August Strindberg: Egy fél ív papír

Kedves Bogi!

Eszembe jutott, hogy amikor svédül kezdtem tanulni Szendvicsországban, különféle szövegeket kaptunk, amiket le kellett fordítani. Így állandóan szorgalmasan szótáraztam. És mivel minden szó megvolt, csak le kellett gépelni a fordítást. Az egyik kedvencem August Strindberg Egy fél ív papír címü írása volt. Ezt a svédek úgy ismerik, mint a magyarok a Hét krajcárt Móricztól. S mivel itt van lefordítva a gépben, mindjárt el is küldöm neked.
Kíváncsi vagyok, vajon neked is tetszik-e.

August Strinberg: Egy fél ív papír

Egy fiatal férfi éppen költözni készül. Az utolsó bútorszállító autó is elment, és ö ott áll egyedül az üres lakásban. Mielött örökre elmegy, szeretne megbizonyosodni arról, nem felejtett-e ott valamit. Egyedül járja végig a szobákat. Amikor az elöszobába ér, észrevesz valamit a telefon mellett. Ahogy jobban megnézi, egy elsárgult ív papír egy darabját fedezi fel. Telefirkálták feljegyzésekkel. Kíváncsivá válik. Vajon mi van a papírra írva? Mi bújik meg ezek mögött a hanyagul odavetett sorok mögött? Olvasni kezd, és elöntik az emlékek…

Az utolsó bútorszállító autó is elment; egy fiatal férfi gyászszalagal a kalapján, még egyszer végigjárta a lakást, hogy megbizonyosodjék, nem felejtett-e ott valamit. – Nem, nem felejtett ott semmit, egyáltalán semmit; aztán kiment, az elöszobába, szilárdan elhatározva, hogy többé nem gondol arra, amit ebben a lakásban átélt. De lám, az elöszobában, a telefon mellé szegezve ott hevert egy fél ív papír; azt pedig többféle stílussal írták tele, némelyiket világosan feketével, mást ceruzával vagy piros tollal firkáltak oda. Ott állt, az egész gyönyörü história, ami két csekély esztendö alatt játszódott le; mindaz, amit el akart felejteni, ott állt; egy darab emberi élet egy fél ív papíron.

Levette az ívet; olyan napsárga fogalmazópapír volt ez, ami fénylik. Letette a csempekályha párkányára, fölé hajolt, és olvasni kezdte. Elöször az ö neve állott ott: Alice, a legszebb név, amit akkor ismert, mivel ez a menyasszonya neve volt. És a szám 11 15. Ez olyan volt, mint egy zsoltár száma a templomban. Azután az állott: A bank. Ez volt a munkahelye, a szent munka, ami kenyeret, otthont és feleséget jelentett, a megélhetés alapja. De azt áthúzták! A bank ugyan csödbe ment, neki azonban sikerült átmenekülnie egy másik bankba, igaz, rövid ideig tartó nagy feszültséget követöen.

Aztán ez következett: Virágüzlet és bérkocsis. Ez az eljegyzés, akkor tele a zsebe pénzzel.

Azután: bútorüzlet, kárpitos: otthont teremt. Szállítmányozási iroda: beköltöznek.

Az opera jegyirodája: 50 50. Ifjú házasok, s az Operába mennek vasárnaponként. A legszebb pillanataik ezek akkor, amikor egyedül csöndben ülnek, s a szépségbe és harmóniába merülnek a meseországban a függöny másik oldalán.

Egy férfinév következik itt, ami át van húzva. Ez egy barát, aki bizonyos társadalmi rangra emelkedett, s aki nem tudta elviselni a szerencséjét, hanem ingatagon lezuhant, menthetetlenül, és eltávozott örökre. Míly törékeny ez!

Itt látszik, hogy valami új következik a házastársak életében. Ez áll itt, nöi kézzel és ceruzával: "Az asszony". Milyen asszony? – Hát, az, azzal a nagy kabáttal és azzal a barátságos együttérzö arccal, aki oly csöndben jön, és soha nem az ebédlön keresztül jár, hanem a folyosón át vezetö utat választja a hálószobába.

Az ö neve alatt az áll: Doktor L.

Elöször bukkan föl itt egy rokon neve. Itt az áll: "Anya". Ez az anyós, aki diszkréten távol tartotta magát, hogy ne zavarja az ifjú házasokat, de most hívják a szükség pillanataiban, és boldogan jön, mivel szükség van rá.

Itt egy nagy firkálás kezdödik kékkel és pirossal. Közvetítö iroda: a szobalány elköltözött, tehát egy újat kell alkalmazni. Hm! Sötétedik! Tejüzem. Itt lehet beszerezni a tejet, ami gümökórbacilus-mentes.

Füszerüzlet, hentes stb. A házat telefonon keresztül kezdik irányítani; akkor a háziasszony már nincs a helyén. Nem. Mivel ágyban fekszik.

Azt, ami ezután következik, nem tudta már olvasni, mivel egyre homályosabb lett a szemei elött, mint a fuldoklónak a tengerben, amikor át kell néznie a sós vízen. De azért ott állt: Temetkezési Vállalat. Hát ez magáért beszél! – Egy nagyobb és egy kisebb, hozzáértendö, koporsó. És zárójelben még odaírták: porból.

Azután már nem állt ott semmi! A porral ért véget; s ez így van.

De azért mégis felvette a papírt, megcsókolta, és betette a mellényzsebébe.

Két perc alatt két évet élt át az életéböl.

Nem görnyedt meg, amint távozott; ellenkezöleg, magasra emelte a fejét, mint egy boldog és büszke ember, mivel érezte, hogy mindennek ellenére a legszebbet birtokolta. Hány szerencsétlen, akinek ez sohasem adatik meg!