Kedves Bogi!A következő könyv, amiről írok, a gótikus történetmesélés minden jegyét magán viseli. Azon kevés gyerekkönyv közé tartozik, ami korhatárt kapott. Csak 11 éves kor fölött szabad olvasni. Korábban egyszer már korhatárt szabtak Astrid Lindgren Oroszlánszívű fivérek című könyvének, illetve az abból készült filmnek, mivel annak témája a halál volt, ahol két gyerek meghal.
Petter Lidbeck az egyik kedvencem, ahogy azt már korábban említettem. Végtelenül szimpatikus és jó humora van. Ahogy azt ősszel a könyvvásáron elmondta, a 12 éves lánya egyáltalán nem találta olyan borzasztónak ezt a történetet. Mazsola sem.
A svéd gyerekírók nem tagadják, hogy más könyvekböl vesznek át gondolatokat. Van ahol ez látszik, s van ahol nem. Pl. Laura Trenter Dagboken (Napló) c. detektívregényében a gyerekek a Robinsont és a Kincses szigetet olvassák. Petter Lidbeck pedig elmondta a könyvvásáron, hogy az Allhelgonaoffret c. könyvet két francia filmből ollózta össze.
Számomra maga a történet nem volt annyira borzasztó, amitől mégis félelmetes lett az az, hogy maga a főhős kislány meséli el egyes szám első személyben. A témája az áldozathozatal. A magyar irodalom számára sem ismeretlen. Gondoljunk csak Déva várára. Vagy akár a népmesékre, ahol a sárkánynak minden évben egy fiatal lányt kell áldozni.
Nos, Petter Lidbeck könyvében a falu lakói ügyesen kitaláják, hogy maguk helyett idegeneket fognak feláldozni. Minden évben hirdetés útján ingyen adják ki a helyi udvarházat. A föszereplő kislány lassan rájön végül, hogy ő az az évi áldozat. Hogy életben marad-e mégis, kiderül a történet végén.
A könyv Petter Lidbeck előszavával kezdődik:
"Strax efter allhelgonahelgen förra året pratade jag om mina böcker på ett bibliotek i Nyköping. När jag var klar kom en tonårig flicka fram och lämnade över två handskrivna kollegieblock. Jag vill att du läser, sa hon. Det är en sann historia."
”A múlt évben közvetlenül a Mindenszentek utáni héten a könyveimről beszéltem egy könyvtárban Nyköpingben. Amikor kész lettem, egy tinédzser lány jött oda hozzám, és átnyújtott két kézzel írott jegyzetfüzetet. Azt akarom, hogy olvasd el, mondta. Ez egy igaz történet.”
Amint azt már Mattias Fyhr előadása kapcsán említettem, a gótikus mű egyik eleme, hogy a valóságban létezik egy dokumentum, általában levél, ami a későbbi történetre utal. Ebben az esteben ez két jegyzetfüzet. Mit mondjak, irtó kíváncsi lettem, hogy tényleg átnyújtott-e valaki Petternek két dokumentumot. A könyvvásáron erre is választ kaptam, miszerint az egész csak fikció. De milyen jó ötlet!
Kiváló leírást találtam a könyvről a Bokomaten svéd blogon.
A Svenska Dagbladet kritikusa, Per Israelson, a következőket írja:
”Érzékeny szemléletességgel illeszkedik be a Mindenszentekáldozat a gótikus hagyományba. Főleg a műfaj filmbeli ábrázolása aktualizálódik. Egy borzalmas történet bontakozik ki; testi és erkölcsi hanyatlás, csalás, gonosz hirtelen halál. A környezet rémületet kelt.
A tizenhárom éves Shirin és apja mesebeli ajánlatot kapnak; egy vidéki udvarházban lakhatnak, amihez istálló és lovak is tartoznak, teljesen ingyen. A pap fizet. Csak arról kell gondoskodniuk, hogy a hely ne menjen teljesen tönkre, és még egy apróság: soha, semmilyen körülmények között sem mehetnek fel a padlásra. Azonban hamarosan hangokra lesznek figyelmesek. A helynek borzasztó múltja van. Halott csecsemőkről sugdolóznak. Az apa különösen, erőszakosan viselkedik, kivetkezik magából.
A szöveg ügyesen dolgozik célzásokkal, az iszonyú vég elkerülhetetlennek tűnik.”
Ha most esetleg nagyon szörnyülködsz azon, hogy szegény svéd gyerekek miket olvasnak, akkor elárulom, hogy Petter Lidbeck legújabb könyve egy gonosz tanító néniről fog szólni. Bár azt hiszem, ilyenek ma már nincsenek is. Legutóbb Roald Dahl írt róluk.
Sok-sok üdvözlettel:
Melissa
A kiadó leírása:
”Amikor Petter Lidbeck ír gyerekkönyveket, a legtöbbször mélyen furcsa, társadalomkritikailag lelkes és mindig gyerekszolidáris. Ez alkalommal egy új műfajt hódított meg, a thrillert, és azt nagy leleményességgel teszi, kellemetlen érzést keltve, ami hosszú ideig megmarad, miután az ember letette a könyvet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése