Kedves Bogi! Ildikó ma egy olyan képeskönyvröl ír, ami az örökbefogadás témájával foglalkozik.
Üdvözlettel:
Melissa
Janet & Allan Ahlberg: Bye bye baby
Pojken som ville ha en mamma
A kisfiú, aki szeretne egy anyukát
Janet és Allan Ahlberg az egyik legsikeresebb illusztrátor-író páros Angliában. A házaspár húsz éven keresztül készített közösen könyveket. Allan írta a történeteket, és Janet készítette az illusztrációkat. Egészen Janet haláláig, aki 1994-ben hunyt el rákban.
A Bye bye baby, 1989-ben jelent meg először Angliában – és még ebben az évben kiadták svédül.
A történet egy kisfiúról szól, akinek nem volt anyukája. Teljesen egyedül élt egy kis házban. Magának kellett ebédet készítenie, fürdővizet csinálnia, pelenkát cserélnie magán! Egy napon aztán útra kelt, hogy keressen magának egy anyukát. Útközben barátokra lel: találkozik egy cicával, játékmacival, csirkével és talál magának egy nagybácsit is. Amikor már nagyon elkeseredik, hogy sehol nem talál magának anyukát, arra jön egy hölgy babakocsival, aki épp keres valakit, aki az ő kisfia lenne! Így találnak hát egymásra anyuka és kisfia.
Hazamennek, és fürdés után, süti és tea mellett a nagybácsi mesél. Így kezdi a mesét: volt egyszer egy kisfiú, akinek nem volt apukája! Erre a kisfiú ismét útra kel, hogy keressen magának egy apukát, hiszen neki sincs. Először találkozik egy lóval, egy nyuszival, majd talál egy apukát is. A mese végére egy szép nagy család lettek.
Amikor ezt a mesekönyvet olvastam eszembe jutott egy internetes oldal, ahol örökbefogadottak illetve örökbefogadó szülők beszélgettek arról, hogy kinél hogy volt, mire emlékszik. Mikor mondták el neki, hogyan volt a történetük stb. Volt egy bejegyzés köztük, ahol a fórumozó azt írta, hogy ők örökbefogadott gyermekével az egymásra találást ünneplik és időnként felidézik egymásra találásuk történetét. Hogyan volt, amikor bejártak hozzá az otthonba, amikor hazajött stb. Ez egyébként egy szép emlék lehet gyermeknek és szülőnek is.
Allan és Janet Ahlberg mesekönyve is egy egymásra találás története. Így az örökbefogadó családok minden bizonnyal örömmel vennének egy ilyen könyvet a polcukon.
De persze nem csak ők. Ez egy szép, kedves képekkel illusztrált mese. Arra is rámutat, milyen jó hogy anyu, aki csinál fürdővizet és finom ebédet és milyen jó az ölében ülni, amikor mesél. Ahogy az angol alcím is írja: egy szomorú történet boldog véggel.
Amikor olvastam a könyvet kiváncsivá tett, vajon a szerzőknek van-e valami közük az örökbefogadáshoz.
Allant egy gyermekotthonból fogadták örökbe szülei. Egy interjúban pedig ezt a könyvet nevezi meg kedvencének.
Schnúr Ildikó
Janet & Allan Ahlberg: Bye bye baby
Pojken som ville ha en mamma
A kisfiú, aki szeretne egy anyukát
Janet és Allan Ahlberg az egyik legsikeresebb illusztrátor-író páros Angliában. A házaspár húsz éven keresztül készített közösen könyveket. Allan írta a történeteket, és Janet készítette az illusztrációkat. Egészen Janet haláláig, aki 1994-ben hunyt el rákban.
A Bye bye baby, 1989-ben jelent meg először Angliában – és még ebben az évben kiadták svédül.
A történet egy kisfiúról szól, akinek nem volt anyukája. Teljesen egyedül élt egy kis házban. Magának kellett ebédet készítenie, fürdővizet csinálnia, pelenkát cserélnie magán! Egy napon aztán útra kelt, hogy keressen magának egy anyukát. Útközben barátokra lel: találkozik egy cicával, játékmacival, csirkével és talál magának egy nagybácsit is. Amikor már nagyon elkeseredik, hogy sehol nem talál magának anyukát, arra jön egy hölgy babakocsival, aki épp keres valakit, aki az ő kisfia lenne! Így találnak hát egymásra anyuka és kisfia.
Hazamennek, és fürdés után, süti és tea mellett a nagybácsi mesél. Így kezdi a mesét: volt egyszer egy kisfiú, akinek nem volt apukája! Erre a kisfiú ismét útra kel, hogy keressen magának egy apukát, hiszen neki sincs. Először találkozik egy lóval, egy nyuszival, majd talál egy apukát is. A mese végére egy szép nagy család lettek.
Amikor ezt a mesekönyvet olvastam eszembe jutott egy internetes oldal, ahol örökbefogadottak illetve örökbefogadó szülők beszélgettek arról, hogy kinél hogy volt, mire emlékszik. Mikor mondták el neki, hogyan volt a történetük stb. Volt egy bejegyzés köztük, ahol a fórumozó azt írta, hogy ők örökbefogadott gyermekével az egymásra találást ünneplik és időnként felidézik egymásra találásuk történetét. Hogyan volt, amikor bejártak hozzá az otthonba, amikor hazajött stb. Ez egyébként egy szép emlék lehet gyermeknek és szülőnek is.
Allan és Janet Ahlberg mesekönyve is egy egymásra találás története. Így az örökbefogadó családok minden bizonnyal örömmel vennének egy ilyen könyvet a polcukon.
De persze nem csak ők. Ez egy szép, kedves képekkel illusztrált mese. Arra is rámutat, milyen jó hogy anyu, aki csinál fürdővizet és finom ebédet és milyen jó az ölében ülni, amikor mesél. Ahogy az angol alcím is írja: egy szomorú történet boldog véggel.
Amikor olvastam a könyvet kiváncsivá tett, vajon a szerzőknek van-e valami közük az örökbefogadáshoz.
Allant egy gyermekotthonból fogadták örökbe szülei. Egy interjúban pedig ezt a könyvet nevezi meg kedvencének.
Schnúr Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése