2008. május 6., kedd

Merdys olvasással kapcsolatos megjegyzése

Kedves Merdys!

Köszönöm a megjegyzést. Szerintem annyira jó, hogy kár lenne eldugni, ezért külön is felteszem a blogra, hátha valakinek van kedve hozzászólni.
Nos, az ismerősöm nevében nem nyilatkozhatok, de továbbítom neki a kérdésedet, hátha válaszol.

Minden jót,

Melissa

Merdys megjegyzése a "Miért nem olvasnak a magyar gyerekek?" című bejegyzéshez:
Magam is általános iskolás koromban 'napközis' voltam, tehát én is délután négy órára értem haza. Ezért nem is értem a kedves ismerősöd válaszád, hiszen a napköziben elvileg megcsinálja addigra az összes házit, és megtanulja ott az összes tanulnivalót (hiszen elvileg ezért van), délután négytől én teljesen szabad voltam. Természetesen ehhez az kellett, hogy egy hatásos nevelőkkel megáldott napközibe járhattam általánosban, ahol tudtak minket szóval is fegyelmezni, hogy most pedig tanulni kell, egyeztettek a tanítókal/tanárokkal, és ott 1-2 órát játszhattunk, meg voltak érdekes foglalkozásaink is (origami,csoportos játék, felolvasás!). Nekem emlékeim szerint délután négytől este tízig/nyolcig rengeteg idő maradt az olvasásra, tévézésre, játékra...Hogy az olvasás és a játék kiszorítaná egymást, hát nem tudom. Inkább kiegészíti. Történetet olvas/befogad, vagy játszik/alkot A gyerekben ki kell alakítani az igényt az olvasásra, rá kell jönnie, hogy a saját élvezetére is olvashat, és ezt az iskola csak minimálisan tudja megalkotni, és a család (hiszen egy 30 fős osztályban biztos lesz 5 olyan akinek tetszik a Kincskereső kisködmön, de 20 meg utálja és nem érti, 5 gyereknek meg anyukája elolvassa a Kötelezők rövident. Alternatívákat is lehetne ajánlani, de honnan tudja egy tanítónő, hogy mi tetszik éppen nekik? Néha már attól is rossz valami, hogy kötelező /projekció/. De nem is kell elmenni a kötelezőkig, fogott már valaki kézbe újabb kiadású olvasó könyvet? Legtöbbje grammatikailag ügyes, de történetileg csapnivaló olvasmányok tárháza, amely rendszerint az irodalomtól irtózik, hiszen a pl "a gyerek metaforát még nem érti", miközben anyuka a gyönyörű nevű Nádszál Kisasszonyról mesélt neki otthon, amit lehet még élvezett is.A könyvárakkal maximálisan egyetértek. Nekem azon elvből nem vettek gyermekkoromban soha könyvet, mert úgyis megvan a könyvtárban, és a kölcsönzési idő alatt háromszor is elolvasom. Ennek egyetlen pozitívuma az volt, hogy rászoktam a könyvtárbajárásra. Manapság egyetemen is, amikor már egy-egy könyv már fél-egy évre kellene részletesebb vizsgálatra, inkább lefénymásolatatom negyedannyiért (habár néha összeszorul a szívem, mert jó néhány kortárs írót szívesen támogatnék én, csakhát az a hülye kiadó aranybetűkkel,meg kemény borítóval adta ki, lehetőleg dupla-tripla sorközökkel 20-as betűméretben, hogy jó sok papírt kelljen kifizetnem / ill. ne tűnjön 'annyira' horribilisnek az ár, hiszen vastag könyvet vettem)Az iskolákkal kapcsolatban én csak a középiskolákról tudok beszélni, hiszen én magam is középiskolai (magyar-történelem) tanárnak készülök. Az egyetemen már kész stratégiák vannak pl. a kötelező olvasmányok megreformálására, de amíg a tantervben változik valami... (pl. egyes József Attila-versek filológiai hibáit a Szöveggyűjteményben kb. 25 éve kellene kijavítani, és az még csak nem is új tanterv, csak pár betű megváltoztatása). Addig is marad az az egy-két lelkes tanár, aki önszorgalomból megpróbál egy gyermekközelibb tanmenetet összeeszkábálni, úgy hogy érettségin is jól teljesítsen a gyerek (mert pl. jó, hogy melyik gyereket érdekli a Vörös és fekete vagy Balzac, de ha egyszer érettségi tétel). De ez egy száz éves probléma, már Szabó Magda (eredeti foglakozása latin-magyar tanár) is megmondta, hogy a gyerekek olyan szerzőkkel/művekkel találkoznak, amelyek nem életkorukhoz mérted, de mivel lehet hogy soha többet nem találkoznak velük (ami nagyesélyes, hiszen mert nem tudták őket iskolában befogadni, nem fogja őket érdekelni a későbbiekben sem), ezért valahogy egy pedagógusnak meg kell ezt oldania.

2 megjegyzés:

Merdys írta...

Köszönöm a megtiszteltetést, hogy ki tetted a hozzászólásomat a blogodra. Sajnos eléggé "első felindulásból" írtam, ha tudtam volna ezt, akkor kicsit érthetőbben, alaposabban megfogalmazom a mondanivalómat :)

Üdv: Merdys

Melissa írta...

Így is nagyon jó. Magam is elég indulatos vagyok, amikor vitatkozom. De általában mindig meg lehet győzni.
Bosnyák Viktória egyébként Tündérboszorkány című könyvében megfejtette a titkot, miért nem olvasnak a magyar gyerekek. Akinek van kedve hozzá, olvassa el. A recept egész egyszerű: olyan könyveket kell a gyerekek kezébe adni, amiket élvezettel olvasnak.
Azt hiszem, nem véletlen, hogy a legtöbb gyerekkönyvíró ma J.K. Rowlingot olvas. Ők is kíváncsiak a titokra.
Melissa