2008. február 23., szombat

Spiderwick avagy hangos olvasás az osztályban

Kedves Bogi!

Ma reggel a Svensk Bokhandel (Svéd Könyvkereskedelem) egyik számát olvastam a villamoson munkába menet. Jó kis lap, mindig találok benne valami érdekeset. Ma az a cikk ragadta meg a figyelmemet, ami arról számol be, hogy több olyan honlap és blog is van, ahol az olvasók ajánlanak egymásnak könyveket, és vitatják meg ezeket. A cikk írója szerint a legjobb ilyen svéd honlap a Bokhora.se. Nem fordítom le, mert konzervatív könyvtáros kisasszony vagyok. Hogy ezek a lányok miért ezt a nevet választották, még nem néztem utána, de valószínűleg figyelemfelkeltő elnevezést akartak. Mindenesetre a kolléganőm azt mondta, hogy azt a cikket, amiből itt lefordítok egy részt, csak akkor függeszthetem fel a gyerekkönyvtárban, ha nem írom oda, honnan származik. Így is lett.
Egyébként a Spiderwickről kerestem információt a neten, mivel ez a sorozat az egyik kedvencem. A szerzők Tony DiTerlizzi és Holly Black. Akiknek tetszett Umberto Eco A rózsa neve című regénye, és érdeklik a gyerekkönyvek, az a Spiderwickben sem fog csalódni. A Bokhora honlapján egy tanító néni írja le, hogyan használja ezt a könyvet az osztályában hangos olvasásra. Nem tudom, van-e még Peperóniában hangos olvasás az osztályteremben. Nekünk több, mint 30 éve az osztályfőnökünk a Timúr és csapatát olvasta fel hangosan. Szóval itt a részlet:
Johanna K írja 2007 augusztus 28-án:
”A Spiderwick első részét kezdtem olvasni a diákjaimnak. A múlt héten elég nyűgösek voltak, amikor hangosan olvastam nekik, annak ellenére, hogy valóban igyekeztem, hogy szórakoztassam őket. Krokdilokról, hóemberekről és halódó levelekről olvastam, de valahogy nem volt olyan élvezetes, mint amennyire a hangos olvasás klassz tud lenni. Tegnap elhatároztam, hogy a Spiderwicket veszem elő. Babona és misztikus mesealakok: ez bizonyára magával ragadja bármelyik 8 évest. Gondoltam. És fogalmam sincs, hogyan akadtam rá a Spiderwick-sorozatra, mindenesetre megvettem mind az 5 kötetet az előző osztályomnak, Harry Potter után, ami egy kicsit vastag volt nekik. Szó szerint végigbogarászták a Jaredról, Malloryról és Simonról szóló sorozatot … az új második osztály lélegzetvisszafojtva ül, fejüket a kezükbe támasztva, amikor a Spiderwicket olvasom nekik. És részt vesznek az olvasásban. Néha felnyújtják a kezüket, és szavak felől kérdeznek, néha azért jelentkeznek, hogy javaslatot tegyenek a megoldásra. Annyira kellemes! Lekapcsolják a villanyt az osztályteremben, én pedig elhelyezkedem a tanári székben a gyertyafényben (a borús őszi idő előnye). Az üveges szekrényben, ahol azokat a könyveket gyűjtöm, amiket hangosan olvasok fel, ott vár a Spiderwick 2-5. kötete. A gond csak az, hogy a könyvek rövidek, a gyerekek meg olyan csöndben ülnek, miközben érdeklődve hallgatnak, hogy jó sok oldalt el tudok olvasni naponta. Hogy a csodába fogom majd elérni, hogy valami mást is hallgassanak ezután?”
(13 megjegyzést írtak a bejegyzéshez)

Egyébként azt meg kell hagyni, hogy a svédek nagyon jó hangulatot tudnak teremteni az osztályteremben. A sötét őszi reggeleken, gyertyát, mécsest gyújtanak, és a kellemes félhomályban olvasnak a gyerekeknek. Talán ez Peperóniában is megvalósítható lenne.
Találtam egy blogot is, Flaskposten (Palackposta) a neve, amit 3 gyerekkönyvtáros működtet 2005 óta. Gyerekkönyveket ajánlanak. Itt egy finnországi tanítónő kér javaslatot olyan könyvekre, amiket jól lehet használni hangos olvasásra.
Bogi, mondd abban az iskolában, ahol Te tanítasz felolvasnak a tanárok az órákon a gyerekeknek? Mazsoláék most ötödikben a Titkos kertet olvassák hangosan. Minden gyerek egy fejezetet. Kérdeztem, hogyan olvasnak a gyerekek. Mazsola szerint egész jól, bár a fiúk bohóckodnak néha.
Most ennyit röviden. Alig várom már a március 14-ét, amikor a Spiderwick filmet kezdik vetíteni Szendvicsországban.
Jó hétvégét!

Melissa

Nincsenek megjegyzések: