Gabriela Futová-Roman Brat: Zmätené dvojičky zo slepej uličky

Kedves Bogi!

Volt egyszer egy író, a hazájában ismert, aki elhatározta, levelet ír országa legnépszerűbb gyerekkönyvírónőjének. Azt javasolta, írjanak közösen egy ifjúsági regényt, ami a hazai viszonyokat tükrözi. Hiszen fordítások jelennek meg bőven, de az országban nagyon kevesen írnak gyerekkönyveket.
Bogikám, tévedsz, most nem Peperóniáról van szó.
Szóval az író kigondolta, hogy a könyvnek mi legyen a témája: egy ikerpár mindennapjairól szól, akik talán nyolcadikosok. Egy fiú és egy lány. Mindketten naplót írnak, bár a könyvben ezt jegyzetfüzetnek hívják, hiszen nincs dátum a fejezetek elején. Egy fejezetet a fiú ír, egyet pedig a lány, váltakozva. A fiú kezdi a történet mesélését. Az írónőnek megtetszett az ötlet, megkapta az első fejezetet, megírta hozzá a másodikat a lány szemszögéből, elküldte az írónak, majd izgatottan várta a folytatást. Nem tudta ugyanis, hogy az író miről ír majd. S a történetből végül könyv lett.
Ez a fajta szerkesztésmód nem újdonság. Emlékszel még az Éváról és Ádámról szóló svéd ifjúsági sorozatra, ami könyvalakban is megjelent Peperóniában. Egy fejezet Éváról szól, egy pedig Ádámról, igaz ott egyes szám harmadik személyben elbeszélve. (Ádámról és Éváról itt írtam korábban.)
Épp most hallgattam meg ezt a könyvet újra CD-n, és meglepve fedeztem fel, hogy két jelenet is hasonló a svéd és a szlovák könyvben. Az egyik, amikor a lány vízzel önti le a fiút, a másik, amikor a fiatalok puszilózóst játszanak.
Gabika Futová elárulta nekem, hogy nem ismeri Ádám és Éva történetét, s mivel az életben az emberek hasonló szituációkat élnek meg, azon sem csodálkozhatunk, hogy hasonló motivumok fordulnak elő a könyvekben.
Gabriela Futová és Roman Brat könyve Zmätené dvojičky zo slepej uličky (Összezavart ikrek a zsákutcából) valódi feelgood történet, rapp stílusban elbeszélve. Ha jól sejtem, a kamaszoknak nagyon tetszik majd. Számomra érdekes, hogy egy férfi és egy nő szemével szemlélteti a világot. Igazából nem értem, hogy az írók hogyan tudják beleképzelni magukat egy kamasz lelkivilágába, de itt kiválóan teszik. Számomra érdekes a szülők reakciója, mert magam azzal tudok azonosulni. S mennyire magamra ismerek! Persze a lányom viselkedését is felfedezni vélem.
A könyv szól a kamaszok mindennapjairól, az iskoláról, az osztályban uralkodó erőviszonyokról, barátságról, szerelemről. Kissé csodálkozva nyugtázom, hogy nincs nagy különbség a svéd és a szlovák fiatalok életmódja között. Mint megtudom, a diákok legfontosabb használati cikkei közé ott is a mobil és a számítógép tartozik. Sajnos, megtanulom a marihuána szó slang kifejezését is (mariska). A szülők viselkedése is hasonló, arra próbálják ugyanis rávenni a fiatalokat, hogy vegyenek részt a házimunkában. A kamaszok pedig azt kutatják, hogyan is működik a számukra ismeretlen felnőttvilág.
Élvezettel olvastam végig a könyvet az elejétől a végéig, izgatottan várva, vajon mi is fog történni.
Roman Brat és Gabriela Futová ifjúsági könyvét jó szívvel és melegen ajánlom fordításra és kiadásra a magyar kiadóknak. Megfelelő reklámmal jól el lehetne adni.
Most búcsúzom.

Szép vasárnapot!

Melissa

ITT nézhetsz bele a könyvbe.