Kedves Bogi!
Ma Pija Lindenbaum Lill-Zlatan och morbror raring (Kis-Zlatan és nagybácsi kedves) címü könyvét fogom bemutatni. Ehhez pedig egy cikket választottam ki, ami a Dagensbok.com honlapon jelent meg. Ezáltal szeretném érzékeltetni, hogyan írnak a svédek gyerekkönyvkritikát.
A szöveg megértéséhez annyit kell tudni, hogy Szendvicsország legnépszerübb focistájának a neve Zlatan Ibrahimovic. Ezért hívja a nagybátyja a kislányt a könyvben Kis-Zlatannak.
A svédül tanuló ismeröseidnek pedig azt üzenem, hogy ezt a történetet meghallgathatják a neten a svéd gyerekrádió honlapján:
Szeretettel üdvözöllek az esös Göteborgból:
Melissa
A gyerekeknek szüksége van bónuszfelnőttekre
Ha a család a középpontban, akkor kiváltképpen a szűken értelezett család – így néz ki sok összefüggésben. Ezért is külön jó érzés egy olyan könyvre rábukkanni, mint ez, ami azt a témát veti fel, hogy a gyerek szülein kívül más felnőttek is nagyon jelentős szerepet játszhatnak a gyerek életében.
Esetünkben ez Ella, aki azt választja, hogy a nagymamánál lakik, amikor a szülei Mallorcára utaznak. Napközben nagybátyja, Tommy van vele. Ö az, aki Lill-Zlatannak hívja, és ez talán nem is annyira furcsa, ha arra gondolunk, hogy a kislány állandó kísérője egy futball-labda, amit egy hálóban cipel magával. Csakhogy Tommy egyáltalán nem tud jól focizni, így más szórakoztató dolgokat találnak ki.
Otthon nagymamánál hagyományos a környezet. Úgy tűnik, hogy a nagymama képviseli a földi kiszolgálást, és van ott még másik három felnőtt nagybácsi is (még mindig otthon laknak?), akik anonim és passzív benyomást keltenek. Ella csak nagybácsiknak nevezi őket, mint egy csoportot és nem egyéneket. De másként van ez Tommyval. Ö kitűnik a tömegből tarka ruháival és játékos humorával. Úgy tűnik, hogy Tommy társaságában sohasem lehet unatkozni.
Egy nap azonban egy másik személy is ott van Tommy lakásában, amikor Ella odamegy. Steve a neve, és bizony ő is jelen akar lenni, amikor Ella és Tommy, valami szórakoztatót találnak ki, annak ellenére, hogy Ella nem tartja ezt valami jó ötletnek. Ekkor nagy játékteret nyer a féltékenység. Ella többféle módszert talál ki arra, hogy megbüntesse Stevet, amiért versenyzik vele Tommy figyelméért, de úgy látszik, hogy Steve eléggé immunis a huncútságokkal szemben, mindent megjegyzés nélkül hagy.
A fordulópont akkor következik be, amikor Tommy megbetegszik, és nem tud a kislánnyal játszani. Ella először tartózkodóan viselkedik, de amikor elunja magát kelletlenül rááll, hogy focizzon Stevevel. Amikor felülkerekedik gyanakodó attitűdjén, felfedezi, hogy igazán jól lehet Stevevel is játszani.
A könyv képei tiszta élvezetet nyújtanak, Pija igazán egyéni stílust hozott létre. A jellegzetest ragadja meg minden miljőben. Realisztikus, ugyanakkor van benne valami, ami megtöri ezt, és dinamikát hoz létre. Nagyon izgalmasan dolgozik a szögekkel és a perspektívával, a bútorok vagy a falak az általa választott irányba dőlnek.
A képek váltakozva mutatnak be történéseket egytöl egészen öt cselekményig, de mégis egységet képeznek. Jól átgondolt egyensúly ez mindegyik képelem között. A szöveg is gonddal nyert elhelyezést. Éppen a részletek gondos elhelyezése teszi, hogy újabb és újabb dolgokat fedehetünk fel, ha többször elolvassuk a könyvet. Attól kezdve, hogy a fürdőben használt kulcson egy olyan gumiszalag van, amivel azt a lábra vagy a karra lehet erősíteni, addig hogy a testnek az a része, ami a víz alatt van hihető módon torzul el. Több vidám elem is visszaköszön itt, például Ella hangosan olvas Tommynak a ”Gittan och gråvargarna” című könyvből, és egy pillanatra mintha Bodil kutyát látnám, de az talán mégis egy másik kutya volt …
Gondoljunk csak bele, milyen jó lenne, ha minden gyerek közelében lennének más felnőttek, rokonok vagy a család barátai, akikkel önálló kapcsolatokat építhetnének. Annyira sok fókuszt kap a médiában, hogy saját gyerekeink legyenek, amikor ugyanúgy fontos személyként lehetünk jelen más gyerekek életében is. A felnőtteknek is szüksége van bónuszgyerekekre!
Andrea Berge Megjelent: 2006-12-03
A cikk eredetije itt olvasható:
http://www.dagensbok.com/index.asp?id=2404
A fordítás közzététele a szerzö engedélyével történt.
Ha a család a középpontban, akkor kiváltképpen a szűken értelezett család – így néz ki sok összefüggésben. Ezért is külön jó érzés egy olyan könyvre rábukkanni, mint ez, ami azt a témát veti fel, hogy a gyerek szülein kívül más felnőttek is nagyon jelentős szerepet játszhatnak a gyerek életében.
Esetünkben ez Ella, aki azt választja, hogy a nagymamánál lakik, amikor a szülei Mallorcára utaznak. Napközben nagybátyja, Tommy van vele. Ö az, aki Lill-Zlatannak hívja, és ez talán nem is annyira furcsa, ha arra gondolunk, hogy a kislány állandó kísérője egy futball-labda, amit egy hálóban cipel magával. Csakhogy Tommy egyáltalán nem tud jól focizni, így más szórakoztató dolgokat találnak ki.
Otthon nagymamánál hagyományos a környezet. Úgy tűnik, hogy a nagymama képviseli a földi kiszolgálást, és van ott még másik három felnőtt nagybácsi is (még mindig otthon laknak?), akik anonim és passzív benyomást keltenek. Ella csak nagybácsiknak nevezi őket, mint egy csoportot és nem egyéneket. De másként van ez Tommyval. Ö kitűnik a tömegből tarka ruháival és játékos humorával. Úgy tűnik, hogy Tommy társaságában sohasem lehet unatkozni.
Egy nap azonban egy másik személy is ott van Tommy lakásában, amikor Ella odamegy. Steve a neve, és bizony ő is jelen akar lenni, amikor Ella és Tommy, valami szórakoztatót találnak ki, annak ellenére, hogy Ella nem tartja ezt valami jó ötletnek. Ekkor nagy játékteret nyer a féltékenység. Ella többféle módszert talál ki arra, hogy megbüntesse Stevet, amiért versenyzik vele Tommy figyelméért, de úgy látszik, hogy Steve eléggé immunis a huncútságokkal szemben, mindent megjegyzés nélkül hagy.
A fordulópont akkor következik be, amikor Tommy megbetegszik, és nem tud a kislánnyal játszani. Ella először tartózkodóan viselkedik, de amikor elunja magát kelletlenül rááll, hogy focizzon Stevevel. Amikor felülkerekedik gyanakodó attitűdjén, felfedezi, hogy igazán jól lehet Stevevel is játszani.
A könyv képei tiszta élvezetet nyújtanak, Pija igazán egyéni stílust hozott létre. A jellegzetest ragadja meg minden miljőben. Realisztikus, ugyanakkor van benne valami, ami megtöri ezt, és dinamikát hoz létre. Nagyon izgalmasan dolgozik a szögekkel és a perspektívával, a bútorok vagy a falak az általa választott irányba dőlnek.
A képek váltakozva mutatnak be történéseket egytöl egészen öt cselekményig, de mégis egységet képeznek. Jól átgondolt egyensúly ez mindegyik képelem között. A szöveg is gonddal nyert elhelyezést. Éppen a részletek gondos elhelyezése teszi, hogy újabb és újabb dolgokat fedehetünk fel, ha többször elolvassuk a könyvet. Attól kezdve, hogy a fürdőben használt kulcson egy olyan gumiszalag van, amivel azt a lábra vagy a karra lehet erősíteni, addig hogy a testnek az a része, ami a víz alatt van hihető módon torzul el. Több vidám elem is visszaköszön itt, például Ella hangosan olvas Tommynak a ”Gittan och gråvargarna” című könyvből, és egy pillanatra mintha Bodil kutyát látnám, de az talán mégis egy másik kutya volt …
Gondoljunk csak bele, milyen jó lenne, ha minden gyerek közelében lennének más felnőttek, rokonok vagy a család barátai, akikkel önálló kapcsolatokat építhetnének. Annyira sok fókuszt kap a médiában, hogy saját gyerekeink legyenek, amikor ugyanúgy fontos személyként lehetünk jelen más gyerekek életében is. A felnőtteknek is szüksége van bónuszgyerekekre!
Andrea Berge Megjelent: 2006-12-03
A cikk eredetije itt olvasható:
http://www.dagensbok.com/index.asp?id=2404
A fordítás közzététele a szerzö engedélyével történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése