Börtön két svéd képeskönyvben

Kedves Bogi!

Tavaly ősszel két olyan svéd képeskönyv is napvilágot látott, aminek a börtön a témája, s mindkettő Göteborgban.
Az egyik, Elisabet Omsén munkája, Pappa bor på fängelset (Apa a börtönben lakik), egy olyan óvodás kisfiúról szól, aki még meg sem született, amikor az édesapja börtönbe került. Így aztán az egyetlen kapcsolat közöttük, amikor a kisfiú látogatóba megy a börtönbe. A könyv egy ilyen látogatás realisztikus leírása. A kisfiú a nagymamával érkezik, mivel a szülők időközben elváltak. Először az őrszobába kerül, s bizony minden magával hozott ajándékot ott kell hagynia. Az apukájával egy külön helyiségben találkozik. Játszanak egymással. Az apa arról ábrándozik, hogy engedélyt kap arra, hogy elkísérje a kisfiút az első napon, amikor elkezdi az iskolát.
A könyv illusztrációi jól szemléltetik, hogyan is néz ki a börtön belülről. Az egyes oldalakon külön ismeretterjesztő szöveg található, ami börtönnel kapcsolatos kifejezéseket magyaráz.
A könyv hátsó borítóján a következőket olvasom: ”Körülbelül tízezer gyerek édesanyja vagy édesapja él börtönben. Az ugyanannyi személy, mint amennyi egy középnagy svéd városban lakik.”
A másik könyv, Pärlor till pappa (Gyöngyök apának), az ismert svéd írónő, Maud Mangold, és Sassa Buregren illusztrátor közös munkája. Ebben a könyvben egy kis mackó indul el egyedül a börtönbe, hogy meglátogassa az édesapját.
A könyv hátsó borítóján a következő áll: ”Sonja apukája Távol van. Nem jöhet haza. Nagyon szomorú dolog ez. Sonja elhatározza, hogy meglátogatja Apát. Ad neki egy nyakláncot gyöngyökből, és talán felteszi azt a kérdést, azt, amelyik olyan nehéz: Miért él most Apa a börtönben? A Pärlor till Pappa szomorú, de ugyanakkor reményt adó könyv is arról, milyen az, amikor egy szülő hirtelen eltűnik.”
A könyv arra a kérdésre keresi a választ, milyen érzés lehet egy kisgyerek számára, amikor az apa börtönbe kerül. Ahogy azt Maud Mangold elmondta, a gyerekek sokszor saját magukat okolják azért, hogy a szülő nincs jelen többé.
A könyv a következő szavakkal kezdődik:
”Távol, ahol Sonja apukája él, ott biztos nincs senki, aki gyöngyöket ajándékoz neki. És senki, aki énekel neki, pókokról és nefelejcsről. És biztos nincs senki, aki tudja, hogy két főtt tojást szeret enni reggelire vasárnaponként.
Talán sötét is van, Távol, ahol Sonja apukája él. És kevés a hely. És hideg? És biztosan egyedül is érzi magát.”
Maud Mangold honlapján néhány ILLUSZTRÁCIÓ is látható.
Úgy vélem, hogy ezek a könyvek, bár nem kerülnek fel a sikerlistákra, fontos helyet foglalnak el a gyerekirodalomban.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa