Kedves Bogi!A gyerekkönyvtárosokról jut eszembe az egyik kedvenc svéd filmem, amelynek a főszereplője egy gyerekkönyvtárosnő, Desirée. Desirée öt hónapja megözvegyült, és amikor egy nap kimegy a temetőbe a férje sírjához, egy férfit talál ott, aki szomszéd sírt rendezgeti. Benny gazdálkodó és virágot ültet a szülei sírjára. Egymásra mosolyognak, Desirée a padon felejti a sapkáját, Benny pedig utána megy, hogy visszaadja neki. Így veszi kezdetét egy váratlan fordulatokban gazdag szerelmi történet.
Számomra nagyon megkapó a film első jelenete, ami két ember merőben eltérő világát mutatja be. Desirée tipp-topp kis lakásában méregdrága eszpresszógépével kávét főz, míg Benny rendetlen vidéki házában a csapból engedi a meleg vizet a neskávéra. Vajon összeegyeztethető-e e két különböző ember élete? Nos, erre ad választ a film, ami Katarina Mazetti azonos című regénye alapján készült 2002-ben. A regény 450 ezer példányban kelt el. Tudomásom szerint a könyvet nem fordították le magyarra, franciára viszont igen. Nem tudom, hogy lesz-e valaha is módod rá, hogy elolvasd, ezért talán elárulhatom, hogy a könyv nem végződik happy enddel, hanem nyitva marad. Ilyenkor szokták a kritikusok azt írni, hogy valószínűleg folytatása következik. A könyvnek valóban van folytatása. A címe Familjegraven (Családi sír), de nem árulom el, miről szól.
Nézd inkább a filmet, talán megtalálható valahol Peperóniában is.
A filmet Kjell Sundvall rendezte, a főbb szereplők pedig Elisabet Carlsson, Michael Nyqvist, Annika Olsson.
Üdvözlettel:
Melissa
1 megjegyzés:
Csak most került a blogod a kezembe, ezért a késő reakció :-) Szerintem a könyv jobb mint a film :-) Talán a párhuzamos elbeszélés miatt. Azt sem kell elfelejteni, hogy aki nem élt itt, az talán nem értékeli annyira a tipikus svéd viselkedésből fakadó helyzetkomikumot. Üdv, a HSZ
Megjegyzés küldése