Kedves Bogi!
Amint már említettem, tegnap egész nap svéd írókat és illusztrátorokat hallgattam.
Az első előadó Åsa Storck volt, aki könyvtárosként dolgozik, amikor éppen nem ír. Åsa ”könnyen olvasható” szövegeket alkot, egyrészt olyan gyerekeknek, akik épp most tanultak meg olvasni, másrészt olyan diákoknak, akiknek nehezebben megy az olvasás.
A könyvei témája gyakran bevándorlóproblematika.
A Baddräkten (Fürdőruha) a Natur & Kultur Kiadó gyerekkönyvpályázatán első díjat nyert. Åsa elmesélte, hogy milyen nehéz volt illusztrátort találni. Az első illusztrátornak, akit a kiadó felkért, eltört mindkét keze. A második éppen gyereket várt, ezért nem vállalta. A harmadiknak rengeteg volt a munkája. Így aztán végül egy holland illusztrátort kértek fel, hogy elkészítse a rajzokat a könyvhöz. Ez kb. három évbe telt. A végén aztán azt mondták az írónőnek, hogy amiért ennyi ideig kellett várnia, ő döntheti el két kép közül, melyik kerüljön a címlapra. Ki is választotta az egyiket. Mit gondolsz, mi történt? A kiadó munkatársainak a másik kép tetszett jobban, s így az került a borítóra. Meg kell hagyni, azért így is elég jó lett.
A történet valós eseményen alapul. Abban az iskolában, ahol Åsa dolgozott, sok volt a szomáliai gyerek. A kislányok szülei pedig nem engedték, hogy a többi gyerekkel ők is fürödjenek. Mert ez Szomáliában nem szokás. Mármint, hogy lányok és fiúk együtt fürdenek. Ezek a kislányok aztán úszásórán vagy az iskolában maradtak, vagy ami még rosszabb, felöltözve nézték, ahogy társaik fürdenek.
A könyv főszereplője Fadumah, aki miután az osztálytársnői elhagyják az uszoda öltözőjét, egy kicsit még ott marad, és talál egy magányos fürdőruhát. Ellenállhatatlan vágyat érez, hogy felpróbálja. Ahogy a tükörben nézegeti magát, hirtelen nyílik az ajtó, és a tanárnő lép be. Fadumah természetesen nem fürödhet a többiekkel. De szombaton a tanárnő egy női napot szervez az uszodában, ahová a kislány elviszi az anyukáját, és együtt aztán bemerészkednek a vízbe.
A valóságban persze nem így történt. Åsa valóban megpróbált egy női napot szervezni a kisváros fürdőjében, ahol lakik, de leszavazták, mivel a férfiakat nem lehet kizárni az épületből. Ebből is látszódik, hogy nem olyan könnyű egymás szokásait és kultúráját elfogadni.
A könyv kapcsán vita olvasható a Bokhora neves svéd könyvesblogon.
Azt hiszem, most én is veszek egy fürdőt, persze csak a fürdőkádban – teljesen egyedül.
Sokszor üdvözöl:
Melissa
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése