Kedves Bogi!Azt kérded, van-e különbség a svéd és a magyar könyvtárosok között? Szerény véleményem szerint nincs. Úgy tartom, hogy a könyvtárosok ugyanolyanok vagy legalábbis nagyon hasolóak az egész világon. Mint ahogy hasonló az a kép is, ami a köztudatban él rólunk: frusztrált vénkisasszonyok, akiket csak a magas irodalom éldekel. Nos, hogy így van-e, döntse el mindenki maga. Bár meg kell valljam, néha azt veszem észre magamon, hogy ez a kép rámillik. Például amikor a kamaszok randalíroznak a gyerekrészlegen, szétdobálják a könyveket, szétszórják a csipszet a polcokon, meg kiöntik a kólát a padlóra, akkor valóban igazi sárkánynak érzem magam.
Azért is tettem fel ide jobb oldalra Helena Willis illusztrációját Martin Widmark Könyvtárrejtély című könyvének borítójáról, mert annyira kifejező és jellemző. Mint ahogy Szív Ernő Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt című írása is. Minden könyvtárosnak kötelező olvasmány! Remélem, egyszer találok majd valakit, aki átülteti svédre, hogy a svéd kollégáim is olvashassák.
Arról meg nem is beszélve, hogy a kívülállók mind úgy képzelik, hogy mi egész nap ott ülünk a könyvtárban, és semmi mást nem csinálunk, csak könyveket olvasunk. Bárcsak így lenne!
Most röviden ennyit. A sütőben sül a rakott-krumpli, hamarosan vacsorázunk.
Sokszor üdvözöl egy igazi morc könyvtároskisasszony,
Melissa
1 megjegyzés:
Érdekes kérdés ez a különbség-nem különbség. Engem Németh Mártonnak hívnak, s az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozom. Elég behatóan foglakozom az északi országok könyvtárügyével blog (nemethmarton.klog.hu) és három éve szakdolgozati szinten is összegeztem tapasztalataimat Szegeden. Munkám mellett azonban itthon írva most fejezem be az Aalborgi egyetem számára írandó mesterképzéses szakdolgozatom Európa-tanulmányokból. Annyir nem látok rá a kinti körülményekre persze, mint te, de azért Dániában szereztem összehasonlítási alapot. Na meg két éve az egyik vizsgám után bejártam jónéhány könyvtárat olvasói szemmel Svédországba átruccanva Göteborgban, Stockholmban, Kalmarban és Malmöben.
Nekem az a tapasztalatom, hogy a társadalmiés a szakmai alapmentalitás azért alapvtően különbözik. A kultúrán mindenhol hajlamosak spórolni, de nem mindegy, hogy milyen hozzáállással igyekeznek ezt kivédeni. Ott ahogy én látom, nyitnak az olvasók irányába, s a helyi társadalmi közösségek szintjén minél több szolgáltatás révén igyekeznek minél több használót bevonni, legitimálva a könyvtárakat. persze ez is nyögvenyelős, épp a Dán Könyvtári Hatóság vezetője összegezte ezirányú tapasztalatait a Scandinavian Public Library Quarterly-ben. Magyarországon sajnos nincs jól működő közkönyvtári regionális hálózat, a fejlesztések esetlegesek, a könyvtárak pedig (tisztelet kivételnek) de igen nehezen mozdulnak a róluk kialakult hagyományos sztereotípiák módosításáért. A Szabó Ervin Könyvtár példája, ami egy másik bejegyzésben merül fel, jól mutatja, hogy mennyire zártak nálunk anagy közkönyvtárak is. Én Kalmarban vagy Göteborgban, Malmöben gond nélkül sétálgattam regisztráció nélkül az olvasói terekben, ezt Magyarországon szinte sehol nem tehetném meg. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a jól szervezett szolgáltatórendszerek mennyivel többet képesek kínálni ott az embereknek, mint nálunk sajnos. Jó példák, elhivatott könyvtárosok persze nálunk is vannak, de nem ez a jellemző. A társadalomnak torz képzetei vannak a könyvtárakról, az olvasók száma pedig egyre csökken... (Sokszor egyszerűen megkerülik információs igényeikkel a könyvtárat,nem csupán a virtuális világban s ez a legbaljósabb jel ezen intézmények szempontjából.)
Megjegyzés küldése