Astrid Lindgren

Kedves Bogi!

Gondoltam, beszámolok neked arról, milyen is az élet itt nálunk Szendvicsországban, Te meg írhatnál nekem arról, hogy éltek Ti otthon Peperóniában.
Tudod, az utóbbi idöben sokat gondoltam Astridra, Astrid Ericssonra. Tudom, a világ nem ezen a néven ismeri, de én rá gondoltam a legtöbbet, a fiatal Astridra, aki annyira erös volt, amilyen én szeretnék lenni néha. S talán ezért irt egy formabontó és sokat vitatott gyerekkönyvet egy erös lányról, Pippiröl, hagyományt teremtve a svéd gyerekirodalomban.
Talán azért gondoltam rá olyan sokat, mert november 14-én lenne 100 éves. Aztán hirtelen beugrott, hogy az én lányom, Mazsola meg november 12-én lesz 11 éves. Hát persze! Astrid is Skorpió! Akkor már értem, miért volt olyan erös, makacs, célratörö, tudatos és kitartó, mint Pippi, meg persze Mazsola is.
Nézegettem itt a magyar honlapokat, vajon mennyi információt találok róla. Bizony nem sokat. Hányan tudják róla Peperóniában, hogy 1926-ban az akkor 18 éves Astrid, aki a Vimmerby Tidning (Vimmerby Újság) cimü lapnál dolgozott, gyermeket várt a lap föszerkesztöjétöl. Micsoda skandallum! Képzeld csak el! Egy vallásos kisváros, tele pletykára éhes vénasszonyokkal. A föszerkesztö feleségül akarta venni Astridot, de ö nem akart hozzámenni. Astrid maga így mesél erröl 1977-ben:
”Olyan érzés volt e pletyka tárgyának lenni, mintha egy kigyófészekben feküdtem volna, és én úgy határoztam, hogy elhagyom ezt fészket, amilyen gyorsan csak lehet. Nem úgy volt – ahogy talán néhányan gondolták –, hogy régi jó szokás szerint kitagadtak otthonról. Egyáltalán nem, én magam léptem meg. Vadlovakkal sem lehetett volna visszatartani.
A szüleimet ez természetesen megrendítette, de nem kaptam sok szemrehányást. Csak azt gondolták, hogy ha már egyszer gyereket vártam, akkkor legalább más lehetett volna a gyerek apja.
- És az igazat megvallva, én is ezt gondoltam – mondja Astrid Lindgren. ”Hogy tehetted?”, kérdezte Hanna (Astrid anyukája) bánatosan és színlelést nélkülözö csodálkozással. De tudtak-e valaha is ifjú, tapasztalatlan, könnyen rászedhetö kis butuskák válaszolni ilyesféle kérdésekre?”
Az idézetet Margareta Ströstedt: Astrid Lindgren. En levnadsteckning címü biográfiájában olvastam.
Astrid tehát Stockholmba költözött, ahol gépiró kisasszonynak tanult. A hét úgy ahogy eltelt, de a vasárnapok borzasztóak voltak, egyedül a nagyvárosban, ahol senkit nem ismert. A könyvek mentsvárat jelentettek, s Astrid az irodalomba és Fantáziába menekült.
Egyszer egy újságban egy nöi ügyvédröl olvasott, aki lányanyákon segitett. Astrid fölvette vele a kapcsolatot, igy került Koppenhágába, ahol egy családnál lakhatott, amig a fia, Lars meg nem született. Astridnak dolgoznia kellett, igy Lassét (ejtsd: Lassze) nevelöszülöknél hagyta, maga pedig visszautazott Stockholmba, ahol befejezte az iskolát, majd egy irodában titkárnöként helyezkedett el. Havi 150 koronát keresett, és egész idö alatt spórolt, hogy vonatjegyet vehessen, és elutazhasson Koppenhágába, hogy láthassa a kisfiát.
Bogi, azt kérdezed most, hogy mindezt honnan tudom. Tudod, itt nálunk több könyv is megjelent Astrid életéröl, s töménytelen elemzés a müveiröl. Talán már emlitettem, hogy két éve gyerekkönyvtárosként dolgozom városunk egyik kerületi könyvtárában. Így aztán sok gyerekkönyvet olvasok. Most éppen itt van elöttem egy, amit gyerekek számára írtak a híres írónöröl. Abból tudom mindezt. Na meg persze évekkel ezelött, amikor egy féléven át gyerekirodalmat tanultam a középfokú felnöttképzésben, akkor Astridról készítettem egy hosszabb tanulmányt.
Szerencsére egy idö múlva Astrid hazahozhatta Lassét Stockholmba, s amig dolgozott a szállásadónöje vigyázott rá. Aztán egy nap Astrid hazautazott a szüleihez, s akkor már nem érdekelte, mit szólnak a faluban. Kisfiát a szüleire bizta, akik szeretettel nevelték, amig ö a nagyvárosban dolgozott. Aztán egy másik hivatalban kapott állást, ahol megismerkedett Sture Lindgrennel (ejtsd: Sztüre Lindgrén), akivel 1931-ben házasságot kötött. Attól kezdve Lindgren asszony föállású háziasszony és családanya lett. Három évvel késöbb kislánya született, akit Karinnak kereszteltek. 1941-ben beköltöztek a Vasaparkban lévö lakásba, ahol Astrid egészen haláláig lakott.
Szívesen folytatnám, de hallom, hogy Mazsola kiabál a másik szobából, hogy lefekvés, és jöjjek felolvasni. Tudod, elalvás elött magyarul olvasok neki, most éppen Rosszcsont Petiröl. Irtó jó, sokat nevetünk rajta. Nekem nagyon tetszik a sok név, ami alliterál. Nagyon jó fordítás, meg szeretem Tony Ross illusztrációit is.
Szóval most elköszönök, de hamarosan jelentkezem megint.

Sokszor puszillak,

Melissa