Ma kaptam egy levelet egy könyvtáros olvasómtól, aki azt kéri, írjak Johanna Thydell I taket lyser stjärnorna (A plafonon ragyognak a csillagok) című ifjúsági regényéről.
Szívesen eleget teszek a kérésnek, bár beismerem, ezt a könyvet még nem olvastam, de rajta van azon könyvek listáján, amit feltétlenül el szeretnék olvasni.
A fiatal írónő, Johanna Thydell egyszeriben híres lett, amikor ez a regénye 2003-ban megjelent, és ugyanabban az évben August-díjat is kapott. Több, mint 100 ezer példányban kelt el Szendvicsországban, és nyolc nyelvre fordították le. A könyvből most film is készül. Valószínűleg a jövő év elején mutatják be.
Johanna 13 éves volt, amikor az édesanyja meghalt mellrákban. A könyv tehát saját tapasztalatokon alapul.
Johanna Thydell második regénye, Det fattas en tärning (Hiányzik egy dobókocka) is nagyon népszerű. Remélem, hamarosan időm engedi, hogy elolvassam.
Johanna honlapján 10 részes íróiskola látható, ami a YouTube-on is megtalálható. Svédül tanulóknak jó nyelvgyakorlás.
Jó szívvel ajánlom tehát a könyvet megvásárlásra német nyelven. Reménykedjünk, hátha egyszer magyarul is megjelenik.
Szeretettel üdvözöllek:
Melissa
I taket lyser stjärnorna 
Az AdLibris internetes könyvesbolt leírása:
Jenna Wilson tizenhárom éves, épp most kezdte el a hetedik osztályt, és az egyetlen dolog, amiért aggódnia kéne az, hogy a melle nem akar nőni, meg a túl szőke osztálytársnője, Ullis-Knullis, akit utál, és hogyan érje el, hogy a helyes Sakke észrevegye. De Isten nem jól végezte a dolgát. Jennáéknál van egy tolószék, egy adagolóláda, egy zuhanyozószék, parókák, a bútorokat és szekrényeket pedig egy beteg igényeihez igazították. Ugyanis itt egy rákos anya él. Jenna szobájában az anyukájával együtt a sötétben világító csillagokat ragasztottak fel. A lány az egyik alá egy verset rejtett el: Anya, ha meghalsz, végzek magammal.
I taket lyser stjärnorna regény a legeslegnehezebbről – egy anyáról, aki haldoklik rákban, arról, milyen erősnek és gyengének lenni egyszerre, arról, hogy semmi sem lesz olyan igazából, ahogy azt az ember hitte és az első véresen komoly szerelemről, amit senki más nem tud megérteni.
I taket lyser stjärnorna regény a legeslegnehezebbről – egy anyáról, aki haldoklik rákban, arról, milyen erősnek és gyengének lenni egyszerre, arról, hogy semmi sem lesz olyan igazából, ahogy azt az ember hitte és az első véresen komoly szerelemről, amit senki más nem tud megérteni.
Det fattas en tärning
A Natur&Kultur Kiadó leírása:
”Ha hallotok valakit kiáltani, akkor az én vagyok. Puck vagyok. Tizenhat éves. És halálosan félek.”
Ez a könyv Puckról szól. A lány tizenhat éves, és mindent megtesz azért, nehogy elveszítse a kontrollt, nehogy valakit túl közel engedjen magához, nehogy megmutassa, ki is ő valójában. De egyszer nagyon régen 11 éves volt, az anyukájával és az apukájával meg az aranyhalaival egy sorházban lakott valahol egy kisvárosban. Egy közönséges lány egy közönséges családban, gondolhatnánk. De nem minden közönséges a sorházban, ahol Puck lakik.
Ez egy történet egy apáról is, aki eltűnt, és egy anyáról, aki ott maradt. Arról, milyen érzés félni – félni haragos hangoktól, félni attól, hogy az emberek eltűnnek. Ez egy elbeszélés megcsalásról és dühről, de barátságról, szerelemről és – talán – megbékélésről is.
Johanna Thydell váltakozva beszélteti a 16 és a 11 évest, és a két hang közötti töréspontban emelkedik ki Puck képe. Arról, hogy ki volt és hogy ki lett, és egy életről, ahol hiányzik egy dobókocka.
Johanna Thydell kiváló prózát ír, és a szöveget erős jelenlét és jó adag humor itatja át.
”Ha hallotok valakit kiáltani, akkor az én vagyok. Puck vagyok. Tizenhat éves. És halálosan félek.”
Ez a könyv Puckról szól. A lány tizenhat éves, és mindent megtesz azért, nehogy elveszítse a kontrollt, nehogy valakit túl közel engedjen magához, nehogy megmutassa, ki is ő valójában. De egyszer nagyon régen 11 éves volt, az anyukájával és az apukájával meg az aranyhalaival egy sorházban lakott valahol egy kisvárosban. Egy közönséges lány egy közönséges családban, gondolhatnánk. De nem minden közönséges a sorházban, ahol Puck lakik.
Ez egy történet egy apáról is, aki eltűnt, és egy anyáról, aki ott maradt. Arról, milyen érzés félni – félni haragos hangoktól, félni attól, hogy az emberek eltűnnek. Ez egy elbeszélés megcsalásról és dühről, de barátságról, szerelemről és – talán – megbékélésről is.
Johanna Thydell váltakozva beszélteti a 16 és a 11 évest, és a két hang közötti töréspontban emelkedik ki Puck képe. Arról, hogy ki volt és hogy ki lett, és egy életről, ahol hiányzik egy dobókocka.
Johanna Thydell kiváló prózát ír, és a szöveget erős jelenlét és jó adag humor itatja át.
I taket lyser stjärnorna - film
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése