már ez a modell is színesben kapható. Azonnal meg is rendeltem. Most is nézegetem a hírleveleiket, s ezért tudom, hogy már mintás laptop is van. Legközelebb olyat veszek. Hát istenem, nő vagyok és szeretem a szépet. A jó kereskedők pedig ezt tudják. Nem árt tehát a vásárló igényeinek elébe menni.
S ekkor Fredrik Härén azt kérdi, vajon az európai gyártók tudják-e, hogy a kínai vásárlók milyen árucikkeket szeretnének vásárolni. Hmm …
A Svensk Bokhandel (Svéd Könyvkereskedelem) egyik őszi száma a kínai könyvpiaccal foglalkozik. Érdeklődéssel olvastam a kínai eladási sikerlistákat.
Bogikám, mit gondolsz, kinek a könyvei álltak a kínai gyerekkönyv sikerlista élén? Nem, nem fogod elhinni. Thomas Brezina egy sárkányos sorozata. Igen, Mazsola is nagyon szereti a könyveit, két sorozatából is több kötetet vettünk magyarul, és olvastunk esténként.
Szóval, ha magyar gyerekkönyvíró lennék, megpróbálnám eladni a könyveimet Kínában. Ehhez azonban talán jó azt is tudni, vajon a kínai gyerekek milyen könyveket szeretnek olvasni. És ha magyar könyvkiadóm lenne villámgyorsan megvenném Fredrik Härén The Developing World című könyvének a jogait. Persze csak ha valaki már meg nem előzött. Fredrikről ITT írtam korábban.
Az egyik barátnőm férje az Ericsson gyárban dolgozik, és szerinte az Ericssonban nagyon jól ismerik Fredrik nézeteit, és nagyon tartanak a kínai konkurrenciától. Meg azt is tudom, hogy az Ericsson vezető munkatársai pontosan tudják, mennyire káros egy mobiltelefon, de ezt nem illik hangoztatni. Mindenesetre azt javasolják, hogy az anyukák még véletlenül se tegyenek be egy mobilt a kisgyerekük mellé a babakocsiba. Már azok az anyukák, akiknek ér valamit a gyerekük egészsége.
Erről jut eszembe, hogy Mazsola most vett magának egy új Ericsson mobilt 2 ezer koronáért a saját pénzéből. Mi ugyanis ennyit soha nem adtunk volna érte. De szorgalmasan gyűjtögeti az ajándékba kapott pénzt, meg kutyasétáltatásból is bevételre tesz szert, így aztán azt vehet magának, amit szeretne.
Na, ez most egy jó hosszú levél lett. Tudom, inkább a Luca-napról kellett volna beszámolnom, aminek nagy hagyománya van Szendvicsországban. Ezt már tavaly megtettem.

Sokszor és melegen üdvözöllek a napsütéses Göteborgból:

Melissa

P.s: A fenti képen látható autó egy finom svéd cukorka.