Jó is van abban, hogy több kerületi könyvtárban is helyettesítek egyszerre: újabb és újabb képeskönyveket fedezek fel így. Most majd megpróbálok néhányról írni itt a blogon.
Kitty Crowther többek között azért is nyerte el az ALMA-díjat az idén, mert humánusak a könyvei.
A Min vän Jim (Mon ami Jim), 1998-ban jelent meg svédül, két évvel a párizsi kiadás után.
A történet, ahogy sok jó képeskönyv esetében, egyszerü. Két madár barátságáról szól. Az egyik fekete, a másik fehér.
Jack, a feketerigó elhatározza, hogy világot lát, és a tengert szeretné látni mindennél jobban. A tengerparton megismerkedik egy sirállyal, aki elviszi a falujába, ahol csak fehér sirályok laknak. Nem nézik jó szemmel a fekete madarat.
Jim befogadja Jacket a házába, ahol az egy ládát talál tele könyvekkel. Jim begyújtósnak használja a könyveket, mivel senki sem tud olvasni a faluban. Az erdöben, ahol Jack él, mindenki tud olvasni. Jack felolvas hát esténként Jimnek.
Egyik este egy kis sirály, Norbert bújik meg az ablak alatt. Otthon aztán elmeséli az anyukájának, amit látott. Ettöl kezdve egyre több madár gyülik össze esténként az ablak alatt, és hallgatják a felolvasást. A falu lakói napközben ajándékokat hoznak Jacknek, hogy megköszönjék, amiért olvas nekik. Idövel tehát megszeretik.
Ugye, mondanom sem kell, mi a könyv mondanivalója. Hátha lesz magyar kiadó is, amelyik megjelenteti.
Kitty Crowther június elsején veszi át az ALMA-díjat Stockholmban Madelaine hercegnötöl. Viktória, a trónörökös valószínüleg nem ér rá, hiszen két héttel késöbb lesz az esküvöje.
Üdvözlettel az esös Göteborgból:
Melissa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése