Vámos Miklós: Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?)

Kedves Bogi!

Ki vagyok éhezve a magyar irodalomra. A Göteborgi Városi Könyvtár elég kevés magyar nyelvű könyvet vásárol, én meg főleg gyerekkönyveket szoktam magammal cipelni a repülőn. Azt mindig kap Mazsola ajándékba.
Így aztán nagyon megörültem, amikor a magyar szervezet programjában felfedeztem, hogy Vámos Miklós Göteborgba látogat. Gondoltam, felkészülök, elolvastam néhány kritikát a neten. Ezek közül a Bárkaonline recenzióját említem. Hát, igen, hazabeszélek, de ennyi talán megengedett.
Vámos Miklós megérkezett, nála volt a megszokott táskája, épp úgy, mint a Lehetetlenben. Leült, és mesélt. Hozott magával könyveket is. Az első csalódás akkor ért, amikor megláttam az Utazások Erotikábant – a valódit. Sokáig szemezgettem a borítójával a neten. Azt hittem, lesz még egy bőrkötéses. De nem így lett. Aztán azt gondoltam, micsoda jó ötlet!
Megvettem, az Apák könyvéből nekem sajnos már nem jutott.
Otthon a kezembe vettem, kinyitottam, nézegettem. Reméltem, hátha tanulok belőle valami újat – Goethéről. Szeretem a csokit meg a tejszínhabot. Meg a pezsgőt is.
A második csalódás akkor ért, amikor olvasni kezdtem a fülszöveget: “A művelt olvasónak a cím hallatán földereng Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) kolléga közismert opusának címe: Utazás Itáliában.” Nekem nem derengett. És nagyon dühös tudok lenni, ha kétségbe vonják a szellemi képességeimet. Nem jártam német szakra, azt a szobatársnőim tették, akikkel azóta is mély barátság fűz össze bennünket. Ők dobálóztak állandóan német szavakkal. Közülük az egyik a tanszéken tanít, néha Bécsben tolmácsol. Nem is értem, miért nem jártunk át Bécsbe! Hiszen mi akkor már megtehettük volna, ők nem. Régen villamos járt a két város között, ma autóbusz.
Eszembe jut egy történet. Esterházy Pétert vártuk a könyvtárba, ahol akkor dolgoztam, valamikor a 80-as évek végén. A találkozó előtt beszélgettem a kollégámmal, aki a beszélgetést vezette. Mondtam, én nem igazán értem Esterházy könyveit. A nagy író megérkezett, mesélt magáról, aztán egyszercsak valahogy így szólt: “Tudom, hogy van itt a közönségben valaki, aki nem érti a műveimet.” Akkor azt hittem, hogy minden tekintet rám szegeződik. Most +sok év élettapasztalattal a hátam mögött azon tűnődöm, vajon egyedül csak én voltam, aki így érzett. És így 40+ már úgy tartom, az élet túl rövid, hogy mások határozzák meg, mit olvassak. De azért Hrabal könyve nagyon tetszett, a postást soha nem fogom elfelejteni.
Na jó, elismerem, sznob vagyok, minden héten lazacot eszem a könyvtárhoz közeli étteremben. Irtó jól készítik.
Újra kezembe veszem a könyvet, most a hátlapot olvasom:
“Férfi szemmel a nők.
A regény tárgya a szerelem, a szex, a vágy, a gyöngédség, a házasság és a válás. Mindenkinek ajánlott olvasmány, akinek volt része a sorolt élményekben legalább egyszer.
Aki olyan optimista, hogy több házasságot kötött (mint ahányszor vált), annak érdemes elolvasnia többször.”
Talán mégiscsak nekem való. Mindig is izgatott, mit gondolnak rólunk a férfiak. Már gyerekként is eltöprengtem rajta, miért annyira mások a fiúk. Vajon ugyanúgy éreznek, mint mi? Most, hogy svéd gyerekkönyvekkel foglalkozom, örömmel fedezem fel, hogy a svéd írók igenis ábrázolják a könyveikben, hogy érez egy fiú egy lány iránt, nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is.
Kissé csodálkoztam, amikor láttam a neten, hogy Nógrádi Gábor kiadója megjelentette a svéd Kis puncikönyvet meg Kis Fütyikönyvet. Tudom, siker lett. Végre!
A svéd ifjúsági regényekben a férfi írók kendőzetlenül írnak arról milyen fizikai változások mennek végbe egy fiúban, amikor szerelmes lesz. És erről nagyon ízlésesen is be lehet számolni, ha arra gondolok, hogy egy ifjúsági regényről van szó. Sajnos, nincs módom összehasonlítani, hol tart a magyar könyvkiadás e téren. Nem merem azt kérdezni, hol tart a magyar ifjúsági irodalom e téren, ha egyáltalán van ilyen. És most 13 éven felülieknek írott realista regényekre gondolok.
Nos, bizton állíthatom, hogy Vámos Miklós kitűnő ifjúsági regényeket tudna írni. Ezt nemcsak a Zenga zének, hanem az Utazások Erotikában is bizonyítja.
Eszembe jut Per Nilsson Svenne című regénye, ami 2006-ban August-díjat kapott. Méltán. Svenne egy fiatal fiú, akit egy újnáci párt vezetője manipulál, és saját céljára használ ki. Svennét az egész ország üldözi, miközben ő egy vidéki házban bújik meg, és visszagondol a történtekre. A regény egyik kérdése a bevándorló-problematika, különféle nézőpontból megvilágítva. Nem könnyű igazságot tenni ebben a témában. Már ha igazság egyáltalán létezik. Svenne gyengéd érzelmeket táplál a pártvezető felesége iránt, és mint általában a svéd ifjúsági regényekben, itt is olvashatunk arról, mi játszódik le ilyenkor egy fiatal fiú szervezetében. A könyv végén Per Nilsson, ha jól emlékszem, hat különféle altenatívát ad a befejezésre. Olvasás közben pedig kíváncsian vártam, hogyan is végződik valójában, szem előtt tartva a svéd ifjúsági regény legfőbb szabályát: reményt kell sugároznia. Nem csalódtam.
Szóval utazgattam Erotikában, és közben jókat nosztalgiáztam. Gimnazistaként jártam Berlinben, Warnemündében, Gotában, Weimarban, Wartburgban. Utazás közben pedig felidéződött, hogyan is éltünk azelőtt, amikor még nem volt távirányító, számítógép, internet. Néha jókat nevettem. És nagyon tetszett a könyv befejezése, Jánoska álma.
Bogikám, remélem, ezek után Te is utazgatsz majd egy kicsit – Erotikában.

Sok-sok üdvözlettel Göteborgból, ahol nyár van májusban:

Melissa