A 2008. évi ALMA-díj (Astrid Lindgren Memorial Award) nyertese SONYA HARTNETT ausztrál írónö.
Kiváló összefoglalót találtam az ezzel kapcsolatban megjelent cikkekröl a Barnens Bokklubb (Gyerekkönyvkkönyvklubb) blogján svéd nyelven.
A zsűri indoklása:
”Sonya Hartnett (Ausztrália) a modern kamaszkori regény egyik legfőbb megújítója. Pszichológiai mélységgel és a felszín alatt vibráló szenvedéllyel ábrázolja a fiatalok életkörülményeit, az élet sötét oldalainak elhallgatása nélkül. Ezt nyelvi virtuozitással és ragyogó elbeszélőképességgel teszi: a munkássága erőforrást jelent.”
”Sonya Hartnett (Ausztrália) a modern kamaszkori regény egyik legfőbb megújítója. Pszichológiai mélységgel és a felszín alatt vibráló szenvedéllyel ábrázolja a fiatalok életkörülményeit, az élet sötét oldalainak elhallgatása nélkül. Ezt nyelvi virtuozitással és ragyogó elbeszélőképességgel teszi: a munkássága erőforrást jelent.”
Azt hiszem, nagy volt az öröm a BonnierCarlsen Kiadóban, amikor kihírdették, ki a nyertes, hiszen ők jelentették meg az írónő két regényét svédül. A kiadó honlapján hosszú cikk található Sonya Hartnettről, ebböl idézek:
”Sonya Hartnett Ausztráliában, Melnbourne-ben született 1968-ban. Az első ifjúsági regényét 13 éves korában írta, és 15 éves volt, amikor az megjelent.
Sonya saját bevallása szerint könyvei az amerikai rémromantika zsánerébe tartoznak. Hartnett könyveiben fekete humor található, amitől a borzasztó és reménytelen események egyszerre lesznek komikusak és tragikusak.
Könyveit gyakran az a kritika érte, hogy túl bonyolultak, túlságosan komoly témákkal foglalkoznak, és nyelvileg túl kifinomultak ahhoz, hogy az ifjúsági irodalom zsáneréhez lehessen sorolni őket. De Sonya elutasítja ezt a kritikát. Nincs kész célcsoportja. A fontos maga a mondanivaló, és hogy oly módon fejezhesse ki magát, ahogy akarja. És ez nyilvánvalóan sikerül is neki. Sonya Hartnett 18 könyvet írt, közülük két felnőtteknek szóló regényt. Több irodalmi díjat is nyert, és a könyvei megjelentek Angliában, az USÁ-ban, Kanadában, Olaszországban, Norvégiában, Dániában és Svédországban.”
Sonya saját bevallása szerint könyvei az amerikai rémromantika zsánerébe tartoznak. Hartnett könyveiben fekete humor található, amitől a borzasztó és reménytelen események egyszerre lesznek komikusak és tragikusak.
Könyveit gyakran az a kritika érte, hogy túl bonyolultak, túlságosan komoly témákkal foglalkoznak, és nyelvileg túl kifinomultak ahhoz, hogy az ifjúsági irodalom zsáneréhez lehessen sorolni őket. De Sonya elutasítja ezt a kritikát. Nincs kész célcsoportja. A fontos maga a mondanivaló, és hogy oly módon fejezhesse ki magát, ahogy akarja. És ez nyilvánvalóan sikerül is neki. Sonya Hartnett 18 könyvet írt, közülük két felnőtteknek szóló regényt. Több irodalmi díjat is nyert, és a könyvei megjelentek Angliában, az USÁ-ban, Kanadában, Olaszországban, Norvégiában, Dániában és Svédországban.”
Bogi, ha Sonya könyveit szeretnéd olvasni, azt angolul tudod csak megtenni, mert magyarul még egy sem jelent meg közülük. Azt hiszem, ez a fajta ifjúsági irodalom teljesen hiányzik a magyar könyvpiacról, pedig lenne rá igény.
Sok-sok üdvözlettel:
Melissa
4 megjegyzés:
Tavaly ott voltam Vimmerbyben az eredményhírdetésen, és eltöprengtem azon, hogy vajon MO-n tudnak-e róla, jelölnek-e magyar meseírót a díjra? A szakácskönyvekkel is így vagyok, de az más tészta :-)
Nos, az idén sajnos nem volt magyar jelölt. Ki tudja miért. De reménykedjünk benne, hogy a jövöben lesz. Véleményem szerint egy svéd szakácskönyvet könnyebb ma otthon kiadni, mint egy svéd gyerekkönyvet. A szakácskönyvet jobban veszik az emberek.
Tényleg, kinek vagy minek a feladata (lenne) a jelölés? Vajon ki illetékes ilyen esetben, azaz melyik magyar írószövetség?
A szakácskönyv hasonlatom a jövő héten kezdődő londoni könyvvásárral kapcsolatos. Ott sem találni magyar könykiadó termékét a negyvenféle díjra jelölt könyvek között :-(
Az igényes és hozzáértő blog(g)od szerintem minden szempontból alkalmas fórum előkészíteni-megszervezni egy magyar meseíró jelölését a jövő évi Alma díjra.
Köszönöm az elismerést, de azt hiszem, hogy akiknek a feladata lenne, hogy az ALMA-díjra magyar gyerekkönyvírót jelöljenek, nem igazán az én véleményemre kíváncsiak.
Hogy otthon most gyerekkönyvügyben milyen a helyzet, jól illusztrálja az a cikk, amit nemrég "Hamarosan kezdődik a 45. Bolognai Gyermekkönyvvásár" címmel a Csodaceruza honlapján olvastam (www.csodaceruza.com). Csak reménykedhetünk benne, hogy a jövöben lesz magyar jelölt nemcsak az ALMA-díjra, hanem az Andersen-díjra is.
Megjegyzés küldése