Petter Lidbeck: Det glömda brevet

Kedves Bogi!

Többször is írtam már, hogy Petter Lidbeck az egyik kedvenc íróm. Majdnem minden könyvét elolvasom. Most került a kezembe a ”Három csaj” detektívregénysorozat hetedik, legújabb része, aminek a címe: Det glömda brevet (Az elfelejtett levél). Még egy lesz, mert nyolc könyvet rendelt a Rabén & Sjögren Kiadó.
Ez a könnyű stílusban írt regény felüdülést jelentett a több száz oldalas könyvek közben, amiket most olvasok.
Petter Lidbeck borzasztóan szimpatikus és jó humora van. Az Íróközvetítő honlapján találtam róla egy jellemzést, amit ő maga írt. Idézem:
”Gyors, jóképű és hanyag. Szoktam mondani. Mára a szépség elhagyott, előfordul, hogy átolvasom, amit írtam, mielőtt leadom, és a gondolatok egyre lassaban folynak át kis koponyámon. Nem vagyok sem skånei, sem stockholmi; sem gazdag, sem szegény; sem okos, sem buta; sem olvasott, sem tudatlan. Egy exhibicionista tériszonnyal, egy fölényes típus önbizalom nélkül, egy félénk ibolya nagyzási mániával, egy hiszékeny lélek tele egy hosszú élet gyanakvásával – igen, tudják: Egy középszerű alak.”
A Det glömda brevet című regényben a három lány osztálya látogatóba megy a helsinborgi helyi újság szerkesztőségébe. Ottlétük alatt bombariadót élnek át, majd nem sokkal később valaki felgyújtja az egyik újságíró, aki mellesleg gyerekkönyvkritikus, autóját. Vajon miért fenyegetnek meg egy újságírót? És ki a tettes?
Azt hiszem, a könyv közepe felé már kapisgáltam, de csak a legvégén jöttem rá a megoldásra. Az elfelejtett levél, ami miatt az egész történt, csak a történet végén kerül elő.
Petter Lidbeck könyvei szórakoztatóak a felnőttek számára is. Jókat vidultam a gyerekkönyvkritikus leírásán, aki olyan stílusban írja a recenzióit, hogy abból a lányok egy kukkot sem értenek. Csak zárójelben merem megjegyezni, hogy néha nekem is az az érzésem, mintha a kritikusok egymás számára írnának.
A három lány jellemzése nagyon jó. Az ikrek persze szöges ellentétei egymásnak. (Így van ez Jacqueline Wilsonnál is.) A rengeteg párbeszéd pedig modern.
A könyvből megtudhatjuk, hogy elég három évszámot megjegyezni a svéd történelemből.
A történetben szereplő írónő fia drogos, és meg is hal túladagolásban. Itt persze a felnőtt olvasó tudja, hogy ez intő példa szeretne lenni.
Petter Lidbeck egyenlő partnerként ábrázolja a gyerekeket a felnőttekkel.
Most már csak abban reménykedem, hogy egyszer valamelyik könyve magyarul is megjelenik.

Üdvözlettel a hólepte Göteborgból:

Melissa