Kedves Bogi!Ez a könyv is tele van humoros szituációkkal. A 12 éves Samu vagyis Adorján nagyon örül, hogy a Papa menyasszonyt talál magának és költözni készül. A házasságot azonban a kishúgnak, Bibinek sikerül meghiúsítani. Nagypapa és fiúunoka korántsem felhőtlen kapcsolata tehát folytatódik. S akik elolvassák egyáltalán nem fognak csalódni.
Ami újszerű, hogy az író kitárulkozik. Mármint a kamasz Nógrádi Gábor tárulkozik ki. Magyar gyerekkönyvben először olvasok arról, hogy egy fiú elmondja, milyen fizikai változások következnek be, amikor a serdülőkorba lép. A Papa persze felfigyel erre, viccelődik, és elhatározza, hogy a szülők ezirányú érdektelensége miatt, maga részesíti szexuális felvilágosításban az unokáját. Amivel azonban nem számol az az, hogy Samu már mindent tud Dan Höjer svéd író Kis Fütyikönyvéből és Kis Puncikönyvéből.
Jó olvasást!
Melissa
Nógrádi Gábor: Nem vagyok Samu!
Érdekes. Ha kukiügyekről van szó, felnőtt férfi vagyok, de ha egy fagyit akarok enni, még mindig kéregetnem kell rá a pénzt.
Papa folytatta a felvilágosítást.
- A felnőttségnek vannak testi jelei.
Most jön a szőrrel.
- Például szőrösödni kezdesz itt meg ott.
Na, mit mondtam?
Sejtettem, mi következik.
- Aztán néha váratlanul a kuki... – mondta, és kacsintott. – Tudod...
- Mit? – néztem rá bambán, mintha fogalmam sem volna, miről beszél.
Papa megint kacsintott, és ide-oda forgatta a kezét.
- Mi történik például, ha táncolsz egy kislánnyal?
- Mi történne? – adtam a hülyét. – Szól a zene.
- Persze, persze! – hadarta Papa. – De veled mi történik? Tudod, ott lent…
- Ja! – kiáltottam fel. – Arra gondolsz, amikor Eszter rálépett a lábamra a szülinapján, és két napig sántítottam?
- Nem! – mordult Papa. – Egyáltalán nem arra gondolok! – És kicsit dühösnek látszott. – Arra gondolok, hogy… megkeményedik.
Szegény Papa! Láttam, nagyon szenved.
Segítettem neki:
- Micsoda keményedik meg? – kérdeztem. – A lábujjam, ahova Eszter lépett?
- Nem! – csattant fel Papa. – Nem a lábujjad. A kukid!
Láttam, nagyon megkönnyebbült, hogy végre ki tudta mondani.
- Ja? – emeltem fel a szemöldököm, mint akinek újat mondtak. – Persze. Tudom. Az szokott. Na és? Mit kell csinálni?
- Mit? Mit? – dadogott Papa. – Hát például... Például meg kell várni, amíg már nem lesz kemény.
- Igen? – bámultam rá, mintha elmondta volna a jövő heti lottószámokat. – Tényleg? Ez sose jutott volna eszembe.
Papa összehúzta a szemöldökét.
- Samukám, te most szívatsz?
- Nem, csak azt hittem, tudsz valami más módszert, hogy például ne nyomja ki a gatyámat, ha felelek Klárinyónál, és mindenki rajtam röhög.
Papa heherészett, de nem tudott más módszert.
- Na most, van még egy dolog – harákolt a Papa, és ide-oda pislantott, mint aki keres valamit. – Éjszaka álmodban előfordulhatnak bonyodalmak…
Igyekeztem hülyén nézni, és elbambulva a számat is kinyitottam kicsit.
- Bonyodalmak?
- Hát a nadrágoddal! – nyögte Papa.
- Nadrág nélkül alszom.
- Még rosszabb… Sose tapasztaltad?
- Mire gondolsz?
- Hogy izé… olyan izés leszel. Vagy te még nem..
- Ja! – derült fel a képem, mintha akkor értettem volna meg a célzásait. – Az éjszakai magömlésre gondolsz?
Papa nézett. Összeszorította a száját, mint amikor dühöset játszik.
- Samukám! Te mindent tudsz ezekről a dolgokról, és hagyod, hogy itt nyökörögjek neked, mint egy lüke muki, aki megpróbálja felvilágosítani az unokáját?
- De Papa! Ha nem mondod ki, hogy mire gondolsz, akkor nem tudhatom, hogy mire gondolsz! Úgyhogy nyugodtan mondj el mindent, amit szeretnél, hogy tudjak. Akarsz beszélni esetleg a gumi óvszerről? Tudod, az egy olyan kis vékony lufi, ami nagyon fontos a védekezéshez, ha majd felnőtt leszek! Hogy ne legyünk betegek. Olvastam.
Papa felállt a székéről, és a fogát viccesen kivicsorítva csak annyit mondott:
- Az öregapáddal szórakozzál, Samukám!
- De hiszen azt csinálom – vihogtam, és miközben elindult kifelé, még utána kiáltottam: - Nem akarod, hogy elmondjam neked, amit a lányokról tudok? Egy csomó ilyen könyvet olvastam. Nagyon érdekes!
Papa megállt. Láttam, tétovázik. De végül megfordult, visszajött, és leült a székre.
- Na, halljuk, Samukám! Mit tudsz, amit én nem?
Elég sok mindent tudtam, amit ő nem. Ha pedig valamit nehéz volt elmagyarázni, azt megmutattam neki a Dan Höjer-könyvekben.
Papa pislogott, mint bagoly a fényben. Láttam, meg van hökkenve, bár igyekezett leplezni.
- Igen? Igen? – ismételgette, aztán felkiáltott: - Ha én ezt tudtam volna! – És bánatosan kibámult az ablakon valahova messze, messze, miközben ingatta a fejét.
- Sebaj, Papa! – vigasztaltam. – Te mondtad, hogy tanulni sose késő. Fel a fejjel! Előtted az élet!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése