Erre a könyvre már akkor felfigyeltem, amikor még csak a címét láttam valahol a neten. Hiszen Greta Garbo az egyik kedvenc színésznöm.
Tegnapelött megérkezett a Pagony legújabb hírlevele, ahol ezt a könyvet is ajánlják.
A Naphegy Kiadó honlapján pedig bele is lehet lapozni. Kicsit svéd gyerekverses. Az illusztrációkat Holló Anna készítette.
Remélem, neked is tetszik.
Üdvözlettel:
Melissa
Könyvbemutató az Anno Könyvesboltban Budapesten
Lapozz bele!
Gréta volt a legjobb barátnöm.
Ülve-főve együtt voltunk,
főleg az oviban.
Mindig az ő párja voltam,
ha mentünk le az udvarra,
és mindig megfeleztem vele a hízóraimat.
Még akkor is, ha nagyon finom volt.
Tornán is együtt talicskáztunk,
pedig a Gréta kövér,
és sokszor azt hittem,
hogy érvet kapok a cipekedéstől.
Három copfban hordtuk a hajunkat,
nem kettőben, mint a többi lány.
És volt egy barátságkarkötőnk is.
Aztán jött a farsang,
kitaláltuk, hogy mind a ketten
legyünk flamingók
- ez egy hosszú nyakú madár -,
és hogy szürke harisnyában leszünk,
meg rózsaszín garbóban, amit felhúzunk a szánkig,
pontosabban a csőrünkig,
amit apa barkácsolt össze nekünk papírból
meg olyan kétlábú szögből.
De arra aztán végképp nem számítottam,
hogy a vékonyka Ihász Kálmán,
aki Afrika kutatónak öltözött farsangra,
odamegy a Grétához,
aki három óvodásnyival dagadtabb nálam,
megáll előtte a távcsövével, mintha valami
különlegesen szép fajra bukkant volna,
és ad egy puszit a Gréta garbójára.
Azt meg aztán tényleg nem gondoltam volna,
hogy Gréta erre ad egy puszit
a vékonyka Ihász Kálmán arcára
a maszkítóhálón keresztül,
ami a kalapjáról lógott,
hogy meg ne csípjék a szúnyogok.
Azt hiszem, utálom Afrikát.
Gréta volt a legjobb barátnöm.
Ülve-főve együtt voltunk,
főleg az oviban.
Mindig az ő párja voltam,
ha mentünk le az udvarra,
és mindig megfeleztem vele a hízóraimat.
Még akkor is, ha nagyon finom volt.
Tornán is együtt talicskáztunk,
pedig a Gréta kövér,
és sokszor azt hittem,
hogy érvet kapok a cipekedéstől.
Három copfban hordtuk a hajunkat,
nem kettőben, mint a többi lány.
És volt egy barátságkarkötőnk is.
Aztán jött a farsang,
kitaláltuk, hogy mind a ketten
legyünk flamingók
- ez egy hosszú nyakú madár -,
és hogy szürke harisnyában leszünk,
meg rózsaszín garbóban, amit felhúzunk a szánkig,
pontosabban a csőrünkig,
amit apa barkácsolt össze nekünk papírból
meg olyan kétlábú szögből.
De arra aztán végképp nem számítottam,
hogy a vékonyka Ihász Kálmán,
aki Afrika kutatónak öltözött farsangra,
odamegy a Grétához,
aki három óvodásnyival dagadtabb nálam,
megáll előtte a távcsövével, mintha valami
különlegesen szép fajra bukkant volna,
és ad egy puszit a Gréta garbójára.
Azt meg aztán tényleg nem gondoltam volna,
hogy Gréta erre ad egy puszit
a vékonyka Ihász Kálmán arcára
a maszkítóhálón keresztül,
ami a kalapjáról lógott,
hogy meg ne csípjék a szúnyogok.
Azt hiszem, utálom Afrikát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése