Kedves Bogi!
Már meséltem, hogy az utóbbi idöben sokat olvastam Astrid Lindgrenröl. Az egyik könyvben találtam egy nagyon érdekes részt. Figyelj csak!
Katarina Strömstedt Astrid Lindgrenröl szóló életrajzában azt írja, hogy a gyerekek társadalomban elfoglalt helyzete mindig lemérhetö azon emberek anyagi és szociális megbecsülésében, akik a gyerekekkel, ill. a gyerekekért dolgoznak. A svéd gyermek- és ifjúsági írók a 40-es években egy nagyon elmaradott csoport volt ebböl a szempontból. Majd Ivar Ahlstedt 1945. júliusában az Express címü újságban ”Iparosirodalom” címen megjelent cikkéböl idéz:
”… sok író habozik az ifjúságnak írni. Egy ifjúsági könyvet nem tartanak olyan szépnek, mint egy közönséges könyvet, és pl. az nem érdemesít az írószövetségbe való belépésre. Legyen egy felnöttek számára írott könyv bármilyen rossz, mindenesetre nagyobb hírnevet biztosít, mint egy ifjúsági könyv. Ennek az a következménye, hogy az ifjúsági könyvek írói nem találhatók a hivatásos írók között, hanem az egyéb hivatással rendelkezök, mint tanárok és tanárnök, ügyvédek és mérnökök között, akik a szabadidejükben írnak, egyrészt, mert ez szórakoztatja öket, másrészt így különbevételhez jutnak.”
Bár több, mint 60 év telt el azóta, és ma kb. 50 svéd gyermek- és ifjúsági író ír folyamatosan, az írók mégis azt mondják az interjúk során, hogy a barátaik meg a nyilvánosság nem tartja öket igazi íróknak, mert ”csak” gyerekkönyveket írnak. Pedig nem is olyan egyszerü ez a hivatás.
A gyerekkönyvtáros kolléganöm azt mesélte, hogy néhány évvel ezelött több ismert írót is arra kértek, hogy írjanak gyerekkönyveket. És bizony nem születtek sikeres müvek.
A gyermekíróknak a társadalomban ma elfoglalt helyét azért szerencsére több svéd irodalmi díj is bizonyítja.
Közülük az egyik az August-díj.
De erröl majd legközelebb.
Üdvözlettel:
Melissa