Kedves Bogi!Azt írod, hogy gyerekkorodban nem szerettél olvasni. Lehet, hogy ennek volt némi köze a kötelező olvasmányokhoz? Azt hiszem, sok gyerek nem szeret kötelezően olvasni. Én úgy tartom, ahogy azt Szegedi Katalin is megfogalmazza a Csodaceruzában írott cikkében (www.csodaceruza.com), hogy sokféle gyerekkönyvre van szükség. Hiszen ha azt nézzük, hogy a felnőttek sokfélék és ezért sokféle irodalmi művet szeretnek, akkor ugyanez a gyerekekre is igaz. Ezért tartom jónak, hogy a svéd iskolákban beviszik a tanárok a könyveket az osztályterembe, már első osztályban. Hiszen Mazsola már 5 éves korában leveleket írogatott az óvó néninek az óvodában, és mire elsős lett, már olvasni is tudott egyszerűbb szövegeket.
Amikor Mazsola elsőbe járt, az osztályban kb. 6 különbözö dobozból lehetett választani olvasnivalót. A tanító néni egész évben figyelte, hogy melyik gyerek, milyen szinten tudott olvasni, és e szerint javasolta, hogy melyik dobozból választhat a gyerek könyvet. Aztán ahogy fejlődött, úgy léphetett egyre feljebb. Az 1-es számú dobozban olyan könyvek voltak, ahol csak egy kép volt, alatta egy írott szóval. Ha jól emlékszem, Mazsola mindjárt a 4-es számú dobozzal kezdte.
Mi szülők pedig azt kaptuk feladatul, hogy minden este otthon olvassuk el ezt a könyvet a gyerekkel együtt. Más házi feladat elsőben nem volt. Ez így igaz. És még most ötödikben is nagyon kevés a házi feladat. A gyerekek a feladatokat az iskolában oldják meg. Minden héten van egy angol lecke, ebből csütörtökön számonkérés. Minden héten egy lecke a svéd munkafüzetből. Számonkérésként pénteken tollbamondás. A matematikát csak az iskolában oldják meg egyéni szint szerint. Csak akkor kell hazahozni, ha a gyerek elmarad a többitől. Ha jól emlékszem, más házi feladat nincs is. Mazsola pedig minden héten ragaszkodik hozzá, hogy kikérdezzük.
Az olvasás fontos a svéd iskolában. Minden gyereknek van egy könyv a padjában, amit maga választ az iskolai vagy a helyi könyvtárban, vagy otthonról visz magával, és ezt akkor olvassa, ha hamarabb elkészül a feladataival, mint a többiek. De van kijelölt időpont is, amikor mindenkinek ezt a könyvet kell olvasni. Az egyik évben ez minden reggel egy negyed óra volt.
Azután a tanárok minden évben elolvasnak egy-két könyvet hangosan is az osztálynak. És ebben az évben volt 2 olyan könyv is, amit kötelező volt mindenkinek elolvasni. Az egyik Michelle Magorian: Good night, mr. Tom c. regénye svédül. Csak azért írom angolul, mert hátha utána akarsz nézni. A másik Kerstin Gavander Fröken Europa vagyis Európa asszony, amit kiegészítésként olvastak a történelem tantárgyhoz. Ez a könyv egy pályázat díjnyertese.
A Göteborgi Könyvvásáron az egyik évben pályázatot hirdettek olyan könyv írására, ami az Európai Unióról szól gyerekeknek. Ez a könyv nyert. Ezt aztán 2005-ben minden 5. osztály megkapta. 120 000 példányban nyomtatták állami támogatással.
Nagyon jó, mert érdekes, izgalmas, mai gyerekekről szól, egy ötödik osztályról, ahol a gyerekek idöutazást tesznek egy-egy európai uniós országban, és azután beszámolnak élményeikről.
A svéd írók pedig ma úgy tartják, hogy egyszerű nyelven kell írni. Mégpedig azért, hogy azokat a gyerekeket is megnyerjék, akik egyébként nem olvasnának.
Ha gondolod, számolj be nekem arról, hogy milyen tapasztalataid vannak a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban. Hogy van ez abban az iskolában, ahol Te tanítasz?
Sok-sok üdvözlettel:
Melissa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése