2008. január 31., csütörtök

AZ ÉV GYEREKKÖNYVE a Bokcirklar.se szavazásán

Kedves Bogi!

Amint azt már írtam, a Bokcirklar.se svéd internetes közösségi hálózat szavazásán a 2007. év legjobb svéd gyerekkönyve Pija Lindenbaum Kenta och barbisarna című képeskönyve lett. Ez alkalomból interjút közölnek Pija Lindenbaummal. Talán érdekes lehet a számodra, hogyan vélekedik a gyerekkönyvekről. A cikket lefordítottam, hogy Te is elolvashasd.

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa

Az interjú eredetije itt olvasható:
http://www.bokcirklar.se/sida/slp_barnbok


Interjú Pija Lindenbaum svéd illusztrátorral:

- A Kenta och barbisarna című könyv lett a bokcirklar.se internetes oldal szavazásán Az év gyerekkönyve 2007. A sportújságírói kérdéssel kezdem: Milyen érzés?
- Nagyszerű, és váratlan. Valahogy még különlegesebb így, hogy az emberek elismerését mondhatom magaménak, hogy a könyv rátalált az olvasókra.
- A könyveidben alternatív módokat mutatsz arra, hogy milyen fiúnak és lánynak lenni (mind gyerekként, mind felnőttként), van ezzel speciális célod?
- Nincs. Olyan embereket akarok ábrázolni, akik nem úgy tesznek, mint ahogy elvárják tőlük. A genuszkérdés csak ennek az egésznek egy része. Léteznek elvárások arra nézve, hogy egy gyereknek hogyan kell viselkedni, és amikor a másságról írok, meg arról, hogy milyen kilógni a sorból, azt hiszem, sok gyerek magára ismerhet. Nincs semmiféle nevelő célzat a könyveimben, azok nem politikai jellegűek, az persze igaz, hogy jó lenne, ha hozzá tudnának járulni ahhoz, hogy még ráadásul változást is okozzanak egy kicsit valahogy …
- Arra is rámutatsz, hogy a lányoknak nem szükséges fiús lányokká válni ahhoz, hogy megmutassák az erejüket, mint pl. a Gittan och gråvargarna (Gittan és a szürkefarkasok) című könyvben ...
- Igen, nem az a fontos, hogy a gyerekek mások legyenek, a szerepcsere egyáltalán nem érdekes. Olyan gyerekeket akarok ábrázolni, akik fejlődnek.
- Van kedvenced azok között a gyerekek között, akikről írtál?
- Egy kicsit szerelmes vagyok a Lill-Zlatanról szóló könyvbe. Úgy éreztem, fontos volt, hogy ezt megírjam, bár egyáltalán nem hittem, hogy el lehet majd adni. Az emberek talán nem tudták, mit is vettek meg ... :-)
- Mit olvastál gyerekként?
- A gyerekkori könyvek közül a képekre emlékszem legerősebben, vagy egy kicsit sötétek és ijesztőek, mint Tove Jansson Hur gick det sen? című könyve vagy aranyos macik csillogó szemekkel.
- Mit gondolsz, a képek vagy a szöveg áll a középpontban egy képeskönyvben?
- A szöveg és a kép közötti dialógus az, ami fontos. Amikor sikeres az összjáték közöttük, akkor megtörténhet a varázslat! De fontos, hogy megtaláljuk a szöveg megfelelő tónusát, hogy jellege legyen, van egy fontos stilisztikai oldala is a képeskönyv szövegének.
- Melyik gyerekkönyvírókat szereted ma olvasni?
- Barbro Lindgrent, Barbro Lindgrent és Barbro Lindgrent. De természetesen sokkal többen vannak, úgy vélem, Tomas Tidholm nagyon jó, és Eva Lindström.
- Milyen olvasókra gondolsz, amikor alkotsz?
- Nem gondolok senkire. Nem így gondolkodom. Annyire el vagyok foglalva a szereplőkkel, amikor írok, hogy nincs helye másnak. Nincs szükség arra, hogy egy másik 5 éves gyerekre gondoljak, mint arra, akit ábrázolok. És valójában talán mindig ugyanarról a gyerekről írok, a megfontolt gyerekről.
- Nagyon köszönöm!
- Köszönöm.

A fordítás a http://www.bokcirklar.se/ honlap engedélyével került fel a blogra.

2 megjegyzés:

Nagy Boldizsár írta...

Szia Melissa!

Szuper, hogy feltetted ezt az interjút, imádom, nagyon inspiráló Pija Lindenbaum. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Ha Svédországban félő volt, hogy kiadják-e a Lill-Zlatant, akkor itthon sem kellene aggódni és évtizedeket várakozni, mire az emberek ráhangolódnak majd ilyesmire. Szerintem ez a könyv annyira ütős és gyönyörű és egyszerű, hogy azonnal ki kellene adni. Bele a mélyvízbe, rögtön! MOST!

Melissa írta...

Egyetértek.

Melissa