Németh Márton megjegyzése a blogomon. + Bloggal kapcsolatos tanácsok

Kedves Bogi!

Tegnap olvasgattam a Metrót a villamoson, és találtam egy érdekes cikket arról, hogy milyen a jó honlap. A szerző az emberek szemmozgását vizsgálta, miközben a képernyőt nézik. Magamra ismertem. Mi az amit az átalagember nem szeret? A villogó reklám. Ilyenkor az olvasó átszörföl egy másik oldalra. Pedig a nagy cégek ezt előszeretettel alkalmazzák. Amit megtudtam, hogy a legjobb a fekete betű fehér háttérrel. A betűk pedig legyenek nagyok. Jó még a zöld háttér is. A legfontosabb információnak pedig a lap tetején és a bal alsó sarokban kell lenni. Arra még ugyan nem jöttem rá, hogyan helyezhetnék el valamit a bal alsó sarokban, de ami késik, nem múlik.
Amikor elhatároztam, hogy blogot indítok, kikölcsönöztem egy könyvet ebben a témában. Kaptam néhány jó tanácsot, meg kikérdeztem azon ismerőseimet (bevallom, nálam legalább 20 évvel fiatalabbak voltak), akik ezt a műfajt már hosszabb ideje művelik. Szívesen adok most néhány ötletet.
A legelső dolog, hogy az ember türelmetlen. Naponta figyeli, vajon hányan olvassák a blogját. Mint megtudtam, legalább egy fél évbe kerül, mire egy blog valóban működni kezd. Milyen tanácsokat ad a könyv? Regisztráltasd magad egy blogpotálon. Mondanom sem kell, hogy a laikusnak fogalma sincs róla, ezt hogy kell. Ami feltünt a számomra, hogy a Blogspoton közölt cikkeim nem jelennek meg a magyar Google-ban. Akkor pedig csak a barátaim juthatnak hozzá ahhoz az információhoz, amit közölni szeretnék. Ezért indítottam egy blogot párhuzamosan a Blog.hu portálon. Ez már szerencsére megjelenik. A Blogspot még mindig nem, pedig azt sokkal szebben tudom megjelentetni. Nagyobbak a betűk is.
Ahhoz, hogy ismertté válj, a legjobb módszer, ha hasonló jellegű blogokat kezdesz el olvasni, és megjegyzést írsz rájuk. Így lehetőséged nyílik rá, hogy felkeltsd mások érdeklődését, és hálásak lesznek, ha Te is terjeszteni kezded a blogjukat. Mondjuk felteszed a az övékét a tiedre. Mert ők is éppen arra vágynak, amire Te: hogy minél több olvasójuk legyen.
Ugye abban megegyezhetünk, hogy nem lehet mindenki tévés személyiség meg híres színész, sportoló stb? Szendvicsországban vannak fiatal lányok, akiknek a divatblogja napi 2000 olvasót vonz, s a reklámból bejövő pénzből vígan megélnek. Mondjuk nekem nem ez a célom, bár nem rossz ötlet, ha arra gondolok, hogy márciustól álláskereső leszek.
Egy biztos tipp, ha el tudod érni, hogy a blogod megjelenjen példaként egy olyan könyvben, ami a blogozást tanítja. De az is jó, ha mondjuk valamelyik országos napilap ír a blogodról.
Most hirtelen ennyi jutott az eszembe.
Szóval én is írok megjegyzéseket mások blogjára, és örömmel veszem azt is, ha engem kommentálnak. Viszont azt is tudom, hogy nem biztos, hogy az emberek veszik a fáradságot, hogy elolvassák a kommenteket. Ezért is teszem fel ide az utolsó megjegyzést, ami a blogomra érkezett. Köszönet érte.
A megjegyzés Németh Mártontól érkezett az OSZK-ból. Így jutott tudomásomra, hogy Mártonnak is van egy blogja. Örülök, hogy Márton tegez engem. Mivel ő ismerős errefelé, gondolom, tudja, hogy Szendvicsországban csak tegeződés van. 11 év alatt bizony nagyon hozzászoktam. Nos, szívesen írnék többet a svéd könyvtárakról, meg arról hogy a fő téma most az, hogy merre is tartunk, és hogy a könyvtár egyre inkább az emberek találkozóhelyévé válik. Ez mondjuk elég nehéz akkor, ha vannak olyan rétegek, akiket kizárnak onnan. Mintha a könyvtárakat az adófizetők pénzéböl tartanák fenn. Vagy rosszul emlékszem? Az is érdekes kérdés, hogy ha már így van, akkor vegyünk-e ponyva-irodalmat vagy ne? A Göteborgi Városi Könyvtár gyerekrészlege most ilyen jellegű könyveket is beszerez. De ezt a témát inkább máskorra hagyom.
Tehát álljon itt Márton megjegyzése:
”Érdekes kérdés ez a különbség-nem különbség. Engem Németh Mártonnak hívnak, s az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozom. Elég behatóan foglakozom az északi országok könyvtárügyével blog (nemethmarton.klog.hu) és három éve szakdolgozati szinten is összegeztem tapasztalataimat Szegeden. Munkám mellett azonban itthon írva most fejezem be az Aalborgi egyetem számára írandó mesterképzéses szakdolgozatom Európa-tanulmányokból. Annyira nem látok rá a kinti körülményekre persze, mint te, de azért Dániában szereztem összehasonlítási alapot. Na meg két éve az egyik vizsgám után bejártam jónéhány könyvtárat olvasói szemmel Svédországba átruccanva Göteborgban, Stockholmban, Kalmarban és Malmöben.Nekem az a tapasztalatom, hogy a társadalmi és a szakmai alapmentalitás azért alapvetően különbözik. A kultúrán mindenhol hajlamosak spórolni, de nem mindegy, hogy milyen hozzáállással igyekeznek ezt kivédeni. Ott ahogy én látom, nyitnak az olvasók irányába, s a helyi társadalmi közösségek szintjén minél több szolgáltatás révén igyekeznek minél több használót bevonni, legitimálva a könyvtárakat. Persze ez is nyögvenyelős, épp a Dán Könyvtári Hatóság vezetője összegezte ezirányú tapasztalatait a Scandinavian Public Library Quarterly-ben. Magyarországon sajnos nincs jól működő közkönyvtári regionális hálózat, a fejlesztések esetlegesek, a könyvtárak pedig (tisztelet kivételnek) de igen nehezen mozdulnak a róluk kialakult hagyományos sztereotípiák módosításáért. A Szabó Ervin Könyvtár példája, ami egy másik bejegyzésben merül fel, jól mutatja, hogy mennyire zártak nálunk a nagy közkönyvtárak is. Én Kalmarban vagy Göteborgban, Malmöben gond nélkül sétálgattam regisztráció nélkül az olvasói terekben, ezt Magyarországon szinte sehol nem tehetném meg. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a jól szervezett szolgáltatórendszerek mennyivel többet képesek kínálni ott az embereknek, mint nálunk sajnos. Jó példák, elhivatott könyvtárosok persze nálunk is vannak, de nem ez a jellemző. A társadalomnak torz képzetei vannak a könyvtárakról, az olvasók száma pedig egyre csökken... (Sokszor egyszerűen megkerülik információs igényeikkel a könyvtárat, nem csupán a virtuális világban s ez a legbaljósabb jel ezen intézmények szempontjából.)”

Azt hiszem, Márton megjegyzése jó vitaalap lehetne bármelyik könyvtárban. Mondjuk a kávészünetben. Érdemes rajta elgondolkodni.
Most megyek sütit sütni. Mazsola majd lefotózza, én meg felteszem a receptjét, hiszen hétvégén talán több időnk van főzőcskézni. Délután még egy svéd filmről is szeretnék beszámolni, amit estére vetít a tévé. Ráadásul estére megint 2 millióan nézik majd a Melodifesztivált. Ma az egyik leghíresebb svéd énekesnő, Carola is fellép.

Üdvözlettel:

Melissa