2008. január 9., szerda

Pija Lindenbaum - När Åkes mamma glömde bort

Kedves Bogi!

Ma egy olyan képeskönyvről írok, ami nézetem szerint nem jelenhetne meg Peperóniában. A magyar kiadók túl modernnek találnák mind a témát, mind a képeket.
Egyszer azt olvastam a neten, hogy a magyar anyukák túl maradiak, és csak a hagyományos gyerekkönyveket hajlandók megvenni. Tudod, azért én eléggé felháborodnék, ha engem maradinak tartanának. Azt hiszem, hogy ez az egész egy ördögi kör. A kiadók túl modernnek találnak bizonyos könyveket, ezért nem jelentetik meg őket. Így aztán azok el sem juthatnak az olvasókhoz. Én nem hiszem, hogy a mai fiatal anyukák konzervatívak lennének.
Azt tapasztalom, hogy a Szendvicsországban élő magyar anyukák mind nagyon szeretik a svéd gyerekkönyveket. Pedig mi konzervatív nevelést kaptunk otthon. Miért szeretjük mégis ezeket a modernebb gyerekkönyveket? Azért, mert azt vettük észre, hogy a hétköznapi szituációkat ábrázoló történetekre jól reagál a gyerek. Mind az anyuka, mind a gyerek magára ismer. Én úgy vélem, hogy nagyon fontos eleme egy irodalmi műnek, hogy az ember azonosulni tudjon a szereplőkkel vagy a szituációval.
Nos a legtöbb gyerekkönyv azért nem ennyire “modern”. Bevallom, hogy Pija Lindenbaum könyvei közül nekem a När Åkes mamma glömde bort (Amikor Óke anyukája elfelejtette) a kedvencem. De miröl is szól?
Óke óvodás kisfiú, akit az anyukája egyedül nevel. Egy reggel, amikor az anyuka felébred, nem emlékszik semmire. Ráadásul sárkánnyá változi, egy kedves rózsaszín sárkánnyá. Nem jut az eszébe, hogyan kell reggelit csinálni. Így aztán Óke teríti meg az asztalt, és készíti elő a reggelit. A kisfiú érzékeli, hogy itt valami baj van, és olyankor mindig orvoshoz kell menni. El is viszi az anyukáját az orvoshoz. A doktor néni meg azt mondja, hogy sajnos nincs olyan injekció, ami egy sárkányt visszaváltoztatna anyukává, és hazaküldi öket. (Itt megjegyzem, tudom, hogy ilyenkor a legtöbb orvos mit mondd. Kitalálod? … Pontosan. Antidepresszív gyógyszer.) Elmennek a nagymamához, ahol az anyuka végre jól kialhatja magát. Ez a kedvenc képem. Amikor a sárkány-anyuka jóízűen alszik a nagymama szőnyegén, miközben a nagyi eljátszik az unokájával. Másnap reggel pedig mintha mise történt volna. Az anyuka friss és vidám, és energikusan készíti a reggelit.
Ez a könyv megjelent angolul Angliában és az USÁ-ban, a németek azonban elutasították a kiadását. Szerintük egy anyuka nem változhat sárkánnyá. Hát ezen azért tudnék vitatkozni.
Bogi, mit gondolsz? Van olyan anyuka, aki néha sárkánynak érzi magát? Mondjuk reggel, amikor a gyerek nem akar felöltözni, húzza az időt, mielőtt óvodába kellene indulni. Az anyuka meg a haját tépi, hogy elkésik a munkahelyéről és akkor mit szól a főnöke. Vagy Peperóniában nem így van?
Mindenesetre érdekes, hogy 1945-ben a franciák Harisnyás Pippi francia kiadása során nem tudták elképzelni, hogy egy kislány felemel egy lovat vagy egyedül megeszik egy egész tortát. Azt hiszem, nekem azért elég jó a fantáziám.
Küldök néhány képet belőle. Hátha érdekel.
Itt található róla angol nyelvű leírás:
http://www.panorstedt.se/templates/Agency/Book.aspx?id=40874

Sok-sok üdvözlettel:

Melissa








3 megjegyzés:

Egyenlőség és gyerekirodalom írta...

Végre egy hely, ahol olvasni lehet ezekről a szuper svéd gyerekkönyvekről magyarul is! Ezer köszönet érte! Imádom ezeket a képeket és azt a szabadságot, szemtelenséget és szomorúságot, ami árad belőlük. Az én kedvenc Pija-könyvem a Lill-Zalatan och morbor raring és persze a Kenta och barbisarna. Asszem ezek még később fognak csak megjelenni Magya... akarom mondani Peperóniában. Hacsak nem történik valami nagy változás. Ehhez pedig ilyen friss, okos és bátor kritikusokra van szükség, mint Melissa. Szóval írj, írj, írj minél többet, minél több helyen!!!

Névtelen írta...

Köszönöm a bátorítást! Ígérem, még sok jó könyvröl fogok írni.
Melissa

Andrea írta...

Nekem, mint nagymamának nagyon tetszik ez a könyv. Igen, egy anyuka néha tényleg sárkánnyá változik. S milyen jó, ha ezt ki is mondhatja a gyerek, s mennyivel könnyebb feldolgozni, ha arról hallhat, olvashat, hogy ez más anyukákkal is megesik. Miért nem akarunk arról hallani, hogy mi se vagyunk tökéletesek, időnként undok békává vagy sárkánnyá változunk gyermekeink, vagy mások szemében?
Örülnék, ha magyarul is megjelenne.

Egy nagymama, aki anno - igaz ritkán - időnként sárkánnyá változott, remélem most már csak elvétve....